Új fényben a Kvártélyház

Befejeződött a Kvártélyház és a hozzá szervesen kapcsolódó levéltári épület felújítása. A részletekről fénypróbával egybekötött sajtótájékoztatón számolt be a városvezetés.

– pet –

Balaicz Zoltán polgármester elmondta: Zalaegerszegen kevés az épített örökség, sajnos nagyon sok olyan épület tűnt el a belvárosból, ami a korabeli város hangulatát idézi. Ezért is határoztak úgy, hogy a megmaradt értékeket megőrzik és lehetőség szerint fel is újítják. Az egyik ilyen emblematikus épület a Kvártélyház, mely a Modern Városok Program keretében, mintegy 600 millió forint ráfordítással újulhatott meg az elmúlt bő egy évben. A cél az volt, hogy az 1765-ben épült, majd később több ütemben bővített műemléki védettségű épület homlokzata rendezettebbé, esztétikusabbá váljon, szebbé varázsolva ezzel a városképet is. A polgármester hozzátette: az is fontos szempont volt, hogy valami pluszt adjanak a helyhez, így egy különleges, több (fény)elemből álló világítás is került a belső udvarra. Ezentúl nemcsak a nyári színház eseményeinek, hanem más városi rendezvényeknek is otthont adhat a belső tér.
Ami a rekonstrukció többi elemét illeti: teljesen megújult a homlokzat, helyreállították a díszeket, kiszellőztették a lábazatot, felújították – néhány helyen pedig cserélték – a nyílászárókat, de a földszinti külső homlokzati falak utólagos szigetelése is megtörtént.  A sajtóbejáráson részt vett többek között Vigh László országgyűlési képviselő, Böjte Sándor, a belvárosi körzet önkormányzati képviselője, dr. Gyimesi Endre volt polgármester és Molnár András levéltárigazgató is. A jelenlévők üdvözölték a felújítást, mely által erőteljesebbé vált a Kvártélyház és a levéltár épületének városképi és kulturális szerepe. A polgármester jelezte: a következő időszakban további emblematikus épületek felújítását tervezik.

vissza az elejére

Szenzációs városkép a reformkorból

Egy 1845-ből származó, az egykori zalaegerszegi piacteret ábrázoló dagerrotípia került elő tavaly ősszel a Francia Fotográfiai Társaság gyűjteményéből, Fisli Éva (a Magyar Nemzeti Múzeum történésze és Történeti Fényképtárának munkatársa) kutatásai közben.

– pet –

Az ismeretlen alkotójú dagerrotípiák gyűjteményében megbúvó szabadtéri felvételről annyi tudható, hogy az Arany Bárány fogadó ablakából készülhetett a kép – egy napos őszi vagy tavaszi napon –, és a korabeli piactér látható rajta. A téren állatok, valamint köznapi ruhában álldogáló-üldögélő, zömmel bőgatyás, posztókalapos férfialakok és vászonszoknyás, fejkendős nők láthatók, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy fényképezik őket. A kép helyszínének beazonosítását segítette, hogy a dagerrotípia egyik sarkában olvasható egy magyar nyelven íródott – feltehetően teljes – felirat: „Anisits Pál vegyeskereskedése”. E név birtokában a kutató, Fisli Éva, a budapesti, majd zalaegerszegi muzeológusokhoz és levéltárosokhoz fordult segítségért. Utóbbiak közül Megyeri Anna (Göcseji Múzeum), valamint Kulcsár Bálint és Molnár András (Zala Megyei Levéltár) volt nagy segítségére. A fotó kultúrtörténeti és helytörténeti jelentősége abban áll, hogy Zalaegerszegről ennél korábbi fotográfia nem létezik, sőt más városokról sem nagyon készülhetett ennél régebbi felvétel. Hiszen gyakorlatilag a fotográfia születésének pillanatában járunk, és hihetetlen, hogy pont Zalaegerszeg belvárosáról készült ilyen kép – mondta érdeklődésünkre Béres Katalin történész-muzeológus, akit telefonon értünk utol.Hozzátette: szeretnének engedélyt kapni ahhoz, hogy a dagerrotípia másolatát felhasználhassák a készülő új várostörténeti kiállítás egyik installációjához. A szenzációs fotóról – mely kora ellenére igen jó állapotban maradt fenn – Fisli Éva a napokban közölt rövid publikációt a Magyar Fotótörténeti Társaság honlapján, „Szépséges, furcsa tárgy” címmel. A dagerrotípia előkerülése persze számos kérdést felvet: ki lehetett az ismeretlen dagerrotipista, akinek ilyen minőségű alapanyagra futotta? Magyar volt-e egyáltalán? Hogy került aztán a fotó – az 1854-ben alapított – Francia Fotográfiai Társaság gyűjteményébe...? Egyelőre a történészek sem tudják a választ. A felvételt a Magyar Fotótörténeti Társaság közölte a honlapján. Ezen a linken bárki megtekintheti a korabeli fotográfiát: http://www.mafot.hu/apertura_ szepseges-furcsa-targy.html
 

