A legnagyobb adófizetőket köszöntötték

2018-ban összesen 4,8 milliárd forint iparűzési adó folyt be

Zalaegerszeg 25 legnagyobb adózó vállalatának vezetőit hívta találkozóra a város vezetése, hogy köszönetét fejezze ki a település dinamikus fejlődésében betöltött szerepükért. A díszteremben tartott hagyományos rendezvényen egy prezentációt is megtekintettek arról, hogy befizetett iparűzési adójukkal milyen fejlesztésekhez járultak hozzá.

– AL –

Balaicz Zoltán polgármester elmondta, hogy 2015-től 2018-ig 3,2 milliárdról 4,8 milliárd forintra nőtt a város iparűzésiadó-bevétele. A tavalyi összegnek mintegy 40 százalékát ez a 25 vállalat biztosította. Vezetőiknek ezen bensőséges ünnep keretében mondanak köszönetet, hogy munkahelyet és megélhetést biztosítanak az itt élők számára. A jótékonyság sem áll messze tőlük, hiszen az oktatás, a kultúra, az egészségügy és a sport támogatásával jóval többet tesznek befizetett adójuk felett. A polgármester kiemelte, hogy valamennyi zalaegerszegi cég megérdemli a köszönetet azért, hogy a város közössége folyamatosan tudott erősödni az elmúlt években. Mindemellett olyan gazdaságfejlesztési beruházások valósulhattak meg, melyek miatt a város az országos érdeklődés középpontjába került. A polgármester prezentációjában számot adott arról, hogy mire használják fel a befolyt iparűzési adót, továbbá ismertette a 2018-ban megvalósult beruházásokat, részletesen kitérve a TOP- valamint a Modern városok program keretében megvalósult illetve megvalósítandó fejlesztésekre. Többek között megemlítette az épülő járműipari tesztpályát, az M76-os gyorsforgalmi utat, a belváros rekonstrukcióját, mely utóbbi keretében a Kvártélyház és a botfai Erdődy–Hüvös-kastély felújítása hamarosan elkezdődhet. Ugyanígy az új versenyuszoda építése, melynek alapkövét várhatóan március 14-én teszik le. Beszélt a zalaegerszegi cégek már megvalósított illetve folyamatban lévő telephelyfejlesztéseiről, többek között a Mould Tech Kft. épülő technológiai központjáról, valamint a Mol szintén épülő gumibitumen-üzeméről. A polgármester a város foglalkoztatási helyzetét is ismertette, kitérve a munkaerőhiányra, melynek orvoslására pályázati támogatásból új munkásszállót alakítanak ki. A jelenlévők megtudták azt is, hogy az önkormányzat intézményeiben több mint ezer főt foglalkoztat. A rendezvény oklevelek átadásával és a jelenlévő vállalatvezetők megvendégelésével zárult.

vissza az elejére

Előadások a genetikus gróf munkásságáról

Projektbemutató konferenciát rendeztek a Kölcsey Ferenc Gimnázium tanulói Festetics Imre gróf munkásságához kapcsolódóan. Mint arról lapunkban korábban már beszámoltunk, éppen 200 évvel ezelőtt (1819-ben) jelent meg Brünnben Festetics „A beltenyésztésről” című cikke, mellyel korát jócskán megelőzve letette a genetika alapjait.

