Káli Csaba, Mikó Zsuzsanna és Molnár András

Iratok az örökkévalóság számára

Gyorsuló digitalizációs folyamatok a levéltárakban

A tavalyi eredmények, az idei tervek és a 2019-ben induló országos e-ügyintézés is szóba került a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltárának hagyományos kultúra napi sajtótájékoztatóján. Az esemény vendége ezúttal dr. Mikó Zsuzsanna, az MNL általános főigazgató-helyettese volt.

– pet –

A 2018-as évet értékelve Káli Csaba, a zalai levéltár igazgatóhelyettese elmondta: törvény adta kötelezettségeiknek megfelelően tavaly is folyt a megye területén lévő iratképző szervek ellenőrzése. Az idetartozó 391 intézményből 47 szerv iratkezelését ellenőrizték a levéltár munkatársai. Elhangzott: a szűkös befogadóképesség miatt tavaly viszonylag kevés iratot vettek át. Állományuk 134 iratfolyóméterrel gyarapodott, ezzel elérték a 11 ezer 137 iratfolyómétert. A kutatószolgálatot 196-an, az ügyfélszolgálatot pedig 1149-en keresték fel. Ami az intézmény tudományos és közművelődési tevékenységét illeti, a levéltár munkatársai tavaly is részt vettek konferenciákon, előadásokon, és több kiadványban is publikálták az aktuális kutatási eredményeket. Az igazgatóhelyettes kiemelte a Forrásaink a reformációról című kötetet, és a Városbírók és polgármesterek című könyvet, melyek létrejöttében több kollégájuk is közreműködött. 2018-ban mindezeken túl konferenciával emlékeztek meg az 1848/49-es szabadságharc zalai hőseiről, valamint az I. világháború zalaegerszegi eseményeiről is. A nyár folyamán pedig a hagyományokhoz híven megrendezésre került a Magyar–Szlovén Levéltári Kutatótábor. Molnár András, a levéltár igazgatója mindehhez hozzátette: a tavalyi évben egy pályázatnak köszönhetően jelentős technikai fejlesztést is végrehajtottak. Nemcsak számítógépeket, hanem a digitalizáláshoz és az elektronikus ügyfélszolgálat hatékonyabbá tételéhez szükséges eszközöket is vásároltak. Az intézmény vezetője az idei tervekkel kapcsolatban elmondta: három történelmi évfordulóról emlékeznek meg 2019-ben. Száz évvel ezelőtt kiáltották ki a Tanácsköztársaságot, az ehhez kapcsolódó Zala megyei eseményekről márciusban rendeznek majd tudományos ülést. A téma azért is érdekes, mert az utóbbi évtizedekben alig volt friss kutatás az 1919-es történésekkel kapcsolatban, így a konferencia új megközelítésekkel is szolgál. Szintén egy tudományos ülés keretében értékelik a 47. honvédzászlóalj 1848/49-es tevékenységét (ennek kapcsán Molnár András szerkesztésében egy kötet is napvilágot lát), valamint a II. világháború utolsó évének (1944–45) zalai eseményeit. Az idei évben több kiadványt is megjelentetnek, többek között a 2017-ben rendezett A protestantizmus zalai évszázadai című konferencia anyagát, a Zalai Hírlapban megjelent levéltári cikksorozat gyűjteményes kötetét, de a Zalaegerszegi Füzetek sorozat is újabb számokkal bővül. A levéltárak országos szinten zajló elektronikai és digitalizációs fejlesztéseiről Mikó Zsuzsanna főigazgató-helyettes számolt be. Mint fogalmazott: egyre fontosabb feladat, hogy az ország legrégibb közgyűjteményeként megmutassák azt a szakmai munkát, amit az egyes levéltárakban végeznek, hiszen az állampolgárok nincsenek mindig tisztában az itt folyó komplex tevékenységgel. Reagálniuk kell az új kihívásokra is: például, hogy a levéltári tevékenység 21. századi módon tudjon kapcsolódni a közigazgatáshoz. Annál is inkább, mert számos irat (hiteles dokumentum) már csak a levéltárakban érhető el. Ezért is fontos a megfelelő adatbázisok kiépítése és a digitalizáció. Vagyis hogy az ügyfelek minél gyorsabban, ha kell otthonról is elérjék a szükséges dokumentumokat. Egyre lényegesebb szempont, hogy a napjainkban keletkezett – nem mindig papír alapú – iratok is megőrződjenek. „Mert az iratokat tulajdonképpen az örökkévalóság számára őrizzük” – fogalmazott Mikó Zsuzsanna. Hozzátette: a Nemzeti Levéltár legkorábbi dokumentuma például 1109-ből származik. A cél az, hogy a most keletkező anyagok is hasonló időtávban maradjanak fenn. A sajtótájékoztatón elhangzott: a Magyar Nemzeti Levéltár honlapján már 12 millió fölötti digitalizált oldal érhető el – különféle adatbázisokba rendezve – amik szabadon és ingyenesen használhatók. Egy jelenleg zajló európai uniós projekt keretében pedig egy olyan e-közigazgatási szolgáltatást fejlesztenek ki (mintegy 2,6 milliárd forint értékben), melynek révén az állampolgárok vagy más hivatalos szervek közvetlenül, elektronikus úton kereshetik meg a levéltárakat. Akár a kormányablakokon keresztül benyújtva az igényeket. A tervek szerint az új elektronikus rendszer az év második felétől áll majd az ügyfelek rendelkezésére. Persze a levéltárakat továbbra is fel lehet keresni a hagyományos postai úton, vagy e-mailben. A fejlesztés részeként a Nemzeti Levéltár igyekszik olyan megoldást találni, ami lehetővé teszi, hogy az állampolgárok más megyék levéltárainak anyagaihoz is gyorsan hozzájussanak. A technikai fejlesztések pedig azt is segítik, hogy a régebbi papír alapú dokumentumokról hiteles, digitális másolatok készüljenek. A távlati cél az, hogy az ország közgyűjteményeinek most még különálló anyagai egy egységes keresőfelületen – központi tárhelyen – legyenek hozzáférhetőek.

