Rendezett temetők várták a hozzátartozókat

Védett sírokat újítanak fel

Hosszabbított nyitvatartással, alkalomhoz illő zenével és fokozott rendőri, illetve polgárőri jelenléttel készültek a Városgazdálkodási Kft. szakemberei a halottak napja ünnepére.

– pet –

A részletekről a Göcseji úti temetőben számolt be sajtóbejárás keretében Tolvaj Márta alpolgármester és Horváth István, a VG. Kft. ügyvezetője. Az eseményen részt vett Vassné Várkövi Klára, a Göcseji úti temető gondnoka, valamint Takács Tivadar százados és Tóth László rendőr őrnagy, a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság megelőzési osztályának munkatársai. Az alpolgármester elmondta: a város területén, mintegy 30 hektáron összesen tizenhét köztemető található.Közülük tizenegy működik, négyet már lezártak (vagyis nem lehet bennük temetkezni), kettő pedig hősi temető. Az önkormányzat minden esztendőben gondot fordít arra, hogy különféle fenntartási munkákat végezzenek a városgazdálkodással közösen a temetőkben. Ennek eredményeképpen halottak napján már új mindenki keresztje fogadja a látogatókat a Kiserdei úti új köztemetőben, valamint az ebergényi sírkertben, ezenkívül megújult az andráshidai temető kerítése is. Fontos feladat az is, hogy a helyileg védett sírokat gondozzák, felújítsák. 2018-ban a Göcseji úti temető egyik régi síremléke, Hrabovai Hrabovszky Flórián királyi törvényszéki bíró családi nyughelye újult meg.
Horváth István elmondta: a legnagyobb problémát évről évre a lehulló falevelek eltakarítása okozza. Ezt rendszeresen összegyűjtik a cég munkatársai. A halottak napjára ezenkívül minden esztendőben friss kavicsos zúzalékkal látják el a temetők közlekedőútjait. A polgárőrök és a rendőrség jóvoltából folyamatos volt az őrzés a nagyobb temetőkben és a parkolók környékén. A vagyonvédelmen túl a közlekedésbiztonságra is ügyeltek a szakemberek a megnövekedett forgalom miatt.
 

vissza az elejére

Az idősek szolgálatában

A Zalaegerszegi Gondozási Központ fennállásának 30. évfordulóját ünnepelte, melyen köszöntötték a Nyugdíjas Otthonház legidősebb lakóját, valamint az épületben működő Belvárosi Nyugdíjasklub legidősebb tagját.

– AL –

Az udvaron tartott jubileumi ünnepségen Balaicz Zoltán polgármester köszöntötte a szépkorúakat. Mint mondta, ez az ünnep az itt lakókról szól és a gondozási központ munkatársairól, akik igyekeznek megkönnyíteni a mindennapokat számukra. Mint mondta, ez a 30 év emberöltőnek számít az otthonházat és a klubot működtető intézmény életében, amely 1988. november elején nyitotta meg kapuit, az akkori városvezetés idősekkel szembeni gondoskodásának köszönhetően. Az eltelt 30 esztendőért köszönet jár az itt dolgozóknak, és minden szép kort megélőnek, akik megteremtették a jövőt a fiatalabb generációk számára, átörökítve azt a sok-sok értéket és hagyományt, amelytől remélhetőleg gazdagabbá válnak, zárta gondolatait a polgármester. Ezt követően átnyújtotta az önkormányzat kitüntető oklevelét a 30 éves jubileum alkalmából Radics Andreának, a gondozási központ vezetőjének. A három évtized alatt az idősek ellátása mellett bizony a közösségi élet is teret kapott, hiszen a farsangtól, a nőnaptól kezdve a nemzeti ünnepen át a szüreti mulatságokig számtalan programot valósítottak meg. Radics Andrea emlékezett így vissza, megemlítve a közös erőfeszítéseket is, melyeket az intézmény felújításai során is megéltek. Az itt élők és a dolgozók egyaránt türelemmel viselték a munkálatokat, melynek révén egy korszerűbb, esztétikusabb intézmény jött létre. A rendezvényen köszöntötték Tuboly Lászlónét (a képen jobbra), aki 1998-ban költözött be férjével a nyugdíjasházba. Férje 2005-ben elhunyt, de fia gyakran látogatja Teca nénit, aki segítségre szorul. A belvárosi idősek klubjának legrégebbi tagja Domonkos Ferencné (a képen balra), aki 1989 februárjától tölti itt a mindennapjait. Marika néni is virágot vehetett át ez alkalomból. Az ünneplőket Dékány Endre önkormányzati képviselő is köszöntötte, melyet követően kezdetét vette a 30 éves jubileum jegyében szervezett szüreti bál.

vissza az elejére

Mikrotörténelem a „kockás” füzetekben

Háztartási naplóból levéltári dokumentum

Mindig spórolni kell. Ez legkönnyebben úgy kivitelezhető, ha a kiadásainkat pontosan feljegyezzük egy klasszikus füzetbe. Mondjuk fél évszázadon keresztül. Hogy aztán a megőrzött füzetek a történészek számára is fontos dokumentumként szolgáljanak.

