Közművelődés vs. digitális nemzedék?

Szakmai kihívásokról a népművelők vándorgyűlésén

Szakmai találkozó a VMK-ban. Középen Bordás István elnök.

A közművelődési ágazat egyik legnagyobb kihívása az, hogy meg tudják-e találni a hangot a fiatalabb korosztályokkal. Vagyis, hogy a szakma képes lesz-e arra, hogy megtanulja a „Z” és az „Alfa” generációk nyelvét?

– pP –

Törekvés van, de még sok a tennivaló – hangzott el a fent megfogalmazott kérdéssel kapcsolatban a tömör válasz a Magyar Népművelők Egyesületének XXXVI. vándorgyűlésén. A háromnapos országos szakmai találkozónak idén Zalaegerszeg adott otthont. A bevezető gondolatokat pedig Bordás István, a Magyar Népművelők Egyesületének elnöke vetette fel a Keresztury VMK-ban rendezett szerdai konferencia nyitányaként. Az elnök a rendezvényt megelőzően lapunk érdeklődésére elmondta: az egyesület vándorgyűlésének célja minden évben az, hogy a közművelődésben dolgozó szakemberek, előadások és kerekasztal-beszélgetések során megvitassák az aktuális kérdéseket. Az idei téma különösen fontos: a fiatal korosztályok kulturális, kommunikációs és közösségi szokásai kerültek terítékre. Bordás István szerint a művelődési házak egyik legfontosabb célcsoportjai a fiatalok, ám a tapasztalatok azt mutatják, hogy épp velük a legnehezebb megtalálni a hangot. Ehhez a népművelőknek, kulturális szakembereknek meg kell tanulniuk azokat a kommunikációs technikákat, melyeket az említett korosztályok használnak. A közvetíteni kívánt értékeket olyan formában kell átadni, hogy az érthető és elérhető legyen számukra. Az elnök úgy látja, hogy a módszereket illetően nincsenek előre definiálható megoldások. Hacsak, nem a gyors alkalmazkodás képessége! A közművelődésben dolgozóknak ugyanis gyorsan kell reagálniuk a folyamatosan változó világra (és technikai eszközökre), mert ha nem, elveszítik a fiatalokat. Ezt erősítette meg Fekete Péter, az EMMI kultúráért felelős államtitkára is, aki videóüzenetben köszöntötte a vándorgyűlés résztvevőit. Ahogy fogalmazott: a cél az, hogy akadálymentesítsük a kommunikációt az idősebb és a fiatalabb korosztályok között. Persze attól, hogy a munkahelyeket vagy az intézményeket „fiatalosítjuk” (babzsákfotellel, csocsóasztallal, darts játékkal), még nem lesz 21. századi a kommunikációnk – hívta fel előadásában a figyelmet egy jellegzetes félreértésre Steigervald Krisztián tréner. A szakember, aki emellett egyetemi oktató is, az X, Y és Z generáció kulturális fogyasztási szokásait elemezve elmondta: mindenekelőtt meg kell értenünk, hogy a digitális korban egészen máshogy gondolkodnak a fiatalok, mint a korábbi évtizedekben. Nem jobbak, vagy rosszabbak mint az elődök, csak mások. A digitális nemzedék gyerekei már nem telefonálnak, hanem üzennek, és nem a televízió fontos a számukra, hanem a különféle videómegosztók és más online közösségi terek. Egyetemi tanárként sokszor a hallgatók is szólnak neki: „Tanár Úr! Valami olyant is mondjon, ami nincs fent a Youtube-on!” A tréner szerint, ha ezen bosszankodunk, az nem a fiatalok hibája, hanem a miénk. Vagyis azoké, akik nem veszik tudomásul, hogy a legifjabbak már más értékek mentén és más kulturális szokásokkal élnek. Ezzel együtt megváltozott a tudásátadás (korábbi lineáris) iránya is, amihez tanárként és kulturális szakemberként szintén alkalmazkodni kell. A témával kapcsolatban kerekasztal-beszélgetések is zajlottak a vándorgyűlésen, sőt Nagy Emma, az Amerikai Nagykövetség kulturális tanácsosa tengerentúli tapasztalatokat is megosztott az érdeklődőkkel. A rendezvény részeként megnyílt továbbá a „13. Kultúrházak éjjel-nappal” plakát- és fotópályázatának anyagából rendezett tárlat. A Zalaegerszegen vendégeskedő kulturális szakembereket Balaicz Zoltán polgármester is köszöntötte.
 

