Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Zalaegerszegiek! | Elismerések szakmai és közösségi munkáért | Adventi készülődés a századelőn |
Elismerések szakmai és közösségi munkáért
Zalaegerszegért díjat kaptak
Az
elmúlt 25 évben – az idei díjazottakat is beszámítva –
összesen 214 magánszemély, köztük 8 külföldi és 37 szervezet vehetett át
Zalaegerszegért díjat.
A város közgyűlése az elismerést olyan magánszemélyeknek és
szervezeteknek ítéli oda, akik a város építésében, fejlesztésében, művészeti,
oktatási és sportéletében példa értékűt, maradandót alkottak, tevékenységükkel a
város hírnevét öregbítették. Az elmúlt héten megtartott ünnepi közgyűlésen 7
magánszemély és 3 szervezet tevékenységét ismerték el Zalaegerszegért díjjal. Az
ünnepségen részt vett Vigh László országgyűlési képviselő,
miniszteri biztos, dr. Pál Attila, a megyei közgyűlés elnöke, dr.
Koczka Csaba, a zalaegerszegi járási hivatal vezetője. A Zala Megyei
Kormányhivatalt Héder Miklós főigazgató képviselte. A város
dísztermében megtartott díjátadón Balaicz Zoltán polgármester
ünnepi köszöntőjében Makkai Sándor erdélyi történészt idézte: „A
bizalmat, mely minden közeledés alapja, nem lehet parancsszóra, erőszakkal és
tömegesen kikényszeríteni. Erre a jóakarat önként meginduló emberei, lelkek,
egyéniségek kellenek.” – Az itt élők szorgos munkájának köszönhetően
Zalaegerszeg egy olyan korszakba ért, amikor újra merünk álmodni, van hitünk,
erőnk, akaratunk és bátorságunk az álmainkat valóra is váltani, így pontosan
tudjuk, merre megyünk, és hogyan képzeljük el a jövőt. Nincs jobb dolog, mint
fába vágni a fejszét, jó látni, amikor az akadályokat közös összefogással
sikerül félretolni. Zalaegerszeg nemcsak a szülőhelyünk, hanem egybeforrt a
sorsunkkal, a jövőnkkel. Szüleink, nagyszüleink, őseink üzennek nekünk, hiszen
az ő tudásuk és verítékük formálta és szépítette városunkat évszázadokon
keresztül – fogalmazott a polgármester, majd az elismerések átadása következett.
Zalaegerszegért díjban részesült: Delacasse Lászlóné nyugdíjas
pedagógus, a volt Zalaegerszegi Városi Fiúkórus művészeti vezetője,
Décsy-Paál Enikő zenetanár, a Canterina Kamarakórus karnagya,
Halász Vincéné, a Zalaegerszegi Szív- és Érbeteg Egyesület alelnöke,
Herbert Ferenc építész, Horváth László József erdész
technikus, kerületvezető erdész, Horváthné Szabó Anna nyugdíjas
pedagógus, volt önkormányzati képviselő, Inkovics László építész.
A szervezetek közül az Alsójánkahegyi Kulturális Egyesület, a Zalaegerszegi
Tourinform és a Zalai 47. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület.
Az ünnepséget a Canterina kamarakórus műsora tette színessé.
Adventi készülődés a századelőn
Csokoládé, porcelánfotó és díszes kirakatok
Ne gondoljuk, hogy a karácsony előtti nagy sürgés-forgás és reklámhadjárat csak napjainkra jellemző. A 20. század elején is lázasan készültek az ünnepekre a zalaegerszegi kereskedők. Az újságokban reklámdömping volt, a posta pedig hatalmas forgalmat bonyolított le.
