Hűség és összetartozás

15 éves a zalaegerszeg–marosvásárhely baráti társaság

A marosvásárhelyi Kóródi Szász Albert festőművész kiállításának megnyitásával kezdődött a Zalaegerszeg–Marosvásárhely Baráti Társaság (ZA–MA) jubileumi ünnepsége. A Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben Nemes László festőművész személyes élményeit is megosztva szólt a marosvásárhelyi kulturális és művészeti élet történetéről.

AMint fogalmazott, Marosvásárhely a székelyek legnagyobb városa, az egyetlen olyan székelyföldi település volt, amelyik szabad királyi város címmel büszkélkedhetett. A városi élet a 18. század során kezdett kibontakozni, de igazi lendületet a 20. század elején Bernády György polgármestersége alatt vett, aki európai szintre emelte a várost. Szólt az 1911–13 között épült Kultúrpalota jelentőségéről, a példaértékű művészeti gimnázium működéséről, a székely amatőr művészeti világról. Kóródi Szász Albert kiállított festményeiről azt mondta: természetelvű alkotások, Erdély létét, derűjét, örök motívumait mutatja be. Az ünnepségen Balaicz Zoltán polgármester felidézte: Marosvásárhely és Zalaegerszeg között 1996 októberében jött létre a hivatalos kapcsolat. A szerződést dr. Gyimesi Endre akkori polgármester valamint néhai Fodor Imre polgármester és Orbán Dezső alpolgármester jegyeztek. 2000-ben jött léter Cseh Gábor elnök vezetésével a Marosvásárhely–Zalaegerszeg Baráti Kör (MA–ZA), majd 2003-ban dr. Hóbor Erzsébet vezetésével Zalaegerszegen is megalakult a ZA–MA. Az elnöki teendőket ellátta még Pintér János és Gecse László is. A Zalaegerszeg–Marosvásárhely Baráti Társaság jelenlegi elnöke dr. Gyimesi Endre.
A nemzet sorsközösség – folytatta Balaicz Zoltán. – Nem más tartja össze, mint a szeretet, a ragaszkodás, a hűség, az összetartozás. A magyarság így volt képes arra, hogy ha fizikai valójában részeire is szakadt az ország, mégis újra és újra szellemi egységbe kovácsolódott. A nemzetben gondolkodó magyar emberek egységére ma is szükség van.
Köszöntötte az ünnepségen jelen lévőket dr. Gyimesi Endre és Cseh Gábor is, akik a testvérkapcsolat jelentőségéről beszéltek. A baráti kör volt elnökeinek munkáját kitüntető oklevéllel köszönték meg.

vissza az elejére

Kávéházak, kocsmák, presszók

Régi egerszegi vendéglátóhelyek nyomában

A férfiaknak mindig is szükségük volt arra, hogy egy kis nedűvel öblögessék a torkukat, miközben a nők (kivéve az olyan nőket) a korábbi évszázadokban nem tehették be a lábukat a vendéglátóhelyekre. Ez alól maximum a cukrászdák voltak kivételek.

