Egy ifjú jazzrajongó

A mai ifjú korosztályból kevesek kedvence a jazz. Egy fiatal zalaegerszegi származású zenész, Sebestyén Patrik azonban kifejezetten rajongója, sőt quartettjével művelője is a műfajnak. A közelmúltban vendégfellépőként láthatta őket a közönség a Zalaegerszegi Városi Vegyeskar koncertjén.

– b. k. –

– Hogyan férkőzött a szívedbe ez a zene?
– Veszprémbe jártam zenei szakközépiskolába, ott sokan hallgattak jazzt. Érdekelt is, és megszerettem. De én játszani is akartam. Ezért sok-sok zenehallgatás után elkezdtem én is a trombitán, majd sikerült összeállni két gitárossal és egy dobossal.
– Csupán hallás után tanultad a dalokat?
– A jazzt másképp nem is lehet. Van egy főtéma, egy dallam, de alapjában változó zene. Mindig más. Mi sem játsszuk kétszer ugyanúgy.
– És akkor honnét tudja a zenekar, mikor van vége a darabnak?
– A sok próba során kialakul egy közös nyelv, elég egy összenézés vagy határozottabb zenei hang. de koncerten nincs vagánykodás. De valójában a fellépés a „legkevesebb”, előtte a rengeteg próba a nagy munka.
– A négy fiatal (a tagok átlag életkora 21 év) alkotta csapatot mennyire veszik komolyan?
– Komolyan vesznek bennünket. Bár a közönségünk nem a fiatal korosztályból való, inkább idősebbek, zenészek, zeneileg műveltebb réteg. A fellépéseket egyelőre mi szervezzük, de vannak helyek, ahova rendszeresen járunk, például Sopronban, Győrben, Veszprémben. Zalaegerszegen kétszer léptünk eddig fel.
– Anyukád a vegyeskar oszlopos tagja, innen az indíttatás?
– Valóban, anyukám szerette volna, hogy zenélni tanuljak, de nem volt célja, hogy zenei pálya is legyen belőle. Vörös Istvánnál tanultam trombitálni, aztán Veszprémben zenei középiskola, majd Győrben szereztem tanári diplomát trombita szakon. Egy hajszálon múlt, hogy állást is kapjak a napokban 40 jelentkező közül, de nem adom fel, mert mindenképpen tanítani szeretnék. Jelenleg jazz tagozatra járok Budapestre.
– A trombitások hol gyakorolnak?
– Otthon nagyon keveset, csak amíg a környezet bírja – mondja mosolyogva. – Az iskolában van erre hely, ami azt jelenti, hogy keresni kell egy sarkot és nem figyelni a többiekre, akikkel közös a próbaterem. Ez elég kemény helyzet. De nagy szó volt az iskolától, hogy bár klasszikus zenét tanít, engedték, hogy a jazzből írjam a szakdolgozatomat.
– Akkor ez már szerelem?
– Igen. Szerelem és egyben hobbi, ami már kvázi másodállás is a klasszikus zene mellett. A jazzt meg kell érteni. A közönségnek is. Mert gyors, bonyolult harmóniákkal és improvizációval. A zenésznek szabadságot ad. Erre a zenére oda kell figyelni, mert művészet is, akár egy festményt, meg kell vizsgálni. Mozartnál az a szép, hogy annyira tiszta a zenéje, hogy szinte lehet tudni, mi lesz a következő ütem. A jazz ennek tökéletes ellentéte, a zenész egyénisége is megszólalhat, ami akár a közönséget is váratlanul érheti. Én pedig produkálni is szeretek, nemcsak reprodukálni.

vissza az elejére

Szarkazmus, magány, Balaton

Megjelent nagy betti első verseskötete

Az utolsó költeménnyel kezdődött a kötetbemutató, de csak azért, hogy mindenki megtudja; a rendezvény végén jár neki fél dió (megpucolva), amit jelképesen a szerző nyújt át a közönségnek. Éppen úgy, mint a vers – és a könyv – végén.

