Szakrális hely, településképi érték

Kötetben a mária magdolna-plébániatemplom múltja

Egyháztörténet és várostörténet egyben. Röviden így lehetne összefoglalni a Zalaegerszegi Füzetek kiadványsorozat legfrissebb, 15. számát, mely a Mária Magdolna-plébániatemplom 18–19. századi történetét dolgozza fel.

– pP –

A könyv szerzője Cselenkó Borbála, a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár munkatársa, már korábban is foglalkozott a témával. Néhány évvel ezelőtt látott napvilágot a „Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777–1848” című munkája, mely szintén az említett várostörténeti kiadványsorozat részeként jelent meg. A mostani „folytatást”, vagyis „A zalaegerszegi Mária Magdolna Plébánia és plébániatemplom története a 18–19. században” című kötetet a napokban mutatták be a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. Az egyházmegye, a zalaegerszegi plébánia és a várostörténet szempontjából is hiánypótló művet Balaicz Zoltán polgármester, Stróber László apátplébános és dr. Gyimesi Endre, a könyvet kiadó Zalaegerszeg Kultúrájáért Közalapítvány elnöke is üdvözölte. A polgármester utalt rá: a plébániatemplom, vagyis a nagytemplom történetének kutatása  Gyimesi Endre úgy látja, hogy a szerző (akitől nem idegen a zalai környezet, hiszen pákai születésű) mélyen beleásta magát a megye egyháztörténetébe. A munkához jó hátteret biztosított az egyházmegyei levéltár, hiszen Egerszeg épp a 18. század közepén került a veszprémi püspökség után a szombathelyihez, így a korabeli források többsége ott található. A szerző ezenkívül a Zala Megyei Levéltár munkatársaitól (Csomor Erzsébettől, Molnár Andrástól és a közelmúltban elhunyt Kapiller Imrétől) kapott segítséget. Az egyháztörténelem mindig üdvösségtörténelem is – mondta a kötetbemutatón Stróber László, aki szerint a könyv sorai között jelen van a lelkiség is. Mint megjegyezte: a templomot építtető Padányi Bíró Márton veszprémi püspök előrelátó volt a méreteket és a befogadóképességet illetően, hiszen az 1700-as évek közepén még csak 2000 lakosa volt Zalaegerszegnek. A püspök mégis kéttornyú, nagy templomot terveztetett. Cselenkó Borbálával és Kulcsár Bálint szerkesztővel (MNL Zala Megyei Levéltára) Kiss Gábor könyvtárigazgató beszélgetett. Többek között elhangzott: a kéttornyú templom alapkőletételére 1747-ben került sor, a felszentelésre azonban 1803-ig várni kellett. Persze temploma már korábban is volt a városnak, a mostani helyén egy kisebb, egytornyú, valószínűleg gótikus stílusú imaház állt. (Ennek maradványai a mostani templom alatt vannak, mégpedig azért, mert az újat köré építették.) Mindkettőt Mária Magdolna tiszteletére szentelték fel. A szerző az előzményekről érdekességképpen elmondta: a 16–17. században – a reformáció hatására – kevés plébánia maradt fenn az egyházmegye területén. Azonban Zalaegerszeg és környéke mindvégig megőrizte a katolikus hitet, ezért itt folyamatos volt a vallásgyakorlás. A török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc utáni konszolidáció az építkezések időszaka volt, ez jól látszik Zalaegerszegen is. Talán furcsának tűnik, de a város épp a török kor „jóvoltából” válhatott megyeszékhellyé. Ezt követően a plébánia is egyre kiemelkedőbb szerepet kapott. Cselenkó Borbála azt is hangsúlyozta, hogy egy plébánia történetének tanulmányozásánál fontos a gazdaságtörténeti, művészettörténeti, vagy akár régészeti hátteret, sőt a filiák (plébániákhoz tartozó egyéb lelkipásztori helyek) múltját is megismerni. Annál is inkább, mert a templomok a lakosság mindennapjainak szerves részei voltak; hiszen az egyház a települések életében komoly társadalmi, kulturális szerepet is betöltött. A templomépítés pedig nemcsak egyházi (szakrális), hanem művészeti, településképi szempontból is fontos ügy volt. És mindig nagy eseménynek számított egy város vagy falu életében. Az új kiadvány részletesen foglalkozik a plébánia és a plébániatemplom történetével, építésének körülményeivel, felszereltségével. De, az itt dolgozó lelkipásztorok, segédlelkészek tevékenysége, valamint a város 18–19. századi hitélete és a felekezeti oktatás is szóba kerül.