– pP –
„Száz éve is várták a karácsonyt Zalaegerszegen” címmel hirdetett adventi sétát
szombat délutánra a Zalaegerszeg Turizmusáért Egyesület és a helyi
Tourinform-iroda. A résztvevőket Tódor Tamás idegenvezető, az
iroda munkatársa kalauzolta. A menet a Mindszenty térről indult, és az egykori
városközpontot, vagyis a Kazinczy teret, Rákóczi utca elejét, Széchenyi teret és
a Kossuth utca Európa térig tartó szakaszát érintette. Mint azt Tódor
Tamás elmondta, az 1900-as évek elején a városnak erre a részére
koncentrálódtak az üzletek, kávéházak, kiskereskedések, melyek sokszor már
november elejétől készültek a karácsonyra. Az ünnepi láz tehát nemcsak
napjainkban indul meg már több mint egy hónappal szenteste előtt. Hogy mit
kínáltak a boltok, és mik voltak a korszak népszerű termékei, azt az 1900–1910
között megjelenő Magyar Paizs újság hirdetéseinek alapján gyűjtötte össze az
idegenvezető. Az egykori boltok helyét levéltári források, múzeumi dokumentumok
alapján pontosan meg is lehet határozni. Sok helyén ma is valamilyen üzlet
működik. A séta során szó esett többek között az egykori Kummer kávéházról
(ahová most a Göcseji Múzeum költözött); itt főleg – ma már klasszikusnak
számító – ünnepi süteményeket (linzer, pozsonyi kifli, kuglóf), valamint
pezsgőkülönlegességeket és más édességeket, illetve italokat árusítottak. A
templommal szemben, a régi városháza (ma bisztró) alatt papírkereskedés volt,
ahol képeslapokat, levelezőlapokat lehetett vásárolni. Ezzel átellenben, a
plébániahivatal épületének földszintjén pedig egy drogéria működött,
„Aranykereszthez” néven. Ha a Kazinczy tér, Rákóczi út felé vesszük az irányt,
akkor említést érdemel az egykori Korona Szálló (ma KISZÖV-székház) melletti
aprócikk-kereskedés. Ifj. Horváth Jenő ajándékboltjában szinte
mindent lehetett kapni, a dísztárgyaktól kezdve a játékokon át, a kesztyűig és a
sálig. A közeli Schütz áruházban pedig ruhákat és más kelméket is árusítottak. A
szemközti oldalon, a Keresztury-ház alatti kereskedésben pedig a különféle
varrógépeken túl, igazi kuriózumot árultak; ez nem más, mint a photo-email.
Tódor Tamás ezzel kapcsolatban elárulta: porcelánfotókról van szó, ami
annyit jelent, hogy kézelőkre, brossokra, és más porcelántárgyakra családi
fotókat lehetett nyomtatni. A munkát nem Zalaegerszegen, hanem a fővárosban
végezték el, itt csak a rendeléseket adhatták le a kuncsaftok, illetve
átvehették az elkészült árut. A korabeli reklám arra is felhívta a figyelmet,
hogy a fényképeket természetesen sértetlenül visszaadják a tulajdonosoknak.
Szintén a korabeli reklámokból lehet arra is következtetni, hogy a századelőn
mit ajándékoztak szívesen az emberek szeretteiknek. Nos, a csokoládék, likőrök,
pezsgők és könyvek akkor is népszerűek voltak, csakúgy mint a játékok és kisebb
dísztárgyak. A századelőn is folyt kampány annak érdekében, hogy lehetőleg
mindenki igyekezzen magyar terméket vásárolni. Ekkoriban néhány helyen már
árusítottak fényképészeti cikkeket, sőt fonográfot is, de ezek ritkaságnak
számítottak és az árúk is elég borsos volt. Az idegenvezető arra is kísérletet
tett, hogy néhány termék árát „kiszámolja” a mai forintnak megfelelően. Az
árakat az arany árához, valamint a pengő és az 1946-os forint értékéhez mérten
vissza lehet vezetni valamelyest. Eszerint például a Kummer kávéházban egy üveg
pezsgő (a közönségesebb fajtából) 2 korona 50 fillérbe került, ami körülbelül
7000–8000 forintnak felel meg. (1 korona körülbelül 3500 Ft-ot ér.) A márkásabb
italok (Törley) ennél drágábbak voltak. A belvárosi sétán az érdeklődők azt is
megtudhatták, hogy a századelőn a posta az ispita épületében működött (a
postapalota majd csak az 1920-as években épül fel), és hatalmas forgalmat
bonyolított le advent idején. (Sőt, még december 25-én, 26-án reggel is nyitva
tartott.) Természetesen nemcsak levelezőlapokról és képeslapokról van szó, hanem
csomagküldésről is. Az ügyfelek figyelmét pedig több fórumon hívták fel arra,
hogy az elküldeni kívánt ajándéktárgyakat jól „pakkolják be”. Érdeklődésünkre
Tódor Tamás azt is elmondta, hogy a századelőn is voltak ünnepi fények –
persze nem olyan mennyiségben és intenzitással, mint manapság. A rangosabb
üzletek és áruházak azonban díszítették kirakataikat. A már említett Magyar
Paizsban például 1906-ban megjelent egy rövidke cikk arról, hogy a Schütz áruház
az ünnepre készülve egy Zeppelin léghajómakettet helyezett el a kirakatban, amit
ki is világított. Az írás pedig arra is kitér, hogy az üzlet kirakatai nagyon
látványosak lesznek az adventi szezonban.
|