– pP –

A napokban jelent meg Nagy Betti (vagy inkább nagy betti, ahogy a könyvborítón is szerepel, és ahogy az általa szerkesztett nagybetu blog is kisbetű) első verseskötete, mellyel a Keresztury VMK kávézójában ismerkedhetett meg a közönség. A „Sírt valaki odakinn” című kiadvány a Pannon Írok Társaságának gondozásában jelent meg, a kötetet Szálinger Balázs szerkesztette. A könyvet dr. Gyimesi Endre, a társaság elnöke ajánlotta az érdeklődők figyelmébe, felidézve Nagy Betti életútjának főbb pillanatait.
A zalaegerszegi költő (bár magát inkább balatoni lánynak tartja, aki Sümegen született) a nyolcvanas évek elején dolgozott a József Attila Városi Könyvtárban, és tagja volt a Zalaegerszegi Írókörnek. Már gimnazista korától írt verseket, sőt prózával (tréfás mesével) is próbálkozott. Diákköltőként a Vérképlet című antológiába is bekerült. Később a Göcseji Múzeum gyűjteménykezelője lett, jelenleg a megyei napilap digitális szerkesztője.
Az írást sosem hagyta abba (több folyóiratban, online irodalmi magazinban is jelentek meg szerzeményei), de azért voltak időszakok, amikor háttérbe szorultak a versek, hogy aztán annál nagyobb lendülettel törjenek újra elő. A Nagy Bettit ismerő és szerető közönség számára a negyvenöt költeményt tartalmazó könyv anyaga annyira mégsem újdonság. A szerző évek óta működteti a nagybetu blogot, melynek egy külön Facebook-csoportja is van. A versek jó részét ott már olvashatták az érdeklődők. Mindezek ellenére Betti kissé rangrejtve él a városban – mondta Arany Horváth Zsuzsa újságíró, aki a szerzővel beszélgetett a kötetbemutatón. Sok minden szóba került: a gyerekkor, a múzeumban eltöltött évek (csínyek), a Balatonhoz fűződő viszony (mindenkinek víz mellett kéne élnie), a magány, na és a versek szarkasztikus, kissé groteszk hangulata. Kiderült: családja sosem szerette igazán, hogy ír. Kitárulkozásnak vélték, féltették. Talán ezért is tolta háttérbe művész énjét, de aztán mégis engedett a múzsának. Az „egyedül” szó tényleg sokszor szerepel; de a magány az olyan, hogy néha jó, néha meg borzalmas, úgyhogy többféle kontextusban feltűnhet. Búsongós versek, de mégsem halálosak. Legtöbbször humorosak, őszinték és mélyek. Hétköznapokat kifigurázó iróniával, és egy kis közéleti fricskával fűszerezve („Kihelyezett kormányülést tartok itt a konyhámban...”).
Nem klasszikus költemények ezek, inkább afféle szabadversek, mert nincsenek teljesen kidolgozva. Nem a szerkezetüket építi, nem „szidolozgatja”, vagy írja át őket a szerző. Attól lesznek versek, hogy van dallamuk, ritmusuk. A versszakok sem fontosak az író számára. Címek sincsenek – jó, most a kötetben igen. Szálinger szigorú szerkesztőnek bizonyult, ragaszkodott hozzá, és a versszakokhoz is. Kompromisszumot kötöttek.
Szálinger ugyanakkor egy erőteljes, impulzív költészetnek nevezi Nagy Betti munkáit. Ahogy a fülszövegben írja: dacos hang és metsző szarkazmus ez. A költő semmit sem hajlandó szégyellni, se mélységet, se gyöngédséget, se magányt..., se üres hűtőszekrényt. Vagy épp a zálogházat, ahonnan mégis inkább hazaindul, zsebében a megmentett emlékekkel. Hogy ez a haza egy városban, van-e, vagy a Balaton partján, néha a közlekedési lámpa dönti el: nem mindegy, merre vesszük az irányt. Hogy aztán utána mérgelődjünk, hogy miért is nem volt egy C-verzió...

