Kiváló minőségű víz és a klórszag megszűnésével jó levegő a medencetérben, ez az eredménye a zalaegerszegi Szent Rafael Kórházban megvalósult fejlesztésnek, ami a fizioterápiás medence teljes vízgépészeti felújítását tette lehetővé.

– AL –

A beruházás a város legszélesebb körű közadakozásából valósult meg, mondta dr. Halász Gabriella főigazgató, emlékeztetve arra, hogy a fizioterápiás medence felújítását hároméves adománygyűjtés előzte meg a kórház alapítványa, az Ispita Alapítvány javára. Ez tartalmazza az szja 1 százalékos felajánlásokból beérkezett összegeket és azokat a pénzadományokat, amelyekkel gazdasági társaságok, magánszemélyek és alapítványok járultak hozzá a fejlesztéshez. Az önkormányzattal karöltve szervezett két évvel ezelőtti jótékonysági főzésen közel négymillió forint gyűlt össze erre a célra, amit tavaly a Zala Megyei Kormányhivatal munkatársai is támogattak több mint 1,7 millió forinttal. A főigazgató kiemelte a két jótékonysági estet is, melyen a kórház orvosai, szakápolói léptek fel. Mint mondta, ezek megrendezése komoly közösségformáló erőként is megmutatkozott az intézményen belül. A jótékonysági estek sikere érdekében a város lakossága is igazi közösségként mozdult meg. A jelentős használat következtében az elmúlt években eléggé elavult a medencetér és vízgépészet. Az Ispita Alapítvány ezért már öt évvel ezelőtt fontolóra vette a felújítást, fűzte hozzá az elhangzottakhoz Eichinger Attila kuratóriumi elnök. Miután a vízgépészet a medence lelke, döntöttek úgy, hogy ennek rekonstrukciója élvezi az elsőbbséget. A felajánlásokból és az adományokból 19 millió forint gyűlt össze, amit az alapítvány saját keretéből kiegészített 20,3 millió forintra. Ez elegendőnek bizonyult a beruházás megvalósítására. A munkát szeretnék folytatni, bízva támogatásokban, hiszen a 45 köbméter térfogatú medencére, a medencetérre és az öltözőkre egyaránt ráfér a korszerűsítés. A sajtótájékoztatón a fizioterápiás osztály és a betegek nevében Gombosné Papp Judit osztályvezető mondott köszönetet. Bognár Tamás, a kórház főmérnöke ismertette a felújítás során elvégzett feladatokat. Többek között elmondta, hogy a tartályoktól kezdve a csővezetékig mindent kicseréltek. A rendszerben az eddigi kettő helyett ötfajta vegyszer illetve egy UV-csírátlanító biztosítja a megfelelő vízminőséget.
 

vissza az elejére

Az áldozatokra emlékeztek

Mécseseket helyeztek el a gulag-emlékműnél

A kommunizmus áldozataira emlékeztek az elmúlt héten a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben. A rendezvényen a Terror Háza által készített, a kommunista diktatúráról készült filmet is levetítették, majd az áldozatok emlékére gyertyát gyújtott Balaicz Zoltán polgármester, Vigh László országgyűlési képviselő, miniszteri biztos, dr. Sifter Rózsa kormánymegbízott és dr. Mentes László megyei főjegyző. A megemlékezés után a résztvevők a Kosztolányi utcai Gulag-emlékműnél mécseseket helyeztek el.

Az emléknapon Balaicz Zoltán polgármester ünnepi beszédében hangsúlyozta: közösen emlékezünk meg azokról a zalaegerszegiekről és rajtuk keresztül minden egyes emberről, akik a kommunista diktatúra áldozataiként haltak igazságtalan és idő előtti halált.
– A kommunizmus pártkatonái nem ismertek kegyelmet, nem válogattak sem módszerekben, sem áldozatokban. Rémuralmukba minden belefért, a koncepciós perektől a kitelepítésekig, az ’56-os forradalom leverésétől és megtorlásától a megfigyelésekig, az éjszakai rajtaütésektől a munkatáborokig, az elhurcolásig – fogalmazott a polgármester, majd így folytatta: – Sokan kérdezik, mi értelme tanítani történelmünknek ezen eseményeit a fiataloknak, hiszen ők „akkor még nem is éltek”. Hogyan érthetnék meg, mi is zajlott az országban és a világban abban az időben. Balaicz Zoltán szerint ilyen kérdést nem szabad feltenni, mert nem csupán ártatlanok millióit végezték ki, másról is szó van. Ilyen a hagyományok megsemmisítése, a gyökerek kitépése, igaz emberi értékek megsemmisítése, az igazságosság, a szeretet alapjaiban történő megkérdőjelezése. Szólt a kommunista diktatúra máig tartó hatásáról és arról, hogy a rendszerváltoztatásig sem hivatalosan, sem pedig nyilvánosan nem lehetett emlékezni és emlékeztetni. „Az emléknap 2000-től létezik, túl sokáig hallgattunk és hallgattattak el” – fogalmazott a polgármester, majd személyes viszszaemlékezései után úgy fogalmazott: „bízom benne, hogy a mi nemzedékünk és az utánunk jövő generációk helyreállítják az értékek rendjét, és a múltunkat nem felejtve közösen formáljuk hazánk és városunk sorsát”.
 

