Tyúkok, békák esztétikája | Fánky fesztivál a belvárosban |
Beszélgetés táplálékláncról és „állati” festményekről
n Mostanában mind a ketten állati témákkal foglalkoznak. Tyúkok, békák, hernyók és más lények elevenednek meg a képeken. Kiderült, hogy még a táplálékláncnak is lehet köze a képzőművészethez. Ráadásul nem giccses módon. Hogy ez utóbbi miért került szóba, arról majd később.
|
Kiss Ágnes Katinka és Gombos Zsófi |
– pánczélPetra –
Gombos Zsófi és Kiss Ágnes Katinka festőművészeket
invitáltuk egy kávéházi beszélgetésre. Nemrégiben mindkettőjüknek nyílt egy-egy
önálló kiállítása; Zsófinak lakhelyén, Bakon, Katinkának a Liszt-iskolában. A
Zalaegerszegi Szalon csoportos tárlaton pedig szintén láthatott tőlük a közönség
néhány frissebb munkát, melyeken – a bevezető után talán már mondani sem kell –
az állatok a főszereplők. Míg Gombos Zsófi kizárólagos „modelljei”
a baki házuk udvarán kapirgáló tyúkok, Kiss Ágnes Katinka bármit
vászonra visz, aminek köze lehet a tápláléklánchoz. Egyik alkotó inkább realista
az ábrázolást illetően – némi iróniával fűszerezve –, a másik színes, kissé
szürreális, álomszerű világba helyezi lényeit.
Mi ez a közelítés a természet felé, s milyen munkafolyamatok során
kerülnek az állatok a vászonra? – merül fel a kérdés.
– A festészetben mindig is jelen voltak az állatok, e téren nincs semmi újdonság
a dologban. A koncepcióm az, hogy zsánerképeket fessek a tyúkokról. De nem a
hagyományos értelemben – meséli Gombos Zsófi. – A színek,
mozdulatok valóságosak, de nincs háttér, nincs árnyék. Csak perspektíva.
– Mintha légüres térben kapirgálnának...
– Igen. Nem lehet tudni pontosan, hogy hol vannak. A csúnya, koszos ól
nincs rajta a képeken. Csak a tyúkok elegáns mozdulatai. Mert szerintem nagyon
szépek és kecsesek, még személyiségük is van. Pláne, mert mindennap látom őket,
és gyakran afféle tyúkanimátor is vagyok.
– Hosszú ideig figyeled a modelleket, míg a vászonra kerülnek?
– Inkább gyakran fotózom őket, mert sajnos nem maradnak elég ideig egy
helyben ahhoz, hogy precízen meg tudjam figyelni a mozdulataikat. A célom az,
hogy ezek az egyszerű lények – amiket aztán később megeszünk – esztétikummá
váljanak a képeken. Vagyis, elegánsan megfesteni látszólag jelentéktelen
élőlényeket: megadva nekik ezzel a tiszteletet.
Ha lovaitok lennének, akkor azt festenéd? – kérdezi kollégájától Kiss
Ágnes Katinka.
– Nem hiszem, mert a lónak már van múltja a művészettörténetben, sőt a
lóábrázolások elég gyakran giccsesek is. A tyúkokban több a lehetőség, a humor.
A geg.
– A giccstől én is félek egy kicsit. Néha nehéz megtalálni a határt,
hogy mikortól számít annak valami – mondja Katinka.
– Furcsa ezt egy művészeti karon végzett alkotótól hallani…
– Igen, de mostanában nagyon színesnek, nagyon dekoratívnak mondják a
képeimet, és emiatt néha elgondolkodom, hogy vajon nem giccses-e, amit csinálok.
Remélem, hogy nem az!
– Az élénkség és a színes fantáziavilág régebben is jellemző volt
munkáidra, ha emiatt aggódsz.
– Persze, meg állatok is voltak a képeken, csak nem ilyen konkrétan,
mint most. Viszont amikor még egyetemre jártam, sokkal „koszosabban” festettem.
Nem figyeltem rá eléggé, hogy tiszta színeket használjak. Ma már jobban ügyelek
erre. Emiatt frissebbek, élénkebbek lettek a képek. A figurák is direktebbek,
könnyebben felismerhetők. Viszont úgy vannak elhelyezve, hogy első ránézésre nem
vehető észre a képen szereplő öszszes állat. Ez jó! Ez benne a csel!
– Mennyire bonyolódtál bele a tápláléklánc tanulmányozásába?
– Utánanézek mindennek, de alapvetően túl is lépek a természeten, mert
nálam olyan állatok is találkoznak, akik a valóságban nem tudnak, mert nem egy
éghajlaton élnek. De, elméletileg megehetnék a másikat: különféle hernyók,
lepkék, békák, kaméleonok elevenednek meg.
