Mindennap kellene énekelni! | Szépirodalmi válogatás |
A zenei nevelés jótékony hatásairól – kövécs edittel
A Kodály-módszerben hisz, meg a mindennapi éneklés személyiségre és
lélekre gyakorolt pozitív hatásaiban. A város nemrégiben Zalaegerszegért
díjjal jutalmazta Kövécs Edit, ének-zene szakos pedagógus és karnagy
munkásságát. A Liszt Ferenc Általános Iskola művészeti vezetője
nyugállományba vonul, január
30-tól már a „sétálóidejét” tölti.
|
Kövécs Edit |
– pánczél Petra –
A fentiek apropóján többek között az énektanításról és az éneklésben, zenében
rejlő örömökről beszélgettünk.
– A Nemzeti Alaptanterv körül zajló viták, mintha mindig elkerülnék az
ének-zene oktatást. Ennyire nyugalmas „vidék” ez, vagy ennyire egyértelmű, hogy
mi kerüljön be a tananyagba?
– Vannak azért viták bőven ezen a területen is, maximum kevésbé hangosak, vagy
kevésbé politikai jellegűek. Az azért mindig szóba kerül, hogy heti hány órában
lenne jó éneket oktatni, vagy hogy mennyire legyenek hangsúlyosak Kodály
Zoltán alapelvei. Én abszolút az utóbbi híve vagyok! Ha nincs más
eszközöd vagy hangszered, az énekhangod akkor is ott van. Ezt minél hamarabb
tudatosítani kell a gyerekekben. Kisebb korban pedig a népdalokkal, mondókákkal,
gyermekdalokkal lehet a legegyszerűbben és leghatékonyabban nemcsak tanítani,
hanem motiválni is őket. És hát a hangjukon túl ott van az öt pici ujjuk is,
amivel a szolmizálás alapjait el tudják sajátítani. Innen lehet aztán
továbblépni a kórusban éneklés és a hangszerek felé.
– Maradjunk még egy kicsit az oktatás tartalmi részénél. A népzenei kincs
adott, mint ahogy a klasszikus zenei művek is. De mi került például a
rendszerváltozás után az úttörő- és mozgalmi dalok helyére? Legyen szó iskolai
énekóráról vagy kórustalálkozókról.
– Főleg más nemzetek dalai, ami adott egyfajta nyitottságot. A rendszerváltozás
után ez a nemzetközi találkozókon is jól érződött. Mint ahogyan az is, hogy
mennyire értékes külföldön is a magyar népzene, valamint Kodály és Bartók
munkássága. Mindezek ellenére néha úgy érzem, hogy mégsem gazdálkodunk jól a
Kodály-módszerrel. Minden iskolában napi szinten kellene időt fordítani az
éneklésre, zenére! Hiszen a gyermekkorban megszerezett zenei műveltség – még ha
nem is lesz énekes, vagy zenész valaki – a felnőttkorra is kihat. Sokkal
igényesebbé, kreatívabbá válunk tőle.
– Szemléletet ad, ízlést formál...?
– Ez így igaz! Nyitottabbak leszünk a világ dolgai iránt, megtanuljuk,
hogy mi értékes, és mi kevésbé az. Ha pedig valaki színpadon is többször
szerepel kiskorában, akkor az magabiztosabb felnőtt lesz. Arról nem is beszélve,
hogy mennyire felszabadító dolog a közös éneklés. A kórusnak hihetetlen ereje
van! Együtt lélegzünk, együtt rezdülünk; óriási energiákat mozgat meg, és az
ember még a bánatát is kiénekelheti közben. A régi tanítványaim is mindig
mondják, hogy soha nem felejtik el ezeket a pillanatokat. Persze nekem olyan
szempontból szerencsém van, hogy egy zenei tagozatos, tehát direkt erre
szakosodott iskolában taníthattam. Így a mindennapi énekóra adott volt. Zala
megye pedig szintén szerencsés, hogy olyan jeles és elhivatott szakemberek
tettek az ügyért, mint Vajda József, idősebb és ifjabb
Horváth Károly, illetve elődöm, Büki Gyuláné Adél néni.
Annak idején tőle vettem át a Liszt-iskola tanári és kórusvezetői feladatait.
Büszke vagyok rá, hogy a nagy elődök munkájához én is hozzá tehettem a magamét.
– ...ami nem is kevés, hiszen felsorolni is nehéz lenne, hogy mennyi
tehetséges diákot indított útnak, hányszor lépett színpadra itthon és külföldön,
akár a Liszt-iskola nagykórusával, akár az öreg diákokból álló kórussal. Hogy az
egyéb formációkról, vagy a díjakról már ne is beszéljünk. Ráadásul nemcsak
népzenéről van itt szó, hiszen menet közben képezte is magát: barokk-reneszánsz
kurzust, intenzív karnagyi kurzust is elvégzett.
– Mindez talán a már említett nyitottságból és folyamatos érdeklődésből fakad. A
népzene az alap, és a gyerekek is nagyon szeretik énekelni az egyes
ünnepkörökhöz kapcsolódó dalokat. Azonban nemcsak magamon, hanem a
tanítványaimon is éreztem, hogy a reneszánsz korok dallamait is jó énekelni,
mint ahogy a nagy romantikusokat, Schubertet és Schumannt is. Felsőbb
osztályokban nyilván amúgy is bejönnek a képbe a klasszikusok, de a
kórustalálkozókra is szívesen készültünk ilyen művekkel. Természetes volt, hogy
ha lehetőségem adódott, mindig elmentem/elmentünk konferenciákra,
továbbképzésekre, külföldi fellépésekre.
