Százhúsz év, hetvenegy képzőművész A pincétől a padlásig megújul Egyesek realisták, mások pánikolnak Várják a közönség szavazatát

Seres Péter

Százhúsz év, hetvenegy képzőművész

Kötet a zalaegerszegi alkotóművészekről

Polgárosodás nélkül nem jöhetett volna létre a mai értelemben vett képzőművészeti élet. Különösen igaz ez egy Zalaegerszeg méretű kisvárosra, mely hosszú ideig elmaradottnak számított, főleg ami a századforduló előtti időszakot illeti.

– pP –

A korábbi évszázadokban szinte csak megbízások miatt (freskófestés, szobor- vagy portrékészítés) érkeztek ide művészek, inkább rövidebb, mint hosszabb időszakokra, és a munka végeztével odébb is álltak. Egy aktívabb képzőművészeti élet kibontakozásához meg kellett jelennie magának az igénynek is. Ami kenyeret és megbecsülést nyújt az alkotóknak, életre hívja a rajzoktatás alapjait, keresletet és kínálatot generál a művészet piacán. Továbbá fórumot teremt a művészeti élet számára. Dr. Kostyál László művészettörténésztől származnak a fenti gondolatok, aki a közelmúltban megjelent, Képzőművészet Zalaegerszegen című – Seres Péter fotográfussal, szerkesztővel közösen jegyzett – kötethez írt hoszszabb bevezetőt. A tanulmányból többek között az is kiderül, hogy a helyi művészeti élet kialakulásában szerepe volt még a lakáskultúra átalakulásának is. A polgárosodás ugyanis olyan otthonokat teremtett, melyek falai – a kastélyokhoz, kúriákhoz hasonlóan – immár igényelték a festményeket és az értékesebb műalkotásokat. Persze ahhoz, hogy tudjuk, mi kerüljön a falra, ismeretekre van és volt szükség: így a századforduló után már egyre több előadás, szabadiskola, kiállítás szerveződött. A művészettörténész szerint a modern képzőművészet alakulása egy 120 éves periódust ölel fel, mely három szakaszra bontható. Az első az 1900–1945 közötti éveket, a második az 1945–1990 közötti időszakot, a harmadik pedig a rendszerváltozástól napjainkig terjedő évtizedeket foglalja magában. A most megjelent kiadvány – melynek hivatalos bemutatására a járványveszély elmúltával kerül sor – ebből a szempontból is megvilágítja város adott korszakra jellemző képzőművészeti életét. A kötet részleteiről a szerkesztő, ötletgazdát, Seres Pétert kérdeztük. Megtudtuk: a könyv a város kiadásában, „A helyi identitás és kohézió erősítésének megteremtése Zalaegerszegen” című TOP-pályázat keretében valósult meg. A 364 oldalas, színes, vászonkötéses kiadvány 1000 példányban jelent meg, és összesen 71 zalaegerszegi, vagy a városhoz valamilyen formában kötődő képzőművészt mutat be. Fotókkal, életrajzi adatokkal, művészettörténeti értékeléssel. A könnyebbség kedvéért külön csoportban szerepelnek a helyben alkotó, és a városból elszármazott művészek.
– Az egyik legfontosabb kérdés a könyvszerkesztésben az volt, hogy milyen sorrendben kövessék egymást a művészek a kötetben. A hagyományos mindenképpen a névsor szerinti elrendezés lett volna, de ez annyira nem volt szimpatikus megoldás számomra. Mivel minden alkotónak ismert a születési dátuma, így inkább ezt vettük alapul a rendezés során. Ezzel ráadásul egy jól kirajzolódó íve is lett a könyvnek, amely mégiscsak egy 120 éves történetet fog át. A könyv végén szerepel egy ABC-szerinti felsorolás is, így kihúztuk a méregfogát a szakmai elvárásnak – fogalmazott a szerkesztő. A kiadvány alapötlete is Seres Pétertől származik, aki ezzel kapcsolatban azt mesélte: 2015-ben jelent meg a Zalaegerszeg értékei című képes albuma, ám itt szomorúan konstatálta, hogy csak azok a művészek tudtak bekerülni a kötetbe, akik rendelkeztek köztéri alkotásokkal. Vagyis a szobrászok. Innen jött az ötlet, hogy egy komplex képzőművészeti album helyre tehetné ezt a kérdést. Kézenfekvő volt, hogy egy ilyen típusú összefoglaló kötet Kostyál László szakértelmére kell, hogy támaszkodjon, s miután ő is igent mondott, kezdődhetett a munka; mely közös szerkesztésben valósult meg és gördülékenyen haladt. Hogy mely alkotók kerüljenek a kötetbe, az Kostyál László szakmai értékelése alapján dőlt el, mint ahogyan az is, hogy mikortól induljon a történet.
– Az alapvető szempont az volt, hogy a képzőművészeknek meg kellett mutatkozniuk kiállításokon illetve a szobrászok esetében a köztéri alkotás megléte is szempont volt. A legkorábbi alkotás, melyet a könyvben szerepeltetünk, Léránt János (1875–1942) festménye: az 1903-ban elkészült Assisi Szent Ferenc című oltárkép, amely a milejszegi templomban a mai napig látható. A fotográfus azt is elárulta, hogy a másfél éves munka során rengeteg művészt, illetve örököst és műgyűjtőt keresett fel helyben, Budapesten és más vidéki városban annak érdekében, hogy lefotózhassa az egyes alkotásokat. Nekik külön köszöni az együttműködést. Az alkalmazott fotózási technika és az azt követő feldolgozási folyamat döntő jelentőségű volt, hiszen az eredeti színhűség megőrzése egy ilyen kötet legfontosabb célkitűzése. Egy speciális színpaletta és az ahhoz tartozó feldolgozási technika volt ebben nagy segítségére. Szempont volt az is, hogy a kép felületét, struktúráját is visszaadja a fotó, amelynek kulcsát a megvilágítás szöge jelentette. Vagyis térbeli tulajdonságokat kellett síkban megjeleníteni, helyes színekkel. A kötetet kézbe véve a szerkesztő úgy érzi, hogy sikerült ezeknek a kritériumoknak megfelelni. Bízik benne, hogy hamarosan mások is fellapozhatják a kiadványt.