– pet –

A Festetics – 200. A „genetikus” gróf Festetics Imre és a „Természet genetikai törvényei” (1819) című konferencián kilenc előadás hangzott el a diákok részéről. A beszámolók az elmúlt hónapok kutatási eredményeit foglalták össze. Többek között Festetics Imre (aki a keszthelyi Festetics György testvére) életével, családjával, munkásságával és szellemi hagyatékával kapcsolatban végeztek gyűjtőmunkát és forráselemzést a gyerekek. De, szóba került Festetics és Mendel genetikájának összehasonlítása is. Az előadás-sorozat egy nagyobb – az MTA által szervezett – országos projekt részeként valósult meg, melynek szintén az a célja, hogy népszerűsítse a gróf munkásságát. Az ugyanis sokszor még a szakmán belül is eltörpül Mendel hírnevéhez képest. Pedig Festetics jóval előbb megfogalmazta azokat a téziseket, amiket ma Mendel törvényének hívunk. Az ötlet, hogy középiskolások is részt vegyenek a Festetics 200 projektben Pozsik Lajostól, a Kölcsey-gimnázium természettudományos laboratóriumának vezetőjétől származik. A pedagógus még a nyolcvanas évek végén, a szombathelyi főiskola tanáraként végzett hasonló kutatásokat kollégájával, dr. Szabó T. Attila biológussal; kettőjük munkájának eredménye Festetics „újrafelfedezése”. A projekt ennek a 30. évfordulójára is emlékezik. A mostani konferencián – melyet a város önkormányzata is támogatott – Pozsik Lajos projektvezető, majd a Kölcsey-gimnázium igazgatója, Szűcs Gergely köszöntötte a megjelenteket. Az ülést Kajári Attila, a Zalaegerszegi Tankerületi Központ vezetője nyitotta meg. Mint fogalmazott: fontos az iskolákban zajló szakmai munka, és örömteli, hogy a gimnázium néhány éve átadott természettudományos laborja bázisa lehet efféle kutatómunkáknak és előadássorozatoknak. A konferencia menetét Boncz Dániel projektfelelős, az iskola egészség- és környezeti nevelés munkaközösségének vezetője ismertette.
Dr. Szabó T. Attila üdvözletét (aki egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott jelen lenni az eseményen) Csillag Dzsesszika diák olvasta fel. A professzor levelében utalt rá: a modern genetika alapjait Festetics Imre rakta le. A gróf egyszerre tudott európai léptékben gondolkodni és lokálisan cselekedni. Juhokon végzett megfigyeléseinek és felismeréseinek lényege tulajdonképpen magának az életnek a lényege. Vagyis az energiaforgalom, a szaporodás és az anyagcsere jelentőségéről szól. Ő állapította meg az öröklődés, szelekció és a mutáció alapelveit is. Halála után neve jórészt politikai okok (például az 1848-as forradalom és a Bach-korszak következményei) miatt felejtődhetett el. Genetikai nézetei és vitairatai következtében pedig már korábban a Habsburg udvar titkosszolgálatának látókörébe került. A professzor szerint Festetics Imre munkásságával az európai és egyetemes tudomány számára is maradandót alkotott. A 200. évforduló pedig jó alkalom arra, hogy a tudományos élet szereplőin kívül mások is megismerhessék életművét.
 

vissza az elejére

A járdacsillagászattól az űrállomás-menetrendig

„Univerzális” beszélgetés bánfalvi péterrel

Ott kell ismeretet terjeszteni, ahol olvassák, vagy ahol nagy esély van rá, hogy szembe mennek vele az emberek – vallja Bánfalvi Péter. A közismert tanár és amatőr csillagász, a teskándi Csukás István Általános Iskola vezetői székéből vonult decemberben nyugállományba.

