Széchenyi az innováció embere

Kiss Gábor, dr. Gyimesi Endre, Béres Katalin és Molnár András.

Kötetben a gróf és a vármegye kapcsolata

Lótenyésztés és vízszabályozás Zalában, a balatoni gőzhajózás életre hívása, szerteágazó kapcsolatrendszer a reformkori zalai ellenzékkel; különösképpen Deák Ferenccel. Talán nem is gondolnánk, de e fenti „történések” központi szereplője Széchenyi István.

– pet –

Az 1791-ben született grófot a magyar történelem egyik meghatározó alakjaként tiszteljük ma is, zalai kötődéseiről viszont már kevesebbet tudunk. Pedig édesanyja, Festetics Julianna (a Georgicont alapító Festetics György testvére) révén birtokainak jó része Zalában volt. Az más kérdés, hogy kevés időt töltött itt, földesúri kötelezettségei miatt azonban mégis része volt a vármegye közéletének.
Két évvel ezelőtt, Széchenyi születésének 225. évfordulóján tudományos emlékülést szerveztek a város közgyűjteményei, hogy a legfrissebb kutatások tükrében beszámoljanak a gróf és a megye kapcsolatáról. Az előadások anyaga most könyv formájában is megjelent. A Széchenyi és Zala című kötetet a közelmúltban mutatták be a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. A tanulmányokat jegyző nyolc szerző közül öten – Kaján Imre és Béres Katalin (Göcseji Múzeum), Molnár András és dr. Gyimesi Endre (Zala Megyei Levéltár) és Kiss Gábor (Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár) – a zalaegerszegi közgyűjtemények munkatársai. A könyvbemutatón Kiss Gábor könyvtárigazgató Béres Katalint, Gyimesi Endrét és Molnár Andrást kérdezte a fenti témákról. Széchenyi angliai tartózkodása alatt szerzett tapasztalatokat a lótenyésztés módszereiről, s hazatérve lesújtónak ítélte meg az itteni viszonyokat – derül ki Béres Katalin tanulmányából. A történész elmondta: a Göcseji Múzeum egyik legértékesebb műtárgya az a díszkard, amit Széchenyi 1830-ban ajánlott fel a lótenyésztés előmozdítása érdekében. Valószínűleg ez volt az első hazai vándordíj is. Ami a lótenyésztés reformkori helyzetét illeti, többek között megtudtuk: a vármegye a tenyésztés biztosítására csak ménlovakból álló ménest tartott fenn, ám ez állandó anyagi problémát jelentett számára. A 46 lóból álló vármegyei ménes a mai Kvártélyház udvarán lévő istállóban állomásozott. Fedezési időszakban (március–augusztus) egy részüket más településekre vitték, a többség azonban itt maradt a városban. Így az „ugratásokra” (fedeztetésekre) is a Kvártélyház udvarán került sor, ami a korabeli jegyzőkönyvek tanúsága szerint „az összesereglő mindkét nembeli ifjúság nagy botránkoztatása és lármázása mellett” zajlott.
Széchenyi egyébként egy Titán nevű ménlovat is küldött a vármegyének, kilenc pontba foglalva annak helyes tartását. Gondviselésére külön lovászt is kineveztek. A ménlóhoz (vagy inkább a hágatásból származó magas bevételhez) fűzött vármegyei remények azonban nem teljesültek, mert a nemesek sokallták a négy arany hágatási díjat. A ló ellátási költsége pedig magas volt.
A kötetbemutatón Gyimesi Endre történész a balatoni gőzhajózás életre hívásáról, Molnár András történész pedig Széchenyi és Deák kapcsolatáról, valamint a megye reformkori politikai viszonyairól beszélt. Ahogy a kötetből is kiderül, ez utóbbi nem egy sikertörténet, hiszen Széchenyinek és a vármegyei ellenzéknek nem sikerült maradandót alkotnia; nem voltak ugyanis szinkronban. Ez utóbbi gondolatot vitte tovább Kiss Gábor is, feltéve a kérdést: miért nem találta meg Széchenyi igazán a helyét nemcsak a zalai, hanem az országos politikai életben sem? Annak ellenére, hogy egy tehetséges, előrelátó, a fejlődésért tenni akaró kiváló egyéniség volt. Az ok valószínűleg az, hogy Széchenyi egész lényében és felfogásában elitista volt, míg a hazai politikai közeg jórészt a köznemesek soraiból került ki, s a gróf lenézte ezt a réteget. (Egy kivétel volt ez alól, Deák Ferenc és testvére. Kapcsolatukat még a viták ellenére is mindvégig tisztelet jellemezte.) Ezen az elitista szemléleten pedig nem tudott túllépni. Félt továbbá attól is, hogy Magyarországon is bekövetkezik az, ami Franciaországban; vagyis megtörténik az arisztokrácia lefejezése. Akárhogy is, Széchenyiben a kor egyik kiemelkedő gondolkodóját, a modern polgári állam egyik alapítóját tisztelhetjük. Ahogy a most megjelent kötetet üdvözlő Vadvári Tibor alpolgármester is fogalmazott: Széchenyi az innováció embere volt, neve egyet jelentett – és jelent ma is – a haladással.

vissza az elejére

Sokoldalú egyéniség, sokszínű alkotó

Nyolcvanéves lenne borbás györgy

Idén lenne 80 esztendős Borbás György művésztanár, a Báthory-iskola, majd Zrínyi Miklós Gimnázium néhai pedagógusa, Zala György szobrászművész életének kutatója.