vissza az elejére

Kiss Gábor

Közösségi élet, kisvárosi értelmiség

Társadalomtörténeti tanulmány készült

Céhek, kaszinók, egyletek és más társadalmi szervezetek; a török kortól, nagyjából az 1990-es évek közepéig. Egy TOP-pályázatnak (helyi identitás és kohézió megteremtése Zalaegerszegen) köszönthetően feltárásra került a város közösségi életének története.

– pP –

A munkát Kiss Gábor, a megyei könyvtár igazgatója, és Kiss Ádám szerkesztő végezte el 2019-ben. Részben már meglévő forrásokra és kiadványokra támaszkodva, részben pedig frissen készített interjúk alapján, egy hatvanoldalas tanulmányban összegezték Zalaegerszeg társadalmi életének történetét és az egyes korszakokban bekövetkezett változásokat.
Kiss Gábor érdeklődésünkre elmondta, a pályázat célja az, hogy megismertesse a város közösségi életét, de nemcsak az egykori belvárosét (régi városmagot), hanem a peremkerületekét is.
– Ez utóbbi komoly munka volt, hiszen egy részük régebben önálló településként működött, így afféle falutörténeti kutatásokat is kellett végeznünk. Feltérképezve az ottani iskolákhoz, egyesületekhez és más civil szervezetekhez kötődő társadalmi életet.A peremkerületek másik része (például Páterdomb, Landorhegy, Kertváros) pedig újabb kori képződmény: az iparfejlesztés, népességszám-növekedés következtében alakultak ki, így az itteni társadalmi élet egy sajátos utat járt be. A közösségi lét alapjait ezekben a városrészekben az óvodák, iskolák, majd később az itt felépülő művelődési házak, vagy más kulturális terek határozták meg.
Ami a belvárost, vagyis a régi Egerszeget illeti, megtudtuk: a korabeli mezőváros fejlődését, és így közösségi életét is alapvetően meghatározta az a tény, hogy a település egyházi, püspöki birtok volt és egységes irányítás alatt állt.
– A földesúr érdekelt volt a polgárosodásban, hiszen bevétele származott a boltok, kocsmák, mészárszékek működéséből. Így az iparos- és kereskedőréteg már korán meghatározó szerephez jutott a városban, sőt a püspök támogatta az izraeliták betelepedését is.
A konkrét közösségekkel kapcsolatban Kiss Gábor elmondta: a török utáni időkben az első nagyobb közösségi formák a különféle céhek voltak. Ők nemcsak iparűzéssel és érdekvédelemmel foglalkoztak, hanem vallási és kulturális közösségként is működtek. Például temetőkápolnákat építettek és gondoztak (olai, kálvária), de az oktatást/képzést és a segélyezéseket is feladatuknak tekintették. A fejlődés szempontjából nagy ugrás volt, mikor a település a 18. században megyeszékhely lett, és felépült a vármegyeháza. A vármegyei hivatalnokok egyre inkább életvitelszerűen tartózkodtak itt.
– Nőtt az igény arra, hogy olyan közösségi helyek jöjjenek létre, ahol összeülhet ez a társaság. Így az 1840-es években megalakult az első kaszinó. Azt tudjuk, hogy a kiegyezést követően a kaszinó a Zöldfa (későbbi Korona) Szállóban működött. Eleinte az úri és polgári rétegek közösen jártak ide, ám később már külön összejöveteleket tartottak. Sőt, miután felépült az Arany Bárány Szálló, a kaszinó át is költözött. A polgári, szabad értelmiségi körök pedig a Kummer kávéházban tanyáztak.
