Százhúsz év, hetvenegy képzőművész | A pincétől a padlásig megújul | Egyesek realisták, mások pánikolnak | Várják a közönség szavazatát |
Seres Péter |
Százhúsz év, hetvenegy képzőművész
Kötet a zalaegerszegi alkotóművészekről
Polgárosodás nélkül nem jöhetett volna létre a mai értelemben vett képzőművészeti élet. Különösen igaz ez egy Zalaegerszeg méretű kisvárosra, mely hosszú ideig elmaradottnak számított, főleg ami a századforduló előtti időszakot illeti.
– pP –
A korábbi évszázadokban szinte csak megbízások miatt (freskófestés, szobor- vagy
portrékészítés) érkeztek ide művészek, inkább rövidebb, mint hosszabb
időszakokra, és a munka végeztével odébb is álltak. Egy aktívabb képzőművészeti
élet kibontakozásához meg kellett jelennie magának az igénynek is. Ami kenyeret
és megbecsülést nyújt az alkotóknak, életre hívja a rajzoktatás alapjait,
keresletet és kínálatot generál a művészet piacán. Továbbá fórumot teremt a
művészeti élet számára. Dr. Kostyál László művészettörténésztől
származnak a fenti gondolatok, aki a közelmúltban megjelent, Képzőművészet
Zalaegerszegen című – Seres Péter fotográfussal, szerkesztővel
közösen jegyzett – kötethez írt hoszszabb bevezetőt. A tanulmányból többek
között az is kiderül, hogy a helyi művészeti élet kialakulásában szerepe volt
még a lakáskultúra átalakulásának is. A polgárosodás ugyanis olyan otthonokat
teremtett, melyek falai – a kastélyokhoz, kúriákhoz hasonlóan – immár igényelték
a festményeket és az értékesebb műalkotásokat. Persze ahhoz, hogy tudjuk, mi
kerüljön a falra, ismeretekre van és volt szükség: így a századforduló után már
egyre több előadás, szabadiskola, kiállítás szerveződött. A művészettörténész
szerint a modern képzőművészet alakulása egy 120 éves periódust ölel fel, mely
három szakaszra bontható. Az első az 1900–1945 közötti éveket, a második az
1945–1990 közötti időszakot, a harmadik pedig a rendszerváltozástól napjainkig
terjedő évtizedeket foglalja magában. A most megjelent kiadvány – melynek
hivatalos bemutatására a járványveszély elmúltával kerül sor – ebből a
szempontból is megvilágítja város adott korszakra jellemző képzőművészeti
életét. A kötet részleteiről a szerkesztő, ötletgazdát, Seres Pétert
kérdeztük. Megtudtuk: a könyv a város kiadásában, „A helyi identitás és kohézió
erősítésének megteremtése Zalaegerszegen” című TOP-pályázat keretében valósult
meg. A 364 oldalas, színes, vászonkötéses kiadvány 1000 példányban jelent meg,
és összesen 71 zalaegerszegi, vagy a városhoz valamilyen formában kötődő
képzőművészt mutat be. Fotókkal, életrajzi adatokkal, művészettörténeti
értékeléssel. A könnyebbség kedvéért külön csoportban szerepelnek a helyben
alkotó, és a városból elszármazott művészek.
– Az egyik legfontosabb kérdés a könyvszerkesztésben az volt, hogy milyen
sorrendben kövessék egymást a művészek a kötetben. A hagyományos mindenképpen a
névsor szerinti elrendezés lett volna, de ez annyira nem volt szimpatikus
megoldás számomra. Mivel minden alkotónak ismert a születési dátuma, így inkább
ezt vettük alapul a rendezés során. Ezzel ráadásul egy jól kirajzolódó íve is
lett a könyvnek, amely mégiscsak egy 120 éves történetet fog át. A könyv végén
szerepel egy ABC-szerinti felsorolás is, így kihúztuk a méregfogát a szakmai
elvárásnak – fogalmazott a szerkesztő. A kiadvány alapötlete is Seres
Pétertől származik, aki ezzel kapcsolatban azt mesélte: 2015-ben jelent
meg a Zalaegerszeg értékei című képes albuma, ám itt szomorúan konstatálta, hogy
csak azok a művészek tudtak bekerülni a kötetbe, akik rendelkeztek köztéri
alkotásokkal. Vagyis a szobrászok. Innen jött az ötlet, hogy egy komplex
képzőművészeti album helyre tehetné ezt a kérdést. Kézenfekvő volt, hogy egy
ilyen típusú összefoglaló kötet Kostyál László szakértelmére kell,
hogy támaszkodjon, s miután ő is igent mondott, kezdődhetett a munka; mely közös
szerkesztésben valósult meg és gördülékenyen haladt. Hogy mely alkotók
kerüljenek a kötetbe, az Kostyál László szakmai értékelése alapján
dőlt el, mint ahogyan az is, hogy mikortól induljon a történet.
