Fizika kettest érő verssorok

Természettudomány és művészet kölcsönhatása

Néha van olyan, hogy a költészet erejével és egy művészinek nem mondható rajzzal elfogadható osztályzatot lehet kapni egy fizika témazáró dolgozatra. Ha nem is ötöst, de legalább olyant, ami görbül. Mindehhez szükséges egy felkészületlen és ráadásul pofátlan gimnazista (mondjuk jelen sorok írója), meg egy korrekt, viccet értő tanár (amolyan termetes, székely ember, aki akkoriban települt át Magyarországra).

– pánczélPetra –

Valamikor a távoli kilencvenes években totál hülyén ültem egy fizika témazáró dolgozat fölött. Talán csak az egyetlen elméleti kérdésre sikerült valamiféle választ adnom. Az a kedves osztálytársam, aki hasonló szituációkban meg szokott menteni – papírfecnikre írt, és a pad alatt átcsúsztatott megoldástöredékekkel, hogy azért hármasnál jobb ne legyen, mert az gyanús – meg éppen hiányzott. A kicsengetés még igencsak messze volt. Unalmamban rajzolgatni kezdtem hát az üres papírra, aminek sokkal inkább képletekkel és egyenletekkel kellett volna megtelnie. Nekem ezek helyett egy szép pókháló jött ki „megoldásként“, benne egy kövér keresztessel. És ha már így alakult (és mert még mindig nem akartak csengetni), odaírtam mellé Juhász Gyula „Hálót fon az est, a nagy barna pók” kezdetű versének néhány sorát is (ezt bezzeg fejből tudtam). Aztán, mint aki jól végezte dolgát, beadtam a felmérőt; sejtve az eredményt. Plusz egy jófajta letolás lehetőségét, mind pedagógusi, mind szülői oldalról. Hogy csodák igenis vannak, és hogy az irodalomban olyan óriási erők rejlenek, amik képesek az embert megmenteni egy hatalmas fizika egyestől, az mindjárt a következő órán kiderült.
– Köszönöm a szép rajzot és a verset. Ráadásul nagyon megdolgoztattál minket a feleségemmel, 'Kislánka! – mondta a tanár a dolgozatokat kiosztva. (Az összes csajt „kislánkázta” amúgy, a fiúk meg Legény-ek voltak.) – Egész este azon gondolkodtunk, hogy ki lehet ez a költő, de nem jöttünk rá. Na! Mivel Te nem tudtad a fizikát, mi meg nem tudtuk a verset, egy kettesben kiegyezhetünk, ugye?
Mit mondjak: addigi életem legjobb megállapodása volt ez! Hát, ilyen üzletek köttettek a Google-keresőt megelőző „történelmi korszakban”. Ez a sztori nyilván nem azért jutott eszembe, hogy felmentsem magam a fizika nem tudása alól. (Különféle magazinok és tematikus tévécsatornák révén valamit pótoltam azért az elmaradásból. Pláne mert ezek a cikkek/műsorok legalább felkeltették az érdeklődésemet; amit gimiben abszolút nem sikerült elérni.) A történet inkább azért kívánkozik ide, mert mostanában élénk politikai, szakmai és társadalmi vita folyik a fizika-kémia-biológia tantárgyak vs. összevont természettudományi ismeretek körül. A közösségi médiában meg gyakorta arról is olvashatunk „hangos” kommenteket, hogy minek kell művészeti témájú dolgokat (rajzot vagy épp verseket) tanulni; mondjuk szakképzésre specializálódott középiskolákban, amikor annak semmi haszna. (Azért remélem a homo aestheticus mégsem hal ki a Föld nevű bolygóról.) Mindenesetre amíg lezajlanak a (szak)politikai viták, és a szülők is kikiabálják magukat a Facebookon, közelítsük meg a témát pszichológiai, fejlődéslélektani szempontból. Hasznos-e a rajz és más művészeti tevékenység, illetve „épülünk”-e a tudományos tárgyak tanulásától (vagy csak bemagoljuk, mert muszáj).
Nagy Réka klinikai szakpszichológus a téma kapcsán azt válaszolta, hogy ma már számos kutatás igazolja, hogy azok a diákok, akik művészeti tanórákon, szakkörökön is részt vesznek (legyen ez rajz, zene, dráma vagy fotózás), lényegesen jobb teljesítményt érnek el más területeken is. A rendszeresen végzett kreatív foglalkozások ugyanis az agyi struktúrák változásával járnak, amik elősegítik a figyelem, valamint a koncentrációs, motivációs és szociális készségek fejlődését. Sőt, még a kritikus gondolkodást is fejlesztik. Nem beszélve arról, hogy az alkotási folyamat stresszcsökkentő hatással bír. Persze ez utóbbihoz az is kell, hogy a művészeti tevékenység afféle „flow”-élményt adjon, tehát ne feladatként vagy teljesítményként élje meg a gyerek. Kamaszkorban mindez különösen fontos, hiszen ekkor az identitáskeresés, önkifejezés még nagyobb hangsúlyt kap.
A természettudományos ismeretek pedig azon túl, hogy az általános műveltség részét képezik, fejlesztik a logikai készségeket. Sok gyakorlati, életközeli példával alátámasztva pedig növelik a problémamegoldó képességeinket és koncentráltabbá teszik a figyelmet is. Ezenkívül racionális gondolkodásra nevelnek. A szakember szerint, a tudományos tárgyak oktatásánál lényeges lenne, hogy a tanulást a kíváncsiság hajtsa: hogy ne szimplán megtanulni, hanem megfejteni próbáljanak egy-egy feladatot. Akár az igazi kutatók. Ha pedig hibáznak, az ne szegje kedvüket, hanem nézzenek szembe bátran a kihívásokkal. Merjenek kérdezni, újra próbálkozni. Ha mindezek helyett egyfajta teljesítménykényszer vagy félelem alakul ki a gyerekben egy-egy tantárggyal kapcsolatban, az sokszor a pedagógus vagy a tanítási folyamat hibája. Ezen jó lenne változtatni. Hogy művészet és tudomány időnként szoros kapcsolatban állhat egymással, jó példa maga Juhász Gyula is, aki csillagokhoz való vonzódását több versében is „megénekelte”. Sőt, a kortársak visszaemlékezéseiből kiderül, hogy éjszakánként sokszor lefeküdt a földre, és csak bámulta az eget. Ha szóltak neki, hogy „Gyere már, Gyula!”, többnyire csak annyit mondott: Mennék én, de nem engednek a csillagok! Gyanús, hogy fektében hatott rá az általános tömegvonzás törvénye, ha meg barátai fel akarták rángatni a talajról, akkor az erő-ellenerő is.

