Jurta és pásztorművészet Vadételek, borutca, főzőverseny Borzolnak, kaparnak; nyomot hagynak  

 

Jurta és pásztorművészet

Befejeződött a Gébárti Kézművesek Háza fejlesztése, amellyel méltó helyre került a honfoglalás korát idéző, 1996-ban készített jurta. Az új, kör alakú süllyesztett építményben ugyancsak végleges helyet talált állandó kiállítás formájában Szelestey László néprajzkutató hagyatéka. A 135 millió forintos beruházás során a műhelysor is bővült egy emeleti szinttel.

– A. L. –

A projekt megvalósulásával Prokné Tirner Gyöngyinek, a Gébárti Kézművesek Háza intézményegység-vezetőjének és Skrabut Évának, a Zala Megyei Népművészeti Egyesület elnökének álma teljesedett be, fogalmazott az átadási ünnepségen Balaicz Zoltán polgármester. Mint mondta, ez nem egyszerűen csak bővítés, hanem megerősítése a kézművesek háza regionális szerepkörének és alkotóházzá válásának. Ezt segítette az EFOP-programra beadott pályázat, melylyel 120 millió forintot nyert a város, és amit 15 millió forintos önerővel egészített ki. A polgármester beszélt a Gébárti-tó környékét érintő egyéb fejlesztésekről, megemlítve az augusztus közepén átadott Boldogasszony-kápolnát. Október elején a kézművesek háza szomszédságában lévő kárpát-medencei tradicionális fa sírjeleket bemutató emlékparkot avatják, és 406 millió forintból elkészült a 6,5 kilométeres kerékpárút is.
Vigh László országgyűlési képviselő, miniszteri biztos azt mondta, a vidék egyik gyöngyszeme a Gébárti Kézművesek Háza, ahol olyan tudás halmozódott fel, amit kötelesség tovább adni. Ami itt található, az mind kultúránk része, ezért élővé kell tenni a házat, ahol mindennap alkotnának a mesterségeket magas szinten űzők. Krucsainé Herter Anikó, kulturális kapcsolatokért és fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár az alkotóházak szellemiségéről beszélt. Eszerint otthona, bázisa és találkozóhelye a népi kézműves tárgyalkotással foglalkozó szakembereknek. Éppen ezért mozgalmasabb és nyitottabb helyet feltételez, ahol regionális szintű képzések, kiállítások és zsűrizések is helyet kapnak majd. Beszprémy Katalin, a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhely tárvezetője a jurta készítésének mozzanatait idézte fel. Építésében 122 fő vett részt. A munkák során 8 köbméter fát dolgoztak fel, 7 mázsa gyapjút nemezeltek meg, 2800 darab bőrszeget készítettek, 140 méter hosszú szalagot szőttek és 300 méter kötőzőt sodortak. Elkészülte után több mint 200 alkalommal mutatták be a szűkebb-tágabb közösséget szolgálva. A kör alakú építmény Szelestey László hagyatékának is otthonául szolgál. A néprajzkutató munkásságát Szabó Zoltán, a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhely vezetője méltatta. Borotvatokok, sótartók, gyufatartók, szivartartó dobozok, pipafejek, mángorlók és egyéb tárgyak képezik a gyűjteményt. A 19. századi fa pásztortárgyak mintázatában hazafias szimbólumok is megjelennek, amely világszerte is erősíti egyediségüket.

 

 

 

 

 

vissza az elejére


Vadételek, borutca, főzőverseny

Hétvégén indul az országos vadpörkölt- és borfesztivál

Szinte minden a vadételekről és a zalai erdők kincseiről szól majd szeptember 6–8. között Zalaegerszegen, az Országos vadpörkölt- és borfesztivál – Zalai terítéken. A gasztronómiai programsorozaton vadászati konferencia, jótékonysági főzés, borverseny, borutca és könnyűzenei koncertek is várják a közönséget.

