Portrék, történetek, vizuális trükkök

Borsos zoltán fotói az apáczaiban

Analóg géet használ, mert annak sikerében ott rejlik a kockázat izgalma. Érdeklik a portrék mögött meghúzódó történetek, vagy az épületek, növények formavilága és azok tükröződési lehetőségei.

– pP –

Borsos Zoltán amatőr fotográfusnak a napokban nyílt tárlata a kertvárosi Apáczai Művelődési Központ galériájában. Az alkotóval a megnyitó előtt beszélgettünk; a tárlatrendezés utolsó mozzanatai közben. Már a „Famous last words” címet viselő kiállítás installációja is izgalmas, hiszen a különböző méretű fotók zömét kifeszített, párhuzamos zsinórokra csíptette a művész. Mint meséli, az ötletet a Páterdombon működő D'Clinic Studios rezidenciaprogram egyik alkotójától „kölcsönözte”. A kiállítótér két oldalán „lebegő” fotók méret és téma szempontjából egymás tükörképei – mondja az alkotó. A tükröződés amúgy is fontos most, hiszen a fotók egy részén épületek struktúrája, növények formavilága, mintázata jelenik meg; egy képben ismétlődve. Bár Borsos Zoltán kizárólag analóg fényképezőgépet használ, az előhívás után digitális formában kapja meg a képeit, amiken még végez utómunkát. A tükrözések is ekkor készülnek, bár, mint meséli, már a fotózás pillanatában tudja, hogy melyik épület, falevél vagy virág alkalmas arra, hogy tükröződve váljon egy teljes képpé. Így ez tudatos választás eredménye. Az érdekli, hogy egy hétköznapi formából hogy lehet vizuális élményt, trükköt készíteni.
  Hogy miért éppen az analóg fotókat szereti egy alapvetően digitális világban?
  – Sokkal őszintébb és improvizatívabb ez a technika. Nagyobb benne a kockázat is, hiszen nem biztos, hogy sikerül a kép. Nincs mód arra, hogy visszanézzük, töröljük, újrafotózzuk. Csak egy esély van, és az eredmény majd pár hét múlva derül ki – mondja.
Borsos Zoltán képei között portrékat, sőt hátulról fotózott alakokat is találunk, különféle környezetben. Itt a véletlenszerűséget és a konceptualista képalkotást szerette volna egymáshoz közelíteni. Random pillanatok és beállított képek egyaránt vannak.
– A portréim hasonló módon vannak megkomponálva, ám mindegyik más-más történetet mesél el. A fotók az elmúlt két év utazásainak eredményei, és nagyon sok inspiráció, élmény ért ezalatt az idő alatt. A mostani tárlat tulajdonképpen ezeknek az összefoglalása. A portrén szereplő arcok között ismerőseim is vannak, de idegenek is, akik beleegyeztek, hogy kép készüljön róluk. A hátulról fotózott emberek pedig a környezetükkel együtt érdekesek. Hiszen itt nem az arcra koncentrálunk, hanem az egészre; a környezeti háttérre, fényekre. Ezek a képek arra is jók, hogy a nézők a saját történeteiket is hozzátegyék a látottakhoz. De egy kicsit az elmagányosodott nagyvárosi létet is megjelenítik. A fotók egy része ugyanis Budapesten készült. A Famous last words sorozat 350 fotójából most 65–70 kép került kiállításra. Az alkotó azt mondja, ez a tárlat egy korszak lezárása is egyúttal. Úgy érzi, hogy az elmúlt években – a kísérletezés, útkeresés közben – talán túlságosan is hagyta magát befolyásolódni más művészek munkái által. A jövőben viszont lazábban, ösztönösebben szeretne dolgozni. Kíváncsi arra, hogy milyen képek születnek akkor, ha csak saját belső hangjára hallgat.
Az Apáczaiban MK-ban látható kiállítást – mely március 14-ig látogatható – Nadrai Róbert zenész nyitotta meg.

vissza az elejére

Liptaiék, Nánásiék, D. Tóthék

Közismert házas- és testvérpárok az idei Páholyban

Az eddigiektől kicsit eltérő repertoárral várja ebben az esztendőben a közönséget az Egerszegi Páholy. A Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben megrendezésre kerülő estek részleteiről a szervezők tájékoztatták a sajtót.

