A múzeumpedagógia „házhoz” megy

Kirándulások és iskolákba utazó tárgyak

Rendhagyó lesz az idei múzeumpedagógiai évad a Göcseji Múzeumban. Mivel az intézmény hamarosan kiköltözik a Batthyány utcai épületből, a hagyományostól eltérő módon szervezték meg az idei foglalkozásokat és témanapokat.

– pet –

A részletekről évnyitó és információs nap keretében számoltak be a szervezők, ezúttal a Mártírok úti börtönmúzeum foglalkoztatótermében. Kissné Kovács Ágnes múzeumpedagógus érdeklődésünkre elmondta: a Göcseji Múzeum felújítási munkálatai alatt sem szűnnek meg a múzeumpedagógiai foglalkozások. Némileg azonban átszervezték a kínálatot. Ebben a tanévben két részből állnak majd a múzeumi órák. A „Kalandozások a múltba” című programsorozat kirándulásokra, szakkörökre, témanapokra várja a gyerekeket. A projekt az EFOP-pályázat keretében, mintegy 30 millió forintból valósul meg, és tizennyolc hónapon át tart. A programelemeket úgy állították össze, hogy több kirándulást és kevesebb „benti” órát tartalmazzanak a foglalkozások. A diákokat többek között a pannonhalmi bencés apátságba, dunántúli kastélyokba és a Balatonhoz is elviszik. Néhány szakkört pedig „A kommunizmus áldozatai” kiállítás foglalkoztatótermében (Mártírok útja) rendeznek meg. Ilyen például az Élet a középkorban című régészeti szakkör, vagy a vizualitás korszakait bemutató múzeumi óra.
A foglalkozások másik csoportja a „Ha hívtok, mi megyünk” címet kapta. Ebből már sejthető, hogy a múzeum adott esetben „házhoz” megy; vagyis a muzeológusok és a történészek különféle izgalmas tárgyakkal kimennek az iskolákba. Ezeken a foglalkozásokon a tárgyak lesznek a „mesélők”, vagyis az ő történetükhöz kapcsolódva elevenedik meg a múlt.
A múzeumpedagógiai évadnyitón Kaján Imre, a Göcseji Múzeum igazgatója és Kajári Attila, a Zalaegerszegi Tankerületi Központ vezetője is köszöntötte a pedagógusokat. A múzeumigazgató elmondta: fontos lépés az, hogy egy-egy tárggyal – afféle utazó kiállítás formájában – el tudnak menni az iskolákba vagy más intézményekbe, mert egy jól megválasztott festmény, használati tárgy, régészeti lelet olyan emlékeket, szimbólumokat hordoz, mellyel egyszerre több korszak is bemutatható. Példaként egy 19. századi, ismeretlen alkotótól származó festményt mutatott, ami a mohácsi csatát ábrázolja, de a kép története egészen a szovjet megszállásig kalauzolja az érdeklődőket. A képkeret ugyanis egy óraszerkezetet rejt, csakhogy magát az órát begyűjtötték az orosz katonák, emiatt van egy lyuk a kereten. Az információs napon a Göcseji Múzeum és Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum diákoknak szóló foglalkozásairól is hangzottak el előadások, valamint a közelgő Múzeumok őszi fesztiválja programsorozat rendezvényeit is ismertették.

vissza az elejére

Kotnyek istván és dr. Cséby Géza

Pusztuló pincék rézgálic kékkel

Kotnyek '70 jubileumi tárlat

Romos pincék, omladozó falak, hátrahagyott, elhasznált tárgyak. Por, pókháló, dohos levegő. Ez utóbbit persze csak képzeljük, hiszen képekről, mi több, fotográfiákról van szó. A látványhoz azonban óhatatlanul szagokat is társítunk.