– pP –

Étkezés, sírva vigadás, aktív társadalmi élet, meg néha egy kis botrány, sőt gyilkosság. Sok minden kapcsolható a kávéházi és kocsmai kultúrához. A Múzeumok éjszakáján az érdeklődők régi zalaegerszegi vendéglátóhelyek nyomába eredhettek Béres Katalin történész-muzeológus vezetésével. Az éjszakai séta a Deák térről indult, és a belváros kultikus helyeire kalauzolta el a szépszámú és kíváncsi közönséget.
A történész elöljáróban elmondta: Zalaegerszeg központjában mindig számos vendéglátóhely működött. A 18. századtól a vármegye központja is itt volt, ami annyit jelentett, hogy rendszeresen érkeztek a városba nemesek a megyegyűlésekre, a megye legkülönfélébb részeiről. A közügyek lebonyolítására idesereglett urakat persze el kellett szállásolni, meg az élelmezésükről is gondoskodni kellett. És persze arra is szükségük volt, hogy néhány pohár itallal gyűjtsenek bátorságot a vitákhoz, ellenfelek legyőzéséhez vagy a tisztújításokhoz. A belváros területén így már a 19. századtól számtalan kocsma és vendéglátóhely működött. Köztük a legrégebbi és az egyik legkedveltebb hely, a Kummer kávéház volt. Az épület ma is áll a Batthyány–Kölcsey utca sarkán. A vendéglátóhely történetéhez kapcsolódóan Béres Katalin megjegyezte: a kávéházat akkoriban az különböztette meg a kocsmától, hogy az előbbiben biliárdasztal és újságok is voltak.Nem mindenki tudta ugyanis járatni a fővárosi lapokat, a kávéházakban viszont a főbb kiadványokból mindig voltak példányok, ezért ez volt az újságolvasás egyik fő helyszíne. Napközben kávét, teát és egyéb italokat szolgáltak itt fel, estére pedig sok kávéház étteremmé alakult, ahol élőzenével szórakoztatták a közönséget. Szinte mindegyiknek volt különterme vagy emeleti nagyterme, ahol különféle társadalmi szervezetek gyűltek össze. Az egyesületeknek ugyanis ekkor még nem, vagy csak nagyon ritkán volt saját székháza. A Kummer kávéház emeleti nagytermében például az iparosok üléseztek. Az események persze néha eldurvultak. A 20. század elején történt egy tragikus eset: a mészárosok összeverekedtek az iparoslegényekkel, utóbbiak közül egy életét is vesztette. Ettől függetlenül a századelőn fogalommá vált a Kummer kávéház, ahol cukrászda is nyílt – ide már hölgyek is járhattak. 1912-től pedig mozi is üzemelt az emeleten.
A belvárosi sétán szóba került a Várkör utca egyik régi polgári épületéből kialakított kocsma, a Gól is. Az 1990-es években nyílt meg, és lett a ZTE-drukkerek egyik kedvelt törzshelye volt. A házat már lebontották, a területen, melyen állt, a tervek szerint a Mindszenty-központ épül fel. Az est során a résztvevők az egykori Zóna étteremhez, a volt Korona Szállóhoz, a HEMO-hoz, az Arany Bárány Szállóhoz és a néhai Pontház presszóhoz is ellátogattak. Többek között megtudtuk: a Zóna Nemzeti majd Központi kávéházként kezdte pályafutását a 19. század végén. Több bérlője is akadt a helynek, de a vállalkozások nem voltak túl sikeresek. Mintha átok ült volna a házon, nem sikerült színvonalasabbá tenni a kávéházat, és növelni a forgalmat. Beszédes, hogy ekkoriban leginkább csak „Tetvesnek” csúfolták a helyet. Főleg a szegényebb sorú társadalmi rétegek jártak ide. A második világháborút követően államosították. A Zóna nevet az 1960-as években kapta; minden bizonnyal a zóna adag pörköltről. Érdekes sorsa volt a ma üresen álló, egykori HEMO épületének is, amiben eredetileg vaskereskedés működött. 1932-ben alakították át cukrászdává (Papp cukrászda), ahol igazi süteménykülönlegességeket árultak. Az államosítást követően évekig itt működött a Zala Megyei Sütőipari Vállalt, innen szállították a többi vendáglátóhelyre a süteményeket. Később pedig a helyőrség vette birtokba az épületet. Az Arany Bárány Szálló előtt az is kiderült, hogy a 19–20. század fordulóján és a század első évtizedeiben a „szállodabiznisz” sem volt éppen nyereséges vállalkozás Zalaegerszegen, mert nem nagyon volt turistaforgalom. A szálló ezért – ha átmeneti időszakokra is – többször bezárt. A tulajdonosok pedig a korszerűsítéssel sem tudtak eleget törődni. A szálló nagyterme, vagyis a télikert viszont rendszeresen helyet adott kulturális rendezvényeknek (kiállítások, koncertek, bálok, színház). A hangulat azonban néha szó szerint „fagyos” volt, mert az épület északi oldalán lévő helyiséget nehéz volt kifűteni.
A felelevenített vendéglátóhelyek közül nem maradhatott ki a közelmúlt egyik népszerű helye, a Pontház presszó sem. Az 1960–80-as években szinte minden helybéli vagy városba érkező megfordult itt. Annak ellenére, hogy berendezése elég szerény volt. Ám a süteményekre és az itt zajló baráti találkozókra máig sokan emlékeznek. A hely a kilencvenes évek elején szűnt meg.
 

vissza az elejére

Dr. Kürnyek Róbert

A gyermekek boldogságáért

Templomigazgatóság a mindszenty-iskolában

A megyés püspök, dr. Székely János döntése alapján új egyházi intézmény alakult Zalaegerszegen, a Szent Kereszt Templomigazgatóság. Frissen kinevezett vezetőjét, dr. Kürnyek Róbert atyát kérdeztük ennek mibenlétéről.