– pet –

Mint azt Flaisz Gergő, a Keresztury VMK igazgatója elöljáróban elmondta: a korábbiakhoz képest rendhagyó lesz az év, hiszen elsősorban párok (házas- vagy testvérpárok) érkeznek, és leginkább a média világából válogatták a meghívott vendégeket. Akikkel továbbra is Buza Beáta beszélget majd. Ami a részleteket illeti, Takács Kata, a hangversenyterem művészeti titkára elárulta: február végén Liptai Klaudia televíziós személyiség és férje, Pataki Ádám cukrászmester érkezik, a nyári szünet előtt Ördög Nóra műsorvezető és férje, Nánási Pál fotóművész lesz a vendég, ősszel pedig egy testvérpárral, vagyis D. Tóth Kriszta és D. Tóth András újságírókkal folytatódik a show, az évadot pedig Pataki Ági exmodell, filmproducer zárja. (Szerették volna, ha Pataki Ági is férjével, Kovács Gábor producerrel érkezik, ám ő nem vállalta a fellépést.) Az, hogy most elsősorban a média és nem az előadó-művészet területéről érkeznek a vendégek, nem volt teljesen tudatos döntés, részint így alakult. Azonban kíváncsiak rá, hogy a közönség hogyan reagál a dologra; az előrejelzések szerint van igény az ehhez hasonló, „beszélgetős estekre” is, ahol nem kerül sor egyéb produkcióra. Flaisz Gergő úgy látja, hogy nem árt az érdeklődést „frissen tartani” abból a szempontból sem, hogy esetleg olyan embereket is bevonzzanak a hangversenyterembe, akik korábban nem jártak még oda. Emellett persze szeretnék megtartani a Páholy törzsközönségét is. Jövőre pedig nem kizárt, hogy újra az előadó-művészeti vonal kerül fókuszba.
Az Egerszegi Páholy háziaszszonya, Buza Beáta hozzátette: mikor az idei koncepción gondolkodtak, ötletül szolgált a 2018-ra meghirdetett Családok éve eseménysorozat. Így most főleg olyan, a médiában dolgozó hírességeket hívtak, akik házaspárok, vagy testvérpárok és mindannyian családosok is. Elsősorban az ő munkásságuk, hobbijaik, mindennapi életük és a velük történt érdekességek kerülnek szóba az esteken. A rendezvény célja a szórakoztatáson túl az, hogy a vendégeket, mint hétköznapi embereket is megismerhesse kicsit a közönség. Így a nyitottság és a közvetlenség is fontos eleme lesz a programnak. A sajtótájékoztatón Takács Kata a hangversenyterem két tavaszváró programjára is felhívta a figyelmet: március elsején Vigh Andrea hárfaművész, március 27-én pedig a zalaegerszegi Nauratyill Zita orgonaművész koncertjére kerül sor.

vissza az elejére

Szerelmi kiokosító felnőtteknek

Bábjáték a szexről, virágnyelven

Néha a felnőttekre is ráfér némi szexuális felvilágosítás, mert tuti, hogy nem mindenki figyelt eléggé bioszórán, vagy amikor Ádámról és Éváról tanultunk. Az is eléggé valószínű, hogy a népdalokban, népmesékben rejlő pajzán jelentéstartalomra sem gondolunk túl sokat a dolgos hétköznapokon.

– pP –

Persze az ember agya elég gyorsan átáll arra a bizonyos „virágnyelvre”, és nem kell Google-keresés ahhoz, hogy pontosan értsük, hogy mi is történik például akkor, amikor az „aranymadár berepül az aranyfészekbe”. A teregetés szó pedig ezentúl új asszociációkat kelt (most majdnem azt írtam, hogy gerjeszt) azokban, akik részt vettek a Griff Bábszínházban megrendezésre kerülő Esti Mese Felnőtteknek sorozat legutóbbi előadásán. Ezúttal Fabók Mancsi Bábszínháza vendégeskedett Zalaegerszegen, vagyis Fabók Mariann színész, rendező és férje, Keresztes Nagy Árpád színész pajzán népi históriákra épülő bábelőadását láthatták a nézők. Az Azért a kis bolondságért című vásári vígjáték afféle humoros szerelmi „kiokosító”, ám közben egy „csiklandós vérű” lány, Böske életét (és tulajdonképpen tragédiáját) meséli el. Előbb azonban vissza kellett ugrani kicsit Ádámhoz és Évához, hogy tisztában legyünk néhány alapfogalommal, meg a férfiak és nők közötti legalapvetőbb különbség okával. Nincs itt kérem semmiféle oldalborda! Isten külön varrta meg Ádámot és Évát, csakhogy Ádámnál csípő alatt kicsit hoszszabbra sikeredett a cérna (épp alkalmas ruhateregetésre, ha Éva stabilizálja). Évának viszont kevesebb cérna jutott, ezért lába között lett egy rés. Na, ez utóbbi épségére bizony illett vigyázni egy falusi leánynak. Böske azonban már élete első bálján hagyja, hogy madár szálljon az aranyfészkére. Rá is kap a szerelem ízére olyannyira, hogy ő lesz a legkapósabb lány a faluban. Sokszor fel is csendül az előadás során a „félre gatya, pendely” refrénű dal. Böske, a sok hancúrozás után muszájból – és némi hazugság révén – a falu kapzsi, öreg agglegényének felesége lesz. Akinek persze az aranymadara már nincs éppen aktív állapotban..., így a lány más ágyában keresi a boldogságot. Ebből gyermekei is születnek, de férje nem tudja meg, hogy mástól vannak az utódok. Nagy ugrás van a történetben, hiszen a fiatal lányt egyszer csak a házasságban csúnyán megráncosodott, életét gyónni készülő öregasszonyként látjuk viszont. Nyilván nem volt boldog élete. Tapasztalata viszont annál több van; így elfogadjuk tőle azt a dédanyai jótanácsot, hogy a háromlábú széket kell keresni. Vagyis azt a férfit, aki nemcsak testi, hanem szellemi és lelki kielégülést is nyújt. Ettől lesz ugyanis stabil a kapcsolat. Ami neki nem adatott meg. A szexualitás körül forgó előadások mindig hordoznak magukban némi veszélyt, mert ez az a téma, amin nagyon el lehet csúszni. Lehetne túl zavarba ejtő, túl közönséges, vagy obszcén, de Fabók Mancsiék produkciója egyik sem. Pont annyi utalgatás, kiszólogatás (a közönség felé is), nyelvi humor, helyzetkomikum van benne, ami nagyon szórakoztatóvá, pörgőssé teszi az előadást. A díszlet (kiteregetett ruhák), a zenék, a bábok és egyéb kellékek komplex használata pedig nagyon látványos és életszerű játékot eredményeznek. Nincs az a prűd erkölcscsősz, akinek ne csalna mosolyt az arcára.
 

