|
Balaicz Zoltán ünnepi beszédét tartja. |
Emlékezés az 1848–49-es forradalomra és szabadságharcra
Minden nép életében vannak fordulópontok, amelyek hosszú időre kijelölik azt a mozgásteret, azt a pályát, amelyen az elkövetkezőkben járni lehet, s amelyen járni kell. 1848. március 15-e ilyen pillanat volt – többek között ezekkel a gondolatokkal emlékezett Balaicz Zoltán, Zalaegerszeg polgármestere az 1848–49-es forradalomra és szabadságharcra Csány László 1931-ben emelt szobránál.
– AL –
– Amikor végignézünk az általunk eddig megtett ezer esztendőt átszelő úton,
láthatjuk: március 15-e azon kevés dátumok közé tartozik, amely egyaránt kedves
minden magyar ember számára – folytatta beszédét. – Akinek van jövője, az a
történelemben is a jövőt keresi. Amikor Széchenyire, Kossuthra, Deákra,
Petőfire, Csányra, a márciusi ifjakra és a tizenkét pontra emlékezünk, saját
jövőnket keressük, hiszen nemzetünk szabadsága, hazánk függetlensége vezette a
magyar történelem minden hősét. Nemzedékről nemzedékre harcoltak érte, mert a
legértékesebbnek tartották, amit gyermekeiknek továbbadhatnak. Gondoljunk arra a
sok tízezer emberre is, akikre nem emlékezünk név szerint. Azokra, akik elestek,
vagy örökre megnyomorodtak a harcokban. Akik szeretteiket vesztették el:
kedvesüket, férjüket, apjukat, gyermeküket. Akik nem futhatták be a nekik
rendelt pályát. Akik mellőzést szenvedtek el az igazságért. Azokra, akik
névtelenek maradtak. És különösen gondoljunk Zala megye és Zalaegerszeg
szabadságharcos hőseire, valamint a ’47-es honvédeinkre! A sok áldozat nem volt
hiábavaló! – hangsúlyozta Balaicz Zoltán, hozzátéve, hogy a ’48-as
szabadságharc is arra tanít – mint mindegyik forradalom a magyar történelemben
–, hogy a fegyver és az erőszak rövid időre (néha nem is olyan rövid időre)
elállhatja a szabadság útját, de soha nem győzhet! Ezért lehetünk most is itt.
Ebben segít minket minden évben újra meg újra a megemlékezés március 15-dikére,
a szabadságharcra és annak hőseire. Ez ad értelmet az ünnepségeknek, a
koszorúzásoknak, a közös elmélkedéseknek, fejtette ki a polgármester. A mai nap
– a márciusi ifjakra gondolva – egyben a fiatalság ünnepe is. Bátran és hősiesen
harcoltak a szabadságért 1956 és 1989 ifjai is. Amit kiharcoltak nekünk,
felelősségünk megvédeni. Úgy tudjuk legjobban védelmezni, ha folytatjuk
munkájukat.A fiatalokhoz szólva azt hangsúlyozta, hogy a pillanat örömei mellett
figyeljenek a maradandóságra is. Arra, ami súlyt és értéket ad az emberi
életnek, ami összehoz és összetart: a hit, a hűség, a haza, a nemzet, a család,
a barátok, a szabadság és a szeretet.
„Nyújtson valóban testvérkezet minden magyar minden magyarnak és az Úr-Isten
erőt ad újra, hogy építhessünk együtt egy szabad és igaz új magyar jövendőt!” –
zárta beszédét a polgármester Wass Albert gondolataival. A március 15-i
megemlékezés a hagyományokhoz híven ünnepi szentmisével kezdődött a Mária
Magdolna-plébániatemplomban. Ezt követően Deák Ferenc
szobránál gyűltek össze a megemlékezők, ahol Vigh László
országgyűlési képviselő mondott beszédet. Az 1848–49-es szabadságharc
Magyarország történetének egyik meghatározó eseménye, amelynek célja a
függetlenség kivívása volt. A forradalmat indító március 15-e ezért lett jelképe
a mai napig az egész nemzet szabadságvágyának, hangsúlyozta többek között.
