Kötetbemutató Életképek a dióvilágból Nyitott galéria az Adyban Amiről a sírok mesélnek

Kötetbemutató

Túl közel címmel jelent meg D. Bencze Erzsébet legújabb verseskötete. A könyvet – mely a Pannon Írók Társasága kiadásában látott napvilágot – a közelmúltban mutatták be a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban.

A szerzőt a kiadó részéről dr. Gyimesi Endre, a társaság elnöke köszöntötte, kiemelve: D. Bencze Erzsébet a város egy különös, ezer fokon égő személyisége, akit táncosként, énektanárként, a fiúkórus volt vezetőjeként, valamint üvegfestőként és költőként is sokan ismernek és szeretnek a városban. A kötetet Szemes Béla és Turbuly Lilla kritikusok mutatták be, akik beszélgettek is közben a szerzővel.

 

 

 

 

 

vissza az elejére


Életképek a dióvilágból

Kicsibácsiék filozófiai meséje a griffben

Vannak olyan mesék, melyeknek nincs konkrét története sem végső nagy tanulsága, és mintha a szereplők is egy kicsit flúgosak lennének (persze szerethető módon). Még talán azt a kérdést is feltesszük utólag, hogy vajon mi végre volt ez az egész?

– pánczélPetra –

Ilyenkor aztán általában rájövünk, hogy egy mesebeli történetbe rejtett, filozófiai értekezés szem- és fültanúi voltunk. Legutóbb épp a Griff Bábszínház felnőtteknek szóló bábelőadás-sorozatán, ahol a Mesebolt Bábszínház és a Kőszegi Várszínház koprodukciós előadását láthatták a nézők. A Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) című bábjáték Dániel András azonos című könyvéből született, Szenteczki Zita rendezésében. Szóval mindenki flúgos, meg mindenki nagyon kicsi. Ebből azért már ki lehet hozni valamit; mondjuk egy icipici család életének, icipici epizódjait. Mert, ahogy az elején említettük, nincs lineáris cselekmény, csak felvillantott életképek a „dióvilágból”. Bizony, hogy dió, hiszen főhőseink, vagyis Kicsibácsi (Kovács Bálint) és Kicsinéni (Dénes Emőke), na meg Imikém, a felhúzható bádognyúl (aki madár módjára egy kalitkában lakik) egy dióban élnek. A diót meg ide-oda viszi, dobálja a szél. Kint és bent, változás és állandóság, közel és távol (hiszen minden csak nézőpont kérdése). A konkrét történet helyett ezek az ellentétpárok adják a mese gerincét és dinamikáját. Mert ha kint a szél változó irányú is, a dión belül rend van (majdnem polgári háztartás). Egymás után zajló hétköznapok, ahol a szereplők teszik a dolgukat. Kicsinéni vásárol, Kicsibácsi olvas, vagy futni megy, de foglalkoznak Imikémmel is, akit mindig kivesznek a kalitkából. Többször feltűnik Ferikém, az álruhás rabló is, aki – mivel Kicsibácsiék mindig felismerik – rendre el is áll a bűncselekménytől. A dióvilágban nem túl nagy a pörgés, és látszólag hétköznapi módon csordogál az élet, azért valamitől mégis más ez, mint a mi világunk. Itt jön a már említett – jó értelemben vett – flúgosság. Vagyis mindenki jól elvan a maga kis világában, ha úgy tetszik, a saját bolygóján. Viszont ez nem afféle antiszociális elvonulást jelent, sőt! Nagyon is egymásra hangolt, szeretetteljes világ(ok) ezek. Amiben – ahogy Imikém ki is mondja – mindegy, hogy valaki nyúl-e vagy madár, ha szeretik. S ezt erősíti meg Kicsinéni is, aki azt mondja a bádognyúlnak: mi mindig hallunk téged, ha a fülünkkel éppen nem is, akkor a szívünkkel biztosan. Mintha a diólétből hiányozna a stressz, a fúrás, az intrika. Még akkor is, ha a boltos mindig szomorú, a nyulat piszkálja egy engesztelhetetlen kislány, a Piaci Sárkány munkanélküli, a villanykörte meg néha kiég. De valami szeretetteljes megoldás ezekre is akad ebben a végtelen és játékos fantáziavilágban. Különös univerzum ez, melynek tagjai ráérnek egymással és magukkal foglalkozni (amit egy 21. századi embernek – sőt már gyereknek sem – nagyon illik). Elmélázni, csillagos eget bámulni, vagy éppen egy másik Holdat feltalálni. Kicsibácsi a zseblétráján fel is mászik a Holdjára, hogy onnan szemlélje a világot, s a távoli, parányi diót. Imikém meg a kút vizében feltűnő tükörképe fölött mereng (mint egy másik létezés bádognyula felett, aki épp őt nézi). Őrület? Nem. Csak elszoktunk a gyermeki fantáziálástól és az elvont értekezésektől. Hol vagyunk, hol a helyünk, mi az a perspektíva, ahonnan a dolgokat (a saját, vagy mások univerzumát) szemléljük, és hogyan maradjon valamiféle nyugodt állandóság és önzetlen szeretet az életünkben, ha állandóan sodor a szél? Ezek a filozofikus kérdések merülnek fel az előadás során, s egészülnek ki némi ironikus humorral. Például mikor Kicsibácsi a szórakoztató szavak (körömcipő, öregdiák, tűzivízhálózat, huszárbajusz, cicanadrág) könyvét olvassa; majd szépen bele is alszik a nagy nevetgélésbe. Dráma nincs a történetben, csak diónyi életképek, egy nagyon is teljes, mondhatni „tápláló” világképpel. Mindehhez Bartal Kis Rita (a Griff Bábszínház művészeti vezetője) kreált ötletes bábokat és látványos (izgő-mozgó, nyitható-csukható, világító-elsötétülő) díszletet. A mese dinamikáját pedig nagyon szépen követi a két szereplő ritmusos, összehangolt játéka. Akár narrátorként, akár a Kicsi-család, vagy a dióvilág valamely szereplőjeként nyilvánulnak meg. Diót pedig ezután mindig nagyon óvatosan vegyünk a kezünkbe és gyengéden törjük meg. Ki tudja; hátha egy másik világ lakik benne.