vissza az elejére

Várostörténeti érdekességek a középkorból

Régészeti és levéltári eredmények egy kötetben

A város középkori történetét foglalja össze az a készülő kiadvány, mely a tervek szerint ebben az évben jelenik meg az Egerszegi Füzetek sorozat részeként. Az „Egurscug birtoktól Egerszeg végvárig” című könyv szerzői, dr. Bilkei Irén főlevéltáros és dr. Vándor László régész, évtizedek óta kutatják a témát.

– pánczélPetra –

A kötet érdekessége és újdonsága abban rejlik, hogy a Zala Megyei Levéltár és a Göcseji Múzeum egykori igazgatói – immár nyugdíjas kutatóként – arra vállalkoztak, hogy a levéltári források és az eddigi régészeti feltárások alapján összegezzék mindazt, ami Egerszeg középkoráról és kora újkoráról (vagyis a 13–17. század közötti időszakról) tudható. De a könyv néhány új elméleti megközelítéssel is szolgál. A részletekről a szerzőkkel beszélgettünk. Bilkei Irén és Vándor László bevezetésképpen elárulták: a város nem bővelkedik túl sok középkori épületben vagy épületmaradványban, és nagyon kevés a tárgyalt korszakból származó levéltári forrás is. Tréfásan és kissé lesarkítva úgy fogalmaztak, hogy a házak zöme akkoriban nem téglából épült, ezért megsemmisült, írott forrás meg jórészt csak akkor keletkezett, ha szőlőbirtokok tulajdonlásáról volt szó, vagy ha valami „zűr” – peres ügy – támadt. De ezekről majd később.
– A belváros területén nincs ma is álló középkori épület. Amit a felszínen mindösszesen láthatunk, az a nagytemplom mellett előkerült temetőkápolna maradványa. Ennek ellenére az elmúlt évtizedek régészeti feltárásaiból viszonylag pontosan be tudjuk határolni a város egykori kiterjedését, sőt azt is, hogy hol élhettek a tehetősebb emberek, és hol az iparosok – mondja Vándor László. – Tudunk még középkori épületekről, de azok a föld alatt vannak. Ilyen például a város korábbi temploma, ami a nagytemplom alatt található, és a 16. századi püspöki udvarház, mely fölött most a törvényszék épülete áll. Ezenkívül több feltárás eredményeképpen a 16–17. századi végvár helyzetét is meg tudjuk határozni. Legutóbb pedig a múzeum mellett végzett ásatáson előkerültek azok a téglaégető kemencék is, melyek minden bizonnyal a korabeli templom bővítéséhez szükséges építőanyagot állították elő.
Ami a város középkori kiterjedését illeti: a mai nagytemplomtól nagyjából a Petőfi utcáig volt beépített a terület. Ezen kívül a Csány tér környékéről kerültek elő középkori leletek, házcsoportok. A régész a belváros területén talált kerámiákból és más leletekből arra következtet, hogy a mai mozi épületének környékén tehetősebb emberek éltek, a Dísz tér vonalában pedig a tűzzel dolgozó iparosok laktak. Amolyan biztonsági okból őket igyekeztek az akkori település szélére költöztetni.
– Az egerszegi végvár kialakulását zárófejezetnek szánom, annál is inkább, mert a vár 1600 utáni (vagyis a kanizsai vár eleste utáni) szerepével kapcsolatban nagyon sok tanulmány jelent már meg. A vár 1500-as évekbeli kialakulása viszont kevéssé publikált. A könyvben most erre teszek kísérletet. Persze Egurscug 1247-es első írásos említésétől kezdve sok idő telt el a végvár létrejöttéig. A régészeti kutatások eredményeit sok esetben alátámasztják, vagy éppen kiegészítik az írásos források. Bár, mint azt Bilkei Irén mondja: ahogy középkori épületekben nem, úgy oklevelekben sem nagyon bővelkedünk. Ráadásul a levéltári források nem mindig helyből kerülnek elő: van, hogy a veszprémi levéltárban vagy az Országos Levéltár adatbázisában, esetleg különböző okmánytárakban találni érdekességeket. De a mezővárosok kutatásával és a fogalom megközelítésével kapcsolatban is vannak újdonságok.