vissza az elejére

Nincsen stílus önismeret nélkül

Schiffer miklós az öltözködés kultúrájáról

A stílus egy attitűd, ami egy embert körbevesz. Nemcsak az öltözködés, hanem ezzel együtt a viselkedés is számít. A múlt heti Street Food Weekend nyitóeseményén hangzottak el az előbbi mondatok, melynek vendége Schiffer Miklós stílusszakértő volt.

– pP –

A város dísztermében megrendezett esten a népszerű szakember mindjárt előadása elején leszögezte: nem divatról, hanem stílusról lesz szó. A kettő ugyanis nem ugyanaz. Ahogy a klasszikus mondás is tartja, a divat változik, a stílus viszont örök. A divat persze fontos, de nem mindenáron: leginkább arra szolgál, hogy kiválogassuk belőle a stílusunknak megfelelő darabokat. Az előadó szerint nincs olyan, hogy jó, vagy rossz stílus; inkább stílustalanságról, vagy rossz ízlésről beszélhetünk. Azt persze mondhatjuk, hogy valakinek a stílusa nem tetszik nekünk. A szakember úgy látja, hogy napjainkban sokkal lazábbak vagyunk, mint évtizedekkel ezelőtt, de ettől van pár dolog, amire oda kell figyelni. Már csak azért is, mert az utcán körbenézve egyre inkább az tapasztalható, hogy a „roszszul értelmezett lazaság” lett a divat. Vagyis a sikktelenség a sikk, ami nem túl jó. Elég, ha csak a rosszul viselt leggingsekre, a boka felett érő zsebes nadrágokra (papuccsal!), vagy a nem sportolásra (hanem hétköznapi viseletként funkcionáló) sportruházatra gondolunk Ez utóbbiról a stílusszakértő azt mondta: ilyent kizárólag csak akkor hordjunk, ha tényleg sportolunk, tehát az izzadás a cél. Schiffer Miklós elmondta: az öltözködés valójában egy kód, egy üzenet, amivel magunkról közvetítünk valamit a külvilágnak. Akkor van valakinek stílusa, ha van gondolat a ruha mögött, ha van műveltsége, olvasottsága a viselőnek. És ami talán a legfontosabb: a jó stílus alapja az önismeret (testalkatunk helyes ismeretével együtt). Nem a brand és a márka az elsődleges, mert a minőség csak a második pillanatban látszik egy ruhán. Az a lényeg, hogy én és az öltözék szinkronban legyünk egymással. A stílusszakértő szerint az öltözködés tanulható, fejleszthető. Még mindig a mediterrán országok lakóit (olaszokat, spanyolokat, franciákat) érdemes figyelni e téren. Ők azért stílusosak, mert kifelé élnek, sok időt töltenek a köztereken és társaságban, ezért a vizualitás nagyobb hangsúlyt kap a kultúrájukban. Itthon az emberek inkább bezárkóznak: gyakran látni üres belvárosokat, kihalt falusi utcákat még nyaranta is. Tanulni persze lehet az ikonoktól is, mint Audrey Hepburn, Coco Chanel, Armani, vagy éppen Geroge Clooney, sőt James Bond –, hogy csak néhány klasszikus figurát említsünk. Az előadás második részében az informális, formális és ceremoniális (ünnepélyes) élethelyzetekhez illő öltözékekről beszélt, kiemelve a megfelelő üzleti és alkalmi viseleteket. Schiffer Miklós szerint jó, ha minden élethelyzetre van egy kitalált, önmagunkhoz passzoló stílusunk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy minél érettebbek vagyunk, annál egyszerűbb és letisztultabb lesz az öltözékünk. Vagyis megtanuljuk, hogy a kevesebb több. Szerinte az esztétikai profizmus az, ha a megjelenésünkkel úgy tudunk üzenni, hogy még meg sem szólaltunk!

