Interlingva, a közvetítőnyelv D. Tóth testvérek a páholyban Zrínyi 1566 a színházban Búcsú Balogh Tamás színművésztől

Interlingva, a közvetítőnyelv

Felszínre hozni a közös nyelvi alapot

Sokan népzenészként ismerik, azt viszont már jóval kevesebben tudják róla, hogy alkalmazott nyelvészet szakon végzett. Bár nem a szakmájában dolgozik, azért van egy olyan hobbija, ami erősen kötődik a nyelvészethez.

Kovács Péter

– pánczélPetra –

A zalaegerszegi Kovács Péter jelenleg az egyetlen olyan ember Magyarországon, aki tud interlingva nyelven kommunikálni, és rendszeresen használja is a nyelvet. Ez azt is jelenti, hogy egyedüli magyarként tagjává vált egy nemzetközi közösségnek. A minap Prágában vett részt az interlingvások kétévente megrendezésre kerülő konferenciáján. Ennek apropóján beszélgettünk erről a kevesek által ismert nyelvről.
– Az interlingva egy nemzetközi segédnyelv, vagy más néven közvetítőnyelv. Az a célja, hogy megkönnyítse a nemzetközi kommunikációt. Először egyetemista koromban találkoztam vele, mert az alkalmazott nyelvészet szakon volt egy efféle nyelveket bemutató kurzus, de akkor még nem mélyedtem el benne. Aztán 2003-ban az internetet böngészve akadtam rá interlingvás oldalakra – fórumokra, chat-szobára. Már elsőre is természetesnek tűnt a nyelv, és meglepő módon szinte elsőre értettem. Gyorsan tanulható.
– Ez egy mesterséges nyelv, vagy több annál? Hogyan lehetne meghatározni az alapjait?
– Nem szeretjük ezt a kifejezést, mert valójában nem mesterkélt, nem „műanyag”. Inkább szerkesztett nyelv. Még a 20. század első felében dolgozta ki egy amerikai nyelvészcsoport, melynek szótárát és nyelvtanát 1951-ben publikálták először. Az alapja egy látens közös nyelv, vagyis a latin és görög alapokon nyugvó közös európai szókincs. Tulajdonképpen ezt az alapnyelvet hozza az interlingva a felszínre, úgy, hogy rendszerezi a közös szavakat egy egyszerűsített, könnyen elsajátítható nyelvtannal. Magyarországon sokáig Jeszenszky Ferenc fizikus volt a képviselője – vele vettem fel én is annak idején a kapcsolatot –, ő készítette el a magyar interlingva tankönyvet is. Sajnos, ő 2011-ben elhunyt, így én maradtam az egyedüli nyelvhasználó. Persze voltak azért olyan magyarok – tőlem függetlenül –, akik részt vettek a munkában, ők jellemzően programozók. Különféle interlingvás anyagokat digitalizáltak vagy töltöttek fel az internetre, de nem használták magát a nyelvet.
– A latin és görög eredet nem szűkíti be nagyon a nyelv határait? Mennyire bővíthető, vagy nyitott a nyelv?
– Szerencsére rengeteg olyan szó van Európában (sőt az USA-ban is), amiről ha levesszük az angolos, franciás vagy olaszos írásmódot és kiejtést, akkor megkapjuk az adott szó „prototípusát”, ami többszáz millió ember számára érthetővé válik. Így egy nemzetközi nyelvről van szó, aminek a forrásnyelvei az angol, a francia, az olasz, valamint a spanyol–portugál. Kontrollnyelvként pedig ott van a német és az orosz. A nyelv bővül is, hiszen míg az 1951-es szótárban 27 ezer szó szerepelt, ma már legalább 51.500 szavunk van. Az interlingva pedig nyitott, hiszen folyamatosan érkeznek a digitális világból is a szavak (a számítástechnika nyelve), amik jórészt angol eredetűek, de ezeket más országok is angolosan használják, így beépíthetők az interlingvába is. Az is tény, hogy rendszeresen kapunk olyan kritikákat, hogy túlságosan eurocentrikus a nyelv, pont a latin–görög alapok miatt. Ugyanakkor ez mégis egy olyan közös kulturális örökség, amit ha a felszínre hozunk, jól lehet vele nemzetközi szinten kommunikálni. Már ez utóbbi szó is ilyen. Interlingvául communication, kiejtve „komunikación”, vagyis majdnem magyarosan ejtjük, c-vel.
– Ha az interlingvások összejönnek, vagy ha interneten csevegnek, milyen témákról beszélgetnek?
– Legtöbbször maga a nyelv a téma. A nyelvtan, a szókészlet, a bővíthetőség, az egyezések keresése. Pedig személy szerint örülnék neki, ha kulturális vagy tudományos témák is előjönnének, hiszen épp az lenne a cél, hogy az együttműködés jegyében ilyesféle dolgokról beszélgessenek a különféle nemzetek ezen a közvetítőnyelven. Épp ezért a prágai világkonferenciára például egy rendhagyó prezentációval készültem: a magyar népi hangszerekről tartottam előadást interlingva nyelven, meg persze a zene nyelvén. Vannak azért próbálkozások, mert létezik interlingva újság, meg internetes rádió is, melynek szerkesztője vagyok.
– Általában kik érdeklődnek a nyelv iránt? Nyelvészek, nyelvtanárok, irodalmárok...?
– Tény, hogy főleg az értelmiség, de nemcsak a humán. Ami furcsa, hogy inkább a férfiak foglalkoznak vele. Sajnos, kevés a nő, sőt fiatalok sem nagyon vannak a nemzetközi „csapatban”. Ennek nem nagyon tudjuk az okát. Lehet, hogy az elméletibb dolgok kevésbé érdeklik őket. Vagy érdeklődnek, de csak az internetet bújva, és csendben meghúzódnak a háttérben. Viszont kialakult már egy interlingvás „kemény mag”, és mindig jönnek új arcok is.
– Vannak magyar viszonylatban távlati tervek?
– Jó volna egy valódi nagyszótár. Hogy ezt én készítem-e el, és ha igen, akkor egyedül csak én-e, azt nem tudom. Amúgy a Facebook-oldalamon alkalmanként írok interlingva nyelven, hátha az ismerőseim közül megtetszik valakinek a dolog.