Ellenzéki megemlékezés
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc megemlékezésére rendezett városi
ünnepséggel egy időben a Zalaegerszegen működő ellenzéki pártok közös ünnepséget
tartottak a Kossuth-szobornál. A felszólalók Góra Balázs
(MSZP), dr. Paksy Zoltán (LMP), Benke Richard
(Jobbik) és Keresztes Csaba (DK). Valamennyien – elosztva – az
ellenzék által megfogalmazott 12 pontról beszéltek, melyet az országban
valamennyi ellenzéki megemlékezésen felolvastak. Mit kíván a magyar nemzet? A
2019-es 12 pont többek között tartalmazza a következő követeléseket:
demokráciát, jogállamot, pártatlan közmédiát, független ügyészséget, méltányos
bérezést és munkakörülményeket, színvonalas egészségügyi ellátást,
létbiztonságot, kiszámított jövőt és kiállást az Európai Unió mellett.
A hagyományokat követi, de máshogy formál
Németh jános '85 – jubileumi tárlat nyílt
Vörös kakas |
Háry János |
Egy nappal a nemzeti ünnep után született, most pedig épp március 15-e előtt egy nappal nyílt jubileumi kiállítása a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben. Vizsgamunkája 1958-ban egy (mézeskalács?) huszár volt (aki inkább mégiscsak Háry János), munkásságát pedig többek között Kossuth-díjjal is jutalmazták.
– pánczélPetra –
Németh János pár napja ünnepelte 85. születésnapját. És bár a
fentiek szerint életébe mindig belekeveredik valami a '48-as kultúrkörből,
sokkal inkább úgy érzi, hogy a dátumoknál fontosabb a gondolat és a szellemiség.
Hiszi, hogy a népművészet egyetemes, mert nagyon sok a hasonlóság a különböző
népek tárgyainak formavilága és díszítésmódja között. Ugyanakkor azt vallja,
hogy úgy kell megőrizni, vagy épp újraértelmezni hagyományainkat, hogy azért az
mindig saját magunkra hasonlítson. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett szobrász-
és keramikusművésszel kiállításrendezés közben beszélgettünk: mert így szinte
minden kézbe vett vagy megsimogatott szobornak megelevenedett a története. A
tárlat egyik érdekességét pedig az adja, hogy a falakra kikerültek Németh
János grafikái is; vagyis az egyes kerámiaszobrokhoz készült
előtanulmányok, skiccek. Egy ceruzarajzon még a művész első, hatvanas évekbeli
műterme/kemencéje is látható. De nem ebből a Mártírok úti műhelyből indult a
pályafutása, ahogy a kiállítás sem… A retrospektív tárlat ugyanis a Budapesten
töltött főiskolai évek és az azt követő időszak (1950-es, ’60-as évek fordulója)
munkáinak bemutatásával kezdődik. Ahogy Németh János meséli, ez a
színes, majolikamázas kerámiaszobrok korszaka volt számára. Mutatja is egyből
ennek legjellegzetesebb darabját: a kiskocsma vagy borospince bejárata fölé
készült cégért, azaz Háry János lovasszobrát. Ez volt a
vizsgamunkája az Iparművészeti Főiskolán. Hogy miért lett efféle embléma
Háry Jánosból?
– Mert egy lódító mesehős – mondja. – Alakja sokkal nagyobb, mint a lóé, melyen
ül, de ez általában nem tűnik fel senkinek. Azt gondoltam, hogy a kocsmák
borgőzös, sokszor szintén nagyotmondó világához pont illeszkedik ez a szobor,
hiszen Háry János története is ilyen közegben elevenedik meg. Alakját pedig a
mézeskalács huszárok szín- és formavilágáról mintáztam, vagyis a népies
motívumok már itt megjelentek. Egy ideig még ennek a naivizmusnak a szellemében
születtek színes-mázas munkái. Mesebeli alakokat és régi mesterségek (vincellér,
kofa, hegyipásztor, szénszállító) jellegzetes figuráit formázta meg; 1000
Celsius-fok körül égetve ki a kerámiát. Úgy emlékszik, már a legelején tudatos
döntés volt, hogy a népművészetből merít, és a fazekas hagyományokat követi. De
máshogy formálja meg az agyagot, mint a régi mesterek. Leginkább darabokból,
hiszen akkor is, és azóta is különálló kubusokból, csőelemekből épülnek fel
szobrai. Az egyes részeket utólag illeszti össze. Egésszé. Domborműveire,
tálaira pedig a figurák félmetszetei kerülnek. Plasztikus, körkörös és egyszerű
formákat hozva így létre.
