Interlingva, a közvetítőnyelv | D. Tóth testvérek a páholyban | Zrínyi 1566 a színházban | Búcsú Balogh Tamás színművésztől |
Felszínre hozni a közös nyelvi alapot
Sokan népzenészként ismerik, azt viszont már jóval kevesebben tudják róla, hogy alkalmazott nyelvészet szakon végzett. Bár nem a szakmájában dolgozik, azért van egy olyan hobbija, ami erősen kötődik a nyelvészethez.
|
Kovács Péter |
– pánczélPetra –
A zalaegerszegi Kovács Péter jelenleg az egyetlen olyan ember
Magyarországon, aki tud interlingva nyelven kommunikálni, és rendszeresen
használja is a nyelvet. Ez azt is jelenti, hogy egyedüli magyarként tagjává vált
egy nemzetközi közösségnek. A minap Prágában vett részt az interlingvások
kétévente megrendezésre kerülő konferenciáján. Ennek apropóján beszélgettünk
erről a kevesek által ismert nyelvről.
– Az interlingva egy nemzetközi segédnyelv, vagy más néven közvetítőnyelv. Az a
célja, hogy megkönnyítse a nemzetközi kommunikációt. Először egyetemista
koromban találkoztam vele, mert az alkalmazott nyelvészet szakon volt egy efféle
nyelveket bemutató kurzus, de akkor még nem mélyedtem el benne. Aztán 2003-ban
az internetet böngészve akadtam rá interlingvás oldalakra – fórumokra, chat-szobára.
Már elsőre is természetesnek tűnt a nyelv, és meglepő módon szinte elsőre
értettem. Gyorsan tanulható.
– Ez egy mesterséges nyelv, vagy több annál? Hogyan lehetne meghatározni
az alapjait?
– Nem szeretjük ezt a kifejezést, mert valójában nem mesterkélt, nem „műanyag”.
Inkább szerkesztett nyelv. Még a 20. század első felében dolgozta ki egy
amerikai nyelvészcsoport, melynek szótárát és nyelvtanát 1951-ben publikálták
először. Az alapja egy látens közös nyelv, vagyis a latin és görög alapokon
nyugvó közös európai szókincs. Tulajdonképpen ezt az alapnyelvet hozza az
interlingva a felszínre, úgy, hogy rendszerezi a közös szavakat egy
egyszerűsített, könnyen elsajátítható nyelvtannal. Magyarországon sokáig
Jeszenszky Ferenc fizikus volt a képviselője – vele vettem fel én is
annak idején a kapcsolatot –, ő készítette el a magyar interlingva tankönyvet
is. Sajnos, ő 2011-ben elhunyt, így én maradtam az egyedüli nyelvhasználó.
Persze voltak azért olyan magyarok – tőlem függetlenül –, akik részt vettek a
munkában, ők jellemzően programozók. Különféle interlingvás anyagokat
digitalizáltak vagy töltöttek fel az internetre, de nem használták magát a
nyelvet.
– A latin és görög eredet nem szűkíti be nagyon a nyelv határait? Mennyire
bővíthető, vagy nyitott a nyelv?
– Szerencsére rengeteg olyan szó van Európában (sőt az USA-ban is), amiről ha
levesszük az angolos, franciás vagy olaszos írásmódot és kiejtést, akkor
megkapjuk az adott szó „prototípusát”, ami többszáz millió ember számára
érthetővé válik. Így egy nemzetközi nyelvről van szó, aminek a forrásnyelvei az
angol, a francia, az olasz, valamint a spanyol–portugál. Kontrollnyelvként pedig
ott van a német és az orosz. A nyelv bővül is, hiszen míg az 1951-es szótárban
27 ezer szó szerepelt, ma már legalább 51.500 szavunk van. Az interlingva pedig
nyitott, hiszen folyamatosan érkeznek a digitális világból is a szavak (a
számítástechnika nyelve), amik jórészt angol eredetűek, de ezeket más országok
is angolosan használják, így beépíthetők az interlingvába is. Az is tény, hogy
rendszeresen kapunk olyan kritikákat, hogy túlságosan eurocentrikus a nyelv,
pont a latin–görög alapok miatt. Ugyanakkor ez mégis egy olyan közös kulturális
örökség, amit ha a felszínre hozunk, jól lehet vele nemzetközi szinten
kommunikálni. Már ez utóbbi szó is ilyen. Interlingvául communication, kiejtve „komunikación”,
vagyis majdnem magyarosan ejtjük, c-vel.
– Ha az interlingvások összejönnek, vagy ha interneten csevegnek, milyen
témákról beszélgetnek?
