Ecsedi Erzsébet

Karakterszerepek mesterfokon

Az tudok lenni, ami akarok – mondja ecsedi erzsébet

Sokat foglalkoztatott színművész, több mint húsz éve a zalaegerszegi társulat tagja. Főszerepben kevésbé látható, karakterekkel írta be magát a színháztörténelembe. Elismeréseit is ilyen alakításokkal érdemelte ki. Ecsedi Erzsébettel közelgő születésnapja kapcsán beszélgettünk.

– b. k. –

Az Abigél egyik előadása után találkoztunk, közben már próbálja a Shakespeare-darabot. Játszik egyszemélyest, gyerekműsort, a celldömölki társulatnak is tagja, újabban amatőr színjátszó csapatokat is rendez. Mindez nyilván fárasztó.
– Kell két óra, amíg kijövök egy szerepből, meg előtte is szükségem van ráhangolódási időre. Élvezem a munkám, feltölt, az egész heti fáradtságot pedig vasárnap ebéd után alszom ki egy órában.
– Születésnapi buli lesz?
– A 60. születésnapomat megünnepeltük, biztos most is, ha másnap nem lesz előadás. Kívánságom nem nagyon van, ha imádkozom, akkor a gyerekemért, hogy neki összejöjjenek a dolgok. Pontosan tudja, hogy ez a szakma nem zökkenőmentes. Nekem sem volt az. De tudok neki segíteni, jól tudunk együtt dolgozni – utal leányára, Ecsedi Csengére, aki jelenleg bábrendezőnek tanul, s akivel közös gyerekműsorai vannak.
– Mik voltak ezek a nehézségek?
– Sok csalódás ért, mert nem kaptam meg azokat a szerepeket, amiket szerettem volna. Már az is megfordult a fejemben, hogy otthagyom az egészet. Főszerepeket később sem igen osztottak nekem, és érdekes módon a karakterekkel értem el sikereket, a nívódíjat is ezért adták. Egy néma szerepért, kis szerepért, meg a Zsivágóban a házmesterért. Álmomban nem gondoltam volna. Most már elégedett vagyok a pályámmal, végül is eljátszhattam azokat is, amire fiatalabb koromban vágytam. És remélem, e téren jövőre teljes lesz a kép.
– Egy kis alföldi faluból származik, hogyan lett színésznő?
– Véletlenül, bár szerinem nincsenek véletlenek. Budapesten jártam gimnáziumba, és egy klubtagsági belépőhöz ki kellett tölteni egy adatlapot, ahol beírtam, hogy játszanék amatőr csapatban. Ez alapján kértek fel később, így kerültem a 25. Színházhoz. Elmondtam egy verset és ottragadtam. A színművészetire elsőre felvettek, a többiek csodálkoztak is ezen. Én meg onnan is majdnem hazajöttem, mikor láttam, hogy mások kottával meg egyebekkel jönnek a felvételire. Amikor én következtem, nem néztem kik ülnek ott, csak a feladattal foglalkoztam. A mai napig az ösztöneim vezetnek, amikor játszom. Az tudok lenni, ami akarok. A szerepet sokáig próbálgatom magamban. Ízlelgetem, hagyom, hogy előtörjön, aztán már csak meg kell látnom egy gesztust, elég egy pillantás, egy mozdulat. Akkor jó, ha mindezt a folyamatot a rendező engedi is.
– Ön is ilyen rendező?
– Megbeszélem, hogy mit szeretnék, ha kell, meg is mutatom, úgymond előjátszom. Vidámak szoktak lenni a próbák. De játszani kényelmesebb, a rendezőnek nagyon sok mindenre kell figyelni.
– Amatőr társulatokat is rendezett az utóbbi időben.
– Milejszegen és Teskándon. Nagyon szerettem ezt a munkát.
– Nem érzi úgy, hogy Zalaegerszegen is itt ragadt?
– Nem vágyom Budapestre, bár hívtak. Nem szeretem azt a rohanást, meg hogy csak egy csíknyi zöldfelület van ott. Alföldi létemre a zalai dombok nyugtatnak meg. Előbb volt itt házam, mint munkám. Szolnokról jártam ide hosszú hétvégeken a Trabantommal. Aztán gondoltam, ne kelljen már annyit utazni, így kerültem Zalaegerszegre. Házat felújítani volt nálam a fél szolnoki, később a zalaegerszegi társulat. Normál életet élek, nem is nagyon ismernek fel a városban. Ha mégis, azon meglepődöm. Nem akarok színésznő lenni, hanem csupán az, akit az adott darab éppen kíván.
– Gyerekeknek vagy felnőtteknek jobb előadni?
– Gyerekeknek komolyabban kell játszani. Érzékenyebbek az őszinteségre. A hazugság az egyetlen dolog, amit én sem tudok elviselni. A felnőtt közönséget már akkor érzem, amikor még nem is vagyok a színpadon. Hogy milyenek. Hogy most nekik erősebben vagy poénosabban kell játszanom, hogy mikor vevők a finomabb dolgokra. És előadás közben is figyelek rájuk. Érzem a rezgésük. Van egy egyszemélyes darabom, a Shirley. Ott van, hogy kacagnak, aztán meg sírnak. Nagyon jópofa sztorik vannak benne, meg fontos dolgok.
– Könnyen tanulja a szerepeket?
– Igen, ha van rá mód és lehetőség. Ehhez mindig figyelem az embereket. Korcsolyázni is úgy tanultam meg, hogy az akkor még ovis lányomat vittem a jégre és néztem, hogy mit csinálnak. Aztán legközelebb én is kértem korcsolyát, és a megfigyeléseim alapján én is korcsolyáztam.
– Utasított vissza szerepet?
– Egyszer, amikor a lányom még kicsi volt. De nem fogadták ezt el. Nekem a gyerekem volt mindig az első. Belenőtt a színházi világba. Ma már partnerem, és míg én vagyok a példaképe, nekem is erőt ad a munkához. Egy szerepet megformálni, egy darabot rendezni, egy előadást összeállítani olyan, mint egy alkotás. Bár nekem a lányom a fő alkotásom.