 

 

 

 

 

vissza az elejére


A pincétől a padlásig megújul

Idén hetvenesztendős a Göcseji Múzeum, ám a járványügyi helyzet és a múzeum Batthyány utcai épületének felújítása miatt az ilyenkor szokásos ünnepi rendezvények elmaradnak.

– pet –

A Modern Városok Program keretében ugyanakkor jó ütemben zajlik a múzeum épületének rekonstrukciója. A jelenlegi helyzetről egy sajtóbejárás keretében adtak tájékoztatást az érintettek. Az eseményt megelőzően dr. Kostyál László igazgatóhelyettes lapunk érdeklődésére elmondta: olyan volumenű fejlesztések zajlanak, melyek példátlanok mind a múzeum hetvenéves történetében, mind pedig a város életében. Különösen, ha hozzá vesszük a Mindszenty-központ építési terveit, illetve a Göcseji Falumúzeum szintén esedékes fejlesztéseit is. Ez a három beruházás országos jelentőségű, és ha megvalósulnak, remélhetőleg hangsúlyosabbá válik Zalaegerszeg idegenforgalmi élete. Bár a legfontosabb cél most továbbra is a járványügyi védekezés és az ehhez szükséges források megteremtése, néhány TOP által finanszírozott, illetve a Modern Városok Program keretében zajló nagyberuházás nem áll le. A kialakult helyzet ellenére a humán erőforrás és az építőanyag-utánpótlás biztosított – válaszolta kérdésünkre Gecse Péter alpolgármester. Hozzátette: ütemterv szerint halad a Göcseji Múzeum felújítása. A több mint 1,8 milliárd forintos projekt során (melyből 1,3 milliárd forint EU-s, és további 500 millió pedig kormányzati támogatás) külső és belső fejlesztésekre is sor kerül. Tulajdonképpen a pincétől a padlásig megújul a ház. Homlokzatfelújításra, nyílászárócserére, belső gépészeti munkákra, a padozat cseréjére és tetőszerkezeti felújításokra egyaránt sor kerül, de szigetelést is végeznek, hiszen több helyen vizesedtek az épület falai. A projekt során teljesen megújulnak az irodahelyiségek és a múzeum kiállításai is. Egy teljesen új, modern, interaktív tárlat mutatja majd be a város történetét. Felújításra kerül továbbá Németh János keramikusművész állandó kiállítása, Fekete György belsőépítész munkásságát pedig egy külön tárlaton ismerhetik meg az érdeklődők. Az alpolgármester szerint a cél kettős: a felújítással egyrészt megőrizzük a város 1890-ben – eredetileg takarékpénztári hivatalnak és bérháznak – épült, műemléki jelentőségű épületét. Másrészt pedig az új kiállításokkal egy idegenforgalmi szempontból hangsúlyosabb múzeum jöhet létre. A sajtóbejáráson részt vett Vigh László országgyűlési képviselő és Böjte Sándor, a választókerület önkormányzati képviselője is. Az országgyűlési képviselő kiemelte, ugyan most a legtöbb energia a járvány miatti védekezésre megy el, de nem állhat le minden beruházás, hiszen akkor a legfontosabb feladatokra sem termelődnének meg a források. Böjte Sándor pedig a belváros kevés számú történelmi épületére hívta fel a figyelmet, melyek meghatározzák a város arculatát. Ezek megőrzése különösen fontos, így örömteli, hogy a múzeum is megújulhat. A munkálatok idejére a környéken élők további türelmét kérte. A tervek szerint a felújítás 2021 tavaszára fejeződik be.

