A nőnap 20 esztendeje

A férfinép sok ürügyet tud találni a vidám együttlétre. Köztük olyan udvarias cél is előfordulhat, mint nőnapra műsort összedobni a másik nemnek meglepetésként. Botfában ennek már húszéves hagyománya van. És még mindig tudnak meglepetést okozni.

– b. k. –

A teljes igazság, hogy ez a program is a nőktől indult. Hiszen ők kezdtek férfinapot szervezni párjaiknak, és erre válaszul érkezett a nőnapi műsor. Ennél erősebb párharc sose legyen a földön. A jubileum alkalmával visszatekintettek a kezdetekre videófelvételeken keresztül. A Válicka Citerabarátok Egylete volt a kezdeményező, melyhez később az Összefogás Botfáért Egyesület is lelkesen csatlakozott. De új színt hoztak azok a betelepülő férfiak, akik szintén szívügyüknek látták ezt a rendezvényt, s tánctudással, ötletekkel, vidám jelenléttel segítették azt.
– A fellépő csapat magja megmaradt a húsz év alatt és közben éltesebb korúvá vált. De mindig van néhány csatlakozó fiatal is, sőt volt, aki gyerekként szerepelt először és ma fiatalemberként tudhatjuk magunk között – mondta Nagy Sándor, aki kezdetektől a nőnapi műsorok B közepét képviseli. – Ez a program is építő jellegű a közösségre. Szeretetet és vidámságot szeretnénk ilyenkor átadni, olyan estet szervezni, amire jó visszaemlékezni. Ahol ki lehet kapcsolódni. Néhány, nőnapra készített jelenettel más alkalmakon is felléptünk, ami még tovább kovácsolta a csapatot. Sok munka van ebben és még több élmény. A próbák mindig jó hangúlatúak. Egészséges vetélkedés ez a településen a férfiak és nők között, ki, mivel tudja meglepni a másikat. És máris várják tehát a „visszavágót” a férfiak. Bár az alig lepedőben és kék fürdősapkában nagy komolyan előadott, „hattyú halála” stílusra hajazó görög táncot nehéz lesz überelni.

vissza az elejére

Az univerzum színei

Dr. Csizmadia Szilárd és Francsics László

Asztrofotókból nyílt kiállítás

Aki valaha is olvasott Kosztolányi-verset vagy prózát, talán nem ismeretlen előtte az „égbolt-kék folt” hasonlat. És úgy általában is megfigyelhető, hogy az író műveiben sokszor szerepel az ég „halavány” kékjére utaló szín. Hogy az eget honnan nézvést, és milyen eszközzel látjuk kéknek, az más kérdés. Pláne, hogy manapság már ezen túlmenően az univerzum színeivel is megismerkedhetünk.

– pP –

A napokban nyílt meg a Keresztury VMK Gönczi Galériájában a Csillag-Képek 2019 című asztrofotó-kiállítás. A Magyar Asztrofotósok Egyesülete és a Vega Csillagászati Egyesület (VCSE) által szervezett tárlaton a tavalyi év legkiválóbb asztrofotóiból láthat ízelítőt a közönség. Vagyis az amatőr csillagászat egyik legdinamikusabban fejlődő területe mutatkozik be Zalaegerszegen. Kosztolányi líráját összekapcsolni a 21. századi tudomány és technika módszereivel elsőre talán bizarr, ám, mint az a kiállításmegnyitón kiderült, annyira talán mégsem alaptalan. Hiszen azért itt a művészet is szóba jön…Francsics László, a Magyar Asztrofotósok Egyesületének elnöke elmondta: egy objektív és szubjektív műfajról van szó. Objektív, mert tudományos tényeket gyűjt össze és mutat be a legmodernebb eszközök segítségével. Ám szubjektív is, hiszen lelkünkre, érzelmeinkre egyaránt hat a látvány. És egy-egy fotó kapcsán szinte mindenkinek más-más gondolat jut eszébe. A képek esztétikai értékéről már nem is szólva. Az asztrofotók ereje épp abban rejlik, hogy az univerzum objektív leképezését szubjektív élménnyé alakítja. Azaz tudomány is, és művészet is egyszerre. Sőt, az elnök szerint még ezeknél is több, hiszen az emberi szem az eget, illetve az univerzumot csak korlátozottan tudja érzékelni. Speciális eszközökkel azonban egy olyan különös világ tárul elénk, amit máshogy sosem láthatnánk meg, hiszen a szemünk a földi körülmények befogadására alkalmas. Mi sosem látnánk ilyen színekben a kozmoszt. A távcsövek és a bolygók megfigyelésére, fotózására alkalmas objektívek, illetve a képek megjelenítéséhez szükséges számítógépek segítségével azonban elénk tárul az univerzum szépsége. És mint az a kiállításon is jól látható, a kék szín csak egy a sok közül. Többek között a csillagködök és galaxisok, a sarki fény, a naprendszer és annak égitestjei is kibontakoznak a maguk pompájában és valóságában. A kiállításmegnyitón az is elhangzott, hogy a magyar asztrofotózás kiemelkedő helyet foglal el a nemzetközi szakmai mezőnyben. Több olyan felvétel is látható a tárlaton, ami az asztrofotósok világversenyén rangos díjat kapott. A mostani kiállítás anyaga – melyet tavaly Budapesten is bemutattak – egy nyílt pályázat eredményeképpen jött létre. De egy egész közösség érdeme is a kollekció, hiszen ez a fajta fotózás nemcsak egyéni tevékenység, hanem közösségi foglalkozás is. Csak a csoportos munka által lehet nemzetközileg is elismert eredményeket elérni. Ezért is jött létre a szakmai egyesület – fogalmazott az elnök. A tárlatnyitó után előadásra is sor került: dr. Csizmadia Szilárd kutató csillagász a tavalyi év fizikai Nobel-díjáról, valamint a magyar amatőr csillagászok asztrofotóiról beszélt. A rendezvényen Bánfalvi Péter amatőrcsillagász, a VCSE elnökségi tagja mondott köszöntőt. Ő, illetve a Vega egyesület tagjai többször is tartanak tárlatvezetéseket a Gönczi Galériában.

