Olvasás: önismeret, személyiségfejlődés | Másfél évig kalandoztak | Dalos kifestő az őszről |
Olvasás: önismeret, személyiségfejlődés
Mire való az irodalomterápia?
Az egyedül olvasás is lehet terápiás hatású, ha akkora erővel bír a szöveg, hogy az megváltoztatja valaki látásmódját. Az igazi irodalomterápia azonban csoportos tevékenység és szakavatott vezetővel történik.
|
Béres Judit és Nagy Réka |
– pet –
A Pszicho Estek rendezvénysorozat vendége ezúttal dr. Béres Judit
irodalomterapeuta volt. A PTE BTK docensével (aki a napjaink terapeutáit képző,
kétéves biblioterápia szakirányú továbbképzés egyik oktatója is) Nagy Réka
klinikai szakpszichológus beszélgetett. Többek között arról, hogy hogyan is
zajlik egy irodalomterápiás foglalkozás, és milyen szövegek alkalmasak terápiás
célra. Bevezetésképpen elhangzott: az egyedül olvasás és a csoportmunka között
az a legnagyobb különbség, hogy kölcsönhatás alakul ki a résztvevők között, így
a reflexiók megoszlanak. A másik gondolatai is hatnak az egyénre, illetve a
vezető is igyekszik olyan kérdésekre fókuszálni, amik előremozdítják az embert;
valamilyen pozitív változást idézve elő. Béres Judit elmondta,
hogy a terápia szó miatt sokan valamiféle klinikai „kezelésre” gondolnak az
irodalomterápia kapcsán, pedig ez azért alapvetően az egészségesek, vagyis a
hétköznapi problémákkal küzdők terápiája. Inkább önismereti, önfejlesztő/személyiségfejlesztő
csoportokról van szó. Persze néha előfordul, hogy kiegészítő terápiaként
komolyabb betegségekben szenvedőknek is ajánlják. Megtudtuk: több országban is
van példa arra, hogy a háziorvosok receptre írnak fel könyveket a betegeknek.
Nem szépirodalmat, hanem olyan önsegítő szakkönyveket, melyek érthetőbbé teszik
a betegség és a gyógyulás folyamatát a páciens számára. (Ez a külföldi jó
gyakorlat egyébként az egészségügyi ellátás és a könyvtárak közötti kapcsolaton
is alapul.) Ami a biblioterápiás foglalkozásokat illeti: általában 5–12 fővel
dolgoznak a vezetők. Ennél nagyobb számú csoporttal már nem lehet jól
együttműködni. Azt gondolnánk, hogy csak magas irodalom jöhet szóba, de ez
egyáltalán nem így van. Attól, mert valami jó irodalmi szöveg, még nem biztos,
hogy jó terápiás szöveg is lesz – fogalmazott a szakember. Hozzátette: a
foglalkozásokon olyan szövegek kerülnek inkább előtérbe, amire a saját
problémáit rá tudja vetíteni az ember. Ő személy szerint nagyon szereti a
kortárs magyar irodalmat (például Háy János, Tandori Dezső, Finy Petra
vagy Erdős Virág műveit), mert ezek mai nyelven íródtak, a mai
valóságról szólnak, így könnyebb „bevonódni”. Vagyis azonosulni velük, ami
nagyon fontos a terápia során. Hiába szép ugyanis egy-egy klasszikus irodalmi mű,
ha ma már nem tudunk a mindennapi életünk során kapcsolódni hozzá. A
csoportmunka nemcsak olvasásról, hanem írásról is szól, hiszen a résztvevők is
írnak szövegeket. Ez lehet önkifejezésre szolgáló kreatív szöveg, vagy valamely
olvasmányra való reflexió. Persze nem az a cél, hogy művészi vagy tudományos
művek szülessenek. A lényeg inkább az, hogy az egyén megérezze, mit adhat neki
az írás, vagy hogy milyen érzelmeket vált ki belőle egy-egy olvasott szöveg. A
foglalkozásokon leginkább olyan kérdések merülnek fel, amikkel mindannyiunknak
dolga van: elmúlás, életcélok, szabadság, társas kapcsolatok. A szövegek
segíthetnek megfejteni, hogy ezekhez milyen a személyes viszonyunk. Önmagunk
jobb megismerése pedig szemléletváltáshoz is vezethet. És ez a pozitív kicsengés
az irodalomterápia egyik lényege. Persze itt sincs mindig siker: van, aki
kevésbé kommunikatív, vagy nehezebben tud csoportban dolgozni. Nekik más
módszereket is tud ajánlani a terapeuta. Léteznek tematikus csoportok;
annál is inkább, mert Béres Juditnak például a gender-tudomány is
az egyik kutatási területe. Van női önkifejezést segítő csoportja, de
kisgyermekes szülőknek, pároknak, sőt elvált apukáknak szóló is. Ez utóbbi azért
fontos, mert róluk – és az ő érzelmi életükről – általában véve is nagyon kevés
szó esik. Ezenkívül például addiktológiai és onkológiai biblioterápiás csoportok
is vannak, melyek értelemszerűen a speciális helyzetben lévő egyéneknek
nyújtanak segítséget az olvasás és az írás által. A szakember azt mondta:
nem mindig pozitív, vagy vidám szövegekre kell törekedni az olvasás során. Nem
baj, ha először valakit letaglóz az, amit olvas. Attól még számos kérdésre,
élethelyzetre választ adhat. Megtaníthat könynyebben élni, jobban megismerni
magunkat és másokat, vagyis a világot – ami az irodalom célja is egyúttal.
