A jó fotós költő is

Válogatás hemző károly fotográfiáiból

Városképek az átalakuló Budapestről, sportfotók, hangulatképek és szelíd lovak, szelíd fényekben. Hemző Károly (1928–2012) Balázs Béla-díjas fotográfus alkotásaiból látható kiállítás a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben.

– pet –

Életútja jó példa arra, hogy – a tehetségen túl – szenvedélyes munkával hogyan lesz egy fotólaboránsból elismert fotóriporter és fotóművész. A Zalaegerszegen nyílt tárlat – melynek címe stílusosan Szelíd história – a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Történeti Fényképtárából érkezett. (Egy éve szintén az ő közreműködésüknek köszönhetően Keleti Éva fotográfus alkotásait láthatták az érdeklődők, szintén a zsinagógában.) Hemző az 1940-es évek elején a Hunnia Filmstúdióban kezdte pályafutását, majd nyomdai fényképész és retusőr lett. Később a Honvéd Sportegyesület, azt követően pedig a Képes Sport munkatársa lett. Hosszú ideig dolgozott a Magyar Szemle képszerkesztőjeként is (ez a lap a hetvenes-nyolcvanas években afféle „országimázs” kiadvány volt; magyarul nem, csak idegen nyelveken adták ki.) A mai felnőtt generáció leginkább Hemző Károly ételfotóit, és feleségével, Lajos Marival kiadott szakácskönyveit ismeri – fogalmazott a kiállításmegnyitón Tolvaj Márta alpolgármester. Hozzátette: ahhoz, hogy valaki jó fotókat készítsen, költőnek is kell lennie. A most látható anyag afféle koncentrátum Hemző fotóiból; szép lenyomata az őt körülvevő világnak. Kiscsatári Marianna főmuzeológus (MNM Történeti Fényképtár) a tárlatot megnyitva elmondta: Hemző több tízezer felvételt adott a múzeum fotótárának. 2010-ben a budapesti zsáner- és városképeiből már nyílt egy átfogó kiállításuk, majd az egész életművét bemutatták egy retrospektív tárlat keretében. A mostani, zalaegerszegi kiállításra főleg sportfotóiból, városképeiből, na és a híres lovas fotóiból készítettek válogatást. Mint fogalmazott: Hemző Károly ízig-vérig fotóriporter volt. Még a nehéz műfajú sportfotózáshoz is megvolt mind a fizikai állóképessége, mind pedig az alázata és türelme, ami nélkül nem lehet ezt a munkát elvégezni. Valahogy mindig meglátta, megérezte a nagy akciók, események előtti pillanatot, így a megfelelő időben kattintott. (Rengetegszer fotózta például az Aranycsapatot.) A lovak iránti szeretete pedig vidéki nyaralásokkal kezdődött. Később is rendszeresen fényképezte őket, mert a ló a szabadság szimbóluma volt számára. Sok olyan különös beállítású képe van, melyeken úgy tűnik, mintha egyik ló fotózta volna a másikat. Ami munkásságának legismertebb részét, vagyis a gasztrofotókat illeti: feleségével összesen harmincöt fényképes receptkönyvet jelentettek meg. Ételképeit és a szakácskönyveket egy konzervgyári munka ihlette. Csakhogy a konzerv ételekről nem sikerült szép képeket készítenie, ezért felesége inkább megfőzte a menüsort, amit aztán lefotózott. Így indult kettejük „gasztro-karrierje”.  A tárlaton részt vett Szarka Klára fotótörténész, a kiállítás kurátora, és Hemző felesége, Lajos Mari is. A kurátor elmondta: Hemző több generációnak is mestere volt. Emiatt Lajos Marival, a Mai Manó Házzal és a Robert Capa Központtal közösen létrehoztak egy Hemző Károly-díjat, melyre minden évben 35 év alatti fotósok pályázhatnak. A zsűri olyan fotográfiákat vár, amelyek Magyarországon vagy magyar lakta területeken készültek a mindennapi életről, a művészet, tudomány, sport, szabadidő, a privát élet történéseiről. (Az idei díjazás épp a napokban történt; melyet Csudai Sándor az Origo fotósa nyert el.)

vissza az elejére

Pannon Tükör és pannon végek

Lapszám- és kötetbemutató a könyvhét alkalmából

Az ünnepi könyvhét keretében két új kiadvány is debütált a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. Bemutatásra került a Pannon Tükör folyóirat legfrissebb száma, majd Göncz László lendvai szerző, Emberek a pannon végeken című kötete.

Az idei, immár 90. könyvhetet Zalaegerszegen Makovecz Tamás, a város oktatási, kulturális és sportbizottságának elnöke nyitotta meg. Mint fogalmazott: egy egyedülálló, kuriózumnak számító rendezvénysorozat ez, mely a könyvekről szól. Azonban ha közvélemény-kutatást végeznénk a könyv fogalmáról, valószínűleg csak nagyon kevesen tudnák azt pontosan meghatározni. Nos, a könyv nem más, mint szövegből és ábrából álló, papír alapú információhordozó, melynek legalább 49 oldalból kell állnia és nyomdaipari sokszorosítással készülnie. Persze manapság – haladva a korral – már hangoskönyvekről és e-könyvekről is beszélhetünk. A könyvhét lényege pedig változatlanul az, hogy közelebb hozza a szerzőket az olvasóközönséghez. Ahogy azt 1927-ben Supka Géza író, a könyvünnep ötletgazdája megfogalmazta: az a cél, hogy az írók ingujjban menjenek az utcára, és az emberek között propagálják műveiket. Az első országos könyvhetet 1929-ben rendezték meg. Az ünnepi könyvhét alkalmából Bubits Tünde főszerkesztő és Gál Soma, a szépirodalmi rovat vezetője mutatta be a Pannon Tükör legújabb, idei harmadik lapszámát. A főszerkesztő elmondta: kiemelt figyelmet szenteltek most a helyi szerzőknek, hiszen „Zalaegerszegi sorok – Zalaegerszegi arcélek” címmel egy új rovatot indítottak. Többek között Nagy Betti versét, Lackner László egy újabb szerzeményét, valamint Németh János keramikusművészről szóló írásokat találnak itt az olvasók. De, dr. Gyimesi Endre egykori polgármesterrel is készült egy nagyobb interjú, mely életének fontosabb (és nem a politikához kötődő) állomásait mutatja be. A Társművészetek rovatban a szintén zalaegerszegi Péter Zsombor a Bosszúállók sorozat újabb részéről írt filmkritikát. A Tanulmány és kritika rovatban pedig lapunk munkatársától, Pánczél Petrától olvasható egy írás, mely Kosztolányi Dezső és József Attila kapcsolatáról szól, némi pszichoanalízissel fűszerezve. Gál Soma a Szépirodalmi rovattal kapcsolatban elmondta, hogy többek között Péterfy Gergelytől, Kiss Ottótól és egy fiatal szerzőtől, Csete Somától is olvasható egy-egy friss szerzemény.
A lapszámbemutatót könyvbemutató követte. A történészként és szépíróként is ismert szlovéniai magyar szerző, Göncz László Emberek a pannon végeken című könyvét Kiss Gábor könyvtárigazgató mutatta be, illetve beszélgetett a kötetről a szerzővel. A riportok olvasmányos átiratából készült szociográfiai mű arról szól, hogy mit jelentett magyarnak lenni Szlovéniában, a történelem viharaiban.

vissza az elejére