– pet –

Az idei fesztivál részleteiről a városházán tartottak sajtótájékoztatót a szervezők. Balaicz Zoltán polgármester felidézte: 2015-ben alakult át az addigi szüreti fesztivál. Olyan új tematikát kerestek a rendezvénynek, ami országos szinten is egyedivé, „zalaivá” teszi az eseményt. Szinte minden nagyobb városnak van olyan gasztronómiai fesztiválja, mely által egy-egy étel szorosan összeforr egy-egy város nevével. A zalai erdők gazdagsága miatt esett a választás a vadételekre és vadgasztronómiára. Elhangzott: az idei őszi programsorozatra meghívták a testvérvárosi delegációk képviselőit is. Összesen tizenegy testvérvárosból érkezik küldöttség, akiket a város dísztermében fogadnak szeptember 6-án. A delegációk részt vesznek majd a fesztiválnyitó felvonuláson is. A szombati nap hagyományosan a jótékonysági főzőversennyel indul. Idén rekordszámú – összesen 110 – főzőcsapat jelentkezett, akik a Kisfaludy utcán készíthetik el a különféle vadból készült finomságokat. A szervezők arra is felhívták a figyelmet, hogy nemcsak a vadpörköltet szeretnék népszerűsíteni, hanem azt is, hogy a vadhúsból mennyiféle más étel készíthető. A főzőverseny bevételével a Szent Rafael Kórház szívsebészetét támogatják majd. A fesztivál alatt sor kerül vadászkutya-felvonulásra, csatabemutatóra, néptáncfesztiválra és különféle koncertekre. Ez utóbbiak helyszíne a Széchenyi téri és a Dísz téri színpad lesz. A Dísz téren ezenkívül Esélyudvar és Ability Park is várja az érdeklődőket.A környező vendéglátóhelyek pedig különleges vadételekkel készülnek a háromnapos kavalkádra. És ha már gasztronómia: nemrégiben kiválasztásra került Zalaegerszeg lekvárja. Horváth Rita őstermelő vadhúsokhoz is illő „Zalai erdők kincse” fantázianevű, bogyós gyümölcsökből készült lekvárja lett a nyertes. A sajtótájékoztatón a termelő – aki hat éve foglalkozik lekvárkészítéssel – elárulta: saját gyümölcsből, természetes alapanyagokkal dolgozik. A város lekvárja pedig hétféle, egészséges és vitamindús gyümölcsből áll. A vadhúsokhoz is illő fanyar, savanykás ízét a szeder és a feketebodza nagyobb keverési aránya adja.
Tompa Gábor fesztiváligazgató az útlezárásokra hívta fel a figyelmet, hiszen szeptember 5-én éjféltől, szeptember 9-e hajnali négy óráig lezárásra kerül a Kossuth utca (a Széchenyi tértől a Petőfi utcáig) és a Kisfaludy út. A szervezők szeretnék, ha a közönség tömegközlekedéssel vagy gyalogosan, illetve kerékpárral érkezne a helyszínre. A lezárt részeken ugyanis a parkolás is tilos lesz. A fesztiválmenühöz étkezési jegyeket már szeptember 2-től árusítanak a Kvártélyház Dísz téri jegyirodájában. A polgármester azt is jelezte, hogy Zalaegerszeg Sohollárral közösen elnyerte a 2020-as Országos vadásznapok rendezési jogát, így jövőre nagyszabású eseménynek adhat otthont a város.
 

 

 

 

 

 

vissza az elejére


Frimmel Gyula

Borzolnak, kaparnak; nyomot hagynak

A jekatyerinburgi biennálén járt a grafikus

Alkotásaival már korábban is jelen volt, személyesen viszont most először utazott el a Nemzetközi Mezzotinto Fesztiválra Frimmel Gyula grafikusművész, az Ady-iskola művésztanára. A rangos seregszemlét kétévente rendezik meg Jekatyerinburgban, Oroszország negyedik legnagyobb városában.