– pP –

A Keresztury VMK Gönczi Galériájában a minap nyílt meg az idén 70 esztendős, Nagykanizsán élő Kotnyek István képzőművész (festő-, fotó- és filmművész) jubileumi tárlata. Az alkotó 1968 óta foglalkozik fotográfiával – képei azóta több kiállításon és különféle magazinokban is szerepeltek –, ám ez az első olyan tárlata, ahol digitális technikával készült fotóit mutatja meg. Az „Elhagyott terek türkizzel” című sorozat elemei a zalai szőlőhegyek szó szerint elhagyatott világába; vagyis a (r)omlásnak indult régi présházak rideg, ám mégis látványos valóságába kalauzolják el a látogatót. Mert valahogy szép ez a kopottság: a málló vakolat, a lyukas boroskorsók, a szakadozott kosarak és az asztalokon felejtett egyéb szőlőhegyi „kellékek” világa. Elsőre talán szomorú és megdöbbentő ez az enyészet, a nagyszülők, dédszülők mindennapi életterének pusztulása. Ám a fotókon látható, sőt szándékosan kihangsúlyozott türkizkék (a réz-szulfát, vagyis a növényvédő szerként használt rézgálic színe) mintha adna némi reményt a túléléshez. Talán tartósítja, megvédi a tárgyakat, amik az évtizedek alatt átszíneződtek az oldattal.
Ahogy a kiállítást megnyitó dr. Cséby Géza irodalomtörténész is fogalmazott: az elhasznált tárgyak nemcsak a múltról, hanem a jelenről is szólnak. A jelentésüket pedig tovább gondolhatjuk. A kérdés az, hogy vajon még érték-e az omladozó pincék világa, ahol a megannyi hasznavehetetlen tárgyon kívül szinte semmi nincsen? A szónok szerint viszont az érték éppen a múltjakban, történetiségükben rejlik, ezért fontosak. Bár emberek nem, csak kihalt terek láthatók a képeken (az egyetlen élőlény egy macska), mégis lépten-nyomon ott az emberi kéz lenyomata. Mindazoké, akik valaha itt dolgoztak és a kezükbe fogták a ma már ócskának számító eszközöket. A fényképek a megmaradt világ relikviáit őrzik. Kotnyek fotói pedig hol egy-egy halk etűdhöz, hol egy-egy hosszabb szimfóniához hasonlítanak. A kiállítás zeneiségét erősíti az is, hogy a képek mellett – kisebb csoportokban – helyet kapnak maguk a türkiz színűvé lett tárgyak is. De nem dominálnak a fotók felett, csupán az összhatást erősítik. Kotnyek István munkái nem ismeretlenek a zalaegerszegi közönség előtt, hiszen az elmúlt évtizedekben egyéni tárlaton és csoportos kiállításokon is szerepeltek már itt munkái. 1992-ben Zala Art díjat kapott, 1993-ban pedig Zala Megye Közgyűlésének Alkotói Díját vehette át. Tíz évvel ezelőtt (hatvanadik születésnapján) a mostanihoz hasonlóan a VMK-ban nyílt tárlata. Akkor „Mentés másként” címmel festett objektjeit hozta el városunkba. Akkori alkotásait is néhai használati tárgyak (teknők, ládák) ihlették. És ahogy 2008-ban, úgy most is: a jubileum alkalmából nemcsak Zalaegerszegen, hanem Nagykanizsán is nyílt kiállítása. (A Magyar Plakát Házban látható retrospektív tárlat a sokoldalú képzőművész fotográfián túli munkáiból – főleg festményeiből – válogat.)

vissza az elejére

Kanta Judit

Zenei lélekmadár

A zenei világnap (október 1.) kapcsán egy frissen alakult, vagy inkább újjászületett régi zenekart, a Lélekmadár együttest mutatjuk be. A három hölgy alkotta csapat a vokális zene és a zenében a női minőség megjelenítésének elkötelezettje. Repertoárjuk kiemelkedő szelete a hazánkban még mindig ritka, de egyre inkább kedvelt gospel.

– b. k. –

– Néha kell a változás, mi is abban vagyunk – mondta Kanta Judit, a korábbi Black and Proud zenekarból létrejött új csapat vezetője. – Augusztusban alakultunk Pataki Tímeával és Pintérné Kálmán Mariannával. Marianna korábban tanítványom volt, és a hangja éppen megfelelt a hiányzó posztra. Most nagy szorgalommal tanulja a dalokat, ahol altot énekel. Ezt a gospelben sokan monoton szólamnak tartják, pedig ez adja meg az egész zene lüktetését.
– Marad akkor a fő irány, a gospel?
– A régi névhez sok megszokás is társult. Ezért is jó ez a váltás, mert nyitottá tesz új lehetőségekre. A gospel mellett, ami egyre keresettebb műfaj a közönség részéről, próbálunk más stílust is énekelni. Ami közös, a női minőség megjelenítése és hangsúlyozása, a vokális zene éltetése.
– Ezért nincs férfi tag? Maga a gospel is nőies?
– Általában van benne férfiszólam is. Gondolkodtunk mi is ezen, ki is próbáltuk, de valahogy elvitte az egész lényegét. Ezért maradtunk mi hárman lányok.
– Az új formációval volt már fellépés?
– Még nem, majd októberben debütálunk, és a tervek szerint a keszthelyi gospeltalálkozón is fellépünk majd december elején.
– Honnan jött ez az érdeklődés?
– Korábban tagja voltam egy másik zenekarnak, amely énekelte ezt a stílust is. A zenekar feloszlása után bennem űr maradt és igény a folytatásra. Aztán elkezdtem behatóbban tanulmányozni a műfajt, az afro-amerikai autentikus gospelt és a spirituálékat. És egyre elém hozta az élet a zenei csatornákon, mert akkoriban még nem volt elterjedt nálunk az internet. S talán az országban elsők között voltunk, akik a gospelt tűzték ki a zászlajukra. Ennek a ritkaságnak a hátránya volt, hogy kevésbé is keresték. Volt, amikor pihenőpályára kellett tenni a dolgot. De vallom, hogy amivel dolgunk van az életben, az úgyis elénk toppan. Így végül néhány évtized után most már helyünk és keresettségünk van ezzel a műfajjal. Számomra egyébként az önkifejezést, a szabadságot, az érzések megélését jelenti a gospel.
– Honnan a lírai zenekarnév?
– Götli Kinga kortárs zalaegerszegi költő verséből, amely éppen a szívből jövő zenélésről szól, és úgy éreztük, ez passzol hozzánk, ezért választottuk együttesünknek ezt a nevet.

vissza az elejére