– A város első írásos említésének idejét, vagyis az 1247-es évszámot bizonyára sokan ismerik, hiszen rendszeresen megemlékezünk erről az évfordulóról. Ritkábban esik szó azonban arról az 1266-os oklevélről, melyben az áll, hogy IV. Béla a veszprémi püspök birtokába adja Egerszeget. Pedig ez is fontos dátum, hiszen a püspök ezzel a város kegyura lesz – folytatja Bilkei Irén. Hozzátette: mélységében próbálta az írásbeliséget vizsgálni, ami azért is érdekes, mert írott források ott jöttek létre legelőször, ahol a szőlőbirtokokat kellett regisztrálni. A város környékén pedig bőven akadtak ilyenek. A főlevéltáros utalt arra is, hogy bizonyára sokak előtt ismert Egerszeg mezőváros jellege: a források a 15. századtól már egyértelműen oppidumként említik a települést. A fogalommal kapcsolatban azonban vannak új megközelítések. A régi kutatásokban a mezővárosokat a jogi helyzetük alapján vizsgálták. Ez tényleg egy konkrét jogi státuszt jelentett, vagyis az nem volt meghatározva, hogy mi is a mezőváros pontosan. Sokan máig úgy értelmezik, hogy afféle mezőgazdasági településről van szó, pedig sokkal inkább jelent „mezőn állót”, vagyis olyan várost, ami nincs fallal körülvéve.
– Az új kutatások ma már nem feltétlenül a jogi helyzetből, hanem a mezővárosok funkciójából indulnak ki, és ennek alapján rangsorolják is az egyes településeket. Egerszeg nyilván nem került előkelő helyre a rangsorban, a jelentőségét mégsem kell alábecsülni. A környék egyik fontos piacközpontja volt, így sok embert és sok árut vonzott. Gyakorlatilag már a 14. század közepétől volt hetivásár-tartási joga.
A történész érdekességképpen azt is elárulta: a középkori iratok jó része akkor keletkezett, ha valamilyen zűrös eset – birtokviszonnyal kapcsolatos adásvételi konfliktus, vagy más peres ügy – adódott. Egy 1446-os irat szerint Pálóci László országbíró egy szőlőhegyi konfliktus rendezésére még párbajt is elrendelt, ami akkor már ritkaságnak számított. A párbaj eredményéről már nincs adat.
– Sajnos nem mindig sikerül olyan információkra bukkanni az oklevelekben, amikre éppen kíváncsiak lennénk. Például nem tudjuk, hogy voltak-e céhek a középkori városban, de azt igen, hogy szabók, mészárosok, molnárok éltek itt. Azt is csak saccolni lehet, hogy a 16. században mekkora volt a lakosságszám. Egy 1523-as adóösszeírás 123 adózót említ, ezt lehet a vélt családtagok számával megszorozni, tehát 1000 fő alatti településről beszélhetünk. A sok kis apró adat, azonban mégis sok mindent kirajzol a város középkori múltjával kapcsolatban – mondja Bilkei Irén. És, hogy mely ponton kapcsolódott össze leginkább a levéltári és a régészeti munka? Főleg a már említett püspöki udvarház és a korabeli templom bővítésének kapcsán, valamint a végvár történeténél. A régészeti kutatásokat itt nagyon jól kiegészítették a levéltári források, illetve a fel nem tárt épületek esetében (például a püspöki udvarház esetében) ráerősítettek a régészek feltételezéseire. A szerzők elmondták: a történeti és régészeti fejezeteken túl – melyek nemcsak Zalaegerszegre, hanem 23 környező településre is vonatkoznak –, tizenhárom dokumentummelléklet és várleltár is kerül a készülő kötetbe, mely jelenleg lektorálás alatt áll. Ha minden a terv szerint halad, néhány hónap múlva a közönség is kézbe veheti az új várostörténeti kiadványt.
 

vissza az elejére