 

 

 

 

 

vissza az elejére


D. Tóth testvérek a páholyban

Mindketten az újságírás felé sodródtak

Egyikük sem készült újságírónak vagy televíziós személyiségnek. Mivel nagybátyjuk orvos volt, eredetileg ők is azok szerettek volna lenni.

– pet –

Az Egerszegi Páholy vendége D. Tóth Kriszta és testvére, D. Tóth András voltak. A kaposvári születésű újságíró-műsorvezetőkkel Buza Beáta, az est háziasszonya beszélgetett. Mint kiderült, a D. Tóth testvérek is pont úgy szekálták egymást gyerekkorukban, mint más tesók. Mivel hat év van köztük, ez azt is jelenti, hogy András bosszantásképpen rendszeresen megzavarta nővére randijait. Szüleik válása, majd édesanyjuk halála után sok minden megváltozott, Kriszta például sokkal gondoskodóbb lett testvérével. Főleg miután már mindketten Budapestre költöztek. Kriszta újságírói karrierje középiskolás korában egy vesebetegséggel kezdődött, ami miatt hetekig otthon feküdt. Osztálytársai aztán egyszer a leckével együtt egy amerikai ösztöndíj hírét is hozták. Unalmában megírta a pályázatot, így egy nyarat kint töltött az USA-ban egy magániskolában. Itt többek között festészetet, amerikai történelmet és újságírást is tanult. Ez utóbbiba bele is szeretett. András orvos, majd színész szeretett volna lenni (nagynénjük Kútvölgyi Erzsébet színésznő, de édesanyjuk is kacsintgatott a színészi pálya felé). A színműre nem vették fel, így kommunikáció szakon kötött ki. Aztán az ő életében is jött egy váratlan fordulat: a főiskola faliújságján látott egy hirdetést, hogy az RTL Klubhoz keresnek embereket. Gyakornok, riporter, majd műsorvezető lett. D. Tóth Kriszta mesélt a brüszszeli tudóstói éveiről is, amit nagyon szeretett. Úgy érzi, hogy a szakma csúcsa sokkal inkább az, ha valaki tudósít, és nem az, ha egy stúdióból műsort vezet, hiszen a tudósító benne van az eseményekben, sokszor a történelmi pillanatokban. Ő például épp hazánk uniós csatlakozásakor volt Brüszszelben. Utána több hazai televíziós műsor (Híradó, Panoráma, majd saját show-műsor) vezetője is volt. 2013-ban azonban eljött a köztévétől. Előbb könyveket írt, majd elindította saját online magazinját, a WMN-t. A videómegosztón pedig az Elviszlek magammal sorozattal vált népszerűvé. Közben Andrással is kitaláltak egy közös projektet: a Helló, tesó! teljesen kettejük produkciója, és nagyon élvezik a közös munkát. Húsz évet egymás nélkül töltöttek el a magyar médiában, most öröm, hogy együtt dolgozhatnak. Úgy érzik, hogy még a különbözőségeiket is a műsor javára tudják fordítani.