vissza az elejére

Gábor Miklós alapítvány

A kezelői jogot alföldi róbert kapta

Gábor Miklós Kossuth-díjas színművész Zalaegerszegen született (1919. április 7-én). Születésének 100. évfordulója alkalmából az Ady utcai szülőházán lévő emléktáblát Balaicz Zoltán polgármester, Besenczi Árpád, a Hevesi Sándor Színház igazgatója és Farkas Ignác színművész koszorúzta meg. Szülővárosa büszke rá.

Gábor Miklós emlékének megőrzésére felesége, Vass Éva kétszeres Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló Művész 2000-ben megalapította a Gábor Miklós-díjat, melyet öttagú zsűri döntése alapján az a színész kaphat meg, aki az év legjobb alakítását nyújtotta Shakespeare-szerepben. A közelmúltban 85 éves korában elhunyt Vass Éva színművésznő, aki a Gábor Miklós-díj alapítójaként gondoskodott a díj jövőjéről. Az alapítványt, annak kezelői jogait Alföldi Róbert rendezőre hagyta örökül, aki a megbízást elfogadta.

vissza az elejére

Kalandozások égerkével

Játékos, helyismereti füzet gyerekeknek

Mesés foglalkoztatófüzetet mutattak be a minap a Tourinform-irodában, mely játékos, városi kalandozásra invitálja a gyerekeket és a szülőket.

– pet –

A Kincses kalandok, kalandos kincsek című kiadványt Balaicz Zoltán polgármester, Tuboly Andrea, a zalaegerszegi Tourinform-iroda vezetője és Nagy Szilvia képzőművész ajánlotta a sajtó, illetve a városlakók és az idelátogató turisták figyelmébe. A polgármester elmondta: a füzet egy újabb fontos lépés a városimázs alakítása felé. A Tourinform-irodának már korábban is volt hasonló kiadványa, mégpedig egy speciális színezőfüzet, ami nagyon népszerű volt. Reméli, hogy ez a mostani „kalandos” kiadvány is tetszik majd a gyerekeknek, segítve őket abban, hogy játékos formában minél többet megtudjanak a város nevezetességeiről. A foglalkoztatót – melynek főszereplője Égerke, a kíváncsi és nyomozásra kész egérke – főleg nagycsoportos óvodásoknak és kisiskolásoknak ajánlják. Tuboly Andrea azt is elárulta: a kötet öszszeállításához a gyerekek véleményét is kikérték, és rengeteg jó ötletet kaptak tőlük. A 28 oldalas füzet izgalmas feladatokon keresztül mutatja be Zalaegerszeg legérdekesebb helyszíneit (például a skanzent, a Dísz teret, a földönjáró toronyórát, a Deák teret, a termálfürdőt és a Bóbita játszóteret). Vagyis Égerke nyomozómunkájának segítségével fürkészhetik ki a város titkait. A cél az, hogy az itt élő gyerekek helyi identitását erősítsék, másrészt pedig, hogy az idelátogató családok egy modern, kreatív, szórakoztató kiadvánnyal a kezükben ismerkedhessenek meg a várossal. A füzet dizájnját, képi világát Tóth Norbert képzőművész alkotta meg, a karaktereket és egyéb illusztrációkat pedig Nagy Szilvia művésztanár készítette. A kiadvány a Tourinform-irodában megvásárolható.

vissza az elejére