Törékeny nő, kemény kritikus, gondoskodó feleség

Előadás gyarmati fanni naplójából a keresztury vmk-ban

Egyszerre feleség, 20. századi modern, dolgozó nő, törékeny alkatú, ám kemény kritikus és érzékeny, lírai lélek. Valójában egy huszonéves csaj a harmincas évekből. Kávéházakba jár, írókkal diskurál, hülyül a haverokkal. És bele van zúgva Mikbe. Vagyis Radnóti Miklósba.

– pánczélPetra –

Nyilván Gyarmati Fanniról van szó, akinek 1935–1946 között íródott naplója négy évvel ezelőtt jelent meg könyv formájában. A kétkötetes műből nem sokkal később színpadi adaptáció is született Hámori Gabriella színművész és Seres Tamás rendező jóvoltából. Nem hagyományos előadás ez, hanem afféle kísérlet; hogy hogyan lehet egy jelen idejű naplóból minimális színészi játékkal, színpadi kellékkel és technikával egy egyszemélyes darabot kreálni. Úgy, hogy még a címen sem „agyaltak” túl sokat a készítők. Talán ezzel is ragaszkodva a naplóban leírt tényekhez, Fanni valóságához.
A Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni naplója című előadás, eredetileg egy – mindössze 28 főt befogadni képes – fővárosi lakásszínházba készült. Aztán egyre több helyre és nagyobb terekbe hívták játszani Hámori Gabriellát. Az elmúlt három esztendőben a darab több mint hetven telt házas előadást élt meg. A közelmúltban a zalaegerszegi közönség is láthatta a Keresztury VMK-ban. Gyarmati Fanni 1935. február 10-én írta első bejegyzését a naplóba, ez nagyjából fél évvel esküvőjük előtt történt. „Olyan gyerekek vagyunk.” – így kezdi. Az előadás mégsem ezzel, hanem már a szomorú végkifejlettel veszi kezdetét: Fanni a deszkakoporsó mellett áll, hogy azonosítsa férje maradványait. A temetést követően nem sokkal – 1946 szeptemberében – be is fejezte a naplóírást. Hogy a két időpont között mi minden történt Fanni életében – természetesen szerkesztett és tömörített formában – megelevenedik előttünk a színpadon. Nincs mellébeszélés, finomkodás és pátosz sem, ami sok esetben megfosztja valós énüktől a költőket/írókat. Van egy fiatal házaspár tele hétköznapi problémákkal, meg egy feszült és egyre drámaibbá váló bel- és világpolitikai helyzet. Anyagi gondok, szexuális problémák, abortusz(ok), féltékenység és zsidókérdés éppúgy szóba kerül, mint az átpolitizált irodalmi közeg. Hol egymást ugrató, hol egymásra irigykedő, vagy éppen a másikat direkt hátrányos helyzetbe hozó szerzőkkel, szerkesztőkkel. (Ahogyan a naplóban, úgy az előadáson is, szinte minden kimondott név beazonosítható.) Tény, hogy Radnóti keveset dolgozott (emiatt feleségének nagyon sok munkát kellett vállalnia a gyorsíróiskolában), a zsidótörvények miatt pedig egyre kevesebbszer is jelenhettek meg költeményei. Hámori Gabriella az előadást követő beszélgetésen utalt rá: a darab fókuszálhatott volna a holokausztra vagy a korszak irodalmi közegére, erőteljesebbé téve valamelyik vonalat. De ő inkább Gyarmati Fannira, mint nőre szeretett volna koncentrálni (szerinte a napló kicsit feminista írás is), ezért jelennek meg például hangsúlyosabban az abortuszról szóló bejegyzések, az öregedés kérdése és más intim témák. Csakúgy, mint az, hogy hogyan tudott egy törékeny lány nagyon is kemény lenni a küzdelmes hétköznapokon. Mert Fanni egyszerre volt Mik lelki és szellemi társa, verseinek kritikusa, a nehéz időkben pedig a család fenntartója. Majd a munkaszolgálatból hazatérő, lesoványodott költő ápolója. Szerelmes, kacér csajként és férjéről már-már anyai szeretettel gondoskodó feleségként is megismerhetjük. Mindez egyfajta bizonytalanságot is szült nőiségében. Ez jelenik meg a színpadon is. Gyarmati Fanni egy művelt, széles spektrumú, nagyszabású egyéniség volt. A színésznő azt mondja, nem is biztos abban, hogy a haláláig (2014) elvonultan élő özvegy örülne az előadásnak. Hámori Gabriella ezért (na meg az eredetileg kis térre tervezett darab miatt) nem is nagyon akart a klaszszikus értelemben játszani. Inkább csak interpretálni, mintha olvasnánk a bejegyzésket. (Lehet, hogy ezért tűnik az előadásmód néha kicsit elsietettnek, felolvasásszerűnek.) És bár a napló lapjai Radnóti temetését követően bezárultak (mint ahogy Fanni szíve is más férfiak előtt, hiszen soha többé nem ment férjhez), a hétköznapok folytatódtak. Nos, ez utóbbiból még elég sok adatott meg Gyarmati Fanninak, hiszen 102. életévében hunyt el. Miközben talán mindvégig azt érezte, amit 1962-ben a Népszabadságnak nyilatkozott: a fasizmus elnyelte az életünket.

vissza az elejére

Kultúra és identitás

L. simon lászló volt a pannon tükör vendége

A közelmúltban jelent meg a Pannon Tükör folyóirat legújabb száma, melyet a Belga sörözőben vehettek kezükbe először az olvasók. Az eseményen sor került egy kötetbemutatóra is. L. Simon László költő, országgyűlési képviselő 2017-ben megjelent Körbejárni a hazát című esszégyűjteményét ismerhette meg a közönség.

