Fesztivál vadételekkel és borokkal

A vadászati világkiállításon ott lesznek a zalaiak is

Az Országos Vadpörkölt- és Borfesztivál első napján mutatkozott be az idén áprilisban létrejött Zalaegerszegi Vadászegyesület. A többségében fiatalokból álló szervezet célja a vadászati kultúra bemutatása. Mint Molnár Marcell, az egyesület alelnöke elmondta, fontosnak tartják a komplexitást, a hagyományőrzés mellett a természetkedvelőknek is kínálnak programokat. A jövőben több fiatal vadász jelenlétére számítanak.

– V. Zs. –

Balaicz Zoltán hangsúlyozta: nem vadásztársaságról van szó, hanem egy olyan civil szervezetről, amely a fiatalok felé nyit, ápolja a zalai vadászati hagyományt és értéket, valamint a vadgasztronómiát is igyekszik eljuttatni az ifjúság felé. Egyre nagyobb az igény, hogy bemutassanak új utcai étkezési módokat és stílusokat.A fesztiválon vaddisznóból és szarvaslapockából készített hamburgert kínáltak.
A péntek délután megrendezett vadászati konferencián Zalaegerszeg négy testvérvárosából – Kusel, Marl, Barót, Dunaszerdahely – érkezett delegáció is részt vett. Balaicz Zoltán köszöntője után Ulrike Nagal, Kusel polgármestere is üdvözölte a résztvevőket. Mivel a zalai megyeszékhely és Kusel 20 éves testvérvárosi kapcsolatot ápol, ezt a baráti együttműködést szándéknyilatkozattal írásban is megerősítették. Ulrike Nagal úgy fogalmazott: „a közös demokratikus Európa iránti vágy összeköt bennünket”. Balaicz Zoltán a kulturális, gazdasági kapcsolatok alakulását emelte ki, mely folyamatosan erősödött az elmúlt évtizedekben. Szólt a személyes baráti találkozókról, melyek a következő években is folytatódni fognak.
Köszöntötte a vadászati konferenciát Vigh László országgyűlési képviselő, miniszteri biztos, majd előadások hangzottak el az erdő-és vadgazdálkodásról.


 

vissza az elejére

A tanítónő mesekönyve

Zalaegerszegi holdtündér

A Holdtündér fátyla címmel jelent meg a közelmúltban egy mesekönyv, melynek szerzője Gál Mária, az Eötvös-iskola tanítónője, illusztrátora pedig az egyik tanítvány, Szalai Szonja negyedikes kisdiák. A magánkiadású kötetet a nyár végén mutatták be a Budavári Könyvnapok rendezvényen.

– B. K. –

Elöljáróban jegyezzük meg, a tanítónő bár a matematika rejtelmeit tárja fel tanítványai előtt, az iskolai nevelés-oktatásból nem tudja kihagyni a mesék világát, melyet mindig is kedvelt. Azon belül is inkább tündérmesepárti. Folyamatosan mesél diákjainak, akiknek egyébként mesebeli „varázsnevük” is van.
A jelen úthoz vezetett Pápes Éva meseterapeutával való barátsága is, innen jött a biztatás a könyvírásra. Végül nyolc tündérmese került a betűméretét és vaskosságát tekintve is a „gyerekbarát” könyvbe. Az illusztrációkat közel két hónapos munkával készítette el az ifjú alkotó, aki már korábban is sok rajzot ajándékozott tanítójának, ezért is kapta a felkérést. Szonja nemcsak rajzolni szeret, hanem kiemelkedő a sportban, s kézügyességét, kreativitását maga horgolta táska és saját készítésű bábok is bizonyítják.
– Az osztályban sok jó rajzoló gyerek van, de különösen szeretem Szonja rajzait, így esett rá a választás. Több illusztrációt is készített, de mesénként csupán egy került a könyvbe – ismertette a tanítónő.
– És a mesék hogyan születtek?
– „Megjelenik”, „megszólít” egy-egy szereplő, és elmondja a történetét. Csupán ki kell várni, amíg az összes szereplő megteszi ezt. Ösztönösen írtam, mégis megfelelnek a történetek a tündérmesék szokásos felépítésének. A könyvet elsősorban 3–4. osztályosoknak ajánlom. Vannak hosszabb és rövidebb meséim is, mert tudom, hogy a gyerekek közül ki ezt, ki azt kedveli.
– Szeretik még a meséket a gyerekek? Van türelmük hozzá?
– Akinek sokszor olvasnak otthon, azok igen. De egyéni különbség van, hogy azon belül milyen típusút és hosszúságút bírnak feldolgozni.
– Hol lehet hozzáférni a könyvhöz?
– Elsősorban interneten, az érdeklődők ott megtalálják.
– A fővárosi író-olvasó találkozón kívül a városban is bemutatják?
– Igen, az őszi könyvtári napok alkalmával Zalaegerszegen is bemutatjuk Szonjával a könyvet, és valószínűleg az iskolánkon belül is.
 

vissza az elejére

Rómát látni és… túlélni

Művészi akció és jelenlévőség

Illékonyság és jelenlévőség, klasszicitás és akcióművészet, kutatómunka és művészi reflexió. Meg az a bizonyos – mindenhol feltűnő – pottyantós vécé, ami néhány hétig a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem előtti teret is díszíti; barokk kapuzatba ékelve.

