Húsok sűrű mártással

Előadás a középkori étkezésről

Miskulancia saláta, meg tikfi éles lében. Mit ettek eleink a középkorban, és a mai ételek közül mi nem kerülhetett volna az asztalra Mátyás király idején? A Zalaegerszegi Lokálpatrióta Klub legutóbbi vendége dr. Bilkei Irén főlevéltáros volt, aki a középkori és kora újkori táplálkozás rejtelmeibe avatta be a hallgatóságot.

– pP –

Bevezetésképpen elmondta: az életmódkutatás a közelmúltban vált hangsúlyosabbá a történészek körében. A táplálkozás témája levéltárosként is és háziasszonyként is érdekelte. Hogy mit nem ehettek Mátyás korában (1458–90-ig uralkodott) az emberek? A kérdést korábban diákoknak is feltette az előadó, akik többek között a pizzát és a csokifagyit is megnevezték. Nyilván az Amerika felfedezése (1492) után Európába került zöldségekről és gyümölcsökről van itt szó. Tehát például burgonyából, kukoricából, paradicsomból, vagy paprikából készült ételeket biztosan nem. Egyáltalán honnan tudjuk, hogy mit ettek az emberek évszázadokkal ezelőtt? Mint az az előadás során kiderült, szerencsére maradtak fenn írásos források. Többek között receptek (a legrégebbi egy 1140-es angol kézirat), uradalmi összeírások, kéziratos szakácskönyvek, lakomajeleneteket ábrázoló képek, végrendeletek (asztalmenükkel), de tolvajlásokról, károkozásokról szóló hatalmaskodási oklevelekben is találni élelmiszerekre vonatkozó adatokat. Mondjuk, hogy valakitől sót loptak, vagy tönkretették a káposztaföldjét. Ha már a káposzta szóba került, Bilkei Irén megjegyezte: ez valóban a korszak egyik fő növénye volt, ennek ellenére a töltött káposzta eredendően nem magyar étel. A különféle levelekbe csavart/tekert húsos és zöldséges ételek ugyanis a törökök révén kerültek a hazai gasztronómiába. Az más kérdés, hogy azóta annyira meghonosodtak, hogy magunkénak érezzük őket. A középkori étkezésről általánosságban elmondható, hogy leves akkoriban még nem volt. A húsokat sűrű mártásokkal ették. Egy nagy közös tál állt rendelkezésre, tányér azonban nem volt, így mindenki a saját „szeletelőkenyerére” tette a húst. Ez nyilván sok maszattal járt. A fűszerek közül gyakran használták a borsot, a sáfrányt és a fokhagymát. Bár az előbbieknek aranyára volt, így az inkább az előkelőbb családok háztartásában volt jelen. A rántást még nem ismerték, kenyérrel sűrítettek. A kenyeret inkább lepényszerűnek kell elképzelni. A fehér liszt ritka volt, más gabonákat (rozs, köles) használtak. A legkedveltebb étel ekkor a tehénhús (vagyis a marha), de szárnyasokat, például csirkét is ettek. A „tikfi éles lében” valamiféle csirkehús lehetett, fűszeres mártásban. A török kor (16–17. század) változást hoz a táplálkozásban, hiszen új alapanyagok és élvezeti cikkek jelennek meg. A bevezetőben említett Miskulancia saláta receptje a csáktornyai Zrínyi-udvar 1662-es kéziratos szakácskönyvében található. Ez egy vegyes saláta, különféle zöldségekből és zöld levelű növényekből. Szintén balkáni hatásra jelentek meg a főtt és szárított tészták is a hazai gasztronómiában. A hús mellett főleg gabonát ettek (köles, árpa, hajdina), ezekből nemcsak kenyérféléket, hanem kását is főztek. Fogyasztottak már tejtermékeket (tejes étkeket) például túrót, sajtot, vajat. A tejet frissen nem nagyon itták meg, gyorsan meg is romlott, tehát inkább tartósították. Minden várhoz, kúriához, parasztházhoz tartozott kert, ezért zöldségekben és gyümölcsökben nem volt hiány. Káposzta, tök, gyökérzöldségek, spenót, a ma is kedvelt gyümölcsök már akkor is megvoltak. Csak úgy, mint a zöldfűszerek, gyógynövények és a méz. Eleink nem vetették meg a vadat, halat, nyulat sem. A korabeli utazók a leírásokban mindig beszámoltak arról, hogy Magyarország természeti adottságai miatt bővelkedik alapanyagokban. Különbség volt persze az úri és paraszti táplálkozás között, és más volt az étkezés rendje is. Az előkelőbb rétegeknél kétszer ettek egy nap: korai ebédet (10 és 11 óra között) és korai vacsorát (17–18 óra között) – bár ezek akár 6–10 fogásból is állhattak. Náluk többféle hús és egzotikusabb zöldségek, gyümölcsök is kerültek az asztalra. A paraszti étkezés a mezőgazdasági munkák és az évszakok ritmusát követte. Részleteiről kevesebb adat maradt fenn. A reggeli először a 16. században jelenik meg egy húsvéti menü leírásában. A rétesre vonatkozó első adat pedig szintén ebből a századból, pontosan 1549-ből való. Ekkoriban már ismerték a tartósítást; vagyis sóztak, aszaltak, savanyítottak, befőztek. Bilkei Irén szólt az italokról és az élvezeti cikkekről is: a középkori ember a kutak állapota miatt ritkán ivott vizet. Nem is nagyon volt a köztudatban a vízivás. Sört és bort viszont fogyasztottak. A kávé már mindjárt a török hódítás elején megjelent, de igazából csak a 17. század végén terjedt el. Ez, illetve a leves fokozatos térnyerése a konyhai eszközök (poharak, tányérok, tálak, kanalak) terén is újításokat hozott.

vissza az elejére

Két éve alakult a Deák+kert

Rendszeres megjelenést biztosít

Kétéves születésnapját ünnepelte a Deák+kert irodalmi-kulturális portál. A Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár honlapjához kapcsolt online tér megálmodója Tóth Imre költő, könyvtáros volt.