vissza az elejére

Kónya Zoltán, Gecse Péter és Simon József

Megmarad a jövőnek

Megújult a szent katalin-temetőkápolna

Külseje után a belső tere is megújult a zalabesenyői Szent Katalin katolikus temetőkápolnának, amellyel az itt élők régi vágya teljesült.

– AL –

Az Árpád-kori kápolna újkori rekonstrukciója 2011-re nyúlik vissza. Ekkor adták át az új templomot a Besenyő utcában, mellyel a misék is átkerültek ide. Ekkor fogalmazódott meg a felújítás szándéka is, idézte fel a történteket Gecse Péter alpolgármester, a városrész önkormányzati képviselője. 2013-ban megkezdték a rekonstrukció előkészítését, majd 2016-ban Zalaegerszeg önkormányzata pályázatot nyújtott be a Nemzeti Kulturális Alaphoz. Az elnyert ötmillió forintot az önkormányzat közel 13 millió forintra egészítette ki, melyből 2016 végére megvalósult a temetőkápolna külső felújítása a csapadékvíz-elvezetés megoldásával együtt. 2017-ben az önkormányzat kétmillió forintot nyert a belső felújításra. A vakolási munkák mellett kiépítették az épület villamos hálózatát és a harang automatikus hangvezérlését. A saját erővel megtoldott 4,7 millió forintos beruházás 2018 végére fejeződött be. A kivitelezést a Homeland Építőipari Kft. végezte. Idén a díszkivilágítás megoldásával fejeződik be a projekt, amely Zalabesenyő emblematikus építészeti emlékének megmaradását szolgálta. A kegytárgyakat és a műalkotásokat hamarosan visszahelyezik a temetőkápolnába, melynek funkciójáról később döntenek. A zalabesenyőieket érzelmi kötődés fűzi a temetőkertben álló kápolnához, amely hosszú évtizedeken át keresztelőknek, elsőáldozásoknak, esküvőknek adott helyet a szentmisék mellett, tette hozzá az elhangzottakhoz Simon József, a településrészi önkormányzat képviselője.

vissza az elejére