– pet –

A kulturális-művészeti folyóirat legfrissebb, idei ötödik lapszámának tartalmáról Bubits Tünde főszerkesztő beszélt. Elhangzott: annyi anyag gyűlt össze, hogy a most megjelent kiadás elég vaskosra sikerült. Általánosságban is elmondható, hogy bővült a szerzői kör, lapszámonként körülbelül harminc-harmincöt fő publikál az újságban. Többen közülük más neves lapokban is megjelennek. Ilyen például Nagy Betti költő, vagy Lackner László drámaíró, akiktől most is olvashatunk néhány írást a Pannon Tükörben. De Szálinger Balázst, Lackfi Jánost is a szerzők között találjuk. Folytatódik az 1848-as zalai hősöket bemutató sorozat is; ezúttal Béres Katalin történész ifjabb Csuzy Pál honvéd őrnagyról szóló tanulmányával. A lap kiemelten foglalkozik Frida Kahlo festőművész munkásságával. A Magyar Nemzeti Galériában most záruló tárlat kapcsán a róla szóló film és színdarab is szóba kerül. A folyóiratot Tóth Norbert képzőművész alkotásaival illusztrálták, s a Testvérmúzsák rovatban egy interjú is olvasható a zalaegerszegi alkotóval. L. Simon László esszékötetét egy író-olvasó találkozó keretében mutatták be a közönségnek. A szerzővel dr. Gyimesi Endre, a Pannon Írók Társaságának elnöke beszélgetett (úgy is, mint korábbi képviselőtársa az Országgyűlésben). Az író-politikust köszöntötte Balaicz Zoltán polgármester is. A Körbejárni a hazát esszékötet kapcsán sok minden szóba került: identitás, kultúra és állam viszonya, konzervatív politika és nyitott értékrend. L. Simon számára például a szülőföld és az identitás fogalma erősen kötődik Fejér megyéhez. Szerinte az emberek többségére is az jellemző, hogy a város és a megye, ahol születtek, egy fontos kötelék marad. Szerinte például az európaiság fogalma sokkal nehezebben értelmezhető a magyarok számára. Érdekes kérdés, hogy vajon csak földrajzi kötődést jelent-e, vagy kulturálist is. Az elmúlt tíz év írásaiból válogató kötet első része inkább érzelmesebb, a második rész pedig inkább elméletibb esszéket tartalmaz. Utóbbiakban szó van például a hazai kultúrafinanszírozás kérdéséről, a könyvkiadásról és az irodalmi szervezetek tevékenységéről is. A szerző szerint a politikának lényeges szerepe van az identitás és a kulturális hagyományok megőrzésében, formálásában. A helyi identitás erősítése pedig szintén fontos cél. Ugyanakkor a kultúra része az is, ahogy a jövőről gondolkodunk.
L. Simon László egyetért a könyv előszavát jegyző Schmidt Máriával, aki szerint „a végén csak a kultúra számít”. A politikus úgy érzi, hogy ezzel a tudattal és hittel kell végezni a munkánkat. A mindenkori kormánynak is a kultúra finanszírozására kellene a legnagyobb figyelmet fordítania.

vissza az elejére

Borsos Zoltán, Pál Katja és Angie Allen

A világ számos pontjáról jöttek

Évadzárás a D'Clinicben

Nyolc országból, összesen tizenkét művész látogatott az idei évadban Zalaegerszegre, hogy részt vegyen a D'Clinic Studios munkájában. A Pál Katja festőművész által vezetett nemzetközi rezidenciaprogram 2018-as szezonja a napokban zárult.

– pet –

Az utolsó turnusban Angie Allen (USA) képzőművész és Gregor Taul (Észtország) író töltött néhány hetet a Báthory utcai műteremben, akiknek alkotásait egy zárókiállítás keretében nézhették meg az érdeklődők. Az eseményen már csak az amerikai művész tudott jelen lenni. Az író csak a virtuális térben szerepelt; egy idős építész fiktív önéletrajzáról szóló regényrészletével. Angie – akinek zalaegerszegi kurátora Borsos Zoltán volt – egy izgalmas és művészeti körökben manapság ismét kedvelt technikával, a cianotípiával (kéknyomat) kísérletezik. Ez egy fotografikus sokszorosító eljárás, mely ciánkék nyomatokat eredményez. A fotográfia történetében már régóta ismert technika ez, hiszen a 19. század közepétől használták, egészen a 20. század közepéig.
Az amerikai művész ezenkívül ceruzarajzokat is készített, melyeknél saját testét használta modellként, de különös látószögű épületstruktúrákat is létrehozott. Itt-tartózkodása alatt érdeklődni kezdett a régi magyarországi boszorkányperek iránt is, egy 18. századi szegedi boszorkányhistória hatására egy pdf-es összeállítást készített. Művészeti ténykedését főleg a kötés és felszabadítás kettőssége, illetve az ellentétpárban rejlő energiák felszabadítása határozza meg. A 2018-as D'Clinic szezonról Pál Katja érdeklődésünkre elmondta: a világ számos pontjáról jöttek most alkotók – többek között Japánól, Amerikából, Belgiumból, Észtországból, sőt Hondurasból is – akik nagyon változatos műfajokat képviseltek. Idén először több író is megfordult a műteremben, de festőművészek, médiaművészek is érkeztek. A résztvevők jórészt egyénileg alkottak, de volt két, úgynevezett Mixer projekt is, amikor közös munkákat kellett létrehozniuk. A rezidenciaprogram a tervek szerint 2019 májusában folytatódik.

vissza az elejére