vissza az elejére

Hangolódj a másikra

Szakmai nap a zeneterápiáról

A közelmúltban szakmai előadás és workshop helyszíne volt a Pálóczi Horváth Ádám Alapfokú Művészetoktatási Intézmény. Az iskola egykori tanulója, Varga Ágnes zeneterapeuta, az Európai Zeneterápiás Szövetség vezetőségi tagja, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának tanársegédje munkájáról tartott előadást.

– B. K. –

Az intézmény tanári kara részéről jelentkezett az igény, hogy az órákon megjelenő, különböző problémákkal küszködő tanulókkal való bánásmódban mankót, kapaszkodót kapjanak. Ezért kérték fel a zalaegerszegi származású egykori tanítványt – aki mind a zene, mind a gyógypedagógia, a speciális nevelés és a lelki problémák terén otthonos – egy közösen gondolkodó délelőttre.
– A zeneterápiában a zene egy eszköz és nem maga a cél – mondta elöljáróban Varga Ágnes. – Európa más országaiban sokkal elismertebb ez a módszer, mint nálunk. Ausztriában például a társadalombiztosítás által finanszírozott lehetőség, mellyel a nevelési tanácsadókban, kórházakban, idősotthonokban, szülésnél élhetnek. Széles az alkalmazási terület.
– Hogyan került ez a módszer az életedbe?
– A zene mindig jelen volt nálam, jazzgitár, jazzének érdekelt. Mégis két közgazdászdiploma megszerzése után, amikor az első gyerekem megszületett, döntöttem úgy, hogy a zene fontos szerepet kap az életemben. Ekkor került előtérbe és komolyan nekivágtam ennek az útnak. Zenei témában állami ösztöndíjban is részesültem, ami elég ritka. De az első élményeim között volt a zalaegerszegi zeneiskola, azon belül is leginkább Győrffyné Könczöl Tímea szolfézsórái, a legtöbbet ő adta, ő szerettette meg velem a zenét.
– Háromórás előadást tartottál a témában. Lehetne ebből valamit nagyon sűrítve megosztani?
– Amikor otthon a kanpén hallgatjuk a kedvenc zenénket, az is egyfajta terápia, bár tudattalan. A zeneterápia viszont tervezett folyamat, mellyel gyógypedagógiai vagy pszichés problémákat lehet gyógyítani. Ennek megfelelően sok részterülete van. Én kompetenciahívő vagyok, mindenki azon a területen dolgozzon vele, ahol egyébként is gyakorlata van. A terápia lehet passzív: zenehallgatás, aktív: amikor a kliens zenél vagy énekel és lehet komplex. Zenei előképzettség nem szükséges, akár még akadály is lehet. Egyszerűen a zenével könnyebb kapcsolatot teremteni. Így is hangok nyelvén kommunikálunk, de nem beszéddel. Maga a csend is zene. A foglalkozásokra nincs recept. Mindenkinél más. Van, akinél kopogtatok az ágy végénél, van, akihez bábot is viszek, vagy a kedvenc dalát, van, aki igényli a hangszert és van, akihez semmit sem vihetek. A hangszert valaki csak nézegeti, valakit megnyugtat, valakiből pedig kihozza a félelmeit, agresszióját, így tudja elengedni, kijön belőle, aminek már régóta ki kellett volna. Rá kell hangoldóni a másikra, mert érte vagyok.
– Sikerek?
– A zeneterápiában mindig folyamatban kell gondolkodni. Nehéz ezért erre válaszolni. Mi a nagyobb siker? Hogy aki alig mert megszólalni, mára rádióbemondó lett, vagy amikor hetek munkája után egy gyerek ki tud mondani egy szót? Az biztos, hogy a zene az érzelemvilágot gazdagítja, az érzelmi intelligenciát növeli. Ezt számos kutatás támasztja alá és én is minden esetben megtapasztalom. Az is tény, hogy a zene az agy számos területét fejleszti, ami pedig nagyon sok mindenre pozitívan hat vissza.
– Végül is itt Zalaegerszegen mire jutottatok a zenetanárokkal?
– Nagyon nyitott kollektívával találkoztam. A közös gondolkodás során kiderült, hogy szükség lenne speciális ismeretekre, mert sajnos a gyerekek 80 százaléka valamilyen problémával küzd, amelyekkel kapcsolatban a zenetanárok nincsenek felkészítve. A továbbképzésékben gondolkodunk.

