Orvos-Tóth Noémi és Nagy Réka

Titkok, nyomasztó érzések

Hétköznapi hazugságokról a pszicho esten

n Mindenkinek vannak titkai; egyéneknek, családoknak, más közösségeknek egyaránt. Kisebbek, nagyobbak, olyanok, amiket mélyre temettünk, és olyanok, melyekre gyakorta gondolunk. Vannak, amik nyomasztanak nap mint nap, és vannak olyanok, melyekről nem is tudjuk, hogy tudat alatt hatnak ránk.

– pP –

Kapcsolati titokról, hazugságokról volt szó a legutóbbi Pszicho Estek rendezvényen, melynek vendége ezúttal Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus volt. A szakemberrel ezúttal is az est háziasszonya, Nagy Réka klinikai szakpszichológus beszélgetett.
Mi a titok? Szakmai szempontból meg lehet-e pontosan határozni ezt a kissé misztikusnak tűnő fogalmat? Nyilván igen, hiszen a nyomasztó titkokból, elfojtásokból fakadó lelki problémákra, illetve az ezekből eredeztethető fizikai tünetekre létezik terápia. Titok pedig bármi lehet, amiről azt gondoljuk, hogy nem megosztható. Nagyon sok félelem is társul hozzá. Mi lesz, ha kiderül, csak nehogy rákérdezzenek, nehogy elszóljam magam. A szakember szerint sokszor többet aggódunk miatta, mint amekkora a valószínűsége annak, hogy ténylegesen rákérdez valaki arra a dologra, amit rejtegetni próbálunk a világ elől. Mégis; nagyon felszabadító, ha beszélhetünk róla. Gyakran szégyenérzet társul a titokhoz, az az érzés, hogy vállalhatatlanok vagyunk, hogy ha valami kiderül rólunk, nem tudunk beilleszkedni, elhagynak minket. Folyamatosan félünk attól, hogy nem vagyunk elegek mások számára. A titkok persze nem egyformák: vannak bagatell dolgok, amiket mi magunk nagyítunk fel, és vannak olyanok, amik tényleg nyomasztó teherként nehezednek az egyénre vagy a családokra. Még akár generációkon keresztül is; anélkül, hogy az utódok tudnák, hogy miért is szoronganak. Ennek oka többek között az, hogy már gyermekkorunkban átvesszük a szülői mintákat, így már korán eldől, hogy felnőttként mennyire tudunk bizonyos dolgokról kommunikálni. A pszichológus szerint a magyar társadalomra nagyon is jellemző az elfojtás, az önbizalomhiány, a nem beszélés; vagyis a „kibeszéletlenség”. Még a nagy történelmi tragédiákat, traumákat (és azok családokra gyakorolt hatását) sem kezdtük el feldolgozni. Pedig ma már az is igazolható tudományosan, hogy a szorongás sejtszinten átörökíthető az utódokba. A pszichológusnak sok olyan páciense van, akik ilyen történelmi traumákat hordoznak magukban. Szinte nincs olyan család, ahol ne lenne valami titok, és csak idő kérdése, hogy mikor dőlnek ki a csontvázak a szekrényből. Az egyik legnagyobb gond az, hogy a titok nemcsak egyszerű teher, hanem sok esetben rengeteg hazugság is kapcsolódik hozzá. A titok fenntartásához ugyanis egyre jobban el kell ferdíteni a valóságot, az egyén pedig ördögi körbe kerül, ami még nyomasztóbbá válik. Párkapcsolati szintre levetítve a kérdést: minél inkább titkolózunk, minél inkább eltitkoljuk érzéseinket a másik elől, annál inkább elidegenedünk egymástól. Hosszú távon ez a kapcsolat végét jelentheti. Na, de mi a helyzet a hűtlenséggel: bevalljuk, vagy ne valljuk? Orvos-Tóth Noémi szerint erre nincs egyértelmű válasz. A szakemberek többsége azt mondja, hogy egy egyéjszakás kalandot (tényleg csak egy!) inkább ne. Ha viszont már hosszabb ideje van egy harmadik fél a kapcsolatban, akkor jobb tiszta vizet önteni a pohárba. Bármilyen meglepő: a félrelépés sokszor meg is mentheti a haldokló párkapcsolatot, mert nemegyszer éppen emiatt kezdenek el a párok őszintén beszélni egymással. Több példa is volt arra, hogy sikerült megmenteni és pozitív irányba terelni a haldokló viszonyt, a kihunyni látszó érzelmeket. A pszichológus szerint a legfontosabb, hogy megtanuljunk beszélni az érzelmeinkről, és hogy mindig figyeljünk oda a másikra: vajon mit érez ő? Pláne, mert az elfojtás, titkolózás tényleg olyan nyomasztóvá válhat, hogy megbetegítheti az embert. Ezért jobb az őszinteség, a felszabadult érzelmi klíma.

