Digitális művészet és rendteremtés

Beszélgetés borsos andrea reklámgrafikussal

Borsos Andrea

Jól sikerült arculat, hangulatos belső terek, formatervezett, figyelemfelkeltő logók, vagy feliratok a kirakatokon. Sokszor dicsérjük a tulajdonost, üzemeltetőt egy-egy új üzlet nyitásakor, vagy a régi átalakítása után. Sokszor azonban rejtve marad a „dizájner” személye..., mondjuk a reklámgrafikusé.

– pánczélPetra –

Művészet, formatervezés? Hová sorolható ez a nem kevés kreativitást, koncentrációt és kompromisszumot igénylő szakma? Na, és mennyire zavaró az alkotó számára, hogy a nagyközönség előtt tulajdonképpen inkognitóban marad a kiléte.
Borsos Andrea reklámgrafikus, az Ady-iskola rajz–biológia szakos tanára azt mondja, neki például jó, hogy a háttérben marad, mert anynyira nem szereti a nyilvánosságot. Ez a beszélgetés is egy kivételes eset. Persze nem előzmények nélküli. A közelmúltban az Ady-iskolában rajztanárok állították ki műveiket, ahol a hagyományos képi ábrázolásmód (festmények, grafikák, szobrok) mellett megjelent a reklámgrafika is – éppen Borsos Andrea munkáin (tervezésein) keresztül. Nevéhez több étterem, egyesület, fodrászüzlet grafikai és arculati terve, sőt kivitelezése is köthető, hiszen dekoratőr is egyúttal.
– Szóval, akkor képzőművészet, iparművészet a reklámgrafika? Vagy ezt az „alkalmazott” műfajt nem is lehet ilyen kategóriába sorolni?
– De igen, mindenképpen egyfajta művészeti tevékenység, ám ez soha nem lehet öncélú, mert valaki más számára, tehát egy megrendelésre készül. Feladat van vele, funkciója van, ugyanakkor gondolatot közvetít, allegorikus elemeket, szimbólumokat tartalmaz. Ami még nagyon fontos, hogy művészi, esztétikai értéket kell, hogy képviseljen. És hát az egészhez szükséges magának a számítógépes programnak az ismerete, amivel mindezt megvalósítja az ember. Szerintem a reklámgrafika egy digitális művészet, ha úgy tetszik az elektronika művészete. Benne van az alkotás és teremtés folyamata, mint minden más művészetnél.
– Rajztanárból hogy lesz reklámgrafikus?
– Nagyjából véletlenül. Szombathelyen végeztem biológia–rajz szakon, aztán az ENZO sportruházati cég grafikust keresett… Ez a kilencvenes évek végén volt, amikor a személyi számítógépek, az internet és úgy általában a digitalizáció kezdett berobbanni. A különféle szoftverek, programok alkalmazását autodidakta módon tanultuk. Ma már erre külön kurzusok, iskolák vannak. Ez egy nagyon összetett és sok kompromisszumot igénylő szakma. Hiszen a megrendelő elképzeléseihez kell igazítani a dolgokat, de közben meg kell felelni bizonyos grafikai elveknek, tipográfiai szabályoknak, esztétikai értékeknek. Ebből a sokféleségből, sőt néha összevisszaságnak tűnő állapotból kell valamilyen egységes rendszert kialakítani. A művészet nekem arról is szól, hogy rend van, rendet teremt!
– Mi van, ha egyáltalán nem passzol a megrendelő és tervező ízlése?
– Ez előfordul néha. Első körben próbálom a megrendelőt lebeszélni egy-egy rossz döntésről, sablonos, közhelyes megjelenítésekről, grafikai elemekről. Van olyan is, hogy tényleg nem az én stílusom az, amit elképzelt az illető, de a munka akkor is munka. El kell végezni. Ilyenkor is törekszem a minőségre, hogy a terv és a kivitelezés igényes legyen, művészi értéket képviseljen. Közelíteni kell az álláspontokat. Számomra fontos, hogy mindig megismerjem a megrendelő pontos elképzeléseit, ízlésvilágát.
– Ugyanakkor mindig vannak aktuális trendek is. Ezek menynyire befolyásoló tényezők?
– Érdekes dolog ez, mert tényleg minden szezonnak megvan az aktuális színe, irányvonala. Ez a dizájnban éppúgy jelen van, mint a divat terén. Most például ha körülnézünk, erőteljes zöld színeket, nagy, organikus mintákat látunk. Ugyanakkor több stílus is megfér egymás mellett. Arculattervezésben, belsőépítészetben egyaránt divat még a modern retró, a vintage és főleg a minimál. Vagyis a letisztultság, az egyszerű tipográfia, az üres, negatív terek és a kontrasztok. Persze ezekbe az egyszerű terekbe jól bele lehet csempészni az éppen uralkodó színeket, de csak jelzésképpen. Hozzám szerencsére közel áll ez a kicsit minimalista világ.
– Általában már fix elképzelésekkel keresik meg a reklámgrafikust, vagy szabad kezet kap?
– Van olyan is, de sokszor azt tapasztalom, hogy a megrendelő nehezen igazodik el a stílusok, áramlatok között. Van, hogy túl sok dolgot szeretne egy térbe sűríteni. Ilyenkor az is a feladatom, hogy segítsek tisztábban látni, egységesebb elképzelést kialakítani. Megfejteni, hogy mi is legyen az arculat célja, üzenete, milyen közönségnek szól majd mindez. Néha még nekem sem könnyű megálmodni a végeredményt. Sok éjszakai munkával, elmélyüléssel jár. Hiába ismerem a tipográfiai szabályokat, néha addig tologatom a betűket, amíg az én szememnek tetszik. Szóval ösztönösség is kell ehhez.
– Az általános iskolai rajztanításba hogyan lehet mindezt átültetni?
– A reklámgrafikát, mint műfajt egyelőre sehogy. Jelenleg nincs ilyen lehetőség a rajzórákon. Kevés az eszköz, a szoftver, és a tanmenet is inkább a hagyományos képi ábrázolásokra koncentrál. Ez kicsit furcsa is, hiszen digitális korban élünk, a gyerekek már ebbe születnek bele. Pedig nagyon is érdekelné őket a művészeti tevékenység efféle kiterjesztése, például a reklámgrafika, a 3d-s grafika vagy az animáció irányába. A kollégáimmal gondolkodunk azon, hogy kísérleti jelleggel, kiscsoportos foglalkozás keretében hogyan lehetne mindezt becsempészni az oktatásba. Ez egy művészeti iskola és gimnázium számára mindenképpen jövőbemutató lenne.