– pánczélPetra –

A látogatóban jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor most a budiból jutunk-e el Rómába, vagy Rómából megyünk-e egyenesen a vécére? És mi köze mindennek a Római Magyar Akadémia képzőművészeti ösztöndíjához? Tóth Norbert zalaegerszegi alkotó (aki az Ady-iskola egykori tanáraként is ismert a városban) mindenesetre talált kapcsolódási pontokat a fenti – látszólagos – ellentmondások között.
Mint arról már korábban beszámoltunk, a képzőművész tavasszal egy hónapot töltött az „örök városban”, elnyerve az akadémia ösztöndíját. Pályázatának fókuszába pedig Göbel Árpád festőművész munkásságát és életének egy epizódját (az utolsót) állította. Göbel szintén Zalaegerszegről utazott Rómába (1931-ben) ösztöndíjasként, csakhogy római tartózkodása alatt váratlanul ágynak esett és elhunyt. Négy évtizeddel később, 1971-ben pedig ugyanígy járt Götz János szobrászművész is, aki ugyancsak Zalaegerszegről ment az olasz fővárosba. A fentiek ismeretében nem véletlenül lett Tóth Norbert akadémiai beszámoló kiállításának címe az, hogy Rómát látni és meghalni – Remélem, én túlélem. (Tegyük hozzá gyorsan, Budaházi Tibor festőművésznek néhány éve már sikerült megtörnie az átkot, ő épségben visszatért Rómából Zalaegerszegre.)
Hogy Tóth Norbert esetében hogyan sikerült a „túlélés”, és milyen inspirációkat szerzett Rómában, arról szól a mostani tárlat. Ami többrétegű, több (idő)síkon mozog, sőt maga a megnyitó is egy műalkotás volt, hiszen a közönség egy performansz részese lehetett. Ha pedig a bevezetőben megemlítettük a budi-installációt, essünk túl ennek a riasztó/megmosolyogtató (bár ez esetben esztétikusra sikerült) térelemnek az értelmezésén. Az alkotó azt mondja: a „pottyantós” számára tökéletes szimbolikája a vidékiségnek.Jól ki lehet fejezni vele, hogy ő is, és Göbel is egy kisvárosból jutottak el A Városba, ahol a barokk és a keresztény szimbolika esszenciája található. Így a barokk kapuzatba rejtett vécé afféle átmenet a két állapot között.
A tárlat első részében Göbel nyomába eredhetünk – ahogy a most kiállító művész is tette Rómában –, de láthatjuk Tóth Norbert erre adott válaszait is (jórészt barokk stílusú képkeretekbe helyezve a reflexiókat). A kiállítás többi része már leválik Göbelről, és a személyes élményeken, inspirációkon (barokk hatások, keresztény ikonográfia és kegytárgyak, szekkófestés) alapul. A koncepció központi eleme itt az idő és a jelenlévőség. Ezt erősítette a megnyitó gyanánt szolgáló performansz is. Ennek egyik részeként Berka Attila író (a Spanyolnátha művészeti folyóirat szerkesztője) tárlatnyitókra jellemző mondatokat (inkább kliséket) olvasott fel, tárlatnyitókra egyáltalán nem jellemző öltözékben. (Utólag megtudtuk: az 1931-es Római Iskola első kiállításán elhangzott beszédből szemezgetett.) Közben bejárta a tér minden szegmensét; mozgatva így a tömeget is.
A közönségnek szüksége is volt a helyzetváltoztatásra, hiszen Tóth Norbert is megkezdte közben a maga akcióját: megsemmisítve (vízbe dobva) „Üres ígéretek” címkével ellátott agyagszobrait (politikusok, hadvezérek, istenségek bomlottak szét). Majd láthatatlanná tette (oltott mésszel átfestette) „vállalhatatlan” képeit. Illékonyság-idő-halál-túlélés, valamint az alkotó és befogadó folyamatos jelenlévősége került ezzel az akcióval fókuszba. Vagyis vált az egész művészi koncepció és attrakció lényegévé. A képzőművész azt mondja: a kiállítás és a nyitány is az időről szól. Aki ott van, jelen van és átéli; az érti. Aki később nézi meg, az már csak dunsztosüvegekben lévő agyaghalmazt talál. Így más lesz az értelmezési keret.
Hogy a jelenlévőség elég-e a tárlat címében hirdetett túléléshez? Tóth Norberttől azt a választ kaptuk, hogy a dolgok megélése fontos. Úgy is meg lehet halni, hogy soha nem éltünk meg semmit, soha nem voltunk ott igazán. Rómát pozitívan élte meg, de nem meri azt állítani, hogy teljesen ott volt, jelen volt. (Közben a hazai dolgokra is figyelt; internetezett, csetelt). Ez nem feltétlenül hiba, ez a 21. század sajátossága. De néha lassítani kell. Közben a kiállítótérben nem áll meg az élet (az alkotás folyamata): az akváriumba tett Zénón agyagportré egy ügyes szerkezetnek köszönhetően 6 percenként veszít alakjából. Lassan semmisül. De így is tovább van jelen a térben, mint „ígérgető” szobortársai.
 