 

 

 

 

 

vissza az elejére


Nyitott galéria az Adyban

Évértékelő kamarakiállításon mutatták be az Ady-iskola aulájában az elmúlt egy esztendő alkotásait a Nyitott Galéria Képzőművészeti Műhely tagjai.

 

– pet –

A Tánczos György festőművész-tanár által vezetett, felnőtteknek szóló, amatőr művészeti klub az Ady-iskolában működik. A tagok heti egy alkalommal gyűlnek össze, hogy fejlesszék rajztehetségüket, elmélyítsék képzőművészeti tudásukat. Amit aztán szabadidejükben is kamatoztatnak. A mostani tárlaton a műhely aktuális tagjai – Balatoni József, Horváthné Marancsics Gyöngyi, Korbuly Ágnes, dr. Nagy Edit, Nagyné Fitos Ilona, Pete Szilvia, Tóthné Sutus Márta, Tóth Erzsébet és Zalatnainé Lukácsffy Zsuzsanna – mutatkoztak be néhány új alkotással. Mint azt Tánczos György a kiállításmegnyitón elmondta: a műhely résztvevői az élet különféle területeiről érkeztek. Voltak, akik valamilyen szinten korábban is foglalkoztak rajzzal, vagy más művészeti ággal, ám teljesen kezdők is csatlakoztak a csapathoz. A kiállítók sokféle stílusban és technikával dolgoznak. Igyekeznek mindenkinél megtalálni, hogy melyik műfaj áll hozzá a legközelebb. Van, aki akvarellben, van, aki grafikában bizonyul jobbnak. A klub vezetője azt is elárulta: a műhely idén tízesztendős. Ebből az alkalomból ősszel egy nagyobb születésnapi kiállítást is terveznek a Móricz-galériába, ahová mindenkit meghívnak, aki valaha tagja volt a művészeti körnek.