vissza az elejére

Fazekastalálkozó Gébárton

Egy szakmai és két, a nagy közönség számára nyilvános nappal zajlott Gébárton a fazekas-keramikus találkozó és fesztivál. Zalaegerszeg város XVI. alkalommal adott otthont a rendezvénynek.

– b. k. –

Az ország egész területéről és Szlovéniából 40 fazekas, keramikus lakta be a Gébárti-szabadidőparkot. Gyönyörű alkotásaik a szakma különböző ágait, technikáit mutatták be a közönségnek. Mint Skrabut Éva, a programot rendező Zala Megyei Népművészeti Egyesület vezetője elmondta, a kiállítók közül sokan éppen Zalaegerszegen szerezték meg kézműves mesterségbeli tudásukat. Innen „nevelődtek ki”, például OKJ-s képzés keretében, és ilyenkor visszatérnek az „anyaintézményhez”. Hozzátette még: nem a zalaegerszegi fazekasfesztivál az egyetlen, mert Debrecen városa is rendez ilyent, de ott inkább a nemzetköziségen van a hangsúly, tehát a magyar mesterek számára a zalai a legnagyobb volumenű közös rendezvény. Mindennek a története Németh János Kossuth-díjas keramikusművész, civilek és a Göcseji Falumúzeum kezdeményezésének köszönhető, melyhez később csatlakozott, majd 3 éve önálló szervezője lett a fent említett népművészeti egyesület. A helyszín is így tevődött át a skanzenből Gébártra, ahol immár kiegészítő programokat kínálva a Kézművesek Háza is társult az eseményhez. Így szakmai előadásoknak és kiállításnak adott otthont idén is. Az előadók között volt Bánföldi Ferenc, aki Kecskemét közeléből érkezett a találkozóra, és saját maga által kifejlesztett szódamázas kerámiakészítés technikájáról tartott ismertetőt.
– Szeretek mindig a határon mozogni. A szódakerámia készítésének van egy irányított része, de a készítési technika miatt van esetlegesség is a dologban – mondta Bánföldi Ferenc. – A kerámiázásban rengeteg lehetőség van, szinte egy élet is kevés az egészet kitapasztalni. A víz, a hő, a levegő is beleszól a végeredménybe, és én is teszek hozzá valamennyit. Már gyerekkoromban elvarázsolt, hogy mit lehet kihozni az agyagból. Zalaegerszegen most vagyok először, és nagyon tetszik a rendezvény, a vendéglátás, a helyszín és a társprogramok, melyek nagyon kellemes „háttérzajt” adnak egész nap. A hivatalos megnyitón Balaicz Zoltán polgármester egy, a jövőre nézve biztató hírt is közölt. A fazekastalálkozó megrendezése ugyanis bizonytalan pályázati forráshoz kötött volt eddig. A biztos folytatás érdekében az önkormányzat a következő évre nagyobb támogatást kíván adni e célra.

vissza az elejére