Keresés élménye, találás izgalma: legálisan | Az irodalmi műből indul ki |
Keresés élménye, találás izgalma: legálisan
Együttműködés a régészek és a fémkeresősök között
Kardos Tamás, Simmer Lívia, Eke István és Andri Zsolt |
Az elmúlt években országszerte egyre gyakoribbá vált, hogy múzeumok és múzeumbarát fémkeresősök együttműködnek; közösen kutatva a múlt értékei után. 2015 januárjától egy jogszabály értelmében csak engedéllyel lehet fémkereső eszközt használni.
– pet –
Ehhez a Járási Hivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Irodája adhat engedélyt. De
a területileg illetékes múzeumtól is be kell szerezni a szükséges papírokat, az
átvizsgálásra szánt földterület tulajdonosától pedig hozzájárulást kell kérni
ahhoz, hogy valaki teljesen törvényesen űzhesse a hobbiját. A fémkeresősök és a
régészek sikeres zalai együttműködéséről a közelmúltban tartottak
sajtótájékoztatót a Göcseji Múzeumban. Simmer Lívia, a múzeum
régészeti osztályának vezetője elöljáróban elmondta: országszerte egyre több
pozitív példa van a múzeumok és a fémkeresősök kapcsolatfelvételére. A közös
munka több megyében (Bács-Kiskun, Baranya, Somogy) már komoly eredményeket,
vagyis izgalmas, értékes leleteket hozott. Példaként említette a muhi csata
helyszínét, amit 50 fémkeresőssel jártak be az ottani kollégák, de a mohácsi
csata színhelyére is szép számmal vonultak ki régészek és fémkeresősök
Baranyában.
A közös munkára már Zala megyében is van példa. Ennek részleteiről Eke István
régész-muzeológus, térinformatikus, valamint Andri Zsolt és
Kardos Tamás fémkeresősök számoltak be. Már a 2015-ös jogszabály
életbelépése előtt is voltak olyan múzeumbarát fémkeresősök, akik felvették a
régészekkel a kapcsolatot. Jelentkezésüket akkor is és most is nagy örömmel
fogadják – fogalmazott Eke István. Kiemelte: a fémkeresősök
szabadidejükben, saját eszközzel dolgoznak, leginkább mezőgazdasági művelés
alatt álló területeken. A többszöri szántás miatt a leletek itt a földfelszín
közelében vannak. Kimentésük azért is fontos, mert a mezőgazdasági munka sokszor
kárt tesz a régészeti leletekben. Sajnos, az illegálisan végzett fémkeresőzés is
sok bosszúságot okozott már a régészeknek, akik nemegyszer találták magukat
szembe bolygatott, kifosztott lelőhelyekkel.
A közös munkának köszönhetően viszont az elmúlt időszakban értékes leletekkel
gazdagodott a múzeum: római kori, középkori és újkori tárgyak, pénzérmék is
előkerültek. Érdekességként megemlítette azt a 20. század elejéről származó
ebbárcát (ebadó befizetését igazoló korongot), amit Zalalövő mellett talált
Kardos Tamás. Ez hivatalosan már nem számít régészeti leletnek,
hiszen csak az 1711 előttről származó tárgyak tekinthetők annak. A bárca a
múzeumba kerülve viszont a történeti gyűjteményt erősíti. A régész szerint az
együttműködés arra is jó, hogy tanuljanak egymástól. A szakemberek például azt,
hogy a fémkereső műszer különböző hangjelzései vajon milyen típusú tárgyra
hívják fel a figyelmet. A mély hangok többnyire vasra utalnak, a magasabb hangok
pedig a nemesebb anyagból készült tárgyakat jelzik. Bár az alumínium
megtévesztheti a kutatókat, hiszen annál is magas hangon jelez a műszer.