– pet –

Az évforduló alkalmából Borbás György kevéssé ismert alkotásaiból nyílt tárlat a Zrínyi-gimnázium galériájában, melyet még ő hozott létre az iskola tanáraként. Halála után (2009) pedig róla nevezték el az első emeleti folyosón található kiállítóhelyet. A most bemutatott műveket Szényi Zoltán festőművész ajánlotta a diákok figyelmébe, aki szintén a gimnázium rajztanára volt, sőt 1996-ban épp a nyugdíjba vonuló Borbást váltotta a katedrán. Egykori kollégája életútját felelevenítve Szényi Zoltán elmondta: Borbás György 1938-ban született Zalabéren. Pécsen, majd Debrecenben végezte felsőfokú tanulmányait, majd néhány évnyi vidéki pedagógusi munka után a Zala Megyei Tanács Művelődési Osztályának főelőadója lett. Főleg az amatőr művészeti mozgalmakkal és a megye művészeti, kulturális életével foglalkozott. Szerepe volt többek között a Göcseji Falumúzeum és az Egervári Művésztelep megszervezésében. Később a Báthory-iskola, majd a Zrínyi-gimnázium földrajz–rajz szakos tanára lett. Feladatának tekintette a tehetséges diákok felkarolását, művészeti alkotótáborok szervezését, iskolai kiadványok szerkesztését. Emellett a város közművelődési életében is aktívan részt vett; például a híres Szivárvány vetélkedő képzőművészeti csoportjának vezetője volt.
1996-os nyugdíjazását követően is aktív életet élt. Helytörténeti kutatásokkal (Zala György, Borbély György élete) foglalkozott, publikált, rádiózott és természetesen alkotott; rajzolt, festett. Ez utóbbi munkáiból látható most tárlat a gimnázium Borbás György Galériájában. Művei között portrék, zsánerképek, szobrok egyaránt szerepelnek, melyekből árad a zalai táj szeretete, vagy az egyes történelmi korszakok, népi értékek iránti tisztelet. Szényi Zoltán hozzátette: ahogy egész életműve és egyénisége, úgy művészete is sokszínű, sokoldalú volt. Grafikák, monotípiák, pasztellrajzok éppúgy szerepelnek alkotásai között, mint fából készült kisebb szobrok, faragások. Alkotásait lírai érzékenység jellemzi. Annál is inkább, mert mindvégig hitt a művészet embert formáló erejében, s tanítványainak is ezt a szellemiséget adta tovább.

vissza az elejére

Barkóczy Péter és Anita

Szabadidőház a Páterdombon

Közel húsz fő befogadására alkalmas szabadidőház, egy kis meghitt kuckó várja már fél éve a páterdombiakat, illetve bármely érdeklődőt. A működtetők célja a (családi) életminőség javítása, a kapcsolatok ápolása, a városrész jobb bekapcsolása Zalaegerszeg vérkeringésébe.

– b. k. –

Társadalmi célú vállalkozási lehetőség hiányában egyesületi támogatással indította útjára a szabadidőházat a Barkóczy házaspár, Anita és Péter fél évvel ezelőtt. Anita egyik tanult szakmája révén a virágkötészetet tette nyitó profilnak. Mint mondja, a család otthonosságának megteremtését kívánják a közösen készített díszekkel emelni. De aztán az igények mást is hoztak. Így ma már baba-mama klub, kamaszkuckó, játszóház, vasárnap délutáni örömzenélés is várja az érdeklődőket.
– Nem újabb programot akarunk kínálni az amúgy is leterhelt gyerekeknek, kamaszoknak, hanem egy helyet, ahova betérhetnek akár leckét írni, akár társasozni, akárcsak együtt lenni. Mert ebből az együttlevésből, magából a csak „jó lenni”-ből kevés van mostanában. Ez volt az első cél, de aztán azt láttuk, hogy a szervezett rendezvényekre jobban betérnek az emberek, ez a megszokottabb, tehát ehhez alkalmazkodtunk. De olyan alkalmak vannak nálunk, ahol az egész család együtt lehet, nem gyerekleadásról, gyerekmegőrzésről szólnak – mondja Anita, s hozzáteszi, hogy ami szintén ritka még Zalaegerszegen, kutyabarát is a hely, tehát a négylábú kedvencet sem kell otthon hagyni. – Tapogatózunk még a nyitvatartással is, ami évszakonként is más igényű lehet. Erre is volt jó az első félév, hogy felmérjük, mire van szükség, megtaláljuk azokat az embereket, akik itt élnek és tenni szeretnének a többiekért, kialakítsuk a kapcsolatokat. Mert erre van ráhatásunk, bár a világban sok probléma van, mi azt tesszük, amit helyben, mi magunk tudunk – mondja a házaspár, akik korábban a boncodföldi autista otthont is rendszeresen látogatták, közös zenés programokkal javítva a bentlakók életminőségét.
– Autodidakta módon tanultunk hárfázni. A zene nem produktum kell, hogy legyen, hanem a öröm elérésének eszköze, ezért is szívünk csücske, és keressük azokat a zenészeket, akik szívesen kapcsolódnának így hozzánk. Akiknek nem a nagyszínpadi koncert a célja, hanem az örömzene. Első körben Hochrein Judit mondott erre igent – teszi hozzá Péter. – De várunk mindenkit, aki szívesen adna az idejéből egy délutánt közösségi céllal, illetve azokat, akik ezeken szívesen részt vennének.

vissza az elejére