– Már kész a koncepció, mikor leülsz festeni?
– Dehogy! Először csak a színfoltok kerülnek fel több rétegben, aztán
jön a konkretizálás, vagyis a figurális dolgok. Olyan alakzatok, amik színben,
formában passzolnak. Nekem is rengeteg fotóm van. Szinte mindent megörökítek,
amit Marci fiam összefogdos (bogarak, giliszták, lepkék), de az internetről is
sok képet töltök le. Ezeket felnagyítom, s megnézem, hogyan passzol formailag
vagy színben egy-egy elkezdett festményhez. Ha odaillőnek gondolom, csak utána
festem rá a vászonra az adott állatot.
– Napjaink képzőművészetét nem éppen a „vissza a természethez” szemlélet
jellemzi. A falusi közeg ábrázolása meg pláne nem gyakori. A közönség hogy
fogadja a képeiteket?
– A visszajelzések alapján jól. Meg azért időnként vevő is akad – mondja
Zsófi. – Nekem a falusi lét teljesen természetes dolog, hiszen Bakon nőttem fel,
itt is élek. Persze tanulni, dolgozni városba jártam és járok (jelenleg az
Ady-iskola művésztanára). De nagyon szeretem a vidéki életet. Az pedig elég
inspiráló, hogy reggelente, mikor elhúzom a függönyt, ugyanazt a hátsó udvart
látom a tyúkokkal. Ki tudja, talán egyszer majd a tyúkok el is tűnnek a képekről
és inkább csak az ólakat, meg az udvart festem meg, a baromfik nélkül. Akkor
majd el lehet gondolkodni, hogy vajon hová lettek...?
– Annyi szép állat él a bolygón, amiket egyáltalán nem ismerünk, hogy nekem
kicsit az is célom, hogy ezeket megmutassam, megismertessem az emberekkel –
válaszolja Katinka. – Sokan meg is kérdezik egyébként, hogy mik láthatók a
festményeimen. Talán inspirálom a nézőket arra, hogy rákeressenek az interneten
egy-egy élőlényre. Főleg mert ezek az állatok – Zsófi tyúkjaival együtt – nem
tartoznak éppen a közkedvelt, „cuki” kategóriába.
A képzőművészek szerint az is lehet egy opció, hogy az ismerős állatokon
keresztül magát a festészetet, a művészetet elfogadottabbá tegyék. Mert úgy
érzik, hogy sokszor nincs a helyén a szakma. Gondolkodnak egy közös tárlaton is:
az „állatos” képeket bemutatva szeretnék, ha minél többen kapcsolatba kerülnének
a kortárs művészettel. Szerintük az sincs kellően propagálva, hogy a
kiállításmegnyitók ingyenesek és bárki részt vehet rajtuk. Nemcsak egy szűk kör
privilégiuma.
Ráadásul egy átlagember ritkán gondol bele, hogy mennyi technikai tudás,
anyagismeret („Tényleg, Zsófi, te használsz terpentint? Festőszerrel hígítasz?”),
kreativitás, precizitás kell az alkotáshoz.
Háromezer fánk és több száz maskarás
n Csak reménykedhetünk benne, hogy húshagyókedden sikerült elűzni a telet a hagyományos belvárosi maskarás felvonulással. A városi farsangra immár harmadik esztendeje a Fánky Fesztiválon belül került sor.
– pet –
A nap folyamán először jótékonysági fánkvásárra várták az érdeklődőket a Dísz
téren felállított sátorban. Egy pékség, egy vendéglátóegység és öt városi
nyugdíjasklub gondoskodott idén arról, hogy elegendő mennyiségű fánk kerüljön az
asztalokra. Tompa Gábor, a szervező Kvártélyház Kft. ügyvezetője
érdeklődésünkre elmondta: több mint 3000 fánk sült a keddi programra. A
jótékonysági akció keretében pedig 332 ezer 155 forint gyűlt össze. A pénzt az
előző évekhez hasonlóan a Nagycsaládosok Zalaegerszegi Egyesülete kapja, akik
kirándulásra és kulturális programokon való részvételre fordítják majd az
összeget.
A fánkvásárt követően több száz maskarás gyülekezett a Dísz téren, hiszen fél
ötkor kezdetét vette a jelmezes felvonulás, melyet az önkormányzattal közösen
idén is a Nagycsaládosok Egyesülete szervezett. A barátságtalan idő ellenére
magánszemélyek és közel húsz csoport (óvodák, iskolák, intézmények és
egyesületek) vonult fel különféle jelmezekben, hogy végleg elűzzék a telet. A
legötletesebb maskarák elismerésben is részesültek; a nap végén több
kategóriában is osztottak ki díjakat.