vissza az elejére

Szent László-szobor

A róla elnevezett utcában

Ünnepélyes pillanat

Az Alsójánkahegyi Településrészi Önkormányzat kezdeményezésének eredményeként Szent László-szobrot avattak a legendás lovagkirályról a róla elnevezett utcában. Az életnagyságú alkotást Hadnagy György Pro Urbe díjas iparművész készítette.

– b. k. –

Három évvel ezelőtt vetődött fel az ötlet, melynek gyümölcseként új köztéri alkotással gazdagodott a város és bővült az országosan is jelentős, Szent László királyt megörökítő alkotások száma. Ez utóbbiak gazdagságáról is szólt többek között dr. Gyimesi Endre, Zalaegerszeg díszpolgára, volt polgármestere. Felidézte a helyi közösség megerősödésének történetét is, melynek egyik eredménye a mostani szoborállítás. Nemcsak Szent László életéről, jelentőségéről szólt, hanem kapcsolódóan egy kisváros és megye történelméről is. Így elhangzott, 1928-ban nevezték el az utcát Szent László király útjának, majd a második világháború után módosult ez a mai változatra. A megyében 3 település őrzi a lovagkirály nevét, illetve híres a türjei templom freskója is. Gyimesi Endre méltatta még köszöntőjében az alkotó, Hadnagy György munkásságát is. Galbavy Zoltán településrészi önkormányzati képviselő köszönetét fejezte ki az érintetteknek, akik részt vettek a szobor felállításában.  Az új köztéri alkotást Kovács József káplán áldotta meg.

vissza az elejére

Czeglédy András és dr. Vándor László

Kevés a középkori épített emlék

Építészeti előadás-sorozat indult

Előadás-sorozatot indított a Zalaegerszegi Városvédő Egyesület annak érdekében, hogy a tagsággal és az itt élőkkel jobban megismertessék a város építészeti értékeit és az ehhez kapcsolódó művészettörténeti emlékeket.

