Kiállítás és búcsúztatás a bíróságon | Nyúlból nincs hiány | Alkalmazni a már bevált módszereket |
Kiállítás és búcsúztatás a bíróságon
Új sajtószóvivő a törvényszéken
Fotókiállítás és sajtóreggeli keretében búcsúzott el a több évtizedes törvényszéki munkától dr. Mesterházy István címzetes táblabíró, a Zalaegerszegi Törvényszék tanácselnöke, és a sajtószóvivői munkától dr. Beznicza Árpád, a civilisztikai kollégium vezetője.
– pet –
A törvényszék épületének aulájában először a márciustól nyugállományba vonuló
dr. Mesterházy István fotóiból nyílt tárlat, Arcok a nagyvilágból címmel.
Mint azt az elnevezés is sejteti, a táblabíró utazásai során készítette azokat a
felvételeket (portrékat), melyek a falakra kerültek. A kiállítást dr.
Sorok Norbert, a törvényszék elnöke nyitotta meg. Mint fogalmazott: sok
ország és sok nemzetiség arca, viselete, kultúrája tekint vissza ránk a képekről.
Emberekkel foglalkozni a legnehezebb; igaz ez a bírókra, ügyvédekre is, akik
lelkileg sokszor nehezen élik meg a munkát, hiszen nap mint nap emberek sorsa
felett döntenek. Ezért is választanak sokan olyan hobbit maguknak, ami segíti a
kikapcsolódást, feltöltődést. A fotózás és az utazás éppen ilyen.
Mesterházy István már egészen fiatal korában elkezdett fényképezni,
mégpedig egy NDK gyártmányú kisgéppel. A fényképezés szenvedélyét édesapjától
örökölte, aki a II. világháborúban is fotózott, tartalékos tüzértisztként. Fia
aztán már nyugalmasabb időszakokat és pillanatokat örökített meg, főleg
természetfotókat és portrékat készített. Az NDK-s gépet azóta már lecserélte, és
ma már ő is digitális fényképezőgépet használ, kedvenc témái azonban megmaradtak.
Eddig összesen 41 országban fordult meg, a mostani tárlaton pedig 15 ország (köztük
több ázsiai is) arcait láthatja a közönség. Köszönhetően a Nyitott Bíróság
programnak; a tárlatot ügyfélfogadási időben ugyanis bárki megnézheti. Az alkotó
elmondta: nem tekinti magát művésznek, inkább afféle amatőr, autodidakta
fotósnak. Azt sem gondolta soha, hogy valaha kiállítása nyílik, hiszen a képeket
a családja és barátai, na meg önmaga szórakoztatására készítette. Mégis örül a
bemutatkozásnak, mert így legalább a nagyközönség is láthatja, hogy a bíró is
ember, és nemcsak a szakmájának él. A mostani tárlaton különböző korú és
kultúrájú embereket (férfiakat, nőket, gyerekeket) láthatunk. Nem „beállított”
felvételekről van szó, az alkotó úgy és akkor örökítette meg őket, ahogyan épp
találkozott velük. A kiállítás május 21-ig látogatható. A tárlatnyitó után
sajtóreggeli keretében búcsúzott el a média képviselőitől dr. Beznicza
Árpád kollégiumvezető, a törvényszék leköszönő sajtószóvivője. Mint azt
kollégája, dr. Bartalné Mentes Judit sajtószóvivő elmondta:
Beznicza Árpád az 1990-es évek végén, az országban az elsők között
építette ki az akkori Zala Megyei Bíróság és a sajtó közötti kommunikációs
kapcsolatot. Közel húsz éven át segítve a bíróság és a zalai médiumok közös
munkáját. A leköszönő szóvivőt dr. Vándor Virág bíró, a
Zalaegerszegi Törvényszék cég-, csőd- és felszámolási csoportjának vezetője
váltja. Az új szóvivő elmondta: a Nyitott Bíróság programnak köszönhetően nem
idegen tőle a médiával való kapcsolattartás, hiszen már többször találkozott a
sajtó képviselőivel egy-egy ügy, bírósági közvetítés vagy törvényváltozás miatt.
Célja, hogy elődje nyomdokain haladva, tovább ápolja és erősítse a médiával
kiépített jó viszonyt.
Már ami a húsvéti nyulak grafikáját és a szimbólum különféle célú „felhasználását” illeti. Szinte megszámlálni is lehetetlen, hogy hányféle ajándéktárgyra, dekorációs kellékre, ételcsomagolásra, könyvborítóra és más hétköznapi tárgyra kerül fel az ünnep közeledtével a nyúl.
– pP –
Vagy csak szimplán a füle; finom utalásféleképpen. Van persze millió hímestojás-
és csibeábrázolás is – de mintha ezeknél kevesebb lenne a grafikai defekt. Mert
értjük, hogy a húsvét, meg a többi ünnep már jó ideje nemcsak egyszerű hagyomány,
hanem kőkemény biznisz is, de azért (vagy épp ezért!) a dizájnra, grafikára
illene odafigyelni kicsit. Sőt talán arra is, hogy ezeket a szimbólumokat ne
használjuk el afféle végtelen számú és bármivel össze-vissza kombinálható
vizuális jelként. A boltokat járva, kirakatokat szemlélve látni ugyanis elég
bizarr jelenségeket: amik még a legfantáziadúsabb gyerekek, vagy a gyermeki
fantáziával megáldott felnőttek képzeletét is felülmúlják. Tojás tetején ücsörgő
kistigris, aki felülről épp nyulat fest a tojásra, vagy a hímes tojásokkal
megrakott szekér, amit két katicabogár húz és a nyúl a „fogathajtó”. Máskor meg
giccses környezetbe helyezett, ijesztően vicsorgó „vérnyulakba” botlik az
egyszeri vásárló, pedig a körítésből ítélve valószínűleg kedves mosolyúnak
szánta a tervező. Elszomorítóan kevés az igényesen megrajzolt figura és a
színvonalas formatervezés. Szerencsére lázadásból és gegből sincs hiány. A
napokban keringett az interneten egy fotó egy hazai csokikészítő által kreált,
rózsaszín melltartós „Ribanc nyúlról” (200 gramm 1390 forintért olvad a szájban).
Illetve arról a csehországi darált húsról, amit húsvéti nyúl alakúra formáztak,
majd dobozoltak. De nem ám nyúlhús volt, hanem sertééés…