– Néha azért nehéz elképzelni, hogy a mostani gyerekek két „telefonnyomkodás”
között reneszánsz dalokat énekelnek, és élvezik. Nem tartják időnként viccesnek
a régi zenék szövegeit?
– Pedig tényleg élvezetesek ezek a zeneművek napjainkban is. A közös
éneklés által meg még jobban! És igen, néha viccesnek tartják a dalokat,
nevetnek rajta, de akkor ezt meg kell beszélni. A humor egyébként is fontos,
mint ahogyan az is, hogy a gyerekek úgy jöjjenek ki délutánonként az iskolából,
hogy kaptak valamit, hogy gazdagabbak lettek valamivel. Nem pedig úgy, hogy „na,
végre eltelt nap”. Éppen ezért az éneklést, zenetanítást jó összekötni valamivel.
Akár egy kis háttértörténettel, akár rajzolással, festéssel, vagy a külföldi
szövegek lefordításával. Az ének és a zene mindig egy komplex dolog. Irodalom,
történelem, képzőművészet kapcsolható hozzá. Egy jó énektanárnak szinte
mindenhez kell értenie egy kicsit.
– Mi a helyzet a mai zenékkel?
– Nyilván a zenei tagozatos gyerekek is hallgatnak mai zenét. Senki nem
mondja nekik, hogy ezt ne tegyék. Nehéz is lenne elkerülni, mindenhonnan áramlik
feléjük. Beszélünk is a különféle irányzatokról. Reményeim szerint, akik zenei
iskolába járnak, válogatósabbak lesznek e terén. Vagyis tudni fogják, hogy
mondjuk a pop-, rockzenében mi az érték, ki a jó zenész, jó énekes. Felismerik,
ami silány. Amúgy felsőbb tagozatban már szoktunk filmzenékkel, musicalekkel is
foglalkozni. De készítettünk különböző feldolgozásokat, átiratokat, sőt volt
szerencsém kortárs zeneszerzőkkel is együtt dolgozni. Nemcsak hazaiakkal, hanem
külföldiekkel is. Szóval a mai zene – ha az minőségi – egyáltalán nem elvetendő.
Mint ahogy az sem, hogy a diákokat megtanítsuk ötletelni, improvizálni. Úgy
látom viszont, hogy az iskolarendszer ez utóbbit kissé háttérbe szorítja. A
pedagóguson sok múlik, hogy mit csempész be a foglalkozásokba.
– Ilyen pörgős évtizedek után, gondolom a nyugdíj nem jelent teljes
visszavonulást?
– Valóban aktív, sőt mozgalmas volt az elmúlt negyven év, és a Liszt-iskola
nekem egy Tündérországot jelentett! Fájó szívvel is jöttem el év elején. Most
azért élvezem egy kicsit a szabadságot, utazgatok, többet vagyok a családdal. De
természetesen nem fejezem be teljesen a munkát. Most volt egy fellépésünk a
koraszülött gyerekekkel az alapítványi báljukon. Ráadásul ebben a kis
produkcióban Sasvári Sándor színművésszel dolgozhattam együtt, ami nagy öröm.
Ezenkívül vannak magántanítványaim, és egy továbbképzés is tervben van…
Karáth Anita, Vajda Istvánné és Horváth Attila |
Megjelent a volt zrínyis diákok kötete
A gimnázium 125. évfordulójához kapcsolódóan mutatták be A Föld és ég – Válogatás egykori zrínyis diákok szépirodalmi műveiből című kötetet. A kiadvány a Zrínyis Füzetek sorozat 4. számaként jelent meg.
– pet –
A Deák-könyvtárban rendezett ünnepélyes bemutatón Karáth Anita, a
Zrínyi-gimnázium tanára köszöntötte az egybegyűlteket, a város részéről pedig
Bali Zoltán alpolgármester fejezte ki örömét az iskola évfordulója és
a most megjelent kiadvány kapcsán. Mint fogalmazott: bár a „Zrínyiről”
elsősorban a matek, a fizika és a tanulmányi versenyeken elért jó eredmények
jutnak az emberek eszébe, a mostani köteten is jól látszik, hogy az iskolában az
irodalmi, művészeti képzés is magas szintű. A szépirodalmi füzetet Vajda
Istvánné, a gimnázium nyugalmazott tanára ajánlotta a jelenlévők
figyelmébe. Elhangzott: a könyvbe huszonegy szerző alkotása került (főleg versek,
mesék, novellák), mégpedig kronológiai sorrendben. Az első olvasmány
Keresztury Dezső – mint hajdani diák – Ifjúság című verse, az utolsó
pedig a legfiatalabb szerző, Lukács Izabella írása. De, a kötet
szerzői között találjuk többek között Péntek Imrét, D.
Bencze Erzsébetet, Turbuly Lillát, Tóth Imrét, Z. Lukács Sándort, Karáth Anitát
és Bajnóczy Zoltánt is.
A friss kiadványból az iskola Szépirodalmi Műhelyének tagjai olvastak fel
részleteket.