Tolmácsként ment be, modellként jött ki

Pataki (fabulon) ági az egerszegi páholyban

Azt mondja magáról, hogy nem egy különleges szépség, soha nem volt túl dögös sem, inkább a visszafogottság jellemezte, és jellemzi ma is. Szóval nem az a vadmacska típus. Inkább az átlag jobbik fele. De ez is jó valamire.

– pet –

Például arra, hogy valaki közel két évtizeden át a Fabulon reklámarca – és ezzel a ’70-es, ’80-as évek egyik legismertebb hazai modellje – legyen. Az Egerszegi Páholy vendége ezúttal Pataki Ági manöken, üzletasszony volt. A nyugdíjaskorú, ám ma is aktívan dolgozó modellel és filmproducerrel az est háziasszonya, Buza Beáta beszélgetett. Keveseknek van olyan mázlija, hogy belépnek egy helyre tolmácsként, majd ugyanonnan modellkét jönnek ki. Pataki Ágival egy véletlennek köszönhetően éppen ez történt. Német–spanyol tolmácsként dolgozott, és egy dél-amerikai delegáció hölgy tagjait kísérte a híres Rotschild Szalonba. Amikor a tulajdonos, Rotschild Klára meglátta őt, egyből közölte, hogy neki pont egy ilyen „próbakisasszony” kellene. Így indult modellkarrierje. Az 1970-es években járunk, ekkor még egészen más volt a manökenek élete, mint napjainkban. Autodidakta módon tanulták a szakmát, különféle magazinokból lesték el a trükköket, na és az étkezésükre, testükre sem figyeltek annyira, mint a mai modellek. Simán megették például a töltött káposztát.
A modellkedés ráadásul nem számított rendes foglalkozásnak; a Rotschild-lányok szabadúszók voltak. Többségüknek valamilyen „kamu-állása” volt, hogy ne kerüljenek a közveszélyes munkakerülő kategóriába. Mindettől függetlenül, a divatbemutatók és a szalon működése is profi volt és jól szervezett. Rotschild Klárához a Kádár-éra elitje járt vásárolni, így a szezonális divatbemutatókon túl mindig voltak kisebb, exkluzívabb bemutatók is a politikus- és diplomatafeleségek számára. Hogy nem sokkal később Fabulon-arc lett Pataki Ági, azt is egy véletlennek köszönhette. Egyik fotóművész ismerőse (aki szintén nő volt, és nem férfi; szóval Ágit tulajdonképpen mindig a nők fedezték fel) a vizsgakiállításához készített róla felvételeket. Ezek közül szúrt ki egyet a Kőbányai Gyógyszergyár vezetője (egy grafikusművész társaságában), majd meg is vásárolta a képet: további felhasználásra. A korszakra jellemző, hogy a modellt nem értesítették arról, hogy egy reklám arca lesz. Pataki Ági már csak a plakáton látta viszont magát, amint a Fabulon termékét hirdeti. Mint mesélte: gondolkodott rajta, hogy pereljen-e, ám valahol imponált is neki a dolog. Így végül nem vitte jogi útra a kérdést. Inkább húsz évig a Fabulon reklámarca lett. Persze sok más felkérést is kapott: hosszú ideig az Ez a Divat újság modellje volt, de külföldi cégek is megkeresték. Amit viszont soha nem vállalt, az az aktfotózás. Ehhez ő túl visszafogott, nem az ő stílusa. Sikerét sokkal inkább annak köszönhette, hogy átlagos külsővel rendelkezett, így átlagos nőknek tudott hétköznapi termékeket reklámozni.
Szerinte nem kell félteni a manökenszakmától a lányokat, mert itt sem kiszolgáltatottabb az ember, mint más munkahelyeken. Könnyen kapható nők mindenhol vannak, nem a szakma és a foglalkozás határozza meg, hogy milyenek leszünk. Nemet mondani pedig lehet, mint az az ő példáján is látszik. A sikerhez azért az is hozzájárult, hogy mindig volt egy B terve. Modellből így lett üzletasszony (sokáig egy divatüzletláncot menedzselt), aztán meg filmproducer (olyan hazai alkotások kötődnek a nevéhez, mint az Üvegtigris, az Egy nap, a Fehér tenyér vagy a Delta). Bár, mint mondja, ez utóbbi munkához kellett egy jó férj is. Kovács Gábor producerrel jelenleg egy közös családi vállalkozásuk van. Ági az első szűrő: vagyis ő olvassa el először a hozzájuk beérkező forgatókönyveket. Ami az ő rostáján átmegy, azzal kezd el a férje is foglalkozni. Ami a nyugdíjas éveket és az öregséget illeti, elmondta: nem nyugdíjba kell vonulni, hanem mértékletesen élni. Ugyanakkor aktívan. Ő még egyáltalán nem tervezi, hogy visszavonul (nemrégiben újból egy kozmetikai cég reklámarca lett). Szerinte nemcsak a fiatalság az érték. Idősebb korában is jól érezheti magát az ember. Még akkor is, ha szépen nem lehet megöregedni (mert az öregség nem feltétlenül szép), de jól igen. Vagyis maradjunk nyitottak, érdeklődők, éljünk társasági életet és tegyük a dolgunkat. Az esten az is kiderült: a reklám (főleg ha azon Pataki Ági szerepel) művészettörténeti érték is lehet. A fővárosi Kálvin tér egyik házának tűzfalát évtizedekig díszítő, mozaikokból készült Fabulon-reklám (Erdélyi Miklós képzőművész 1982-es alkotása) 2000 óta műemlék. A környék átépítése miatt ugyan lekerült a házfalról (pont ez adta az apropót a műemlékké nyilvánításhoz), ám a beszámozott és őrzött mozaikdarabkák arra várnak, hogy valami méltó helyen ismét összerendeződhessenek egy képpé.