vissza az elejére

Januárra megújul a zöld épület a kórházban

2,3 milliárd forintos beruházás a zalaegerszegi kórházban

Ténylegesen is megkezdődött a zöld épület felújítása a zalaegerszegi Szent Rafael Kórházban. A 2,3 milliárd forintos állami támogatású beruházás keretében a diagnosztikai épület harmadik emeletének belső rekonstrukciója is megvalósul. A januári befejezést követően pedig beköltözhetnek a még kint lévő fekvőbeteg osztályok Pózváról a központi telephelyre.

– AL –

Végre nemcsak szavakban, de tettekben is megnyilvánuló jelei vannak a zöld épület rekonstrukciójának, fogalmazott Vigh László országgyűlési képviselő, miniszteri biztos a beruházást ismertető sajtótájékoztatón. Mint mondta, a késedelmet a korábbi kivitelező cég és az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) között fennálló kérdések tisztázása okozta. Miután ez rendeződött, írták ki a 2,3 milliárd forint értékű közbeszerzési eljárást, amit a zalaegerszegi ZÁÉV Zrt. nyert el. A gazdasági társaság vállalta, hogy 2019. január végére befejezi a kivitelezést. A Kardiológiai és Szívsebészeti Centrum megépítésére 3,8 milliárd forintot költöttek, ami a zöld épület költségével együtt összesen 6,1 milliárd forintos beruházást jelent a zalaegerszegi kórházban, emelte ki. Dr. Halász Gabriella főigazgató szintén örömét fejezte ki, hogy befejeződhet a szívcentrumhoz kapcsolódó fejlesztés a kórházban. A zöld épület rekonstrukciójával ugyanis beköltözhet Pózváról a pulmonológia járóbeteg-szakellátás a zöld épület földszintjére. A kardiológiai rehabilitáció U alakban kap helyet a szívsebészet és a zöld épület következő szintjén, felette a pulmonológia fekvőbeteg osztálya és legfelül az onkológia. Mint mondta, ezáltal olyan szakmák koncentrálódhatnak a központi telephelyen, amelyek magas színvonalú diagnosztikai és intenzív ellátási igényűek. A diagnosztikai épület harmadik emeletén a pénzügyi, a döntés-előkészítő és a szolgáltatási osztályokat helyezik el. Kiemelte, hogy a 6,1 milliárdos összköltségvetésű projekt az építés mellett műszerfejlesztést is tartalmaz, ami 2015-ben nem tudott megvalósulni. Most az ÁEEK sikeres közbeszerzési eljárást folytatott le, így 437 millió forint értékben kerülnek eszközök a központi műtőbe, többek között két nagyon modern műtőasztal a szükséges sebészeti műszerekkel.
Peresztegi Imre, a ZÁÉV Zrt. vezérigazgatója elmondta, hogy a cég a kivitelezési munkákat nyílt közbeszerzési eljáráson nyerte el. A múlt héten írták alá a szerződést, melyet követően átvették a munkaterületet. Feladatuk a zöld épület és a mellé épített nyaktag külső-belső rekonstrukciójának befejezése, valamint a már említett diagnosztikai épület harmadik szintjén az irodák kialakítása. A tervdokumentáció és minden más erőforrás a rendelkezésükre áll, így mindent meg tudnak tenni azért, hogy a szerződésben vállalt határidőre, 2019. január végére befejeződjenek a munkálatok. A kivitelezés összesen 5990 négyzetméteres területet – közte olyan fontos gépészetet, mint az orvosi gázellátás – érint az elkövetkező fél évben, ami egyben nagyon komoly koordinációt is igényel. A kórház munkatársai minden támogatást megkapnak a zavartalan betegellátás fenntartásához.

vissza az elejére