| Díszlet és jelmez összhatása | Nem áruló – kiváló hadvezér volt | Változatos mesekínálat | Táncos rendezvények a Lisztben |
Kulisszatitkokról a színházbarátok klubban
Öltöztetésről,
jelmezekről, díszletekről és legendás színdarabokról is szó volt a
Színházbarátok Köre legutóbbi rendezvényén, melynek vendégei Szőke
Julianna jelmeztervező, a jelmeztár vezetője és Mészáros Tibor
díszlettervező, a műhelyház vezetője voltak.
– pP –
A Hevesi Sándor Színház társulatának tagjaival Iványi Ildikó
beszélgetett. Mint megtudtuk: Szőke Julianna már a kezdetektől, vagyis 1982-től
erősíti a színházi csapatot. Öltöztetőként került a frissen alakult társulathoz,
így részt vehetett a Ruszt József által rendezett Az ember
tragédiája produkcióban is. Mint mesélte, sokáig a színésznőket öltöztette. Nem
konkrétan egyet, hanem mindazokat, akik egy-egy előadásban szerepeltek. Ennek
része volt az úgynevezett gyorsöltözés is, vagyis amikor a színészeket két
jelenet között, a takarásban kellett átöltöztetni. Úgy érzi, hogy sokat
köszönhet Laczó Henriette jelmeztervezőnek; ő biztatta a
tervezésre, miután öltöztetőből jelmeztervező-asszisztens lett. Először
mesejátékokhoz, majd felnőtt előadásokhoz is készített jelmezeket. A beszélgetés
során szóba került bolhapiacra járás, mosás és „koszolás” is, vagyis amikor
egy-egy darab kedvéért direkt „régiesítenek”, sárgítanak ruhadarabokat. A
színház jelmeztárában egyébként hatezernél is több ruhadarab van, és a szám
évről évre nő. Talán sokaknak úgy tűnik, hogy nagy a jelmeztárban a rendetlenség,
de ahogy Julika fogalmazott: a kupit ő csinálja, így mindig meg is találja, ami
éppen kell. Mészáros Tibor 1984-ben került a színházhoz. A
Deák-iskola faipari szakán érettségizett, és éppen ekkoriban költözött oda a
színház díszletgyártó műhelye. Már szakközépiskolásként kacsintgatott felé,
később aztán itt lett díszletfestő. Mint meséli, a díszlettervezésről akkoriban
nem sokat tudtak, Ruszt József taníttatta a csapatot, majd Bischof
Sándor áldozatos munkája révén vált egyre profibbá és országszerte ismertté a
zalaegerszegi műhelyház. Az elmúlt közel harminc évben ötszáz különféle
színházi díszlet készült itt. Kevesen tudják, hogy nemcsak a Hevesi Sándor
Színháznak dolgoznak, hanem az ország más teátrumainak is. De készült itt már
filmekhez is díszlet: például az amerikai–magyar koprodukcióban készült
Josephine Baker élete című zenés filmhez Ennek bevételéből épült aztán meg a
színház klubjának jellegzetes – és ma is használatos – berendezése. Sőt, egyik
évben a Velencei Biennálé magyar pavilonját is ők rendezték be. A jelmez- és a
díszlettervezők között nagyon szoros a munkakapcsolat. Egy-egy darab
szövegkönyvét ők olvassák el először, aztán konzultálnak a rendezővel a képi
világról. Nem mindegy, hogy valaki korhű ábrázolást szeretne, vagy modernebb
felfogásban képzeli el a „dizájnt”; legyen szó jelmezről vagy díszletről. És
persze az is lényeges (sőt!), hogy az egészre mekkora forrás áll rendelkezésre.