 

 

 

 

 

vissza az elejére


Egyesek realisták, mások pánikolnak

A változás margójára, avagy felfelé tekinteni

A közösségi oldalon figyeltem fel egy látványos ábrára, mely a változás fázisait szemléltette. Tavasz Mihályné okleveles viselkedéselemző osztotta meg a rajzot, mindjárt meg is kérdeztük szakértő véleményét a témában.

– Bánfi Kati –

– Régóta érezhető, hogy életritmusunk mintha megelőzne minket, egy ideje csak futunk a lelkünk után. A mostani járvány olyan, mintha behúznánk az autón a kéziféket. Nézek ki a szobámból, és arra gondolok, mire akar ez a helyzet tanítani, hogyan lehet hasznomra/hasznunkra mindez. Egyesek realisták, mások pánikolnak, de akadnak sokan, akik bizakodóan tekintenek az ismeretlenbe. Talán sejtenek már valamit abból a változási folyamatból, amelyen az embereknek személyesen és a világunknak globális szinten is végig kell haladni a túlélésért.
– Mik a változás fázisai?
– A kiindulópont egy olyan esemény, amely arra sarkall, hogy másképp tekintsek eddigi életemre. Meg kell állni, keresni, hogy mit tettünk, amiért ez a helyzet előállt. Ez igaz társadalmi szinten is.
– Ez a felelősségvállalás jellemző?
– Döbbenten állhatunk néha a kérdés előtt, hiszen látszólag a körülmények szerencsétlen áldozatai, saját életünk elszenvedői vagyunk. Ha mélyebbre nézünk magunkba, legtöbbször megtalálható az a mozzanat, ami, „hozzásegített”, hogy éppen a személyes szakadékunk szélén álljunk. Mindezt annak az érzésnek az árnyékában, mintha egy lejtőn lefelé kezdenénk csúszni. Ne ringassuk magunkat hiú ábrándokban, tényleg megmozdult a föld a talpunk alatt. Kapaszkodunk ilyenkor mindenbe, szokásba, viselkedésmódba, tárgyakba és mindenkibe, aki a korábbi életünkre emlékeztet, aki vagy ami igazolja azt, hogy nincs is valójában szükség a változtatásra. Majd eljutunk a káosz érzéséig, divatos szóval élve, pánikolunk. Kapaszkodunk az utolsó kis szalmaszálba is, hogy ne zuhanjunk tovább. Ha van bátorságunk, akkor elengedjük azt a szalmaszálat. Amennyiben nincs, éveket is eltölthetünk ebben a helyzetben. Mindenkire rábízom, hogy eldöntse, hogy vajon milyen életminőség párosulhat ehhez a cseppet sem kényelmes lebegéshez. Majd megérkeztünk a saját személyes/társadalmi mélypontunkhoz. Félünk. Úgy érezzük nincs tovább. „Eljön az a pillanat, amikor életünk örökre megváltozik. A pillanat, amikor örökre beismerjük gyengeségeinket. A pillanat, amikor elébe állunk a kihívásnak. És akkor valami megfordul bennünk.”
– Mitől?
– Erre mindenkinek személyesen kell megtalálnia a választ. Nevezhetjük kegyelemnek, akaratnak, célorientáltságnak, motivációnak, belső erőforrásaink mozgósításának. Kérdések százai lehetnek a fejünkben az egyszerű „Most hogyan tovább?”-tól a későbbi konkrét cselekvési tervekig. Ha látom a célt, a hozzá vezető út is meglesz. És ennek megfelelően új szokásokat kezdünk beépíteni a hétköznapjainkba, felfelé mászunk immár lelki szakadékunkban, mely az új élethelyzet felé visz minket. Fáradságos? Természetesen. Komoly lelki és nem ritkán fizikai megerőltetést jelent. Néha vissza-visszacsúszhatunk. De mi van most a birtokunkban, ami a lejtőn lefelé még nem állt rendelkezésünkre? Cél! Felfelé tekintünk immár. A fókusz nem az ellenálláson és a pánikon, hanem a megoldáson van. Lelkünk és testünk izmai folyamatosan edződnek, kezdik megszokni az új terepet. Nő az önbizalmunk. Egyre feljebb haladunk a meredek sziklafalon, beépítjük új szokásainkat, kapcsolatainkat életünk egy immár másfajta sodrásába. Mindezek után felkapaszkodunk új életünk magaslatára. Ilyenkor szerencsés visszatekinteni a bejárt útra és az átélt élményekre. Mi kellett ahhoz, hogy az egyes állomásokon tovább tudjak lendülni? Milyen bennem lévő erőforrásokat használtam? Milyen új készségeket fejlesztettem ki a megküzdés érdekében? Merjünk szembenézni azzal, hogy volt itt bizony sok fájdalom, kétségbeesés, ellenkezés, önigazolás, munka, kitartás és segítség is. Mert felfelé is mindig találhattunk egy-egy ágat vagy kiálló sziklaperemet, amibe meg tudtunk kapaszkodni. Ne menjünk el ezek mellett a segítő dolgok vagy személyek vagy saját belső képességek mellett.

