A kunyhó csöndjében

Van egy elvarázsolt hely a városban, ahová főleg a nőket várják, akik testileg, lelkileg, szellemileg kívánnak gyógyulni. A Holdkunyhóba a misztikus Luca napján tértünk be.

– B. K. –

Négy éve működik ez a hangulatos nevű elvonulóhely a Kertvárosban, Horváth Judit vezetésével.
– Manapság szinte minden asszony, nő lelki sérüléseket hordoz. Ez jöhet az ősöktől, az ebbéli vagy előző életekből. Ezt a sok elnyomott sebet gyógyítani kell. És az itt és mostban ezt lehet is. Nagyon nagy lehetőség, ez és nagy feladat. Ami pedig napjainkban leginkább negatív irányba tud vinni, az a félelem és a féltékenység.
– Az évkezdethez is tervezel valamilyen szertartást?
– Januárban a célokon van a hangsúly. Nagyon fontos a tervezés és a kívánt dolgok megerősítése különböző módokon.
– És aki annyira rossz passzban van, hogy nem tud célokat sem kitűzni?
– Akkor hagyni kell magad sodródni. Mintha ráülnék egy varázsszőnyegre és hagyom, hogy a számomra legjobb helyre repítsen. Vannak az életben fájdalmas dolgok, de tudni kell, hogy ezeket felvállaltuk. Aki mélyre süllyed nagy tudást, nagyon értékes tapasztalatokat szerezhet. Van, amikor engedni kell, hogy zuhanjunk a sötétbe. Gondolkodj el ott és rátalálsz arra, ami feldob és lehet magasabb szintre, mint ahol előtte voltál. Aki megérti, hogy mindez tanulási folyamat másképpen viszonyul az életéhez, a mindennapok eseményeihez. Az ember háromdimenziós, test, lélek és szellem együttese. Ha ezek között a részek között nincs összhang, az betegséghez vezet. A lélek nyelve a szeretet, és amikor például egy nagyon fájdalmas esemény miatt, szinte megfagy valaki, nem képes érezni, akkor a szellem az, aki megpróbál kiemelni ebből a helyzetből. A hittel. Hogy el tudd fogadni, hogy az élet megy tovább, és így is értelme van. Fordított esetben, ha a hitünk rendül meg, akkor a feltétlen elfogadás, a szeretet lendíthet túl a dolgokon.
– Ha már boszorkányos Luca napon beszélgetünk, mit kell még tudni napjainkban a nőkről?
– Nem tudják megélni a nőiségüket. Nincs rá idő. Nem képesek élni azzal a csodálatos teremtő erővel, amit a természettől kaptunk. Elveszett a tisztelet is irántunk. Mintha fátyolt dobtak volna ránk, hogy ne lássuk, amit tudunk.

vissza az elejére

Karácsonyra hangolódva

Sok mézet a tésztába!

Akik a mézessüteményes karácsony hívei, már készítik otthon az illatos, ehető díszeket. Van, aki ebben bár autodidakta módon, és több évtizednyi próbálkozással, de profi szintre jutott. Herczegné Nagy Klára Zalaegerszegen az egyetlen kézműves mézeskalács-készítő. Szépséges alkotásai testesítik meg a hobbiját.

– bánfi kati –

– Családi örökség ez a süteménykészítés?
– Nem, senki sem foglalkozott vele otthon. Én viszont szerettem volna a gyerekeimnek ilyent sütni. Még a receptet is úgy kaptam kölcsön. Ez 22 évvel ezelőtt történt. Aztán jött a kedv meg a rengeteg próbálkozás. A saját hibáimból tanulva sokat fejlesztettem az elkészítési módon. A recept már nem is hasonlít az eredetire. Az még szalalkális volt, amit nagyon nem szerettem.
– A titok elárulása nélkül mire kell ügyelni a tészta összeállításakor?
– Sok méz kell bele, ügyelni kell a cukor és a méz arányára, meg a tészta állagára és a szódabikarbóna se maradjon ki. Én ragasztáshoz is a díszítő cukrot használom. Színezéshez ételfestéket lehet használni, így az egész dísz ehető. Én ki is szárítom a tésztát, így tovább eltartható. Ha pedig jól van csomagolva, akár több évig is dísz lehet, mondjuk a mézeskalács adventi koszorú. A díszítéshez hagyományos módon zacskót használok.
– Divatos manapság a mézessütemény?
– Igen, de inkább a modernebb formák.
– Mi számít modernek?
– Az eredeti mézesformák a szív, a huszár és a ló volt. Ezt is néha készítem, de ez ritka. A modern sütik több lehetőséget adnak a kreativitásra, mind a formát, mind a díszítést illetően. Angyal, óriási falidísz, mécsestartó, házikó, templom, karácsonyfadíszek vagy éppen az újdonság, újévi malac.
– Nagyon látványos a karácsonyi keresztszemes mintája. Azért ehhez komoly türelem kell.
– A legnagyobb keresztszemes díszem A/4-es méretű, az anyósomnak készült, több napi munkával.
– Van-e olyan, amit nem tud elkészíteni.
– Nemrégen kértek tőlem mézeskalács-labdát, na az nem ment.
– És van-e kedvenc forma?
– A templom, a házikók. Ezt kizárólag saját kedvtelésből készítem. Egy kihívás. Nagyon szeretem a magokkal díszített mézes süteményeket is.
– Jancsi és Juliska háza is menne?
– A sütő mérete korlátozza csak a lehetőségeket. Az olyan nagy házhoz, amibe a gyerekek is beleférnek, már kemence kellene, és szigorúan beltérre lehetne tenni, mert a nedvességet felszívja a tészta.
– Ön egyedül foglalkozik ezzel a kézműves tevékenységgel a városban. Amolyan helyi „hungarikum”. Tudnak Önről az idelátogatók?
– Készítettem már a város szimbólumait, megyecímert vagy a mézfesztivál alkalmával a söjtöri méhészek emblémáját, amelyek akár távolabbi helyre is elkerülhettek. Van, hogy messziről kapok felkérést, de ezeket nehezen tudom teljesíteni.
– Csak karácsonykor szokott alkotni?
– Nem, bár ez a főszezon. De húsvétra, anyák napjára, esküvőre, újabban lánybúcsúra is készülnek mézes süteményeim. Ha hívnak, a gyerekeknek is szívesen tartok játszóházat.

vissza az elejére