Zsúfolt várók, békás terhesteszt |
Zsúfolt
várók, békás terhesteszt
Előadás a petőfi utca 24. számú épület titkairól
Sokáig OTI-székház volt, aztán néhány korosztálynak SZTK-ként maradt meg az emlékezetében (vagy rémálmaiban). Manapság leginkább Kamarák Házaként ismerjük a Kosztolányi- és a Petőfi utca sarkán álló épületet.
– pP –
A közelmúltban egy kamarai nyílt nap keretében részletesebben is
megismerkedhettek az érdeklődők a Petőfi utca 24. szám alatt álló ház
történetével és titkaival. A múltidéző sétán és épületbejáráson Tódor
Tamás idegenvezető, a Tourinform-iroda munkatársa kalauzolta a
résztvevőket. Elöljáróban elmondta: nem volt könnyű felkészülni az előadásra,
ugyanis kevés adat állt rendelkezésre a ház múltjával kapcsolatban. Némi
levéltári és múzeumi nyomozás kellett ahhoz, hogy felszínre kerüljenek az
egykori OTI-székház, majd SZTK-épület titkai. A kutatómunka persze korántsem
teljes. A ház 1928-ban épült az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI)
székházaként. A szomszédban akkoriban a villanytelep állt (a mai Petőfi-iskola
helyén), szemben pedig a katolikus hitközség székháza (mai önkiszolgáló). A
megyeháza épületének még nyoma sem volt, és nem volt teljes a Kosztolányi úti
villasor sem – mutatta be a ház közvetlen környezetét az előadó. Egyelőre homály
fedi, hogy ki tervezte a székházat (mivel országos intézetről van szó, nem
kizárt, hogy egy budapesti iroda), azt azonban a korabeli lapokból tudhatjuk,
hogy a zalaegerszegi Fuchs Samu vállalkozása volt a kivitelező. A
sajtó amúgy nem kísérte nagy figyelemmel az építkezést, mivel az nem helyi
beruházásban épült. Hivatalosan 1929 januárjában nyitotta meg kapuit, ekkor
költözött át a Mártírok útról az „előd” iroda; vagyis segélyezéssel,
társadalombiztosítással már ezt megelőzően is foglalkoztak a városban. A
bejáráson többek között az is elhangzott, hogy sajnos csak kevés korabeli fotó
maradt fenn az épületről. Az eredeti homlokzatot inkább tervrajzokról ismerjük.
Eszerint a Petőfi utcai, nyugati épületszárny sokáig csak egyemeletes volt, és
akkoriban a Kosztolányi útról is nyílt egy nagyobb kapu. Persze nemcsak
segélyező pénztár működött itt, hanem különféle szakrendelések is voltak a
székházban. Épp a járóbeteg-ellátás miatt az épület gyorsan bekerült a
köztudatba, és afféle tájékozódási pont lett. A tudósítások szerint az egyik
legmodernebb intézménye volt a városnak: jól felszerelt rendelők, csempézett
szobák várták a betegeket (melyeket rendszeresen – heti egyszer –
fertőtlenítetek is). Az itt dolgozó embereknek pedig rangja volt.
A
történetét lehet „bulvárosítani” is néhány – amúgy hétköznapi, ám egy kisváros
életében minden bizonnyal nagyobb port kavaró – eseménnyel. Megesett itt
kerékpárlopás, illetve egy tragikus szívhalál is, amikor egy kisfiú életét már
nem sikerült megmenteni. Az 1944. októberi légitámadás pedig éppen egy
OTI-tisztviselő otthonát érintette. Az alkalmazott ugyan túlélte (mert a
detonáció kirepítette az ablakon), a pincébe menekült családtagjai viszont
életüket veszítették. A második világháborút követően, az 1950-es évektől
országos szinten megkezdődött az OTI felszámolása, centralizálása, majd
létrejöttek az SZTK-k (Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ). A Petőfi
utcai épület egyre szűkösebbé vált, kicsik voltak a várótermek, pláne, hogy
sokszor több mint száz ember várakozott egyszerre a vizsgálatokra. A kórházból
is több szakrendelést, sőt a laboratóriumot is ide költöztették, ami tovább
növelte a zsúfoltságot, pedig 1962-ben bővítették az épületet. Ekkor kapott
emeletet a nyugati szárny is. Az 1960-as évek végén aztán felépült a Zrínyi úti
SZTK-épület, így a rendelők többsége oda költözött át, ám a ház egészségügyi
funkciója az 1990-es évekig megmaradt. Sokan még emlékeznek a gyermekfogászatra,
a bőr- és nemibeteg-gondozóra, vagy a szemészetre... Tódor Tamás a
séta során arról is mesélt, hogy annak idején milyen volt az épület szintjeinek
beosztása. 1929-ben, vagyis nyitáskor, a földszint nyugati szárnyában öt orvosi
rendelő kapott helyet, a keleti szárnyban a betegsegélyezési irodák voltak. A
későbbi évtizedekben az emelet nyugati szárnyában volt többek között a szemészet,
fülészet, fogászat, bőrgyógyászat és nőgyógyászat. Utóbbival kapcsolatban
megjegyezte: a hatvanas években még végeztek itt élő békás terhességi tesztet.
Vagyis úgy állapították meg a terhességet, hogy a nők vizeletét erre a célra
tartott nőstény békákba fecskendezték, és ha a béka 12–24 órán belül petéket
rakott, akkor a páciensek szervezetében jelen volt a HCG-hormon, azaz fennállt a
terhesség. Ezekben az években még az is gyakori volt, hogy trombózisos betegeket
piócákkal kezeltek. Az alagsorban – ahol ma étterem működik – fürdőhelyiség (három
káddal, valamint láb- és ülőfürdővel), varroda és gondnoklakás is helyet kapott
(ma már szállóige, hogy a kamara a régi gondnokkal, Árpival együtt vette meg a
házat). Ügyvezetői lakás egyébként az emeleten is volt: 3 szoba, cselédszoba,
fürdőszoba, kamra, mellékhelyiség és egy gangerkély is tartozott hozzá. Utóbbi
ma is megvan, az eredeti korláttal együtt. Az épületet 1997-ben vásárolta
meg a kereskedelmi és iparkamara, akik nemcsak belső átalakítást végeztek, hanem
tetőtérrel is bővítették a házat. A rettegett kórházi/rendelőintézeti légkörnek
ma már nyoma sincs.