– pánczélPetra –

Mint mondja, ez nem jelent számára visszavonulást: egy percet sem unatkozott azóta, rengeteg teendője és terve van. A pedagógussal természettudományos és csillagászati ismeretterjesztésről beszélgettünk, meg egy picit a földönkívüliekről is.
– Néhány hónapja rendszeresen jelentkezik a Facebookon egy-egy aktuális csillagászati látnivalóról szóló poszttal. Tudatosan készült rá, hogy a nyugdíjba vonulása után a közösségi média lesz az új tanítási közege?
– Volt benne tudatosság, bár korábban is készítettem hasonló bejegyzéseket, csak nem ilyen intenzitással. Nyilván a felszabaduló idő most több lehetőséget ad erre. Az általam kiposztolt tartalmakat egyébként bárki elérhetné az interneten, ha rákeresne, de az a tapasztalatom, hogy a terjedelmesebb cikkeket, értekezéseket nem nagyon olvassák el az emberek. Inkább a fotóval illusztrált, rövidebb „szösszenetekkel” lehet felkelteni az érdeklődést.
– ...vagy egy utcán felállított távcsővel?
– Igen, ezek az úgynevezett járdacsillagászati rendezvények is nagyon népszerűek, hiszen oda megyek a távcsővel, ahol az emberek nagy létszámban megfordulnak. Néha olyan is van, hogy alig akarnak hazaengedni…
– A „járdacsillagászat” elég jó megfogalmazása annak, hogy közterületen is lehet hasznos, sőt tudományos ismereteket terjeszteni.
– Nem én találtam ki a kifejezést, hanem John Dobson – 2014-ben elhunyt – amatőr csillagász, akinek a tiszteletére világszerte szoktak kampányokat is szervezni. Nálam ezt a „kampányidőszakot” mindig a Hold aktuális, megfigyelésre alkalmas állapota idézi elő. Persze ehhez jó idő is szükséges. Ami az ismeretterjesztés további részét illeti, nemcsak a közösségi médiában és az utcán vagyok jelen.Az iskolákban, művelődési házakban és más rendezvényeken is tartok, illetve tartunk a Vega Csillagászati Egyesület tagjaival közösen előadásokat.
– Nemrég a kertvárosi Apáczai Művelődési Házban nyitott meg egy gyermekrajzokból álló kiállítást, aminek a témája az univerzum volt. A Naprendszer bolygóin túl, űrlények is feltűntek a rajzokon. Hisz bennük?
– Meg vagyok róla győződve, hogy a Földön kívül létezik civilizáció! A kérdés az, hogy hol, mikor és milyen módon tudunk velük kapcsolatba lépni. Abban, hogy már jártak is itt a Földön, nem nagyon hiszek, de lehet, hogy csak azért nem, mert kevés hozzá az ismeretem. Annyi véletlen kellett ahhoz, hogy a földi típusú élet kialakuljon, hogy csoda, hogy itt vagyunk. Miért ne rendeződhettek volna máskor és máshol is össze a „véletlenek”.
– Az előbb említette a kapcsolatfelvételt. Lehetséges ez a mai ismereteinkkel?
– Az alapvető probléma az, hogy a tudomány a szénre épülő szerves anyagokat keresi, mert nem tudja elképzelni, hogy az élet másból is lehetne. Ezt a másra épülőt nem kutatja, mert nem tudja, hogy mit is keressen pontosan. A kapcsolatteremtésre persze vannak próbálkozások. A rádió és televízió által használt sugárzások már régóta elhagyják a Földet. Fényévekben is kifejezhető, hogy a hírünk milyen messzire jutott el…
– ...már ha egyáltalán tudják fogni a mi „adásunkat”...
– Ha fejlettebbek nálunk – márpedig ezt feltételezzük –, akkor mindenképpen tudják!
– Elég sok film született már erről. Szokott sci-fit nézni, vagy tudománytalannak tartja?