– pet –

A TIT-székházban megrendezett összejövetelen Czeglédy András, az egyesület elnöke elmondta: a „Zalaegerszeg építészetének története” című előadás-sorozat a középkortól kezdve, a barokkon és az eklektikán keresztül, egészen a modernizmusig tekinti át a város értékeit, illetve az aktuális kutatások eredményeit. Hiszen nem minden korszakból maradt fenn épület. A középkori emlékek például szinte teljesen hiányoznak; így ezt az időszakot jórészt a régészek munkájából ismerhetjük. Nem véletlen, hogy a rendezvénysorozat első előadója dr. Vándor László régész, nyugalmazott múzeumigazgató volt, aki a középkor építészetéről beszélt. Mint mondta: Zalaegerszeg nem tartozik az élbolyba, ami az érintett korszak építészeti emlékeit illeti. A belváros területén nincs megmaradt, ma is álló középkori épület. A feltárt és bemutatott épületek száma is mindössze egy: ez a nagytemplom mellett látható temetőkápolna maradványa. Ezenkívül a városhoz csatolt, egykor különálló településeken (Andráshida, Csács, Besenyő) található egy-egy ma is álló templom. Az idők folyamán azonban ezeket is átalakították, bővítették. Ami a középkori várost illeti: az eddigi kutatások alapján kiterjedése a nagytemplomtól a mai Petőfi utcáig tartott, illetve a mai Csány tér környékén találtak még középkori házcsoportokat. Főleg a csatornázásokhoz kötődő régészeti munkák során. A föld felszínén nem maradtak lakóházak. A város egyetlen, felszínen is látható középkori emléke a Mária Magdolna-plébániatemplom mellett lévő temetőkápolna; ezt a '70-es évek végén tárták fel. A régész hozzátette: természetesen van tudomásuk konkrét középkori épületekről, de azok a föld alatt vannak. A ráépítések miatt pedig nem lehet feltárni őket. Ilyen például a nagytemplom alatt rejlő korábbi – kisebb méretű – templom, vagy a bírósági tömb alatt található egykori püspöki udvarház is. Külön említést igényel a 16. századtól kiépülő egerszegi vár, melynek kiterjedése az eddig lezajlott régészeti feltárásokból ma már jól körvonalazható. Vándor László előadásában utalt arra is, hogy a 16. századi mezőváros – eddigi ismereteink alapján meghatározható – látképéről Frimmel Gyula készített grafikát, mely a tavaly megjelent „Zalaegerszeg története” című kiadványban látható. Készülőben van továbbá egy, a város középkoráról szóló kötet is, amit a régész dr. Bilkei Irén főlevéltárossal közösen jegyez.

vissza az elejére

Projektzárás fantázialényekkel

Amerikai alkotók a D'Clinic Studiosban

Drámai prológussal, némi zenével, meg filozófiai ihletésű installációkkal ért véget a D'Clinic Studios nemzetközi rezidenciaprogram júniusi művésztelepe.

Kintli Emese, Devan Wardrop-Saxton, Mészáros Gábor és Jennifer Bockelman

– pet –

A Pál Katja szlovéniai festőművész által vezetett páterdombi alkotóházba ezúttal két amerikai művész költözött be. A projektzárón az itt készült alkotásaikkal ismerkedhetett meg a közönség. Devan Wardrop-Saxton Portlandból, Jennifer Bockelman pedig a nebraskai Sewardból érkezett Zalaegerszegre. A két fiatal hölgy teljesen más műfajt képvisel; Devan drámaírással, zenével és színdarabokkal foglalkozik, míg Jennifer különös szobrokat és installációkat készít. A művészek itteni munkáiról a „Kurátor egy napra” program keretében Kintli Emese (a Zrínyi-gimnázium diákja) és Mészáros Gábor (a rezidenciaprogram egyik tolmácsa) beszélt. A tárlaton többek között a drámaírás folyamataiba is betekintést nyerhettek az érdeklődők. Devan ugyanis Zalaegerszegen folytatta a már elkezdett „You my love at home again” című regényét, mely egy fiatal nő és egy farkasfalka történetéről szól. Írás közben (ami esetében sokszor tényleg kézírás) több montázs és kisebb rajz is született, amik most a falakra kerültek, de új dalainak kottáit is bemutatta a művész. A drámaíró nem először járt Magyarországon, korábban ugyanis Gyulán volt cserediák, és az egy év alatt nyelvünkön is megtanult valamelyest. Készülő regénye prológusát ezért magyarul olvasta fel. A szobrászattal foglalkozó Jennifer különös lényeit, szörnyeit egy francia filozófus munkája ihlette. Az installációk a „Menekülési vonal” címet kapták. Jelezve: minden lény menekülési réseket keres, ha politikai, művészeti vagy bármilyen más mozgalom, rendszer vagy ideológia határokat jelöl ki számára. A menekülésben a siker és bukás lehetősége egyaránt benne van, és ezek mindig változást is előidéznek. A szobrász szerint maga az élet is megtalálja a menekülési formáit; ami különös lényeket teremthet. A tárlaton is ilyen – ma még nem létező – (fantázia)szörnyekkel találkozhattunk. A szobrok a városban talált építési hulladékokból, turkálóban vásárolt régi kelmékből, vagy éppen a természetben fellelhető anyagokból készültek. Hogy az egyes menekülési jelenetek mögött milyen személyes drámák húzódnak meg, annak megfejtését mindig a befogadóra bízza az alkotó.

vissza az elejére