Művészet és jótékonyság a kórházban

Tompa Gábor és dr. Kecskés Gábor

Igazgató, orvos, ápoló a színpadon

Három évvel ezelőtt alakultak a kórház javára rendezett jótékonysági gálán való fellépéshez. Három premiert tudnak magukénak, sőt zalakarosi szakmai konferenciára is meghívták őket. Most is ezen februári vendégfellépésre készülnek, felelevenítve a novemberben bemutatott darabot. A csoport lelke, vezetője dr. Kecskés Gábor orvos igazgató, szakmai felkészítő, rendező pedig Tompa Gábor. Velük beszélgettünk.

– Bánfi Kati –

– Nemcsak kérni akartunk adományt, hanem cserébe adni is valamit az embereknek, amitől jól érzik magukat. A főigazgatónktól, dr. Halász Gabriellától származott az ötlet, hogy legyen jótékonysági gálaest. Én magam is színházkedvelő vagyok, Tompa Gábor pedig régi kedves barátom, így adódott az ötlet, hogy felkérjük, segítsen. Egyből nehéz helyzetbe is hoztuk, miután mi határoztuk meg a darabot, Molnár Ferenc egyik egyfelvonásosát. A „tudatlanok” ide nekem az egész világot hozzáállásával, de lelkesen. Végül is vidámabb lett a hangvétele, mint terveztük, és óriási volt a sikere is – idézte fel az orvos igazgató. – A második és harmadik évben kabarétréfát adtunk elő. Szembesülnünk kellett a régi igazsággal: a könnyű műfaj, nagyon nehéz. De egy érdekes világ tárult ki, szellemi utazáson vehettünk részt. Együtt tanultunk a színházról, a világról a próbák során.
– Mint mindig, itt is a résztvevőkhöz kellett igazítani a szerepeket. Komolyan vették a feladatot, miközben többeknek ott volt a zsebében a telefon, mert bármelyik percben szükség lehetett volna rájuk, amikor nemhogy menni kell, hanem rohanni. Sőt, még a gálaest alatt is volt, aki behívós ügyeletes volt. De kiléptek az orvos hivatáskörből, maguk is színésszé váltak, megszűntek a munkahelyi pozíciók (igazgató, orvos, ápoló, irodai dolgozó, műszaki szakember) nem az számított, hogy ki játszik, hanem, hogy mit. A Békés megegyezés című, a 2019-es gálaműsorban bemutatott kabaréjelentben együtt játszott Bankó Mariann, az I. belgyógyászat főnővére, dr. Schmidt Béla, az ortopédia osztályvezető főorvosa és dr. Kecskés Gábor orvos igazgató. Természetesen másképpen kell rendezni, ahol nem napi rutin a színjátszás. Ahol éppen a hivatás miatt már a próbák megszervezése sem egyszerű. De ez a nem pejoratív értelemben vett amatőr világ egyben nagyon érdekes is a rendezőnek. Izgalmas ez a heterogén társulat, ahol megszűnt a munkahelyi hierarchia, csapattá váltak, igazi művészeti egyesületté, és közben erős barátságok alakultak. Maga az eredeti cél, a jótékonykodás is erős húzóerő volt az egész intézményen belül. Mindenki úgy segített, ahogy tudott – tette hozzá Tompa Gábor.
– Úgy hírlik nincs is az országban több ilyen csapat, meg a siker is megvolt. Ha már befektettek ennyi energiát, nem gondolkodnak több fellépésen?
– Mi ezeket a fellépéseket sikernek, csapatépítésnek és jó mókának könyveljük el. Nem zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy a jövőben esetleg más rendezvényeken is megmutassuk magunkat. A program megtervezése során azonban figyelembe kell venni, hogy színpadra lépni nem mindenkinek egyszerű. Kórházban, egészségügyben dolgozókról beszélünk, akiknek nagyon szoros és gyakran zaklatott a napi időbeosztásuk. Sem az időbe, sem az energiába ennél sokkal több nem fér bele. Mindezt tiszteletben kell tartani – mondta Kecskés Gábor.
– A szereplőknek ki kellett lépni a komfortzónából a jó cél érdekében. Le kellett győzni a lámpalázat. De ez akár olyan magabiztosságot is adhat, ami az előadásokon túl is felhasználható. Mikor és hogyan érdemes megszólalni, milyen módokon lehet figyelmet felkelteni és fenntartani. Ezek technikák. Ha mertem 400 ember előtt, akkor merem, 20 vagy 10 vagy kettő vagy egy előtt is. Paradigmaváltás volt, amikor a színház is az ügy mellé állt, befogadta a jótékonysági rendezvényt, és maximális támogatást nyújtott. Érdekes dolog utána a szereplőkkel és a családtagjaikkal találkozni egy-egy színházi előadáson. Mert a jó kapcsolat ily módon is visszaköszön. Szerencsére tőlem nem várják el, hogy műtéteket látogassak – teszi hozzá tréfásan Tompa Gágor.
– Az mindenképpen kiderült, hogy milyen sokféle érdeklődésű és sokoldalú emberek dolgoznak a kórházban. Milyen sok téren tehetségesek a kollégák a gyógyító munkán kívül. És hogy mennyire odaállnak a jó ügy mellé. Ez a munkakapcsolatok szintjét is emeli – mondta az orvos igazgató.
A következő egészségügyis színdarabra tehát újabb évet kell várni. Illetve februárban a megyei kórház képviseletében a Vasárnapi ebéd című darabot Zalakaroson mutatja be dr. Halász Gabriella és dr. Kecskés Gábor.

vissza az elejére

Zentai Anna

Sors vagy szabad akarat?

Ahogy az asztrozófus látja

A sors avagy a szabad akarat határozza meg életünket? Erről tartott előadást évzáró/évváltó témaként Zentai Anna asztrozófus az Apáczai Művelődési Központban.