 

 

 

 

 

vissza az elejére


Várják a közönség szavazatát

A diák „istván, a király” előadás, egerszegi döntőssel

Az „István a király iskolába megy”, azaz a rockopera gyerekszereplőkkel való előadására hirdetett országos válogató három legjobbja között van Réka szerepében Mrakovics Míra, az Eötvös-iskola hatodik osztályosa. Zala megyéből egyetlen indulóként pályázott a szép hangú lány, és 53 társával mérte össze tudását Zalaegerszeg újabb büszkesége.

– B. K. –

Miközben szinte minden iskolai versenyt lemondtak a mostani rendkívüli helyzet miatt, a Kárpát-medence egész területén meghirdetett „István, a király iskolába megy” még tartja magát. Szólisták és csoportok jelentkezhettek a tavaly év végén meghirdetett pályázatra, és a zsűri, illetve a közönségszavazatok alapján legjobbnak ítélt produkciók kerültek a döntőbe. Így zalaegerszegi sikertörténet is van. Az Eötvös-iskola hatodikosa, Mrakovics Míra, Réka szerepében az első három közé énekelte magát. Míra kiemelkedően szép hangjával már évek óta sikeresen szerepel népdaléneklési versenyeken, de találkozhattunk vele tavaly a ZegaSztár fellépői között is. Így felkészítője, Standi Gyuláné esélyesnek látta a tehetséges kislányt a próbatételre.
– A pályázatra csoportos vagy szóló produkcióval lehetett jelentkezni. Az előbbi olyan sok feladattal járt volna, amit nem tudtunk vállalni. Viszont Míra különleges hangja és kifejezetten népdalos hangszínezete jól illik Réka dalához. A jelenet többi szereplőjét osztályom, a 7. b tanulói alakították az előírt videófelvételen. A produkció felvétele az iskolában történt, Tompos-Horváth Ildikó munkájának köszönhető, ahogy a szerkesztés és vágás is. A szükséges kellékeket a Hevesi Sándor Színháztól kaptuk. Az alapítványi bál volt a bemutató főpróbája – mondta Standi Gyuláné.
– Hogyan tovább?
– Jelenleg online, messengeren keresztül készülünk, a feltehetően májusi döntőre egy újabb dallal. A kottát már megkaptuk. Köszönjük, és újból számítunk a közönség támogató szavazatára (https://www.iskolasistvan.hu/szavazas).

 

 

 

 

 

vissza az elejére