vissza az elejére

Fókuszban a rovarvilág

Beporzók napja múzeumi foglalkozásokkal

Magyarország negyven múzeuma – köztük a Göcseji Múzeum is – csatlakozott ahhoz a környezetvédelmi akcióhoz, mely a pusztuló rovarfajokra hívja fel a figyelmet. A Magyar Nemzeti Múzeum kezdeményezésére országszerte múzeumpedagógiai foglalkozásokkal várták a gyerekeket a március 10-ére meghirdetett beporzók napján.

– pet –

A Göcseji Múzeum munkatársai a Mártírok úti (Kommunizmus Áldozatainak Emlékhelye) foglalkoztatóteremben rendezték meg a természetvédelmi programot. A nap folyamán öt iskolából vártak diákcsoportokat, akiket Kissné Kovács Ágnes, valamint Szabó Tímea és Dömötör Andrea múzeumpedagógusok fogadtak. Mint azt Kissné Kovács Ágnes, a program szervezője ottjártunkkor elmondta: örömmel csatlakoztak a Magyar Nemzeti Múzeum felhívásához. Igyekeztek izgalmas és tanulságos feladatokat összeállítani a gyerekeknek. A cél az, hogy a diákokban tudatosítsák az egyes rovarok szerepének fontosságát, illetve azt, hogy a beporzás szóról ne csak a méhekre asszociáljanak. Persze tény, hogy a méz miatt ők a legismertebbek és a legnépszerűbbek, ám rajtuk kívül számos más rovar is részt vesz a beporzás folyamatában. Sajnos, közülük sokakat (lepkék, hártyásszárnyúak, trágyabogarak) a kipusztulás fenyegeti. Nemcsak a klímaváltozás, hanem a műtrágyák és a vegyszerek használata miatt is. De nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a városiasodás következtében fogyatkozik az élőhelyük száma. Ráadásul az ember is előszeretettel csapkodja őket agyon, mert csúnyának látjuk őket, és mert félünk tőlük – tette hozzá a múzeumpedagógus. A diákokat e rossz szokásról is igyekeztek lebeszélni a szakemberek. A foglalkozásokon többek között szó esett még a kézi beporzásról, illetve arról, hogy egy-egy virág színét és illatát miképp befolyásolja az, hogy épp milyen rovar porozta be. Az alsóbb évfolyamosok az elméleti ismertető után papírméhecskéket és virágokat készíthettek, a nagyobbak pedig rovarszállót. De a Zalában komoly hagyományokkal rendelkező méhészkedéshez kapcsolódóan, a múzeum tulajdonában lévő korabeli mézeskalácssütő formákat is megtekinthették. A foglalkozást vezetők szerint a gyerekek nagyon fogékonyak voltak az ismeretekre, és gyorsan megértették, hogy ha elpusztulnak a rovarok, akkor a körforgás részeként veszélybe kerül az egész növény- és állatvilág, illetve maga az ember is.

vissza az elejére