– pánczélPetra –

Mint megtudtuk: igazi metropolisz ez, modern formatervezett üvegpalotákkal és kiállítóhelyekkel, meg a kommunizmus idejéből ottmaradt épületekkel. A városban jól megfér egymástól nem messze Lenin és Jelcin szobra (utóbbinak elég nagy kultusza van itt), valamint a „nyugati” autócsodák és a hatvanas éveket idéző – már-már múzeumba való – tömegközlekedési eszközök. A képzőművésszel az utazás tapasztalatairól és a mezzotinto technikában rejlő lehetőségekről beszélgettünk. Ahogy elöljáróban viccesen fogalmazott: a világon elég kevesen csinálják ezt a „marhaságot” (vagyis a 17. századból származó, borzolásos, kaparásos technikán alapuló grafikai eljárást), akik pedig mégis, azok egy közösséget alkotnak. Nos, az ő találkozóhelyük a kétévente megrendezésre kerülő jekatyerinburgi mezzotinto fesztivál, melyen idén egyedül Frimmel Gyula képviselte Magyarországot.
– Hogy lett éppen Jekatyerinburg a helyszín?
– Az ottani szépművészeti múzeum anyagában nagyon sok korabeli, mezzotinto technikával készült grafika van, melyek a cári gyűjteményből származnak. A múzeum agilis vezetőjének az az ötlete támadt körülbelül tíz évvel ezelőtt, hogy jó lenne a téma köré egy kortárs nemzetközi fesztivált szervezni. Így jött létre 2011-ben a mezzotinto biennálé, melyre a világ bármely országából jelentkezhetnek azok a grafikusművészek, akik ezzel a technikával foglalkoznak.A fesztiválra korábban egyik művésztársam, Kéri Imre festő, grafikus hívta fel a figyelmemet.
– A rendezvény honlapja szerint 31 országból 113 művész, körülbelül 1000 alkotással szerepelt a seregszemlén. Azért ez nem tűnik kevésnek.
– Valóban, de ha belegondolunk, hogy hány festő, szobrász, grafikus él és alkot világszerte, akkor ahhoz képest tényleg kevés azok száma, akik ezt a mezzotinto eljárást alkalmazzák, hiszen ez egy nagyon speciális és nehéz technika...
– ... pepecselős...?
– Igen! Időigényes. Fárasztó. És sok türelem kell hozzá. Azt már nem is mondom, hogy eladni is nehéz. Szóval – némi iróniával – az összes előnye megvan, ami vonzóvá teszi számomra! A technikai háttere is különleges, bár elég egyszer megvenni a szükséges felszereléseket, és azt még az unokák is használhatják.
– Mi történik, amikor ennyi szakmabéli összejön egy másfél milliós orosz nagyvárosban?
– Nyilván nem volt ott személyesen mind a 113 kiállító. Valamivel több, mint negyvenen utaztunk el. Kiállításmegnyitóval, aztán szakmai előadásokkal, workshopokkal, eszmecserékkel teltek a napok. Nagyon tanulságos volt ez az öt nap számomra. Az alkotásaim már a korábbi biennálékon is szerepeltek, de azt sosem gondoltam, hogy lesz lehetőségem személyesen is részt venni a fesztiválon és bemutatót tartani. Szerencsére a konzulátus – a Magyar Művészeti Akadémia jóváhagyásával – támogatta a kiutazásomat. Nem bántam meg, sőt! Egyrészt nagyon kedves emberekkel és profi szervezéssel találkoztam, kezdve onnan, ahogyan fogadtak bennünket a reptéren. Majd önkéntes kísérők (diákok) kalauzoltak minden egyes vendéget. A szakmai bemutatók pedig nagyon jók voltak arra, hogy mindenki ötleteket gyűjtsön, hogy még mivel és miképp lehet alkotni.
– És mivel? Hiszen a mezzotinto egy elég jól körülírható technika, a hozzá való eszközökkel.
– Például fogfúróval! Viccesnek tűnik, de tulajdonképpen bármilyen eszköz használható, ami nyomot hagy a rézben, és utána képpé alakítható. Bár maga az eljárás Európában született, a világ számos helyén alkalmazták/alkalmazzák ma is. Korszakoktól és kultúrától függően pedig a legváltozatosabb témákban és stílusban dolgoznak a művészek. Ez itt is jól megfigyelhető volt. Szóval az az érdekes, hogy ki hogyan alkalmazza ezt a speciális technikát.
– Volt olyan, ami a meglepetés erejével hatott?
– Igen. Egyrészt izgalmas, hogy az amerikaiak (például Art Wenger) fényképeket vesznek alapul, és a fotókat az eljárás segítségével szinte egy az egyben „átteszik” grafikává. Érdekes megfigyelni, hogy vajon az új mű mennyire tartja meg a fotószerűséget. Azért kicsit átalakul. A másik, ami nagyon tetszett, a japán kolléga (Mikio Watanabe) munkássága. Ő jellegzetes keleti témákat, motívumokat használ. Olyan – látszólag – könnyed, kecses, színes, főleg organikus minták vannak a grafikáin, hogy eddig nem gondoltam, hogy mezzotinto technikával ilyent el lehet érni. Aztán kiderült, hogy körülbelül harmincféle, különböző méretű és szélességű himbavassal (borzolóeszköz) dolgozik, és nem réz-, hanem acéllemezre. Fehérrel alapoz, azt kaparja vissza; gyönyörű munkák ezek.
– Akkor biennálé inspirálta Frimmel-művek vannak készülőben?
– Nem hiszem, hogy a jövőben teljesen másféle grafikákat készítek, de az tény, hogy sok olyan jópofa megoldást láttam, amit biztos, hogy kipróbálok.
– Amúgy ez a már említett pepecselős, időigényes alkotási folyamat inkább nyugtatóan hat, vagy idegesítő is tud lenni egy-egy készülő mű esetében?
– Nyugis. Olyan még nem volt, hogy mérges lettem volna, még akkor sem, ha esetleg nem úgy sikerült valami, ahogy eredetileg elképzeltem. Inkább az van, hogy nagyon jól elvagyok magamban. Az egy ideális állapot számomra, amikor bezárkózom a műterembe. Maximum a macska van körülöttem... közben csendben dolgozom.
 

 

 

 

 

 

vissza az elejére