– pet –

Mint azt a születésnap kapcsán Kiss Gábor, az intézmény igazgatója elmondta: a helyi irodalmi és kulturális élet fellendítése érdekében hozták létre az oldalt. Rendszeres megjelenést biztosítva a szerzőknek. Ugyan nem nyomtatott folyóiratról van szó, mégis egy olyan megnyilatkozási lehetőség ez, mely az internetnek hála, sok emberhez eljuthat. A név szimbolikus: a könyvtár neve és a tér, ahol az épület áll egyaránt benne van. Mondhatjuk, hogy egy közösségi, kulturális „kertről” van szó. A két „kertész”, szerkesztő pedig nem más, mint a már említett Tóth Imre és Gyenes Imre könyvtáros. Előbbi elmondta: a Deák+kert felépítése a folyóiratok hagyományos elveit követi. Vagyis szépirodalom (vers, próza), recenziók, tanulmányok, kritikák és helytörténet rovat egyaránt található a felületen. Sőt, „Műhelymunka” néven a pályakezdő alkotóknak is lehetőséget biztosítanak a bemutatkozásra. Gyenes Imre hozzátette: főleg zalai szerzők írásait közlik, de a helytörténet az egész régiót lefedi. Utóbbi esetében nem tudományos, hanem inkább ismeretterjesztő cikkeket várnak. A baráti esten a portál „magjának” számító három szerző, Nagy Betti költő, Turbuly Lilla író, költő, kritikus és Balaton László író mutatkozott be.

vissza az elejére

Berényi Anna, Gál Regina és Király Marcell

Harry Potter oda-vissza

Ismét start a zsámbéki döntőre

Csupán csak oda-vissza kell tudni a Harry Potter-könyveket és filmeket, meg minden mást, ami kicsit is kapcsolódik a témához, és jó eséllyel lehet indulni az országos Harrry Potter versenyen. Az Izsák-iskola csapata tavaly, első nekfutásra nagyon közel állt a dobogós helyhez. Az idén újra neveznek.

– b. k. –

A versenyre való felkészítés oroszlánrésze Gál Edina intézményvezető-helyettes és Csaplár-Nagy Franciska iskolai könyvtárosnak köszönhető. Ők álltak/állnak a lelkes tavalyi és idei háromfős csapatok élén.
– Az országos döntőbe egy előzetes kreatív feladattal és egy tesztkitöltéssel lehetett bejutni. Tavaly a 281 induló közül ötödikként (mindössze öt ponttal lemaradva a legjobb csapattól) jutottunk be. Az idén 302 indulóból hatodikként. Magát a versenyt már negyedszer hirdetik meg, mi csak tavaly óta kapcsolódtunk be. De országosan egyre nagyobb az érdeklődés, ezért már 20 döntős csapat lesz a tavalyi 15 helyett. Mindent alkalommal egy-egy kötet a téma, tavaly a Harry Potter és a Tűz serlege, az idén a Harry Potter és a Főnix Rendje. Ezzel kell megküzdeniük a nyolcadikosok alkotta csapatunknak, Berényi Annának, Gál Reginának és Király Marcellnek – mondta Csaplár-Nagy Franciska.
– Hogyan kell felkészülni?
– El kell olvasni a könyvet. Nekünk van egy viharvert példányunk. Ebbe jegyzetelünk, jelöljük, hogy mik lehetnek esélyesek a teszten. Mindent meg kell tanulni. Megnézni a filmet, és még azt is, hogyan készült a film, mert a legapróbb részletekre is rákérdezhetnek, amit esetleg csak lassításban, vagy megállított kockákon lehet észrevenni. Majdnem mindennap 1–2 órát foglalkozunk ezzel. Erősnek érzem a csapatot, és nyerni akarnak. A könyvtár előtti részt alakítottuk át Harry Potter-sarokká. Kandallótól a repülő gyertyákig, varázsitalok és varázsszavak, ódon csillár, gótikus ablakok. Nagyon hangulatos. A sarok kialakításáról készült videót küldtük be tavaly kreatív feladatként, ami nagy tetszést aratott. Továbbgondolva a dolgot, Kiss Gábor (DFMVK igazgatója) javaslatára, tavaly Roxforti varázslóiskola az Izsákban! címmel versenyt hirdetett az iskola a városi általános iskolák felső tagozatosai számára, nagy sikerrel, jó hangulatban. A hagyományos iskolai tantárgyak és természettudományos kísérletek Harry Potter-köntösben kaptak új értelmet, melynek sikeres teljesítése után varázslóbizonyítványt kaphattak a résztvevők. A sikeres rendezvényt kétévente szeretnénk majd megismételni.

vissza az elejére

Csillag-képek 2019 a VMK-ban

A Keresztury Dezső VMK-ban március 10-én, 17.00 órakor nyílik meg a Csillag-Képek asztrofotó-kiállítás, melyen Francsics László, a Magyar Asztrofotósok Egyesületének elnöke, illetve Bánfalvi Péter, a Vega Csillagászati Egyesület elnökségi tagja mond beszédet. A megnyitót követően, 18.00 órától dr. Csizmadia László kutató csillagász tart előadást A 2019. évi fizikai Nobel-díj és a magyar amatőr csillagászok asztrofotói címmel.

vissza az elejére