vissza az elejére

A sokszínűség jegyében

Megjelent a pannon tükör idei első száma

A magyar kultúra napja alkalmából mutatta be idei első lapszámát a Pannon Tükör. A Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban rendezett eseményen a lendvai Bencze Lajos költő legújabb kötete, az Írott szóval is debütált.

– pet –

A szerzővel – aki ezúttal nem költeményekkel, hanem esszékkel jelentkezett – dr. Göncz László író, politikus beszélgetett.
A lapszám- és kötetbemutatón Kiss Gábor könyvtárigazgató és dr. Gyimesi Endre, a Pannon Írók Társaságának elnöke köszöntötte a közönséget. A kulturális és művészeti folyóirat legfrissebb számát Bubits Tünde főszerkesztő és Nagygéci József főszerkesztő-helyettes mutatta be.
Elhangzott: a kortárs kultúrára jellemző sokszínűség, sokszólamúság jól leképeződik a mostani lapszámon is. Zalai vonatkozású irodalmi újdonságok, muravidéki kultúra, helytörténet, zene és képzőművészet egyaránt jelen van. Nagy Betti zalaegerszegi költő például most első alkalommal jelentkezik prózával. A fiatalok közül Dezső Kata költő új verseivel, Péter Zsombor Rossz versek című filmajánlójával ismerkedhetnek meg az olvasók. De, Tóth László zongoraművész Bogányi Gergely zalaegerszegi koncertjéről írt zenekritikáját is olvashatjuk. A folyóiratot többek között Nemes László festőművész alkotásai illusztrálják, aki nemrégiben ünnepelte 70. születésnapját.
A lapszámbemutatót könyvbemutató követte. Bencze Lajos költő tavaly megjelent esszé- és tanulmánykötetéről a szerzővel Göncz László író beszélgetett. Az Írott szóval című könyv tulajdonképpen afféle második rész, hiszen Bencze Lajosnak korábban már megjelent az Írott szóval a megmaradásért című könyve, melyben a muravidéki magyarság- és irodalom fennmaradásának kulcskérdéseit elemzi. A mostani könyv tanulmányai ezen némiképp túllépve már a fejlődés felé, a minőségi változások felé fordulnak.

vissza az elejére

Tér és idő metszéspontja

Illuzórikus terek orosz istván kiállításán

Elveszni térben és időben. Átgyalogolni egy láthatatlan határmezsgyén a jelenből a múltba. Zavarodottan állni a fővárosi Andrássy és (vagy?) Népköztársaság út egyik buszmegállójában, miközben nem teljesen világos, hogy az előttünk álló sarokháznak vajon a külső homlokzatát, vagy a belső udvarát látjuk-e.