– B. K. –

– Ez egy eddig nem létező jogi forma. A templomigazgatóság a plébániákhoz hasonlóan önállósággal bír, de nincs hozzá kapcsolt terület. Zalaegerszegen jelenleg négy plébánia van, amihez utcák szerinti beosztással kapcsolódhatnak a hívek. A Szent Kereszt Templomigazgatóság pedig kizárólag a Mindszenty-iskolában látja el a papi feladatokat, elsősorban a diákokra, a pedagógusokra és a szülőkre koncentrálva. A szentmisék, akárcsak eddig, továbbra is nyilvánosak lesznek, tehát bárki részt vehet azokon. Ez a forma lehetővé teszi, hogy bizonyos plébániai feladatokkal nem kell foglalkozni, és így teljesen a fő teendőre lehet koncentrálni, amit a püspökatya célul tűzött ki, hogy a katolikus iskolákra nagyobb figyelem jusson. Valójában az iskola lelkiségének hátterét biztosítja ez az intézmény. A zalaegerszegi mellett még Kőszegen is alakult ugyanilyen, a Rózsafüzér Királynője.
– Ez azt is jelenti, hogy Ön búcsúzik a kertvárosi plébániától.
– Igen. Jelenleg, amíg a Mindszentyben az előkészítő munka folyik, még a Kertvárosban vagyok, de augusztus elsejétől átveszi a helyemet fiatal utódom, ifj. Molnár János atya.
– Hogyan fogadták ezt a hívek?
– A lelkészváltás mindig a közösség próbája. Ekkor derül ki, hogy elég erős-e az az összetartás, amin munkálkodtunk. A papok részéről is embert próbáló. János atya nyitott, lelkes, lendületes. „Közös múltunk”, hogy mindketten voltunk püspöki titkár pozícióban. Számára ez lesz az első plébánia.
– Hogy érzi, elvégezte itt a feladatait?
– Öt évvel ezelőtt alakultunk. Azóta kialakult itt az egyházi élet, a rutin. A váltás új lendületet hozhat a közösség életébe.A hívek lelkesek, de idővel természetszerűen ez a lelkesedés csökken, amikor minden megy a maga útján.
– Újból első ember feladata lesz az új helyén.
– A püspökatya ilyeneket szán nekem, de nem bánom. Meg lehet találni az értéket, az örömöt, izgalmas feladat volt a Kertvárosban is elsőnek lenni, és remélem az lesz a Mindszentyben is. Most még többet tudok foglalkozni a gyerekekkel, ami nagyon közel áll hozzám. Eddig is ezt tettem, de most intenzívebben lehet. Az idén végeztem el a hittantanár képzést. De nemcsak a tanítás a fontos, hanem amit ez az intézmény lehetővé tesz, a jelenlét. Hogy a paphoz oda lehet menni akár a szünetben is, meg lehet szólítani, segítséget lehet kérni. A Mindszenty-iskolának küldetése is ifjúsági centrummá válni. Feladatuk a gyerekek boldogságának biztosítása.
– Közben elkészült a fotó, szabad ilyen mosolygós képet felhasználni? Nem kell komolynak lenni?
– A gyerekekhez nem lehet komolyan közeledni – mondja vidáman.
– Könnyű egyensúlyt teremteni a „lazaság” és a papokat megillető tisztelet kivívása között?
– Úgy gondolom, hogy akit én tisztelek, az tisztel engem is. Elsősorban szeretni kell az embereket.
– Lesz nyári szünet? Egyáltalán a papoknak jár szabadság?
– Aki kéri, annak jár, nem igazán jellemző. Nekem a kikapcsolódást a táboroztatás jelenti. Több mint hatvan ministránsfiúval táborozunk egy hétig július közepén.
 

vissza az elejére