– Legtöbbször maga a nyelv a téma. A nyelvtan, a szókészlet, a
bővíthetőség, az egyezések keresése. Pedig személy szerint örülnék neki, ha
kulturális vagy tudományos témák is előjönnének, hiszen épp az lenne a cél, hogy
az együttműködés jegyében ilyesféle dolgokról beszélgessenek a különféle
nemzetek ezen a közvetítőnyelven. Épp ezért a prágai világkonferenciára például
egy rendhagyó prezentációval készültem: a magyar népi hangszerekről tartottam
előadást interlingva nyelven, meg persze a zene nyelvén. Vannak azért
próbálkozások, mert létezik interlingva újság, meg internetes rádió is, melynek
szerkesztője vagyok.
– Általában kik érdeklődnek a nyelv iránt? Nyelvészek, nyelvtanárok,
irodalmárok...?
– Tény, hogy főleg az értelmiség, de nemcsak a humán. Ami furcsa, hogy
inkább a férfiak foglalkoznak vele. Sajnos, kevés a nő, sőt fiatalok sem nagyon
vannak a nemzetközi „csapatban”. Ennek nem nagyon tudjuk az okát. Lehet, hogy az
elméletibb dolgok kevésbé érdeklik őket. Vagy érdeklődnek, de csak az internetet
bújva, és csendben meghúzódnak a háttérben. Viszont kialakult már egy
interlingvás „kemény mag”, és mindig jönnek új arcok is.
– Vannak magyar viszonylatban távlati tervek?
– Jó volna egy valódi nagyszótár. Hogy ezt én készítem-e el, és ha igen,
akkor egyedül csak én-e, azt nem tudom. Amúgy a Facebook-oldalamon alkalmanként
írok interlingva nyelven, hátha az ismerőseim közül megtetszik valakinek a dolog.
Mindketten az újságírás felé sodródtak
Egyikük sem készült újságírónak vagy televíziós személyiségnek. Mivel nagybátyjuk orvos volt, eredetileg ők is azok szerettek volna lenni.
– pet –
Az Egerszegi Páholy vendége D. Tóth Kriszta és testvére, D.
Tóth András voltak. A kaposvári születésű újságíró-műsorvezetőkkel Buza
Beáta, az est háziasszonya beszélgetett. Mint kiderült, a D. Tóth testvérek is
pont úgy szekálták egymást gyerekkorukban, mint más tesók. Mivel hat év van
köztük, ez azt is jelenti, hogy András bosszantásképpen rendszeresen megzavarta
nővére randijait. Szüleik válása, majd édesanyjuk halála után sok minden
megváltozott, Kriszta például sokkal gondoskodóbb lett testvérével. Főleg miután
már mindketten Budapestre költöztek. Kriszta újságírói karrierje középiskolás
korában egy vesebetegséggel kezdődött, ami miatt hetekig otthon feküdt.
Osztálytársai aztán egyszer a leckével együtt egy amerikai ösztöndíj hírét is
hozták. Unalmában megírta a pályázatot, így egy nyarat kint töltött az USA-ban
egy magániskolában. Itt többek között festészetet, amerikai történelmet és
újságírást is tanult. Ez utóbbiba bele is szeretett. András orvos, majd színész
szeretett volna lenni (nagynénjük Kútvölgyi Erzsébet színésznő, de
édesanyjuk is kacsintgatott a színészi pálya felé). A színműre nem vették fel,
így kommunikáció szakon kötött ki. Aztán az ő életében is jött egy váratlan
fordulat: a főiskola faliújságján látott egy hirdetést, hogy az RTL Klubhoz
keresnek embereket. Gyakornok, riporter, majd műsorvezető lett. D. Tóth
Kriszta mesélt a brüszszeli tudóstói éveiről is, amit nagyon szeretett.
Úgy érzi, hogy a szakma csúcsa sokkal inkább az, ha valaki tudósít, és nem az,
ha egy stúdióból műsort vezet, hiszen a tudósító benne van az eseményekben,
sokszor a történelmi pillanatokban. Ő például épp hazánk uniós csatlakozásakor
volt Brüszszelben. Utána több hazai televíziós műsor (Híradó, Panoráma, majd
saját show-műsor) vezetője is volt. 2013-ban azonban eljött a köztévétől. Előbb
könyveket írt, majd elindította saját online magazinját, a WMN-t. A
videómegosztón pedig az Elviszlek magammal sorozattal vált népszerűvé. Közben
Andrással is kitaláltak egy közös projektet: a Helló, tesó! teljesen kettejük
produkciója, és nagyon élvezik a közös munkát. Húsz évet egymás nélkül töltöttek
el a magyar médiában, most öröm, hogy együtt dolgozhatnak. Úgy érzik, hogy még a
különbözőségeiket is a műsor javára tudják fordítani.
