Szakmai konferencia a skanzenben

„21. századi tervek, tematikák a szabadtéri gyűjteményekben” címmel rendeztek konferenciát a Göcseji Falumúzeum foglalkoztatótermében. A múzeum immár hatodik alkalommal hívta szakmai tanácskozásra a társintézményeket.

– pet –

Mint azt Varju András, a Göcseji Múzeum osztályvezetője lapunk érdeklődésére elmondta: 2014 óta minden esztendőben egy-egy konkrét témát járnak körbe a szakemberekkel, melyek hasznosíthatók a falumúzeum fejlesztése kapcsán. Volt már szó tervezésről, tartalmi elemekről, idén pedig arra kíváncsiak, hogy a társintézményekben milyen hasonló nagyobb fejlesztések valósultak meg, s mik a tapasztalatok. Beleértve akár a negatívumokat is, hiszen az osztályvezető szerint ebből is rengeteget lehet tanulni. Hozzátette: hat nagy szabadtéri gyűjteménnyel állnak baráti kapcsolatban, akiknek szakmai tapasztalatára mindig számítanak. A Göcseji Skanzen komoly fejlesztés előtt áll, így fontos az erről szóló eszmecsere; legyen szó építészetről vagy muzeológiáról. A munka első fázisa elindult: a Hencz-malom felvette „munkaruháját”, vagyis a közelmúltban felállványozták az épületet. A szeptember 18–19-én zajló konferencián Tolvaj Márta alpolgármester mondott köszöntőt. Kiemelte: a város számára fontos, hogy egy igazi régi göcseji falut mutassanak be a skanzen területén. A TOP-program keretében megvalósuló fejlesztés első üteme a malom „becsomagolásával” elindult. Első körben ennek az épületnek a rekonstrukciója történik meg, majd felépül a rámi temetődomb. A projekt második üteme több új elemmel/épülettel gazdagítja majd a skanzent, és megtörténik a kástu áthelyezése is. Kaján Imre múzeumigazgató bevezető előadásában többek között elmondta: a skanzen felújításának egyes elemei közös munka eredményeképpen születtek meg. Sok jó ötletet kaptak a partnerintézményektől, és örül, hogy Dévényi Sándor építészmérnök személyében olyan szakemberre találtak, aki profi terveket készített a fejlesztéssel kapcsolatban Az igazgató azt is hangsúlyozta, hogy nemcsak a társintézményekkel, hanem a helyi gazdasági élet szereplőivel is fontos kapcsolatokat kiépíteni, hiszen a vállalkozások potenciális támogatói lehetnek a kulturális intézményeknek, vagy egyes programoknak. A konferencián a helyi intézmények, szervezetek részéről előadást tartott Tóth János, a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum vezetője az idén ötvenéves intézményről. A Gébárti Kézművesek Háza megvalósult fejlesztési projektjéről Prokné Tirner Gyöngyi, a kézművesek háza vezetője számolt be. A Zalai Falvakért Egyesület részéről pedig Szeder-Kummer Mária beszélt a tájházak jelenéről és jövőjéről.

vissza az elejére

Nemcsak tudományos, olvasmányos is

Megjelent a száz történet zalából kötet

A középkori Zala megye templomainak történetétől kezdve, egészen a bazitai Tv-torony 1970-es felépítéséig kalandozhatunk a megye és a város múltjában egy új levéltári kiadványnak köszönhetően.

