Keresés élménye, találás izgalma: legálisan Az irodalmi műből indul ki    

Keresés élménye, találás izgalma: legálisan

Együttműködés a régészek és a fémkeresősök között

Kardos Tamás, Simmer Lívia, Eke István és Andri Zsolt

Az elmúlt években országszerte egyre gyakoribbá vált, hogy múzeumok és múzeumbarát fémkeresősök együttműködnek; közösen kutatva a múlt értékei után. 2015 januárjától egy jogszabály értelmében csak engedéllyel lehet fémkereső eszközt használni.

– pet –

Ehhez a Járási Hivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Irodája adhat engedélyt. De a területileg illetékes múzeumtól is be kell szerezni a szükséges papírokat, az átvizsgálásra szánt földterület tulajdonosától pedig hozzájárulást kell kérni ahhoz, hogy valaki teljesen törvényesen űzhesse a hobbiját. A fémkeresősök és a régészek sikeres zalai együttműködéséről a közelmúltban tartottak sajtótájékoztatót a Göcseji Múzeumban. Simmer Lívia, a múzeum régészeti osztályának vezetője elöljáróban elmondta: országszerte egyre több pozitív példa van a múzeumok és a fémkeresősök kapcsolatfelvételére. A közös munka több megyében (Bács-Kiskun, Baranya, Somogy) már komoly eredményeket, vagyis izgalmas, értékes leleteket hozott. Példaként említette a muhi csata helyszínét, amit 50 fémkeresőssel jártak be az ottani kollégák, de a mohácsi csata színhelyére is szép számmal vonultak ki régészek és fémkeresősök Baranyában.
A közös munkára már Zala megyében is van példa. Ennek részleteiről Eke István régész-muzeológus, térinformatikus, valamint Andri Zsolt és Kardos Tamás fémkeresősök számoltak be. Már a 2015-ös jogszabály életbelépése előtt is voltak olyan múzeumbarát fémkeresősök, akik felvették a régészekkel a kapcsolatot. Jelentkezésüket akkor is és most is nagy örömmel fogadják – fogalmazott Eke István. Kiemelte: a fémkeresősök szabadidejükben, saját eszközzel dolgoznak, leginkább mezőgazdasági művelés alatt álló területeken. A többszöri szántás miatt a leletek itt a földfelszín közelében vannak. Kimentésük azért is fontos, mert a mezőgazdasági munka sokszor kárt tesz a régészeti leletekben. Sajnos, az illegálisan végzett fémkeresőzés is sok bosszúságot okozott már a régészeknek, akik nemegyszer találták magukat szembe bolygatott, kifosztott lelőhelyekkel.
A közös munkának köszönhetően viszont az elmúlt időszakban értékes leletekkel gazdagodott a múzeum: római kori, középkori és újkori tárgyak, pénzérmék is előkerültek. Érdekességként megemlítette azt a 20. század elejéről származó ebbárcát (ebadó befizetését igazoló korongot), amit Zalalövő mellett talált Kardos Tamás. Ez hivatalosan már nem számít régészeti leletnek, hiszen csak az 1711 előttről származó tárgyak tekinthetők annak. A bárca a múzeumba kerülve viszont a történeti gyűjteményt erősíti. A régész szerint az együttműködés arra is jó, hogy tanuljanak egymástól. A szakemberek például azt, hogy a fémkereső műszer különböző hangjelzései vajon milyen típusú tárgyra hívják fel a figyelmet. A mély hangok többnyire vasra utalnak, a magasabb hangok pedig a nemesebb anyagból készült tárgyakat jelzik. Bár az alumínium megtévesztheti a kutatókat, hiszen annál is magas hangon jelez a műszer.
Ennek a tanítási-tanulási folyamatnak a jelentőségét emelte ki Andri Zsolt fémkeresős (civil életben gépészmérnök) is, aki egy évvel ezelőtt kereste meg a múzeumot, hogy szívesen segítené a régészek munkáját. Ő főleg a Zala mente dombjait járja, a fémkeresőzést pedig egy olyan intellektuális hobbinak tekinti, melynek révén a múlt darabjai kerülnek felszínre. Hogy ezek pontosan milyen korból származnak és mire használhatták őket eleink? Erről tudhatnak meg többet az amatőr kutatók a régészektől. Az együttműködés egyik legszebb darabját például ő emelte ki a földből: egy római kori lófigurát. De talált már szintén római korból származó bronzedényt is. Mint mondja, a fémkeresőzés számára egy olyan kikapcsolódást jelent a sok ülőmunka után, melyben benne van a keresés élménye és a találás izgalma is. Bár a sajtótájékoztató címe „Kincskeresés legálisan” volt, a kanadai születésű Kardos Tamás (aki a hétköznapokon egy multinacionális cég igazgatója) elmondta: nem is igazából kincskeresésről van itt szó, hiszen a cél ebben az esetben nem a meggazdagodás, hanem az értékmentés. A Zalalövőn élő, kulturális antropológiai és pszichológusi végzettséggel is rendelkező hobbikutató főleg római pénzérméket, de egy míves – szintén római kori – fibulát is talált a kisváros környékén. Mint mondja, neki az jelenti az örömöt, ha a talált leleteket átadhatja a múzeum számára, ezért is vállalta a közös munkát. A sajtótájékoztatón elhangzott: a 2015-ös szabályozás ellenére még most is 3000–5000 közé tehető országos szinten az illegális fémkereső tevékenységet folytatók száma. De a törvény életbelépése óta egyre többen keresik fel közülük a múzeumokat. Az intézmények abban tudnak segíteni, hogy minél többen legálisan végezhessék a hobbijukat. Azokat, akiknek már van engedélye a kutatómunkára, a régészek konkrét projektekkel kapcsolatban is megkeresik.