–
Nem másolom futószalagszerűen a népművészetet. Csak a hangulatát csempészem a
szobrokba. Ugyanilyen fontos, hogy elkapjam azt a karaktert, ami az adott
emberre vagy állatra jellemző. Emiatt kicsit mindig karikatúraszerűek is az
ábrázolások. Igaz ez az állatszobrokra is, mert azoknak is van egy-egy
jellegzetes tulajdonsága, mozdulata, ha úgy tetszik személyisége. Egyik
kedvencem a kecske. A nagyobb munkákat mindig rajz előzi meg. Grafikái azonban
sokkal stilizáltabbak, mint a szobrok. Azt mondja: ez azért van, mert itt nem a
kidolgozottságra törekszik.Ezek csak vázlatok, amik addig jók, amíg magát az
elgondolást – vagyis a szobor alapötletét – nem rögzíti általuk.
A színek aztán egy idő után eltűntek Németh János szobraiból, és maradt a
terrakotta.
– Úgy éreztem, hogy ha már megformáztam valamit, ahhoz nincs mit hozzátenni,
nincs mit rátenni. Élénk színek nélkül is egész. Maximum egy kis patinás
agyagmáz jöhet szóba, ami kiemel bizonyos részeket, vagy az árnyalatok által
ráerősít egy-két jellegzetességre. Ez a „színvisszavétel” egyébként az 1970-es
évek elejétől vált jellemzővé, amikor a zalaegerszegi uszodába készítette a
nagyméretű kerámia domborművét. A kiállítótér első részének sarkában azért még
látható egy erőteljes színű alkotás. Az – egész testében – Vörös kakas.
Németh János elárulja, ez a szobor eredetileg 1959-ben, a
Tanácsköztársaság 40. évfordulójára készült. Persze ez nincs ráírva, de most, a
történelmi esemény 100. évfordulóján erre is izgalmas viszszaemlékezni. Annál is
inkább, mert a maga korában valóban forradalmi mű volt: ilyen különálló
csőelemekből akkoriban még nem készült korongon műalkotás.
A szobrok között sétálva nem mehetünk el amellett a kérdés mellett sem, hogy a
Németh János által megformált dús idomú nőalakok vajon tükrözik-e saját
nőideálját?
– Tényleg, inkább a kicsit teltebb, de még gyönyörűen formás nők tetszettek és
ihlettek meg mindig is. A főiskolán például sokszor állt nekünk modellt egy volt
artistalány, aki leesett a trapézról, és sérülése miatt nem gyakorolhatott. A
megváltozott életmód miatt kicsit meghízott, de nagyon szép, arányos alakja
lett. Amolyan népmesébe illő forma. A hölgy látható is az egyik grafikán. A
kiállítás második részébe többek között köztéri művek (például kútszobrok), a fő
helyre pedig mitológiai ábrázolások kerültek. De helyet kapnak a 2000-es években
készült – régi lakodalmas tárolóedényekről mintázott – nagyméretű fazekak és
céhkorsók is. A művész ezek oldalát szintén népmesei motívumokkal vagy
népmondákban szereplő történetelemekkel díszítette.
– A népművészetet ugyanúgy el is lehet rontani, mint ahogy fel lehet használni.
Ha csak utánzásról, „leábrázolásról” szól a dolog, akkor abból giccs születik,
belső mondanivaló nélkül. Persze nem világmegváltásra kell gondolni! A
népművészet és az abból eredeztethető műalkotások sokkal inkább a tisztaságról,
őszinteségről szólnak. Ezt próbáltam az elmúlt évtizedekben átültetni a
szobraimba, újraértelmezve kicsit a régi fazekashagyományokat – mondja.
Németh János még mindig alkot. Nemrég éppen az Eötvös-iskola számára
készített egy dombormű-vázlattervet. Az elképzelések szerint honfoglalás kori
motívumok, valamint a Nap, a Hold és a csillagok szimbolikája díszíti majd az
alkotást; jelezve az örök időt.
Hogy honnan nyeri az erőt és az energiát a korongozáshoz és szobrászkodáshoz?
Nos, ahogy mondja: magából a munkából. Ez tartja kondícióban, és közben minden
rosszat elfelejt.
* * *
A Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben nyílt tárlatot Feledy Balázs
művészettörténész nyitotta meg. Az alkotót Balaicz Zoltán
polgármester is köszöntötte születésnapja alkalmából. A jubileumra megjelent egy
Németh János munkásságát bemutató könyv is, melyben pályatársak
méltatják a művészt.