vissza az elejére

Amikor néptáncot járnak

Közösségteremtő erő, színpadi produkció

Táncházba várta az érdeklődőket a Tarsoly Erdélyi Mezőségért Egyesület. A Gazdasági Főiskola adott otthont a programnak, ahol egy rövid előadás szólt a néptánc lelkületéről is. Az élőzenét a szamosújvári (Erdély) Ördöngös Zenekar szolgáltatta.

– b. k. –

A néptánc, mint szórakozási forma és közösségteremtő erő, szemben a színpadi produkcióval. Ezt az egykor volt funkciót szeretné újraéleszteni a szervező egyesület, hacsak néhány este erejéig is. Egyelőre pályázati támogatással (EMMI, Csoóri Sándor Alap), tudják biztosítani ezt a lehetőséget, és a folytatásban reménykednek. Az est háziasszonyával, Nagy Annamáriával beszélgettünk.
– Szamosújvárról származom, ahol még az esküvők és családi ünnepek alkalmával néptáncot járnak. Amikor 9 éve idekerültem Zalába, ezt hiányoltam, és szeretném megmutatni, hogy milyen örömforrás lehet ez a tánc. A magyar néptánc nagyon szép, sokan táncolják is a világon. Mi meg nem használjuk ki ezt az örökséget, melyet őseink találtak ki és csiszolták évszázadokon keresztül. Azt tapasztalom, hogy itt Zalaegerszegen és a környékén lenne igény erre, főleg a középkorosztály részéről.
– Nem művi az egykori spontán közösségi szórakozást ismeretlenekkel megpróbálni?
– Valóban nagyon hiányzik a közösség, ami jelenleg nincs. Az első táncház alkalmával muszáj volt sok embert megszólítanom, aztán örömmel látom, hogy barátságok kovácsolódnak a táncnak köszönhetően.
– A férfi-női szerepekről is szó esett a néptánc kapcsán.
– Régen a néptánc volt a fiatalság egyetlen szórakozása és egyben az ismerkedés egy sajátságos formája. Fizikailag egymáshoz lehetett érni, megbotránkoztatás nélkül. A párkeresés fontos momentuma volt, hiszen sokat elárult a férfiről és a nőről. Volt idő tánc közben megérezni, hogy tudunk-e együttműködni a másik emberrel. Milyen az a férfi, tud-e vezetni, figyel-e a nőre, milyen erősek a mozdulatai, biztonságot nyújt-e, jól esik-e a közelsége. És mindez fordítva is igaz. A nő le tudja-e követni a férfit, vagy másfelé kacsingat közben. Vezetés és a követés egyaránt fontos a táncban is és az életben is.
A mezőségi táncban a férfi az oszlop, a nő pedig díszíti, feltölti élettel az egészet, ott forog állandóan körülötte, ettől lesz izgalmas, lüktető a tánc. Aki megnősült, az már mással nem táncolt, csak a feleségével. Akár 50 évig járták ugyanazt a táncot és kialakult a saját táncuk, mint egy népművészeti alkotás, két ember közös alkotása. És amikor az idősek néha táncolnak, elfelejtik, hol fáj és úgy ropják, mint fiatalon. Újra élik a régi erőt, energiát, mindez erős feltöltő hatású. A gyerekek pedig belenőttek a táncba, mint a járásba. A tánc rendezte az embereket. Sokan mondták, hogy milyen szépen táncolunk a férjemmel. Először nem értettem, mire értik, aztán rájöttem, hogy azt az örömöt és kapcsot látják, ami kettőnk között van, és amit a táncunk másoknak is megmutat.

vissza az elejére