– Szoktam, persze! Inkább azt furcsállom bennük, hogy szinte mindegyik valamilyen konfliktusra, háborúra épül, ami az emberek és a földönkívüliek között zajlik. Talán csak egy régi sorozatot tudok, az Egy úr az űrből címűt, ami a barátságra épült. Hiszem, hogy ez a kapcsolatfelvétel a földönkívüliek részéről nem lenne ellenséges. Ha már idáig eljutnak, érdeklődnek irántunk és kommunikálni is akarnak, akkor ez egy olyan fejlettségi szintet jelez, amiben a „lények" már nem hódítani és ölni akarnak. Sokkal jobban foglalkoztat az a kérdés, hogy vajon most, velünk egy időben élnek-e más lények, léteznek-e más civilizációk az univerzumban? Olyan hosszú a világegyetem időskálája, és ebben olyan parányi az a szakasz amióta a földi élet kialakult, hogy joggal merül fel az a kérdés, ha találunk is valahány ezer vagy százezer fényévnyire mondjuk valami jelet, ami más civilizáció létezésére utalhat, az vajon még létezik-e. Hiszen mint tudjuk, egy fényévnyi távolság egy évet jelent.
– Sosem gondolt arra, hogy hivatásos csillagász legyen és ne „csak” amatőr szinten, a tanítás mellett foglalkozzon ezzel?
– De, főleg mert már középiskolás koromban távcsöveket építettem! Viszont annyira példaértékű és inspiráló osztályfőnököm volt a gimnáziumban, hogy inkább olyan pedagógussá szerettem volna válni, mint amilyen ő volt. Ez akkoriban nagyobb vonzerőt jelentett, mint a csillagászok bizonytalan megélhetése. Sőt, még ma is sok csillagászról tudok, aki nem tud a szakmájában elhelyezkedni.
– Ha már pedagógiánál tartunk, a csillagászat mennyire jelenik meg ma a közoktatásban?
– A természettudományos tantárgyakon belül valamennyire igen, de általánosságban elmondható, hogy kevés az az óraszám, amit például az általános iskolákban a természettudományos ismeretek átadására lehet szánni. A kísérletezésre, a szemléltetésen alapuló oktatásra pedig még kevesebb lehetőség jut. Ez nem is mindig az eszközök hiányából fakad, hanem sajnos a tanárok annyira leterheltek, hogy nincs mindig idejük erre tudatosan készülni, ötletelni. Ezenkívül még mindig nagyon sok lexikális tudást várunk el a gyerekektől, amit néha fölöslegesnek érzek.
– Pedig a diákokat épp a kísérletezéssel, szemléltetéssel lehet megfogni.
– Ráadásul mindig a legkisebbek a legkíváncsibbak! Ez jól látszik az előadásokon, rendhagyó órákon is. Ott többnyire fegyelmezettek, érdeklődőek a diákok, és mernek is kérdéseket feltenni. Teljesen szemléltetéspárti vagyok, a matematikaoktatás terén éppen úgy, mint a fizikában. Amit egy gyerek megfoghat, azt hadd fogja meg. Ez sokszor többet ér, mint egy Youtube-bejátszás. Persze a digitális eszközök használatának sem vagyok ellenzője. A kettőt kellene valami összhangba hozni.
– Már a beszélgetésünk elején említette, hogy nyugállományba vonulása ellenére nagyon aktívan telnek a napjai. Milyen szakmai feladatokat tűzött ki a következő időszakra?
– Az egyik legfontosabb talán az, hogy a VEGA csillagvizsgálóját szeretném jobban kihasználni. Ez egy 20 centiméteres tükörátmérőjű távcső, kamerákkal felszerelve. Halvány objektumok fotózására szolgál és távoli számítógéppel is működtethető. Szeretnék továbbá az interneten videóelőadásokkal megjelenni, segítve ezzel a pedagógusok munkáját. Az erkélyemen van egy meteormegfigyelő kamera, amit kisebb felújítás után intenzívebben használnék a jövőben. De, feladatomnak érzem azt is, hogy küzdjek a neten terjedő álhírek és téves információk ellen. Például, hogy a felettünk áthaladó űrállomást ne nézzük ufónak! A saját honlapomon meg is jelenítem a nemzetközi űrállomás hazai „menetrendjét”, bárki megnézheti a pozícióját.
– Ha most tél végén felnézünk az égre, milyen érdekesebb jelenséget láthatunk?
– Reggelenként a Nap előtt elhaladó Vénusz és Jupiter jelent látványosságot, este pedig a Marsot látni erőteljesen. Néhány hétig még tudunk bennük gyönyörködni.
 

vissza az elejére