– pP –

Percíz, mint a geometria, trükkös, mint egy görbe tükör és valószerűtlen, mint egy szürreális álomkép. Paradoxon és geometria együtt; vagyis Paradoxonometria. Ezt a címet kapta Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész, a nemzet művésze legújabb kiállítása, mely a napokban nyílt meg a Keresztury VMK Gönczi Galériájában. A kecskeméti születésű, Budapesten élő művész talán így első hallásra kevésbé ismerős a közönség előtt, ám ha azt mondjuk Tovarisi konyec!, akkor sokaknak bevillan a rendszerváltozás időszakának egyik legemlékezetesebb plakátja. Merthogy az alkotó a grafikák mellett plakáttervezéssel, sőt animációs filmek készítésével is foglalkozott pályafutása kezdetén. Korábbi plakátjaival egy vetítés révén ismerkedhetnek meg a látogatók a VMK aulájában. Ami a Gönczi Galériában kiállított grafikákat illeti, talán dr. Vadvári Tibor alpolgármester fogalmazta meg legtömörebben a lényeget: a tárlat egy igazi agytorna! Első ránézésre azt hisszük, hogy valami nyilvánvaló dolgot látunk (épületet, csarnokot, utcaképet, szobát), de aztán felsejlik egy újabb (tér)réteg, és minden összezavarodik. Illuzórikus helyszínek között sétálgatunk. Az ember ide-oda lépked a grafikákon feltűnő (néha meg eltűnő) ellentmondásos terekben. Vajon melyik a helyes út? Elbizonytalanodunk ebben a zűrzavarban, a tér-idő metszéspontjában – utalt a szemünk előtt váltakozó látványra Frimmel Gyula grafikusművész, aki egy általa írt „tanmesével”, vagy inkább rövid elbeszéléssel érkezett a tárlatnyitóra. A Kereszteződések című történet a Népköztársaság útról Andrássyra nevezett forgalmas útszakasz szürreális metszéspontján játszódik; így folyatva össze múltat és jelent, teret és idősíkokat. A sztorihoz az alapötletet Orosz István Sarokház az Andrássy út és a Népköztársaság út sarkán című grafikája adta. S a képet nézve nemcsak az a kérdés merül fel, hogy vajon kifelé (az utca felé), vagy befelé (az udvar) felé fordulnak-e a falak, hanem az is, hogy a látásmód alakítja-e az általunk észlelt valóságot? Mert lehet, hogy a világ egy nagy trükkös rajz. Soha nem lehetünk elég biztosak abban, hogy a valóságot látjuk-e. Talán mindannyian egy fura, megtévesztő kép részei vagyunk. A Gönczi Galériában látható tárlaton mindenképpen igaz ez az állítás, sőt nemcsak egy, hanem megannyi aprólékosan kidolgozott képben veszhetünk el. Orosz István munkásságának alapja a kettősség, a kettős értelmezés. Mint azt a megnyitót követő tárlatvezetésen elárulta: ezt a dupla értelmezési síkot még plakáttervezőként kezdte el alkalmazni. Rájött ugyanis, hogy a plakát tökéletesen alkalmas arra, hogy messziről is és közelről is szemrevételezzük, így nézőponttól (és távolságtól) függően más-más jelentést lehet adni egyazon képnek. Ezt az elvet kezdte el aztán grafikáin is használni. Így fordulhat elő, hogy ami messziről egy épület szerkezete, az közelről arckép, de így váltak Sebastian Brant 1494-es A bolondok hajója című könyvének egyes „közeli” grafikai elemei, „távoli” koponyákká. E könyvet amúgy annak idején Dürer illusztrálta először (persze ő nem ilyen kettős jelentéssel); ezek után talán nem is csodálkozunk, hogy Orosz István munkáinak egy része épp Dürerre reflektál. Rinocéroszok tűnnek fel. Van, hogy labirintus testtel. A kiállítótér izgalmas darabjai az úgynevezett anamorfózissal készített művek is. Ezek olyan torzított, síkba kiterített képek, melyek csak egy speciális tükörhenger segítségével fedik fel eredeti jelentésüket. Vajon meglátjuk a tükörbe nézve a dolgok valódi formáját, eredeti üzenetét? Február 23-ig bárki tehet egy kísérletet a Gönczi Galéria tárlatán. A lényeg, hogy ne akarjon egyből kiutat találni a labirintusból, és néhány percre hagyja magát elveszni az idősíkok között.

vissza az elejére

vissza az elejére