Elkezdődött az idei színházi évad Zalaegerszegen. A nyitányt egy zenés történelmi dráma, a Szigetvár hősies védésének és elestének emléket állító Zrínyi 1566 rockmusical adja.
A kétfelvonásos darab címszerepét vendégművész, Sasvári Sándor Jászai-díjas színművész alakítja. A műben a Hevesi Sándor Színház szinte egész társulata színre lép. A Moravetz Levente szerző-rendező által jegyzett darab érdekessége, hogy 2009 óta minden szeptemberben Szigetváron, a belső várban adják elő, Zrínyi és társai kirohanása (szeptember 7.) előtt tisztelegve. A darab kőszínházi változata pedig több vendéghelyszínen volt már látható, most éppen Zalaegerszegen. A műfajválasztás nem titkolt célja, hogy minél inkább megszólítsa a fiatal korosztályt, felébresztve bennük a történelmi érdeklődést a hősök iránt, Szigetváron már nagyon jók erre a válaszreakciók. Az elhangzó dalok Balásy Szabolcs, Horváth Krisztián és Papp Zoltán szerzeményei.
Búcsú Balogh Tamás színművésztől
Sokoldalúan művelt úriember volt
Kollégái, barátai, tisztelői vettek végső búcsút Balogh Tamás színművésztől a Hevesi Sándor Színház nézőtéri előcsarnokában. Mint ismert, a zalaegerszegi társulat örökös tagja október 2-án, 75 éves korában hunyt el.
– pet –
A búcsúztató bejátszásokkal kezdődött, melyekben megelevenedtek Balogh
Tamás legnevezetesebb színházi szerepei; a Robinson & Crusoe előadástól
kezdve egészen a 2018-as Caligula helytartójáig. Ezt követően dr. Besenczi
Árpád igazgató köszönt el kollégájától. Mint mondta: Balogh Tamás
harminc évig élt és dolgozott Zalaegerszegen, szerepeit és jellegzetes alakját
sokan ismerik a városban. Fehér öltöny, nyakkendő és az elmaradhatatlan
cigaretta. Ez utóbbi rendszeres vitaforrás is volt köztük, miután bevezették,
hogy közintézményekben nem lehet dohányozni. Olyan volt, mint egy gyerek, nem
akarta elhinni, hogy nem gyújthat rá házon belül, persze „takarásban” azért
megtette – mondta az igazgató. Balogh Tamás talpig úriember volt!
Nemcsak elegáns (senki nem tudott úgy hosszú kabátot és kalapot viselni, mint
ő), hanem sokoldalúan művelt is. A történelem, az irodalom, a nyelvészet éppúgy
érdekelte, mint a gasztronómia, azon belül is a fűszerek. Páratlan humora volt,
így nemcsak drámai szerepekben, hanem vígjátékokban is ki tudott teljesedni.
Halála szomorúság és nagy veszteség a magyar színházi életnek – mondta
Besenczi Árpád. Búcsúzott kollégájától, az „Édes Úrtól” a színház
egykori művészeti vezetője, Sztarenki Pál is. A Facebookon
korábban megjelent írását Bellus Attila színművész olvasta fel. A
rendező örömmel gondol vissza a sok közös munkára, a beszélgetéseikre, és külön
köszöni neki a Közellenségben, valamint a Caligula helytartója című darabban
nyújtott alakítását. Balogh Tamás ez utóbbiban játszott szerepéért
(Barakiás), a 2018-as Vidéki Színházak Találkozóján megkapta a „legjobb férfi
alakításért” járó fődíjat. Harminckét év alatt összekovácsolt minket a vidéki
színházi lét és a színházról való közös gondolkodás. Egy hullámhoszszom voltunk
– e szavakkal búcsúzott pályatársától és jó barátjától Farkas Ignác
színművész. Mindketten 1987-ben jöttek Zalaegerszegre, rengeteg közös előadásuk,
közös jelenetük volt, gyorsan egymásra hangolódtak és barátok lettek. Ahogy a
színművész fogalmazott: Tamás ízig-vérig úriember volt, még kritizálni is úrként
tudott. Kitűnt az átlagból, és nyomot hagyott minden emberben. Jellegzetes
hanghordozása és mondásai még sokáig hiányozni fognak.
A jelenlévők egy-egy szál fehér virággal vettek végső
búcsút a színművésztől.