Régebben ez még úgy működött, hogy elkészültek a jelmez- és díszlettervek, ami
alapján összeállt a költségvetés. Ma ez pont fordítva van. Az előadáshoz készült
rajzokat, skicceket, terveket aztán bemutatják a rendezőnek, amit tervelfogadás
követ. Utána jöhet a gyártás. Bár a rendezőknek mindig van egy-egy konkrét
elképzelése, a díszlet- és a jelmeztervező a munka során alapvetően szabad kezet
kap. De, folyamatosan konzultálnak egymással és a rendezővel: a tér és a
jelmezek összhatása, színvilága ugyanis nagyon fontos. Ha kell, a színészt és a
teret el kell választani egymástól, persze lehet olyan eset is, hogy épp bele
kell olvadnia a háttérbe. A jelmeztárvezető hozzátette: a vendég rendezők
sokszor hoznak magukkal jelmeztervezőt, ilyenkor az asszisztensi feladatokat
látják el helyben. Szőke Julianna és Mészáros Tibor
már a jövő évadon dolgoznak. Június elejére az Oscar című vígjáték terveivel
kell elkészülniük.
Nem áruló – kiváló hadvezér volt
A görgei-kérdésről az újabb kutatások tükrében
 |
 |
| Dr. Hermann Róbert | Görgei-tárlat a Nemzeti Múzeumban. |
Áruló volt vagy sem, kártékony alak, vagy a magyar történelem egyik kiemelkedő hadvezére, személyisége? „A Görgei-kérdés egykor és ma” címmel tartott előadást a közelmúltban prof. dr. Hermann Róbert történész. A VMK Cafféban rendezett találkozón az 1848/49-es szabadságharc hadvezérének, Görgei Artúrnak az emlékezete és megítélése volt a téma.
– pP –
Az előadó bevezetésképpen elmondta: közel fél évszázadig tartotta magát az a
nézet, hogy Görgei áruló volt. Az újabb kutatásoknak hála, ez a vád már
visszavonulóban van. Köszönhetően többek között Katona Tamás
történész munkásságának, aki a nyolcvanas években már pozitív Görgei-képet
sugallt tanítványainak az egyetemen. Hermann Róbert elmondta: bár
ma már sokkal tisztábban látjuk a kérdést, a történettudománynak még komoly
adósságai vannak Görgei Artúr hosszú életének (98 évesen hunyt el)
és rövid pályafutásának feltárásában. Szerepének megítélésében pedig még mindig
sok az ellentmondás, melyet az eddig előkerült dokumentumok elemzésével,
értékelésével igyekeznek árnyalni a szakemberek. Szerinte az ellentmondások egy
része abból adódik, hogy bár a 19. század egyik legkiválóbb hadvezérét
tisztelhetjük benne, sokáig nem a nyertes csatáit, sikeres hadvezetéseit
értékelte a történetírás (és a történelmi emlékezet), hanem politikai szándékait.
Mintha a világosi fegyverletétel csak egy politikai tett lett volna, nem pedig
hadászati kérdés. (Hogy mit vár el a politika, és milyen reális lehetőségei
vannak egy hadvezérnek, az minden esetben összeegyeztethető.) Görgei elsősorban
katona volt (emellett vegyész végzettséggel rendelkezett), és katonaként is
gondolkodott. A politikába kényszerből „avatkozott bele”. A kollektív vezetés
elvét tanulta és vallotta; vagyis amihez nem értett, ahhoz keresett megfelelő
embereket. Európai szintű hadsereggel európai sikereket ért el. Nem sokkal utána
viszont már árulóként tekintettek rá. Oka ennek többek között, hogy a
szabadságharcot követően ő kegyelmet kapott, bár hosszú száműzetésre ítélték. Az
előadás során a történész a szabadságharc hadjáratait elemezte azok
eredményeinek és kudarcainak tükrében, eljutva egészen az 1849. augusztus 9-i
temesvári vereségig és az azt követő világosi fegyverletételig. A szabadságharc
alatt tizenegy nagy csatából ötben a magyarok nyertek, ebből négyben Görgei volt
a fővezér. Hat saját hadjáratából pedig négyben, ha nem is aratott győzelmet, de
akaratát rákényszerítette az ellenségre. Nem igaz tehát, hogy harc nélkül adott
