–
b. k. –Míg fogytak a jótékonyan kínált sütemények és egyéb falatok, vidáman zsibongott az ugrabugráló gyereknép, addig a felnőttelőadásokra kukkantottunk be. Érdekes témákkal készültek a téma helyi szakértői, egyben gyülekezeti tagok. Dömötör Monika gyógypedagógus két elszármazott, s talán méltatlanul a feledés homályába került nő munkásságáról szólt. Szász Zsuzsa fotóművész „Gyermekünk szótlan nyelve” címmel adott ki albumot, melyben gazdag képanyaggal illusztrálta már újszülöttkortól kezdve a kicsik gazdag érzelemvilágát. Az '50-es években készült fekete-fehér fotókat leírások mellékelik. Ezenkívül prof. dr. Kopp Mária kutatásairól is beszélt az előadó, mely a magyar lelkiállapot feltárását célozta. A 2005-ben végzett felmérés védőnők közreműködésével zajlott, és érdekes adalékkal szolgált a férfiak és nők esetében az egészséget veszélyeztető tényezőkről.
Gaál Boglárka családterapeuta a családi (lélektani) örökségekről szólt, a generációkon át ható élményekről, traumákról, megtapasztalásokról. (A transzgenerációs hatások létét néhány éve végzett kísérletek is alátámasztják.) A történet tehát nemcsak a tervezett vagy nem kérdéssel kezdődik, hanem annál régebbre nyúlik. Bár az előbbi önmagában is meghatároz egy sorsot. Hiszen a magzat nemcsak táplálékot kap az anyai szervezettől, hanem annak érzelmi állapotába is belekerül. Ahogy az élet első heteiben kialakuló vagy elmaradó ősbizalom is alapvető lesz a későbbiek során. A kezdeti szeretethiány megpecsételi a sorsot. Hiszen ezek után nehéz lesz bármilyen esetben elhinni, hogy szerethető vagyok, elfogadható vagyok. Az első érintések is fontosak, nem véletlen a koraszülötteknél alkalmazott „kenguru módszer”.
– A korai traumák, negatív élmények, ha nincsenek kimondva, hihetetlen hatással vannak, rombolnak, generációkon át továbbadódnak – mondta a szakember. – Minden családban van feketebárány, rossz házasság, egy vagy több „csontváz a szekrényben”, titkok. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy őszintén, őszintén, őszintén. Kimondani, felvállalni. Ez az identitáskeresést segíti. Tudattalanul megy át a generációkon a pozitív és negatív lelki örökség. A felnőttek sokszor félnek kimondani az igazságot, mert hogy viseli majd a gyerek? Jobban, mint a felnőtt. Ami igazán nagy teher, az a hazugság, az ártalmasabb. Mert amit kapunk, továbbadjuk. A kört megszakítani a kimondással lehet. A bántalmazó, elhanyagoló szülőknél is távolabbra kell nézni. Ők is voltak bántalmazott és elhanyagolt gyermekek. Ez a mintájuk, és a minták nagyon erősek, de megváltoztathatók. S végül egy jellegzetes magyar lelki örökségre is utalt az előadó. Az érzelmek kifejezése, a szívből jövő ölelés népünk sajátja. Bár ez nem mindenkinek könnyű, de tanulható. S mielőtt még mindent a felmenők nyakába varrnánk, tudni kell, hogy van saját akarat, saját gondolat, és a tettekért felelősséget kell vállalni. A saját utunkra csak így tudunk lépni.