Véget ért a múzeumpedagógiai projekt
Lezárult a Göcseji Múzeum „Kalandozások a múltba” című múzeumpedagógiai projektje. Az intézmény 2018-ban nyert 30 millió forintos támogatást diákoknak szóló szakkörök és témanapok szerevezésére.
– pet –
Mint az a Kommunizmus áldozatainak emlékhelyén megtartott projektzárón kiderült:
18 hónap alatt több mint 3700 gyermek vett részt a foglalkozások valamelyikén.
Kaján Imre igazgató elmondta: az intézmény a pályázat segítségével
szintet tudott lépni a múzeumpedagógiai foglalkozások terén. A programban
tizenkét oktatási intézmény (iskolák és óvodák egyaránt) vett részt a megyéből.
A közös kirándulások során pedig 20 ezer kilométert tettek meg 2018 augusztusa
óta. A foglakozások hasznosságát méltatta Kajári Attila, a
Zalaegerszegi Tankerületi Központ igazgatója, aki további együttműködést remél
az iskolák és a múzeum között. A múzeumpedagógiai órákat üdvözölte
Pácsonyi Imre, a Zala Megyei Közgyűlés alelnöke is, aki szerint a
projekt jó példa arra, hogy izgalmas szemléltető- és gyakorlati eszközökkel,
hogyan lehet fontos ismereteket átadni a gyerekek számára. A „Kalandozások a
múltba” projekt részleteit Kissné Kovács Ágnes múzeumpedagógus,
projektmenedzser ismertette. Mint mondta: 2018 augusztusa és 2020 januárja
között tizenötféle témanapot, háromféle szakkört és összesen hatvanöt
kirándulást tartottak. Mindent egybevetve 162 foglalkozáson vehettek részt a
gyerekek. Változatos témákat jártak körbe: régészeti, helytörténeti, néprajzi,
művészettörténeti órák egyaránt szerepeltek a programban. A résztvevők
megismerkedhettek többek között Mindszenty József zalaegerszegi
munkásságával, a nyugat-dunántúli kastélyokkal, a betyárok világával, az 1956-os
forradalom és szabadságharc zalai eseményeivel, a Balaton-felvidéki pálos
kolostorokkal, a korabeli céhes mesterségekkel és a művészettörténet legjelesebb
korszakaival is. A projekt másfél éves időszaka alatt a múzeum tizenhárom
munkatársa vett részt a munkában.
Laposa Julcsi, Balaicz Zoltán és Velkey Péter |
Laposa julcsi újabb „hang-színei”
Megjelent Laposa Julcsi Prima díjas népzenész, zenei mediátor NÉPI hang-színek című kiadványsorozatának legújabb eleme, melyben az őszi ünnepkör szokásai és dalai elevenednek meg.
– pet –
A dalszövegeket, kottákat és egyéb meglepetéseket tartalmazó dalos kifestőt
sajtótájékoztató keretében mutatták be a városházán. Balaicz Zoltán
polgármester elöljáróban elmondta: a fiatal népzenész 2017-ben jelentkezett az
első NÉPI hang-színek kötettel, akkor még nem tudták, hogy egy sorozat lesz
belőle. A cél már az elején az volt, hogy bővítsék a gyerekek zenei, népzenei
műveltségét egy olyan kiadvány segítségével, ami játékos formában mutatja be
nekik az egyes ünnepkörökhöz tartozó dalokat. Az önkormányzat abban nyújt
segítséget, hogy a kötetet eljuttassák a város óvodásaihoz. A füzet a
pedagógusoknak is egyfajta segítség, hiszen az összegyűjtött, csokorba rendezett
népdalok által jobban tudnak egy-egy ünnepre készülni.
A téli ünnepkor 2018-as kötetbe rendezése után, most az őszi időszak (Szent
Mihály napjától, vagyis szeptember 29-től András napjáig, azaz november
30-ig) hagyományai és dalai jelennek meg a kifestőben. Laposa Julcsi
elárulta: mint mindig, most is próbált újdonságokkal előrukkolni. A
dalszövegeken, kottákon, kifestésre váró rajzokon és a CD-mellékleten kívül
kivágható matricák is gazdagítják a kiadványt. Sőt, egy hangszerkészítés (nádsíp)
lépéseivel is megismerkedhetnek a gyerekek – persze szülői felügyelet mellett.
A szerző elmondta, a kiadvány nem róla szól, hiszen nem a saját dalai kerültek a
füzetbe. Ezek közkincsek, ő csupán csokorba szedte és érthetőbbé tette az egyes
évszakokhoz kapcsolódó népdalokat, szokásokat, amikhez aztán játékokat rendelt.
Reméli, hogy az előzőekhez hasonlóan ismét sok gyerekhez és pedagógushoz eljut a
kiadvány. Annál is inkább, mert a zenei nevelésen túl a tehetséggondozás is cél.
A mellékletben szerepelő CD-n például zalaegerszegi és keszthelyi általános
iskolás diákok is szerepelnek. A közös munka külön öröm volt a zenész számára.
Elhangzott: a mostani kiadványban 18 dal kapott helyet, a CD zenei anyaga pedig
kicsit „világzenés” lett. A dalos kifestő illusztrációit Füle Viktória
készítette. A sajtótájékoztatón Velkey Péter humánigazgatási
osztályvezető elmondta: a NÉPI hang-színek; Ősz hamarosan a város összes
óvodájába eljut, ami több mint 70 óvodai csoportot jelent. Úgy látja, hogy ismét
egy igényes kiadvány született, melyet pedagógusok, szülők és gyerekek egyaránt
jó szívvel vesznek majd kézbe. Laposa Julcsi a jövőben szeretné a
tavaszi-nyári ünnepkör szokásait, népdalait is kötetbe rendezni, ennek
előkészületei már megkezdődtek.