 

 

 

 

 

vissza az elejére


Amiről a sírok mesélnek

Várostörténeti séta a temetőben

A város napja alkalmából helytörténeti sétára várta az érdeklődőket a Göcseji úti temetőbe a Tourinform-iroda. A helyszín elsőre talán meglepő, ám a régi sírok megannyi érdekességet rejtenek a város múltjával kapcsolatban.

– pP –

Az „Elődeink nyomában” című sétán Béres Katalin történész, a Göcseji Múzeum főmuzeológusa kalauzolta a résztvevőket. Érdeklődésünkre elárulta: nem a kronológiához, hanem a temető főbb útvonalaihoz igazította a bejárást. Ezúttal nemcsak a város egykori vezetői, hírességei kerültek szóba, hanem olyan – ma már kevéssé ismert – figurák is, akik annak idején sokat tettek a városért, netán érdekes életet éltek, vagy valamilyen izgalmas sztori kapcsolódik hozzájuk. A történész a Göcseji úti temető létrejöttéről is szólt. Mint mondta, 1920-ban szentelte fel Pehm (Mindszenty) József plébános. Ekkor sok sír került át ide a mai strand területéről, hiszen korábban az volt a város temetője, ám a 20. század elejére már kicsinek bizonyult. Szóba is került egy új temető kialakítása, de az I. világháború közbeszólt, ezért évekig húzódott a temetőügy. Végül 1920-ban nyílt meg a mostani Göcseji úti temető, a strand területén álló sírkert pedig 1922-ben zárt be végleg. Számos család döntött akkor úgy, hogy szerettei nyughelyét az új temetőbe költözteti. Így a Göcseji úti temető legrégibb síremlékei között 19. századiakat is találunk. A régi sírfeliratokból az is jól kiolvasható, hogy a várost még a két világháború között is főleg iparosok lakták, rajtuk kívül pedig hivatalnokok éltek itt. Persze azért az orvosok, ügyvédek, kereskedők, tanárok és művészek sem hiányoztak a közéletből. A séta során jó pár név és érdekes történet szóba került. A résztvevők meglátogatták többek között Árvay Sándor '48-as honvéd sírját, akinek naplójából sok minden feltárul az 1848-as zalai és zalaegerszegi eseményekből. Szóba került a Fangler kereskedőcsalád, akiknek egyik tagja 1942-ben Pehm Józseffel került konfliktusba. Az apátplébános ugyanis az egyik reggeli miséről rendőrökkel vezettette ki Fangler Ferencnét, mert az a férfiaknak fenntartott helyre ült le a templomban. Pehm visszaemlékezéseiből tudható, hogy ő maga is sajnálta az esetet, hiszen jóban volt a családdal, de mivel szigorú és konok ember volt – aki sosem tett kivételt –, tartotta magát a szabályokhoz. Az ügyre végül mindenki fátylat borított. A várostörténeti túra résztvevői többek között Schlemmer József röntgenorvos, Morandini Tamás építész, Németh Gábor kályhásmester (Németh János keramikusművész nagyapja) sírját is megtekintették. De nem maradhatott ki a sorból Botffy Lajos, a „takarékos polgármester”, Boldogfai Farkas Sándor szobrászművész és Borbély György lapszerkesztő, főgimnáziumi tanár nyughelye sem. Utóbbi nemcsak az általa alapított és szerkesztett Magyar Pajzs újságról, valamint a Csány-szobor felállításának kezdeményezéséről nevezetes, hanem arról is, hogy aktív sportember és túrázó volt. A párizsi világkiállításra például egy velocipéddel tekert le. De a Balkánt is bejárta két keréken. Szinte nem volt olyan egyesület és civil kezdeményezés a városban, melyhez ne csatlakozott volna. Ő, illetve családtagjai voltak az egyetlen unitárius vallásúak Zalaegerszegen. Béres Katalin néhány 20. század végéről, sőt kétezres évek elejéről származó sírhoz is elkalauzolta a közönséget. Így többek között Dandi Kis Károly prímásról, Öveges József professzorról, Vajda József népdalgyűjtőről, Ruszt József színházalapító, rendezőről és Kustos Lajos volt tanácselnökről is megemlékeztek egy-egy izgalmas és a város múltja szempontjából is értékes történettel.

 

 

 

 

 

vissza az elejére