vissza az elejére

Négy orgona, öt koncert

Orgonahét és más programok

Nemzetközi orgonahétnek ad otthont Zalaegerszeg szeptember 22–29. között. A város négy orgonáján összesen öt koncertre kerül sor. A részletekről azon a sajtótájékoztatón számoltak be a szervezők, melyen a Keresztury VMK – és a hozzá tartozó intézményegységek – őszi/téli programjait ismertették.

– pet –

Az orgonahét művészeti vezetője a zalaegerszegi születésű Mátyás István orgonaművész, aki elmondta: egy évvel ezelőtt kezdtek el a Keresztury VMK vezetőjével, Flaisz Gergővel gondolkodni azon, hogy hogyan lehetne a város orgonáit jobban kihasználni, ha úgy tetszik helyzetbe hozni. Egy Rajna menti városkában látta először, hogy a település sípos orgonáit egy különleges program keretein belül mutatják be a közönségnek. Innen jött az egyhetes fesztivál ötlete.
Zalaegerszegen jelenleg négy sípos orgona található: az egykori zsinagóga hangszere 1987-ben épült, a Jézus Szíve ferences plébániatemplomé 1958-as, a református templom orgonája a legifjabb, hiszen 2013-ban készült, míg az evangélikus templomé a legidősebb, 1907 óta játszanak rajta. Ráadásul a hangszer a templommal egy időben épült.
Ami az orgonahét programjait illeti: szeptember 22-én a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben a párizsi Saint-Eustache-templom orgonistája, Baptiste-Florian Marle-Ouvrard ad elsőként koncertet, melyen többek között Bach- és Liszt-művek is felcsendülnek.Szeptember 23-án a ferences templom orgonáját Mátyás István szólaltatja meg. A produkció során fellép Genoveva dos Santos szoprán énekes is. Szeptember 25-én a református templomban Ablonczy Bertalan orgonahangversenyére kerül sor, szeptember 28-án az evangélikus templomban pedig Mátyás István lép fel Nauratyill Eszter hegedűművésszel. A rendezvénysorozatot szeptember
29-én Fassang László orgonaművész Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekarral közös koncertje zárja a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben. Az orgonaestek 19 órakor kezdődnek. Fassang László nemcsak a koncert kedvéért látogat majd a városba, a rendezvény ideje alatt ugyanis mesterkurzust tart majd három fiatal tehetséges orgonaművésznek.
A sajtótájékoztatón elhangzott: a Keresztury VMK-ban és intézményegységeiben az ősz és a tél folyamán több új program is várja az érdeklődőket, de a hagyományos rendezvényeik is folytatódnak. A hangversenyteremben továbbra is lesz JazzSzerda, komolyzenei bérlet és kiállítások, a VMK-ban újraindulnak a népszerű előadás-sorozatok, estek, de könnyűzenei koncertekre is sor kerül. A következő hónapokban jubileumi tárlata nyílik az idén hetvenesztendős Nemes László és Szényi Zoltán festőművészeknek. Az Apáczai ÁMK-ban sor kerül a hagyományos Kertvárosi Vigasságokra, míg a Gébárti Kézművesek Házánál a TökJó Fesztiválra várják ősszel a közönséget. Az Art mozi pedig a filmeken kívül zenei csemegéket is ígér: a Hooligans szimfonikus formációban, míg az Anna and the Barbies egy akusztikus koncerttel lép fel.
Flaisz Gergő igazgató elmondta: újdonság lesz az október 31-én megrendezésre kerülő Lidérc Bál, ami a VMK-ban kerül megrendezésre, és kicsit a halloween-i mulatságok hangulatát szeretné megidézni.
Szóba került az is, hogy mintegy 2 millió forintból megújul a hangversenyterem Steinway-zongorája, melyet Bogányi Gergely zongoraművész avat fel novemberi koncertjén.
 

vissza az elejére