Az összes szerveződést persze lehetetlen lenne megemlíteni, de annyi elmondható, hogy a 19. században, valamint a 20. század fordulóján már bőven voltak szakmák szerinti csoportosulások, valamint közéleti, karitatív, sport- és kulturális szervezetek is a városban.
– A kiegyezéstől az első világháborúig nem is annyira az egyházközeli, hanem inkább a polgári, karitatív egyletek domináltak. Egyes személyiségeknek – Udvardy Ignác, Kovács Károly, Borbély György, Keresztury József – pedig fontos szerepe volt a társadalmi élet szervezésében. Olyan integratív, impulzív – az úgynevezett szabad értelmiség kategóriájába sorolható – kisvárosi művelt polgárok voltak ők, akik fel tudták pörgetni a város életét – tette hozzá a tanulmány szerzője.
A két világháború között aztán némileg átalakult a helyzet. Az önművelődésben és a közösségi életben is egyre nagyobb irányító szerepe lett a kormányzati politikának, amit a korszak ideológiája határozott meg. Nőtt az irányított közösségi formák szerepe, erőteljesebbé vált az egyház befolyása is, a századelő öntevékeny, szabad polgári közösségeihez képest.
– A két világháború között két nagy meghatározó figura ténykedett a városban: Pehm József apátplébános és Czobor Mátyás polgármester. Utóbbi szeretett volna afféle társadalmi rétegeken túlmutató közösségi életet létrehozni, de ez kevéssé sikerült. Pehm József pedig – bár szerepe sokszor ellentmondásos – mégis nagyban hozzájárult a város fejlődéséhez. Rengeteg karitatív és kulturális egyesületet működtetett, építkezéseket kezdeményezett, és a Notre Dame zárda felépítésével ő alapozta meg a középfokú leánynevelést is a városban. De, a munkásság is ebben az időben jelent meg új és szerevezett csoportként. Pehm elhivatott volt, óriási küldetéstudattal rendelkezett és ez érződött a helyi közösségi életen is – fogalmazott Kiss Gábor.
A második világháború után aztán újabb és drasztikus változás történt. A polgári elemek, illetve az izraelita lakosság szinte teljesen eltűnt, de a kialakuló új rendszer kiszorította a keresztény, úri réteget is. Egy rövid koalíciós időszakot követően, az egypártrendszer létrejöttével, illetve az intenzív iparosítással, az egész lakosság átformálódott. A közösségi életet a párt, továbbá a gyárakban, üzemekben és a katonaságnál működő szervezetek formálták. De a lakosságszám ugrásszerű megemelkedése miatt, az újonnan létrejövő városrészek társadalmi élete is sajátos utat járt be. Ráadásul az ötvenes évek végétől kezdték el a környező kisebb településeket is a városhoz csatolni. A rendszerváltozás után aztán ezekben a peremkerületekben különösen felértékelődött a helyi identitás szerepe, és számos hagyományőrző egyesület jött létre, különféle programokkal, ünnepekkel.
Kiss Gábor elmondta: a tanulmány első körben az interneten lesz hozzáférhető, de reméli, hogy később esetleg kötet formájában is megjelenhet.
 

vissza az elejére