Szabadság, vagy az akvárium zártsága?

Bábelőadás egy fiú útkereséséről

A téma érzékeny, az előadás emiatt „érzékenyítő” is. Persze leginkább elgondolkodtató, társadalomkritikus és roppant szórakoztató. A Griff Bábszínház Esti mese felnőtteknek című sorozatának keretében legutóbb a győri Vaskakas Bábszínház egyik vendégelőadását láthatta a közönség.

– pánczélPetra –

Bora Levente Akvárium című monodrámája arról szól, amiről ritkán merünk beszélni. Vagyis, hogy mi van akkor, ha egy férfi valójában nőnek érzi magát. Már kisfiúkora óta. Milyen lelki vívódásokkal kell felnőnie/élnie, és hogyan reagál erre a külvilág; az osztálytársak, munkatársak, vagy a szimpla járókelők. A fiatal bábszínész (aki az írója és rendezője is az előadásnak) egy nagyon valóságos és hétköznapi közegbe helyezte el a történetet (és ezzel a társadalmi problémaként jelentkező kérdést). Egy multicég irodájában láthatjuk hősünket, vagyis Lorándot. Éppen unottan ül, sőt fekszik a számítógépe fölött. A sokadik agyoncukrozott kávéját issza, és gyakorlatilag várja, hogy leteljen a munkaidő.
Tá-tá-tá-ti-ti-ti – ezt kopogja a klaviatúrán, hogy a szomszéd boxokban hallják a kollégák, hogy ő bizony dolgozik. Mintha kapun belüli munkanélküliség lenne: a feladatok korántsem töltik ki a teljes munkaidőt. Nem véletlenül lett az az előadás „műfaja”, hogy irodarevü, hiszen valamivel szórakoztatnia kell magát Lorándnak, hogy elteljen a nap. Látszattevékenység, ábrándok, mesélés, sanzonéneklés (ez utóbbin, illetve a dalok szövegén talán még lehetne egy picit csiszolni). Mindeközben a multicégek világának éles kritikája is felmerül a vicces jelenetekben. A teljesítményorientáltság, a hierarchia, az online kapcsolati hálók, a kívülállók számára érthetetlen szleng és szakzsargon, valamint az állandó színjáték mások felé; vagyis a folyamatos és fojtogató megfelelési kényszer. Nehogy megtudja bárki is, hogy más vagy. (Lorándot férfias öltözékben látjuk a nyitójelenetben, de szája rúzsozva van, amit gyorsan le is töröl – miután a sok kávétól magához tér – nehogy meglássuk.) Mintha víz alatt lennénk, vagy egy akváriumban. Igen ám, de ez az akvárium mégiscsak biztonságot ad, hiszen a zárt struktúrában a „halak” jól megvannak egymással, egyik sem különb igazából a másiknál. A nyílt tenger, vagyis a szabadság sokkal merészebb terep. Ott sok a veszély, az egyént bármikor sérülések érhetik. Testi éppúgy, mint lelki. Loránd identitáskeresésének lényege épp ebben a konfliktusban rejlik. Maradjon egy átlagos hal a langyos vízű akváriumban, tovább rejtegetve a titkát, vagy lépjen ki a nyílt vizekre. Bevállalja? – visszhangzik fejünkben Csernus doki közhellyé vált kérdése. Az előadás során a főszereplő parádés játékkal, és nagyon ötletes dramaturgiával, bábtechnikai eszközökkel jut el a „coming outig”. Onnan indulva, hogy ötéves korában magára vette az anyukája tűsarkúját, „kiminkelte” az arcát, és jól érezte magát ebben a „jelmezben”. Az anya egyáltalán nem haragudott, de azért elmagyarázta, hogy a fiúk nem sminkelnek és hordanak magassarkút. Mások viszont már nem voltak ennyire megértőek a nehezen beilleszkedő és furcsa fiú iránt. És ahogy az lenni szokott, mindig van egy erősebb fiú, aki kigúnyol, kötekedni kezd és megüt. A történet szereplői a multicég irodájának dobozaiból bukkantak elő, mégpedig héliumos lufibábok formájában. Csak egyetlen lufit nem lehetett visszatuszkolni a helyére: egy szemeteskukából kiszabaduló, magas, vörös lufit, aki Loránd női identitásának jelképe. Ha akarja, ha nem, a „karakter” mindvégig jelen van a színen. Szép szimbólum, hogy a főszereplőt ért sérelmek „kellékei” (széttépett rajz, ruhák) épp e kukába landolnak. Valóban szemetesbe való lenne mindaz, ami a srác női énjét jelenti? – merül fel a kérdés a nézőben. Nyilván nem, és szerencsére az út- és identitáskeresés során Loránd is eljut odáig, hogy igenis (fel)vállalja önmagát. Mert a szabadság, a tenger nyíltsága és sokszínűsége mégiscsak többet ér az akvárium zárt világánál. A léggömbökkel pedig messzire lehet repülni, ha kiszabadítjuk őket a dobozból. Még akkor is, ha közben fennáll a sérülés veszélye. Az Akvárium nem közhelyekkel apellál, nem a politika megszokott jelmondataival közelíti meg a témát, nem használ sem alpári, sem orvosi nyelvet, és még csak nem is öncélúan beszél a homoszexualitás kérdéséről. A bábművészet – némi pszichológiával, na és a humorral, meg zenével fűszerezve – kiváló eszköz arra, hogy egy kényes témáról érthető és mindenki számára átérezhető módon beszéljünk. Több szempontból is megvilágítva a kérdést. Anélkül, hogy bárki is kényelmetlenül érezné magát a darab láttán. Jó volna, ha ez a mentalitás a színpadon túl is érvényesülne.