– b. k. –

Az előadónak kezdetben csak hobbija volt a csillagos égre figyelés, ami aztán szaktudássá nőtte ki magát az évek során. Vallja, születésünkkor egy ránk jellemző kódot kapunk, meghatározó kozmikus légkört veszünk magunkhoz az első lélegzetvétellel. Ennek kibontása, megjelenítése a sorsfeladatunk, a valódi életcélunk. Ettől azonban könnyen eltéríthetnek a már kora gyerekkortól a környezetünkből jővő negatív hatások, viszonyulások, félreértelmezések, melyek a tudatalattiba égve gátolják a kiteljesedést. Vigyázni kell, tehát a tapasztalatokkal, nem biztos, hogy igazak, lehet csak egy mélyben megbúvó, beégett gátat jelölnek, jegyezte meg Zentai Anna. Az első feladat tehát az önismeret, és nagyon mélyre ásni, hogy ezeket a blokkokat megértsük, feloldjuk, elengedjük. A tudatalatti, ami egyébként mindent elraktároz, hatása ugyanis 95 százalékos befolyással bír mindennapjainkra. Ha már felvetődik a „tényleg így kell élnem?” kérdés, az már jó jele annak, hogy elindulhat a változás, azokon a területeken, ahol nem érezzük éppen jól magunkat, nem teljes az életünk. Ki kell tisztítani a belső hitrendszereket, melyek akadályoznak, s a környezetből ránk rakódott hatásoktól mentes, valódi önmagunkká érdemes válni. Ebben segítőink embertársaink, akik visszatükrözik ezen eldugott, de ártó részeinket, s így segíthetnek a feloldásban is, ha kellően tudatosak vagyunk a reakcióikra. A szabad akarat ebben az önismereti munkában van, melyhez ma már rengeteg jó módszer áll rendelkezésre. S ha ez megvan, beteljesedhet a valódi sors. Ehhez jó alkalom lehet akár 2020 is, melyet amúgy is a nagyobb tudatosság évének titulálják sokan, köztük a nevezett előadó is.

vissza az elejére

Együtt a versenyzők.

Mindenkit dicséret illet

Himnusz- és szózatmondó verseny kimagaslóan jól

A magyar kultúra napja alkalmából, immár 22. alkalommal rendezte meg a Ganz-szakgimnázium humán munkaközössége a megyei szinten meghirdetett Himnusz- és Szózatmondó versenyt középiskolás diákok számára.

– b. k. –

Az egész délelőttöt betöltő programon a fenti költemények valamelyike mellett egy szabadon választott magyar verset kellett előadni a versenyzőknek. Az idén 11 fiatal vállalkozott erre a feladatra, és a zsűri véleménye szerint ez volt a legszínvonalasabb verseny, kiemelkedően jó produkciókkal. Ezért a helyezések mellett különdíjakat is átadtak, illetve egyéb rendezvényekre is meghívást kapott néhány tanuló.
– Élmény volt hallgatni, egy varázskör teremtődött a költemények által – kezdte az értékelést Szemes Béla, a zsűri elnöke. – Nagy reménységre adtak okot a fiatalok. Komolyan vették a feladatot, jól előkészítettek voltak a szavalatok és minőséget hoztak a versenyre. A versek is passzoltak az előadókhoz, jól sikerült ezeket kiválasztani. Látszódott, hogy értik és érzik, amiról szavalnak. Pontos volt a szövegmondás is. A kötelezők esetében nem volt számottevő rontás, a szabadon választott költemények esetében pedig teljes pontosság volt. A költeményekben lévő értelmi és érzelmi váltásokat jól visszaadták, az előadásmódok szépen építkeztek, megadva a végén a befejezettség érzést is. Jó volt a metakommunikáció is, az arcjáték, a szemkontaktus, „itt voltak köztünk” a szavalók, érezhető kapcsolatot létesítve a hallgatósággal, otthonos, jó érzést okozva ezzel. Mindenkit dicséret illett, volt olyan szavalat, amely alatt valóban meghatódtunk. Mindenkit csak a folytatásra biztatok, és külön öröm a fiú versenyzők részvétele – értékelt a zsűri nevében Szemes Béla.
Helyezettek: 1. Dolacsek László (Csány), 2. Cselényi Anna (Nagykanizsa, Gönczi), 3. Szabó Martin (Gönczi).
Különdíjasok: Zsebeházi Mariann (Kölcsey), Mészáros Aliz (Ady), Kiss Nelli (Kölcsey).
Az első helyezett Dolacsek László első évfolyamos diák a Csány-szakgimnáziumban, ahol közgazdaságtant tanul. Elmondta, másodikos kora óta (Hévíz, Illyés Gyula Általános Iskola) rendszeresen járt szavalóversenyekre, legalább évente kétszer. Mégis úgy döntött, legyen egy biztos szakma a kezében, az irodalmi érdeklődését azonban tovább ápolja, és jövőbeni tervei között is szerepel. Hozzátette: bár erős volt a mezőny, bízott valamelyik dobogós hely megszerzésében. Szabadon választott kategóriában kortárs verset szavalt (Lackfi János: Pláza Balassi), a kötelezőből pedig a Szózatot adta elő. Felkészítője Dömötörfi Nóra tanárnő volt. A zsűri tagjai voltak: Szemes Béla irodalomtanár, kritikus, Velkey Péter, az önkormányzat humánigazgatási osztályának vezetője, Hangya Ágnes, a házigazda intézmény pedagógusa és Kocsis Maja, a Kölcsey-gimnázium végzős diákja, a tavalyi verseny győztese. Helyét jövőre Dolacsek László foglalhatja majd el.

vissza az elejére