volna fel csatákat. Tény, hogy óvatos hadvezér volt, igyekezett minimalizálni a
veszteségeket. De kiváló taktikus volt, aki képes volt felismerni az ellenség
gondolkodásmódját. Azt az elvet vallotta, hogy ha olyanok az erőviszonyok, akkor
nem szabad döntő nagy összecsapásba bonyolódni az ellenséges főerőkkel, hiszen
az óriási emberáldozatot követel, és akkor mindennek vége. Példaként említette,
hogy az oroszok 1813–14-ben Napóleon ellen nem küldtek annyi katonát, mint
1849-ben Magyarország ellen. Ez a beavatkozás a szabadságharc érdemi részét el
is döntötte. A világosi fegyverletétellel kapcsolatban többek között elhangzott:
amit utólag hibának, árulásnak róttak fel, akkor az az egyetlen logikus döntés
volt. Az is tévhit, hogy Görgei egyedül döntött a megadásról, ugyanis augusztus
11-én még összehívott egy haditanácsot, ahol többségi határozat született a
fegyverletételről. Persze a szabadságharcot követő közhangulatban: a megtorlások
és a nemzeti tragédia feldolgozásának időszakában könnyű volt személyére
hárítani a felelősséget. Pláne, hogy a vádaskodásban nem kisebb személyiség,
mint maga Kossuth Lajos is élen járt. (Hogy ez miért alakult így,
és milyen volt Görgei és Kossuth viszonya a szabadságharc alatt, az egy külön
előadás témája lehetne.)
Évadzáró
a griff bábszínházban
Sok munkával, ám zökkenőmentesen telt az idei évad a Griff Bábszínházban. A társulat több mint 300 előadást játszott, a bérletesek száma 4800-ra emelkedett, és összesen 36 ezer néző látta a produkcióikat.
– pet –
A bábszínház a napokban tartotta évadzáró társulati ülését, melyen részt vett
Vigh László országgyűlési képviselő és Balaicz Zoltán
polgármester is. A fenti adatokat Szűcs István igazgató osztotta
meg a hallgatósággal a 2018/19-es évadot értékelve. Kiemelte: öt bérletes
előadásuk volt idén, illetve két babaszínházi produkcióval is várták a
közönséget. Változatos volt a kínálat, hiszen többek között népmesét (A
varázskert), klasszikus történetet (Moha és Páfrány) és modern, kalandos meséket
(Léghajó a Bodza utcában, Nyúl Karcsi a Vizslaparkban) egyaránt játszottak. A
társulat sokat utazott és vendégeskedett más bábszínházaknál, illetve számos
fesztiválra, szakmai találkozóra is eljutottak. Ez utóbbiak közül a kecskeméti
bemutatkozásra lehetnek a legbüszkébbek, ahol A varázskertet „a legbábosabb
előadás” címmel illették; a látványos és nehéz bábmozgatási technikának
köszönhetően. A Griff csapata tavasszal Dublinba is eljutott, ahol az írországi
magyar közösség előtt játszottak. Az igazgató annak is örül, hogy az általuk
szervezett, felnőtteknek szóló bábszínházi estéknek immár lelkes „törzsgárdája”
van, így bebizonyosodott, hogy van társadalmi igény ezekre az előadásokra is. A
következő évad a tervek szerint augusztus 26-án indul. A repertoárban ezúttal is
izgalmas bábjátékok szerepelnek. Többek között egy klasszikus Andersen-mese, A
Hókirálynő kerül színre, amit Szálinger Balázs dolgozott át
színpadra. Az előadást Mihály Péter rendezi. Szintén zalai
kötődésű lesz A széttáncolt cipellők című népmese adaptációja is, amit a Zalai
Táncegyüttes hajdani néptáncosa, Fitos Dezső dolgozott át
színpadra, az előadást felesége, Kocsis Enikő rendezi. A társulati
ülésen díjakat is kiosztottak: a „legtöbb előadást játszó színész” B.
Szolnok Ágnes, az „évad társulati tagja” pedig Szántóné Ábrahám
Ildikó nézőtéri felügyelő lett. A csapatból hárman más színháznál folytatják
ősztől a munkát, így Fekete Ágnestől, Berta Csongortól
és Tóth Mátyástól elbúcsúzott a társulat.