Ennek a tanítási-tanulási folyamatnak a jelentőségét emelte ki Andri Zsolt
fémkeresős (civil életben gépészmérnök) is, aki egy évvel ezelőtt kereste meg a
múzeumot, hogy szívesen segítené a régészek munkáját. Ő főleg a Zala mente
dombjait járja, a fémkeresőzést pedig egy olyan intellektuális hobbinak tekinti,
melynek révén a múlt darabjai kerülnek felszínre. Hogy ezek pontosan milyen
korból származnak és mire használhatták őket eleink? Erről tudhatnak meg többet
az amatőr kutatók a régészektől. Az együttműködés egyik legszebb darabját
például ő emelte ki a földből: egy római kori lófigurát. De talált már szintén
római korból származó bronzedényt is. Mint mondja, a fémkeresőzés számára egy
olyan kikapcsolódást jelent a sok ülőmunka után, melyben benne van a keresés
élménye és a találás izgalma is. Bár a sajtótájékoztató címe „Kincskeresés
legálisan” volt, a kanadai születésű Kardos Tamás (aki a
hétköznapokon egy multinacionális cég igazgatója) elmondta: nem is igazából
kincskeresésről van itt szó, hiszen a cél ebben az esetben nem a meggazdagodás,
hanem az értékmentés. A Zalalövőn élő, kulturális antropológiai és pszichológusi
végzettséggel is rendelkező hobbikutató főleg római pénzérméket, de egy míves –
szintén római kori – fibulát is talált a kisváros környékén. Mint mondja, neki
az jelenti az örömöt, ha a talált leleteket átadhatja a múzeum számára, ezért is
vállalta a közös munkát. A sajtótájékoztatón elhangzott: a 2015-ös szabályozás
ellenére még most is 3000–5000 közé tehető országos szinten az illegális
fémkereső tevékenységet folytatók száma. De a törvény életbelépése óta egyre
többen keresik fel közülük a múzeumokat. Az intézmények abban tudnak segíteni,
hogy minél többen legálisan végezhessék a hobbijukat. Azokat, akiknek már van
engedélye a kutatómunkára, a régészek konkrét projektekkel kapcsolatban is
megkeresik.
Wettstein Tamás és Szemes Béla |
Tíz év színikritikái egy kötetben
Megjelent az Egerszegi színházi esték kötet második része. Szemes Béla irodalomtanár, kritikus először 2008-ban jelentkezett egy tíz év színházi élményeit vagy épp bírálatait összegző kötettel. Most pedig a Hevesi Sándor Színház 2008–2018 közötti előadásairól gyűjtötte össze a megjelent írásait; melyek jó része lapunk hasábjain látott napvilágot.
– pet –
Az új kiadványt – mely a ZAZEE Kulturális Egyesület gondozásában jelent meg – a
napokban mutatták az egyik zalaegerszegi kávéházban. A szerzőt Balaicz
Zoltán polgármester köszöntötte; annál is inkább, mert 2004–2012 között
az önkormányzat művelődési osztályán egy szobában dolgoztak. Szemes Béla
ugyanis egy idő után a katedrát hivatali munkára cserélte, de a
polgármester szerint mindvégig nagybetűs tanár maradt. Aki nemcsak oktatott,
nevelt, hanem valami pluszt is adott diákjainak. Például a színházba járás
örömét...
Erről már Wettstein Tamás, a ZAZEE Egyesület elnöke beszélgetett a
szerzővel. Szemes Béla a kezdetekről elmondta: a kilencvenes évek
közepén, a Báthory-iskola tanáraként vitt el magával pár gyereket azokra az
előadásokra, melyek valamilyen kötelező vagy klasszikus irodalmi művet dolgoztak
fel. Aztán azt vette észre, hogy egyre több diák csatlakozik hozzá, és lett egy
nagyjából 15–20 fős törzsgárda, akikkel mindig meg is beszélték a látottakat.
Innen jött az írás gondolata is. Leszögezte: ő nem színikritikus a hagyományos
értelemben, mert sokkal inkább az adott irodalmi műből indul ki. Nem is
elsősorban a színpadtechnikai megoldások érdeklik, hanem a szövegközpontúság, és
hogy mi jön át a klasszikus művek üzenetéből. Persze előfordult, hogy néhány
előadás nem tetszett neki. Ilyenkor hagyta lecsendesedni a látottakat, és csak
később fogott az íráshoz, az ugyanis soha nem volt célja, hogy sértő, bántó,
vagy direkt bíráló legyen. Ilyenkor inkább csak finoman próbált utalni arra,
hogy ez vagy az kevésbé volt jó vagy tetszetős. Az Egerszegi színházi esték 73
írást tartalmaz, és összesen 32 rendező – köztük Besenczi Árpád, Sztarenki
Pál, Csiszár Imre, Halasi Imre, Bagó Bertalan, Bereményi Géza –
előadásáról olvasható kritika a kötetben. Shakespeare Rómeó és Júliájával indul
a könyv, melyet 2008 májusában mutattak be; rendhagyó módon a színház
próbatermében. A darabot Tompagábor Kornél rendezte. A kiadvány
utolsó írása pedig a közelmúltban színpadra állított Sütő András-műről
(Advent a Hargitán) szól. A kritikák között tehát nemcsak nagyszínpadi művek,
hanem kamaraelőadások, lakásszínházi és kvártélyházi bemutatók is szerepelnek.
Jelezve a társulat sokszínű tevékenységét – fogalmazott a szerző. A kötet
megjelenése egy szép összefogás eredménye, hiszen a polgármesteren kívül számos
magánszemély, cég, valamint a város önkormányzatának kulturális bizottsága,
illetve a humánigazgatási osztály, valamint a Zalaegerszeg Kultúrájáért
Közalapítvány is támogatta a megjelenést. A könyv a Kvártélyház Kft. Dísz téri
jegyirodájában megvásárolható.