vissza az elejére

Szobrok és lírai gondolatok

Kötet szabolcs péter munkásságáról

A Lokálpatrióta Klub legutóbbi összejövetelén mutatták be Szabolcs Péter Szobrok és gondolatok című kötetét. A művész munkásságának leglényegesebb elemeiből válogató képes albumot Mészáros T. László fotográfus készítette.

– pP –

A könyv érdekessége, hogy a szobrokról készült képek mindegyike mellett Szabolcs Péter lírai szövegei olvashatók, amik reflektálnak az adott alkotásra, vagy annak hangulatára, keletkezési körülményeire. Az esten Iványi Ildikó, a klub vezetője beszélgetett a képzőművésszel és a fotóssal, aki – mint kiderült – a könyv ötletgazdája is volt egyúttal. Mészáros T. László elárulta: már tizenkilenc évvel ezelőtt megfogalmazódott benne a gondolat, hogy jó volna Szabolcs Péter munkáit egy szép albumba rendezni, de a „kivitelezés” idáig váratott magára. Közben jött az ötlet, hogy a szobrok mellett legyenek írások is, de ne a hagyományos módon, hanem inkább maga az alkotó valljon őszintébb, vagy líraibb formában az egyes művekről. A fotográfus egyébként már hosszú évtizedek óta nagy tisztelője a művésznek, még annak idején, az Egervári Művésztelepen figyelt fel szobraira. Szabolcs Pétert azóta is az ország egyik legkiemelkedőbb szobrászának tartja, mind a mívességet, mind pedig a szobrok rejtett mondanivalóját tekintve. Ezért is örül, hogy végül sikerült megjelentetni ezt a képes és szöveges albumot. A kiadványba főleg a kisplasztikák kerültek, de nagyobb alkotásokat is lencsevégre kapott a fotós. Család, szerelem, női test és keresztény ikonográfia egyaránt megjelenik témaként. Bár – ahogy Szabolcs Péter tréfásan megjegyezte – az erotikusabb tartalmú plasztikák kimaradtak a válogatásból, talán ezek egy külön kötetben kapnak majd helyet. A Lokálpatrióta Klub rendezvényén a szobrászművész életútjáról is sok minden kiderült. Lengyel gyökerekkel rendelkezik, beteges kisgyermek volt, emiatt többször került tüdőszanatóriumba is. A diósgyőri születésű alkotó fővárosi művészeti iskolákban tanult; a képzőművészeti főiskolán 1967-ben diplomázott. Utána költözött Zalaegerszegre. Itt gimnáziumi tanár lett, de elvégezte közben a „4 kiló” (akkori 407-es szakmunkásképző) betanított hegesztő képzését, megszervezte az Egervári Művésztelepet, sőt Művészeti Tanácsot is létrehozott. Azt hitte – kissé idealisztikusan és naivan –, hogy össze lehet fogni a képzőművészeket egy csapatba, hogy hatékonyabban képviselhessék érdekeiket. Később rájött, hogy ez csak akkor lenne működőképes, ha a tanács afféle „pártként” működne, ám a művészek ilyesféle munkavégzésre nem alkalmasak.  Szabolcs Péter azt vallja, hogy a művészet mindig az életet szolgálja. Nem állhat sem ideológia, sem mecénás szolgálatában. A rajzot pedig egy ugyanolyan fontos kommunikációs rendszernek tartja, mint a nyelvet, vagy akár a zenét/éneket. A most megjelent Szobrok és gondolatok kötet a Tourinform-irodában megvásárolható.