– pP –

A „Száz történet Zalából” című könyv az MNL Zala Megyei Levéltára munkatársainak azon írásaiból válogat, melyek az elmúlt években a Zalai Hírlap hasábjain jelentek meg. A kötetet (melynek borítótervét Orbán Ildikó készítette) a minap mutatták be a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban, ahol Kiss Gábor könyvtárigazgató és Pásztor András, a lap főszerkesztő-helyettese köszöntötte az érdeklődőket. Az újság hasábjain évek óta megjelenő cikksorozatról, azok szerzőiről, illetve a megyei lap és a levéltár szakmai kapcsolatáról Arany Horváth Zsuzsa újságíró, a sorozat mentora beszélt. Elhangzott: a Zala megyei közgyűjtemények stabil bázisai a magyar művelődéstörténetnek. A helyi történészek, levéltárosok, muzeológusok kimagasló szakmai munkáját a lap mindig is közvetítette a megye közvéleménye felé. A levéltári ismeretterjesztő cikksorozat 2012 óta jelenik meg az újság hasábjain, de az efféle munkakapcsolatnak már voltak előzményei is. A mostani kötetbe az elmúlt hét évben megjelent, mintegy 150 írásából válogattak ki százat. A tanulmányok értékét egyrészt az adja, hogy teljesen friss, kifejezetten a lap számára íródott kutatási eredményekről számolnak be a szerzők. Másrészt pedig, hogy tudományos, ám közérthető cikkekről van szó. Olyanokról, melyek egy átlagos olvasó számára is érdekesek és befogadhatóak. Annál is inkább, mert terjedelmüket 6000–8000 karakterben határozta meg a szerkesztő. A tanulmányok nemcsak konkrét történelmi eseményeket dolgoznak fel, hanem az itt élt hétköznapi emberekről és a mindennapokról is szólnak. De arra is van példa, hogy egy-egy korabeli közszereplő, vagy valamely nevezetes személyiség leszármazottja kerül fókuszba; hogy rajtuk keresztül villanjon fel valami érdekesség a megye múltjából. A levéltár részéről a kötet szerkesztője, Simon Beáta elmondta: közfeladatokat ellátó, kulturális szolgáltató intézményként és afféle tudományos műhelyként az is feladatuk, hogy kutatásaik eredményeit rendszeresen megosszák a közvéleménnyel. Erre nagyon jó alkalom a megyei lapban megjelenő cikksorozat. A helyi sajtó és a levéltár kapcsolata nem új dolog, hiszen éppen száz évvel ezelőtt jelent meg Fára József egykori főlevéltárnok első hírlapi írása a Zalamegyei Újságban. A Zalai Hírlapban pedig már az 1980-as évek óta jelennek meg publikációk. A cikkek – és így a Száz történet Zalából kiadvány – tizenhárom szerzője arra törekedett, hogy a saját korszakukat kutatva, levéltári források felhasználásával, színes, élvezetes írásokon keresztül mutassák be a megye történetének egyes epizódjait. A kötetbemutatón Bilkei Irén, Bekő Tamás, Foki Ibolya és Káli Csaba jóvoltából a résztvevők is megismerkedhettek négy rövid történettel. Így hallhattunk a mohácsi csatában részt vevő zalaiakról, Kosztolányi Dezső göcseji „expedíciójáról”, Baross Gábor közlekedésügyi miniszter 1890-es zalaegerszegi látogatásáról, valamint az 1950-es, '60-as évek átalakuló vendéglátásáról és zugkiméréseiről is. A rendezvény végén Molnár András levéltárigazgató jelezte: bár a könyv kereskedelmi forgalomba nem kerül, a levéltárban és a megyei lap ügyfélszolgálati irodáján – korlátozott mennyiségben – hozzá lehet jutni a kiadványhoz.

vissza az elejére

Idegenek az éjszakában

Németh miklós grafikái andráshidán

Misztikus tárlatot varázsoltak az Andárhidai Művelődési Házba Németh Miklós grafikusművész alkotásai. Az „Idegenek az éjszakában” képválogatás október 11-ig várja az érdeklődőket.

– B. K. –

A hivatalos megnyitó előtti percekben abban a szerencsében részesült lapunk, hogy maga a művész kalauzolt végig a kiállítás képein. Így nem kellett kitalálni, hogy vajon, mit akart kifejezni az alkotó, hiszen a látványt „első kézből” való szóbeli elemzés egészítette ki. Ez utóbbi azért is ritka, mert Németh Miklós inkább a hallgatag művészek sorát erősíti. Most mégis elmesélte: a misztikum, a jövendölők, kártyavetők és sarlatánok, a gyógyítók és becsapók világa mindig is érdekes volt számára. Ezen rejtélyes személyek mellett a halál, a túlvilági hírnökök, illetve bibliai témák is visszaköszönnek a paravánokról, vitrinekből. A megnyitó a kolléga és művésztárs, Frimmel Gyula tisztje volt. Ő elmondta, a művészetek megjelenése az emberiség legnagyobb lépései közé tartozott, s hogy a művészetek sokszor szolgálták a többi társadalmi intézményt.
– De minden korban voltak olyan alkotók, akik valami egészen mást csináltak és nem szolgáltak senkit, hanem megteremtették a saját világukat. Miért? Sok ember nem érzi jól magát ott, ahol él, szeretne onnét kicsit eltávolodni. A művészeknek megadatik ez a lehetőség, teremthetnek egy olyan világot, ahol jól vagy jobban érzik magukat, mint a hétköznapiban. Németh Miklós is egy teljesen szuverén, csak rá jellemző világot hozott létre. Fekete-fehér grafikái, kicsit meseszerűek, nem a valódi világ leképezései. Saját képi világa van, saját, kétdimenziós, 3D-ben nem létező térrel. De a kiteljesedéshez ez bőven elég. Sokféle asszociációt kelthetnek ezek a képek. Dekoratívak, a görög vázák feketealakos korszakát is felidézhetik. Tökéletes a rajztudás, de a művész hagyta, hogy a vonalak, formák, foltok éljék a maguk életét a rajzokon. Sokat lehet nézelődni ezeken, a részletek is fontosak. Összességében is egységes a kompozíció, de el lehet csemegézni az apró részletekben is. S az alkotás adta élvezetet is tükrözik a rajzok. Azt az egységes belső képet, mely az alkotás indítója volt, s az időközben felmerült ötleteknek engedelmeskedést. A megteremtett világban nemcsak az alkotó érzi jól magát, hanem a vonzásába kerül az is, aki ránéz. Ezért is szeretik az emberek Németh Miklós munkáit – mondta Frimmel Gyula.

vissza az elejére