– pP –

A „Beszélgetés az Orgonában” című rendezvénysorozat legutóbbi vendégei Papi Sándorné (a programsorozatot megálmodó Siklósi Vilmosné édesanyja) és dr. Paksy Zoltán történész (MNL Zala Megyei Levéltára) voltak. A különös beszélgetés apropóját az adta, hogy Papi Sándorné, vagyis Eszter néni 90. születésnapjára családja egy kis könyvet szerkesztett az életéről, régi dokumentumok, fotók alapján. A munka közben kerültek elő ezek a bizonyos háztartási naplók, amiknek másolatait aztán a levéltárnak adományozták.
A Budapesten élő Eszter néni (aki nyugdíjazása előtt statisztikus könyvelőként és bérszámfejtőként is dolgozott) elárulta: már kisgyermekkorától fogva arra nevelték, hogy spóroljon és hogy mindig jegyezze fel, mire, mennyit költ. Később a család pénztárosa is ő lett. 1956-tól tulajdonképpen napjainkig vezet naplót, bár az első közel húsz év anyaga megsemmisült.
Mint mesélte, sok nehézségen mentek keresztül: világháború, ötvenes évek, majd a szocializmus és a rendszerváltozás évei, évtizedei jöttek. A család pedig soha nem léphette túl azt a keretet, amiből havonta gazdálkodni tudtak. Luxusra nem jutott, nagy ritkán egy-egy mozi, fagyi belefért. Ruházkodásra sem költöttek annyit, mint manapság az emberek. Igazi öröm és ajándék volt, ha a gyerekek új cipőt, pulóvert, vagy netán zoknit kaptak.Hogy hogyan kapcsolódik öszsze a levéltári munka a mindennapokkal, és miért lehet izgalmas a kutatók számára az évtizedeken keresztül precízen vezetett, több „kötetes” háztartási füzet, arról a rendezvény moderátora, Arany Horváth Zsuzsa újságíró Paksy Zoltánt kérdezte.
A történész elmondta, hogy bár a levéltárak országszerte elsősorban az állami, önkormányzati szervek, intézmények anyagait gyűjtik, azért rendre kerülnek hozzájuk magániratokból származó dokumentumok is. Ezeket a jórészt levelezésekből, naplókból, fotókból álló anyagokat leggyakrabban egy-egy neves család leszármazottai adományozzák a levéltárnak. De, ugyanígy értékes világháborús dokumentumok, harctéri naplók, fotók is kerültek már a közgyűjtemény birtokába. A levéltár alapfeladata tehát mindig kiegészül ezeknek a családi anyagoknak a rendszerezésével, feldolgozásával. Papi Sándorné dokumentumai – melyek jórészt az 1970-es, ’80-as és ’90-es évekre fókuszálnak – azért érdekesek a szakemberek számára, mert az egyén (illetve család) életén keresztül bontakozik ki a korszak históriája. A történelmi eseményeket ismerjük, de azt, hogy az egyén mindezt hogyan élte meg, sokszor nem. Azt tudjuk, hogy a benzin vagy a kenyér mennyibe került az adott évben, de hogy egy átlagos családnak mennyi jutott rá, azzal nem mindig vagyunk tisztában. A történettudomány egyik új iránya az úgynevezett mikrotörténelem, épp ezeken a személyes sorsokon keresztül vizsgál egy-egy korszakot. A hivatalos iratok így kiegészülnek a való élettel – fogalmazott Paksy Zoltán. Hozzátette: a háztartási naplók szociológusoknak vagy gazdaságtörténettel foglalkozó kutatóknak is fontosak lehetnek. Összehasonlíthatják például, hogy a család a havi jövedelméből mennyit költött rezsire, vagy élelmiszerre az egyes évtizedekben, vagy hogy mennyire érzékelhető a rendszerváltozás hatása ezen a téren. A levéltárba került másolatok tudományos értékét növeli az is, hogy 1971-től a kilencvenes évekig hiánytalan az anyag, és mindenfajta kiadás (legyen szó élelmiszerről, ruháról, kollégiumi díjról, vagy az autó költségeiről) jól nyomon követhető benne.
 

vissza az elejére