vissza az elejére

Színek, mázak, életszeretet

Borsódy eszter kiállítása a vmk-ban

Az alkotópályájának és életútjának közepén összegezte eddigi munkásságát egy kiállítás formájában Borsódy Eszter keramikus, iparművész. A Gönczi Galériában november végéig láthatók csodálatos alkotásai.

– b. k. –

Neves szentedrei keramikusok voltak Borsódy Eszter szülei is, ezért a már gyerekkorában lehetősége nyílt arra, hogy betekintést nyerjen a mesterség szépségeibe. Többször megfordult az elmúlt években szakmai okokból Zalában, a gébárti kézművesházban is, ezért errefelé több jó ismerősre, barátra is szert tett. Amióta pedig saját három gyermeke is felnőtt, még többet tud a kerámiázással foglalkozni az iparművész. Az öszszegzés mellett tehát az érdeklődéssel várt jövő is felsejlik a bemutatón. A megnyitón pályatársa és barátja, Csuti Tibor fazekas, népi iparművész mondott köszöntőt és Bodonyi Emőke művészettörténész elemezte az eddigi munkásságot és a kiállítást egyaránt. Elhangzott: az alkotásokból a munka-, természet- és életszeretet tükröződik, az idő múlása formákban és színekben köszön vissza. Bőségtálak és pompázatos virágok tükrözik az alkotó pozitív életszemléletét. Különböző népek mitológiai alakjai tűnnek fel, ahogy az agyagból teremtett ember is. Kozmikus történések egyedi formavilágban, különleges színhasználattal, mely időnként szembefordul a szakmai szabályokkal. Rendkívüli alapossággal, hosszú előtanulmányok után lát munkához a művész, kellő alázattal, s mindez visszasugárzik az alkotásokból. A kiállított munkák legfiatalabbja, egy régi vágy, az 1956-os forradalomnak emléket állító mű, mely néhány napja látott csak napvilágot. Az alkotó egyik kedvenc témaköre a mitológia, a tárlaton többségében ez szerepel. Néhány kultúrtörténeti érdekesség is helyet kapott. Így többek között egy mobil alkotás, mely a táncművészet előtt tiszteleg, s mozgó volta talán teljesen egyedülállóvá is teszi az agyagba formált balettes körtáncot. Számos ujjgyakorlat is éke a kiállításnak, melyek akár önálló alkotásként is megállnák a helyüket, de csupán bevezetőként szolgáltak egy-egy nagyobb mű létrejöttéhez. Az alkotó elárulta, egyedi munkák készítése a célja, ne legyen belőlük még egy.
– Az élet a kedvencem. És szerintem minden alkotásom ugyanazt mondja el, az élet csodálatos. Csak mindezt észre kell venni, mert igaz ugyan, hogy mindenki néz, de ez nem elég, látni is kell. A paradicsomban élünk, az édenkert a földön van. Én mindent szeretek – mondta a media via alkalmából Borsódy Eszter.

vissza az elejére