vissza az elejére

vissza az elejére

Dózsa-napok

Táncjátékkal, kiállítással

n Ismét vidám programokat kínált a május 9–15. között a Dózsa-napok, mely a Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfiú című zenés, táncos mesejátékkal vette kezdetét 90 gyermek előadásában. A Dózsa György Tagiskolában idén 32. alkalommal ünnepelt az intézmény 608 tanulója tanáraikkal együtt.

Makovecz Tamás igazgató fantasztikus produkciónak értékelte az előadást, külön kiemelve a benne részt vevő gyerekek és a felkészítő pedagógusok tehetségét. Hagyomány, hogy ekkor kiállítást is nyitnak a grafikus alkotócsoport munkáiból. A tűzzománc szakkör idén is meglepetés mozaikképpel kedveskedett, melynek a „Vasarely fabulái” címet adták.

vissza az elejére

Jel a neves filozófus emlékére

Budapesti tárlaton budaházi legújabb műve

n Jel című, 2018-ban készült legfrissebb munkájával szerepel Budaházi Tibor festőművész azon a budapesti csoportos kiállításon, melyet Karátson Gábor (1935–2015) Kossuth-díjas magyar író, filozófus, festőművész emlékére szervezett a Magyar Festők Társasága.

– pet –

A Fuga Budapesti Építészeti Központban május 3-án nyílt tárlaton félszáznál is több hazai képzőművész vesz részt egy-egy művével. Mint azt Budaházi Tibor lapunknak elmondta: a nyílt beadású, tematikai megkötés nélküli kiállításra egy szakmai zsűri választotta ki az alkotásokat. Ő két festményével pályázott, a zsűri a Jel mellett döntött.
Karátson Gábor a rendszerváltozás után az elő elnöke volt a Magyar Festők Társaságának, melynek a kezdetek óta tagja Budaházi is. Azért is küldött alkotást a fővárosi kiállításra, mert régi ismeretség fűzte a képzőművész filozófushoz. Műveltsége, kitartása, intellektuális festészete sokak számára példaértékű; jelzi ezt az is, hogy több száz alkotásból kellett a zsűrinek kiválasztania, hogy mi kerüljön most a galéria falaira – fogalmazott a zalaegerszegi alkotó. A műveknek nem kellett Karátson szellemiségére, stílusára reflektálni. A festőművész szerint ez nem is lenne működőképes dolog. Öszszekötő kapocs a mostani alkotók és az elhunyt művész között talán a kísérletezés iránti vágy lehet. A seregszemlén – mely május 21-ig látható a Fugában – Karátson Gábortól is látható egy kép, afféle tiszteletadásképpen. Budaházi Tibor jelenleg is alkot: készül a nyár eleji szegedi Táblaképfestészeti Biennáléra, jövőre pedig Zalaegerszegen szeretné egy egyéni kiállítás keretében bemutatni legújabb munkáit. Mindeközben szervezi az idei GébArt Nemzetközi Művésztelepet is.

vissza az elejére