vissza az elejére

Kritika, slam és reflex

Lapszám- és kötetbemutató a pannon tükörnél

Új lapszámmal és újabb kötettel jelentkezett a napokban a Pannon Tükör és a folyóiratot kiadó Pannon Írók Társasága. A kulturális periodika legfrissebb száma mellett bemutatásra került Merő Béla Volt egyszer egy... Reflex Színpad című könyve is.

– pet –

A Keresztury VMK kávézójában rendezett összejövetelen Bubits Tünde főszerkesztő köszöntője után Balaicz Zoltán polgármester beszélt a folyóirat és az azt kiadó társaság fontosságáról, kulturális értékéről. Merő Béla rendező, a Reflex Színpad alapítójának kötetéről pedig elmondta: nemcsak a színházkedvelők számára lehet érdekes a könyv, hanem azoknak is, akik érdeklődnek az 1970–1990 közötti időszak helyi kulturális élete iránt. Az amatőr színház 1970-ben alakult, s a Hevesi Sándor Színház létrejöttéig az egyetlen meghatározó társulata volt a városnak. A két színház ezt követően a kilencvenes évek elejéig párhuzamosan működött. Merő Béla azt mutatja meg ezzel a személyes hangvételű kiadvánnyal, hogy a Reflex története egy sikeres korszak volt Zalaegerszeg életében. A könyv szerzőjével aztán Bubits Tünde beszélgetett; felelevenítve a kötet létrejöttének körülményeit és a társulat életének legfontosabb eseményeit. A rendezvényen bemutatták továbbá a Pannon Tükör legfrissebb számát is, melyben több újdonság fellelhető. Bubits Tünde elmondta: Lackfi János és a 30Y zenekarból ismert Beck Zoltán egy-egy írása mellett például a száz éve elhunyt Egon Schiele egy verse is bekerült a lapba. Újdonságként pedig egy slam poetry is olvasható Kemény Zsófiától. A tanulmány és kritika rovat most Zalaegerszegre fókuszál. Kiss Gábor, a megyei könyvtár igazgatója Keresztury Dezső és a megyeszékhely kapcsolatáról értekezik, Turbuly Lilla pedig Nagy Betti költő nemrégiben megjelent verseskötetéről írt kritikát. A rovatban olvasható ezenkívül Nánay István Merő Béla könyvéhez írt ajánlója is. A folyóirat a jövőben egy hat cikkből álló sorozatot közöl a zalai honvédek 1848-as szerepvállalásáról, ennek a ciklusnak az első két tanulmánya a mostani lapszámban kapott helyett. Bubits Tünde arról is beszélt, hogy egy éve lett a lap főszerkesztője és örömteli, hogy a város támogatásának köszönhetően az azóta kiadott hat lapszám mellé mindig meg tudtak jelentetni valamilyen könyvet vagy kisebb kötetet is. Így kerülhetett most bemutatásra Merő Béla visszaemlékezése.

vissza az elejére

Elismerés

Balogh tamásé a legjobb férfi alakítás

A napokban adták át a Vidéki Színházak Fesztiváljának díjait, ahol a Hevesi Sándor Színház művésze, Balogh Tamás, a legjobb férfi alakításért díjjal térhetett haza.

A debreceni Csokonai Színház Három nővér című produkciója nyerte el a legjobb előadás díját a Thália Színház Vidéki Színházak Fesztiválján, amelyen Szina Kinga, Balogh Tamás, Mézes Violetta és Szemenyei János színművész játékát és A név: Carmen című előadást is elismeréssel jutalmazta a zsűri. Lantos Anikó, a Thália Színház fesztiváligazgatója az esemény keddi díjkiosztóján elmondta: hetedik alkalommal szervezték meg az évad nyitányaként a fesztivált, amelynek az idén a Tháliában zajló felújítás miatt a Pesti Magyar Színház adott otthont – adta hírül az MTI. A Vidéki Színházak Fesztiválján szeptember 3. és 9. között nyolc előadás volt látható. A nyolc vidéki társulat budapesti bemutatkozását a közönség kiemelkedő érdeklődése kísérte. A produkciók közül hármat, a debreceni Három nővér, a zalaegerszegi Caligula helytartója és a miskolci Ahogytetszik című előadást a közmédia rögzítette.
A ceremónián Balogh Tamás színművésznek a legjobb férfi alakításért járó díját ítélték oda, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Caligula helytartója című produkciójában megformált (Barakiás) szerepéért. Az előadást Sztarenki Pál rendezte.

vissza az elejére

vissza az elejére