 

 

 

 

 

vissza az elejére


Wettstein Tamás és Szemes Béla

Az irodalmi műből indul ki

Tíz év színikritikái egy kötetben

Megjelent az Egerszegi színházi esték kötet második része. Szemes Béla irodalomtanár, kritikus először 2008-ban jelentkezett egy tíz év színházi élményeit vagy épp bírálatait összegző kötettel. Most pedig a Hevesi Sándor Színház 2008–2018 közötti előadásairól gyűjtötte össze a megjelent írásait; melyek jó része lapunk hasábjain látott napvilágot.

– pet –

Az új kiadványt – mely a ZAZEE Kulturális Egyesület gondozásában jelent meg – a napokban mutatták az egyik zalaegerszegi kávéházban. A szerzőt Balaicz Zoltán polgármester köszöntötte; annál is inkább, mert 2004–2012 között az önkormányzat művelődési osztályán egy szobában dolgoztak. Szemes Béla ugyanis egy idő után a katedrát hivatali munkára cserélte, de a polgármester szerint mindvégig nagybetűs tanár maradt. Aki nemcsak oktatott, nevelt, hanem valami pluszt is adott diákjainak. Például a színházba járás örömét...
Erről már Wettstein Tamás, a ZAZEE Egyesület elnöke beszélgetett a szerzővel. Szemes Béla a kezdetekről elmondta: a kilencvenes évek közepén, a Báthory-iskola tanáraként vitt el magával pár gyereket azokra az előadásokra, melyek valamilyen kötelező vagy klasszikus irodalmi művet dolgoztak fel. Aztán azt vette észre, hogy egyre több diák csatlakozik hozzá, és lett egy nagyjából 15–20 fős törzsgárda, akikkel mindig meg is beszélték a látottakat. Innen jött az írás gondolata is. Leszögezte: ő nem színikritikus a hagyományos értelemben, mert sokkal inkább az adott irodalmi műből indul ki. Nem is elsősorban a színpadtechnikai megoldások érdeklik, hanem a szövegközpontúság, és hogy mi jön át a klasszikus művek üzenetéből. Persze előfordult, hogy néhány előadás nem tetszett neki. Ilyenkor hagyta lecsendesedni a látottakat, és csak később fogott az íráshoz, az ugyanis soha nem volt célja, hogy sértő, bántó, vagy direkt bíráló legyen. Ilyenkor inkább csak finoman próbált utalni arra, hogy ez vagy az kevésbé volt jó vagy tetszetős. Az Egerszegi színházi esték 73 írást tartalmaz, és összesen 32 rendező – köztük Besenczi Árpád, Sztarenki Pál, Csiszár Imre, Halasi Imre, Bagó Bertalan, Bereményi Géza – előadásáról olvasható kritika a kötetben. Shakespeare Rómeó és Júliájával indul a könyv, melyet 2008 májusában mutattak be; rendhagyó módon a színház próbatermében. A darabot Tompagábor Kornél rendezte. A kiadvány utolsó írása pedig a közelmúltban színpadra állított Sütő András-műről (Advent a Hargitán) szól. A kritikák között tehát nemcsak nagyszínpadi művek, hanem kamaraelőadások, lakásszínházi és kvártélyházi bemutatók is szerepelnek. Jelezve a társulat sokszínű tevékenységét – fogalmazott a szerző. A kötet megjelenése egy szép összefogás eredménye, hiszen a polgármesteren kívül számos magánszemély, cég, valamint a város önkormányzatának kulturális bizottsága, illetve a humánigazgatási osztály, valamint a Zalaegerszeg Kultúrájáért Közalapítvány is támogatta a megjelenést. A könyv a Kvártélyház Kft. Dísz téri jegyirodájában megvásárolható.

 

 

 

 

 

vissza az elejére