Bagossy Levente és Bagossy László

Dobozszínház a VMK-ban

Miniatűr díszlettervekből nyílt tárlat

Színpadi díszletek miniatürizált látványterveiből nyílt tárlat a Keresztury VMK Gönczi Galériájában. A fővárosi és vidéki színházak egyes előadásaihoz készült makettek tervezője és kivitelezője Bagossy Levente grafikus, Jászai Mari-díjas díszlettervező.

– pet –

Az alkotó látványos, többféle stílust felsorakoztató, „dobozba zárt” díszleteit főleg testvére, Bagossy László – szintén Jászai-díjas – rendező előadásaihoz készítette, de más rendezőkkel, sőt táncszínházakkal is dolgozott már együtt. A kiállítást (melynek címe nemes egyszerűséggel csak ennyi lett: Látványtervek) is a díszlettervező testvére ajánlotta az érdeklődők figyelmébe.
Bagossy László elmondta: konkrét – hol klasszikus, hol kortárs műveket feldolgozó – színházi előadások díszleteinek makettjeit láthatja a közönség, melyek az alkalmazott művészet produktumainak tekinthetők. Gyönyörű, mívesen kidolgozott tereket csodálhatunk meg, de azt nem tudhatjuk, hogy ebben a térben hogyan játszottak a színészek, így mindig marad valami titokzatosság ebben a miniatürizált világban. A digitális korban már ritka, hogy egy díszlettervező ilyen építészekre, belsőépítészekre jellemző precizitással és méretarányosan dolgozza ki a színpadkép terveit. A testvérpár sokszor közösen gondolkodik és találja ki, hogy hogyan épüljön fel egy-egy előadás képi világa. A konyha egy félreeső zugában odagörnyednek az üres doboz fölé, és megálmodják, hogy mi legyen a térben. Bagossy Levente ugyanis nem bánja, ha a rendezőknek is van elképzelésük, és esetleg konkrét tervekkel keresik meg. Sok minden múlik persze az egyes színházak adottságain és a díszletgyártó műhelyek lehetőségein is. Ha Bagossy László elengedheti a fantáziáját, mert épp kevesebb rendezői instrukciót kap, akkor költőibb, esztétizálóbb díszleteket készít. Az „uncsi realista” ábrázolás nem a szíve csücske. Ezt már a kiállításmegnyitót követő fórumon árulta el a tervező a közönségnek. A testvérpárral Arany Horváth Zsuzsa újságíró beszélgetett a VMK kávézójában. Többek között elhangzott: a rendező minden színpadra szánt művet „előröl kezd”, vagyis hiába ismert mondjuk a darab, mindig próbál elszakadni a korábbi feldolgozásoktól, jelentéstartalmaktól. Van, hogy saját korában lehet hagyni egy klasszikus darabot, máskor pedig érdemes a mába tenni. (A Tartuffe-ből emiatt például kétféle színpadkép is látható a tárlaton.) A kiállított látványtervek annyira alaposak (és néha mozgathatók), hogy Bagossy Levente még a bútorokat, egy egyéb kisebb kellékek makettjeit is mindig elhelyezi a térben.

vissza az elejére

Palotásból szélrózsa

Palotásból Szélrózsa, Szélrózsából kultúra, kultúrából közösség. S mindez 10 éve számtalan hagyományéltető együttlét alapja. Jubileumot ünnepelt az andráshidai amatőr néptáncegyüttes.

– b. k. –

Egy farsangi felbuzdulással kezdődött a Szélrózsa Néptáncegyüttes története. Néhány pár összeállt egy palotást bemutatandó. Aztán kedvet kaptak a folytatáshoz. Nevük arra utal, hogy bár többségében helyiek, a társadalom legkülönbözőbb területéről verbuválódtak a néptánc szeretete vonalán. Kiváló tanítómesterük volt Kiss István György személyében, aki a csoporthoz igazított koreográfiáival egyaránt biztosította a sikerélményt a táncosoknak és a minőségi szórakozást a nézőknek. A kedvelések sorában az élen jár az a zalai tánccsokor, mely a tavaly év végén elhunyt mester saját gyűjtésén alapszik. A nagy veszteség után Babos Attila állt a csoport élére, az ő munkája a jövő zenéje lesz. A jubileumi gála elején Balaicz Zoltán polgármester köszöntötte az amatőr társulatot. Ajándékképpen elismerő oklevelet és egy nagy tortát adott át az ünnepelteknek. A rendezvényen az öszszes andráshidai civil egyesület részt vett, s valamennyien nemcsak jelenlétükkel, támogatták is a programot. A meghívottak között volt Kiss István György családja, illetve szlovén vendégek is, s mondani sem kell talán, az egykori tagok sem maradtak távol. A táncrendet elhunyt tanáruk tiszteletére állították össze, többek között szatmári, Nyárád menti és zalai táncok szerepeltek a közel kétórás műsorban. Közreműködött a részben a Szélrózsa egykori tagjaiból alakult, fiatalos lendületű Penderülj Táncegyüttes és a zalaapáti Boróka Táncegyüttes, valamint a helyi Igazgyöngy Hagyományőrző Együttes és a Dobronaki Nótázók. A zenei aláfestésről minőségi csapatok gondoskodtak, így a Re-Folk zenekar és a Gyéres Műhely.

vissza az elejére