vissza az elejére

Szemereki Teréz

Hit és idealizmus

Kerámiameditációk – letisztult formavilág

A meditáció olyan szellemi gyakorlat, mely magában foglalja a szemlélődés és az absztrakció különböző formáit, melyek elősegítik a fokozott öntudatot, megvilágosodást, mentális egészséget, olvashatjuk többek között a szómagyarázatban. Szemereki Teréz Ferenczy Noémi-díjas keramikusművész „Meditáció az Univerzumban” című kiállítása garantálja ezt az élményt. A tárlat április 18-ig látható a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben.

– b. k. –

A március eleji megnyitó a város legjelesebb keramikusainak érdeklődése és kellemes Bach zenei aláfestés mellett zajlott. Az alkotások pedig némán, de annál erősebb kifejező erővel idézték fel a lélek ősi világát, számtalan szimbólum megjelenítésével, az alkotó univerzális jártasságát, elmélyülését és együtt rezgését bizonyítandó.
– Itt nincsenek bukfencek, csak tiszta formavilág. Igazság önmagához és a világhoz. Ezzel vonul be Szemereki Teréz a mai magyar kerámiaművészetbe. A gyökerek vannak itt, melyek fát növesztenek, és a nap sugarai éltetik azt tovább. Ez a kőben, kerámiában megjelenő kultúra is jó lenne, ha így élne tovább – mondta többek között köszöntőjében Németh János Kossuth-díjas keramikusművész, a nemzet művésze. Nehéz méltó szavakat találni a tárlat miliőjére, Feledy Balázs művészeti író is inkább ezen földöntúli világba kalauzoló megnyitón az alkotó életútjának összetevőiről beszélt, mely egy hosszú és szép életpályát, számtalan elismerést, önálló kiállítást és köztéri alkotást eredményezett.
– Egész munkásságát a hit és az idealizmus hatja át, hangsúlyos része művészetének. Tatai születésű, de a komáromi gyermekévek atmoszférája egy rettentően nehéz időszakban meghatározó volt. Angyal Kálmán és Nagy Márton indították az úton, mellyel a nagy túljelentkezés ellenére bejutott a budapesti képzőművészeti gimnáziumba, ahol a kerámiával került kapcsolatba. A főiskolán Csehovszky Árpád volt a mestere, s ezzel a görög-római mediterrán művészet közelébe került. Később hatott rá az építészeti kerámia, ahogy új motivumokkal gazdagították a külföldi ösztöndíjak (Finnország, India, Egyiptom). De több vallásba és vallási kultúrába is belehelyezkedett, tanulmányozta az elméletet az alkotás előtt, így a magyar őstörténettel kapcsolatban is, az ősmagyar motívumok megjelentetése előtt – mondta Feledy Balázs majd részletesebben szólt az alkotásokról.

vissza az elejére

Adysok tárlata

A grafikától a kerámiáig

Megnyílt az Ady-iskola művészeti gimnazistáinak hagyományos beszámoló kiállítása. Az intézmény aulájában látható tárlaton a 9–12. évfolyamos diákok elmúlt egy évben készült alkotásai láthatók.

– pet –

Mint azt Tánczos György képzőművész-tanár a kiállítást megnyitva elmondta: minden évben lehetőséget adnak a gimnazistáknak arra, hogy bemutatkozhassanak azokkal az alkotásokkal, melyeket az iskolai tanórákon készítettek. A tárlat így a rajzórák és műhelyfoglalkozások tematikáját is jól mutatja. A 9. évfolyamosok úgynevezett alapozó feladatokat kapnak, míg az idősebbek már az anatómiával, portrérajzolással is megismerkednek. Mindezeken túl a grafikai, festészet és kerámiaműhely foglalkozásain készült művekből is válogattak a mostani kiállításra. A bemutatott rajzok, festmények, kerámiák a szellemi érettség produktumai is – fogalmazott Tánczos György. Hiszen a diákok láthatják, hogy honnan hová lehet egy év alatt – vagy tágabb értelemben a gimnáziumi képzés négy éve alatt – eljutni. A megnyitó alkalmával a legjobb művek alkotói elismerésben részesültek. A négy évfolyamból összesen 13 diák vehetett át jutalomkönyvet.

vissza az elejére