 

 

 

 

 

vissza az elejére


Zrínyi 1566 a színházban

Elkezdődött az idei színházi évad Zalaegerszegen. A nyitányt egy zenés történelmi dráma, a Szigetvár hősies védésének és elestének emléket állító Zrínyi 1566 rockmusical adja.

A kétfelvonásos darab címszerepét vendégművész, Sasvári Sándor Jászai-díjas színművész alakítja. A műben a Hevesi Sándor Színház szinte egész társulata színre lép. A Moravetz Levente szerző-rendező által jegyzett darab érdekessége, hogy 2009 óta minden szeptemberben Szigetváron, a belső várban adják elő, Zrínyi és társai kirohanása (szeptember 7.) előtt tisztelegve. A darab kőszínházi változata pedig több vendéghelyszínen volt már látható, most éppen Zalaegerszegen. A műfajválasztás nem titkolt célja, hogy minél inkább megszólítsa a fiatal korosztályt, felébresztve bennük a történelmi érdeklődést a hősök iránt, Szigetváron már nagyon jók erre a válaszreakciók. Az elhangzó dalok Balásy Szabolcs, Horváth Krisztián és Papp Zoltán szerzeményei.

 

 

 

 

 

vissza az elejére


Búcsú Balogh Tamás színművésztől

Sokoldalúan művelt úriember volt

Kollégái, barátai, tisztelői vettek végső búcsút Balogh Tamás színművésztől a Hevesi Sándor Színház nézőtéri előcsarnokában. Mint ismert, a zalaegerszegi társulat örökös tagja október 2-án, 75 éves korában hunyt el.

– pet –

A búcsúztató bejátszásokkal kezdődött, melyekben megelevenedtek Balogh Tamás legnevezetesebb színházi szerepei; a Robinson & Crusoe előadástól kezdve egészen a 2018-as Caligula helytartójáig. Ezt követően dr. Besenczi Árpád igazgató köszönt el kollégájától. Mint mondta: Balogh Tamás harminc évig élt és dolgozott Zalaegerszegen, szerepeit és jellegzetes alakját sokan ismerik a városban. Fehér öltöny, nyakkendő és az elmaradhatatlan cigaretta. Ez utóbbi rendszeres vitaforrás is volt köztük, miután bevezették, hogy közintézményekben nem lehet dohányozni. Olyan volt, mint egy gyerek, nem akarta elhinni, hogy nem gyújthat rá házon belül, persze „takarásban” azért megtette – mondta az igazgató. Balogh Tamás talpig úriember volt! Nemcsak elegáns (senki nem tudott úgy hosszú kabátot és kalapot viselni, mint ő), hanem sokoldalúan művelt is. A történelem, az irodalom, a nyelvészet éppúgy érdekelte, mint a gasztronómia, azon belül is a fűszerek. Páratlan humora volt, így nemcsak drámai szerepekben, hanem vígjátékokban is ki tudott teljesedni. Halála szomorúság és nagy veszteség a magyar színházi életnek – mondta Besenczi Árpád. Búcsúzott kollégájától, az „Édes Úrtól” a színház egykori művészeti vezetője, Sztarenki Pál is. A Facebookon korábban megjelent írását Bellus Attila színművész olvasta fel. A rendező örömmel gondol vissza a sok közös munkára, a beszélgetéseikre, és külön köszöni neki a Közellenségben, valamint a Caligula helytartója című darabban nyújtott alakítását. Balogh Tamás ez utóbbiban játszott szerepéért (Barakiás), a 2018-as Vidéki Színházak Találkozóján megkapta a „legjobb férfi alakításért” járó fődíjat. Harminckét év alatt összekovácsolt minket a vidéki színházi lét és a színházról való közös gondolkodás. Egy hullámhoszszom voltunk – e szavakkal búcsúzott pályatársától és jó barátjától Farkas Ignác színművész. Mindketten 1987-ben jöttek Zalaegerszegre, rengeteg közös előadásuk, közös jelenetük volt, gyorsan egymásra hangolódtak és barátok lettek. Ahogy a színművész fogalmazott: Tamás ízig-vérig úriember volt, még kritizálni is úrként tudott. Kitűnt az átlagból, és nyomot hagyott minden emberben. Jellegzetes hanghordozása és mondásai még sokáig hiányozni fognak.
A jelenlévők egy-egy szál fehér virággal vettek végső búcsút a színművésztől.

 

 

 

 

vissza az elejére