– Az alapvető szempont az volt, hogy a képzőművészeknek meg kellett mutatkozniuk
kiállításokon illetve a szobrászok esetében a köztéri alkotás megléte is
szempont volt. A legkorábbi alkotás, melyet a könyvben szerepeltetünk,
Léránt János (1875–1942) festménye: az 1903-ban elkészült Assisi
Szent Ferenc című oltárkép, amely a milejszegi templomban a mai napig
látható. A fotográfus azt is elárulta, hogy a másfél éves munka során rengeteg
művészt, illetve örököst és műgyűjtőt keresett fel helyben, Budapesten és más
vidéki városban annak érdekében, hogy lefotózhassa az egyes alkotásokat. Nekik
külön köszöni az együttműködést. Az alkalmazott fotózási technika és az azt
követő feldolgozási folyamat döntő jelentőségű volt, hiszen az eredeti színhűség
megőrzése egy ilyen kötet legfontosabb célkitűzése. Egy speciális színpaletta és
az ahhoz tartozó feldolgozási technika volt ebben nagy segítségére. Szempont
volt az is, hogy a kép felületét, struktúráját is visszaadja a fotó, amelynek
kulcsát a megvilágítás szöge jelentette. Vagyis térbeli tulajdonságokat kellett
síkban megjeleníteni, helyes színekkel. A kötetet kézbe véve a szerkesztő úgy
érzi, hogy sikerült ezeknek a kritériumoknak megfelelni. Bízik benne, hogy
hamarosan mások is fellapozhatják a kiadványt.
Idén hetvenesztendős a Göcseji Múzeum, ám a járványügyi helyzet és a múzeum Batthyány utcai épületének felújítása miatt az ilyenkor szokásos ünnepi rendezvények elmaradnak.
– pet –
A Modern Városok Program keretében ugyanakkor jó ütemben zajlik a múzeum
épületének rekonstrukciója. A jelenlegi helyzetről egy sajtóbejárás keretében
adtak tájékoztatást az érintettek. Az eseményt megelőzően dr. Kostyál
László igazgatóhelyettes lapunk érdeklődésére elmondta: olyan volumenű
fejlesztések zajlanak, melyek példátlanok mind a múzeum hetvenéves történetében,
mind pedig a város életében. Különösen, ha hozzá vesszük a Mindszenty-központ
építési terveit, illetve a Göcseji Falumúzeum szintén esedékes fejlesztéseit is.
Ez a három beruházás országos jelentőségű, és ha megvalósulnak, remélhetőleg
hangsúlyosabbá válik Zalaegerszeg idegenforgalmi élete. Bár a legfontosabb cél
most továbbra is a járványügyi védekezés és az ehhez szükséges források
megteremtése, néhány TOP által finanszírozott, illetve a Modern Városok Program
keretében zajló nagyberuházás nem áll le. A kialakult helyzet ellenére a humán
erőforrás és az építőanyag-utánpótlás biztosított – válaszolta kérdésünkre
Gecse Péter alpolgármester. Hozzátette: ütemterv szerint halad a
Göcseji Múzeum felújítása. A több mint 1,8 milliárd forintos projekt során
(melyből 1,3 milliárd forint EU-s, és további 500 millió pedig kormányzati
támogatás) külső és belső fejlesztésekre is sor kerül. Tulajdonképpen a pincétől
a padlásig megújul a ház. Homlokzatfelújításra, nyílászárócserére, belső
gépészeti munkákra, a padozat cseréjére és tetőszerkezeti felújításokra egyaránt
sor kerül, de szigetelést is végeznek, hiszen több helyen vizesedtek az épület
falai. A projekt során teljesen megújulnak az irodahelyiségek és a múzeum
kiállításai is. Egy teljesen új, modern, interaktív tárlat mutatja majd be a
város történetét. Felújításra kerül továbbá Németh János
keramikusművész állandó kiállítása, Fekete György belsőépítész
munkásságát pedig egy külön tárlaton ismerhetik meg az érdeklődők. Az
alpolgármester szerint a cél kettős: a felújítással egyrészt megőrizzük a város
1890-ben – eredetileg takarékpénztári hivatalnak és bérháznak – épült, műemléki
jelentőségű épületét. Másrészt pedig az új kiállításokkal egy idegenforgalmi
szempontból hangsúlyosabb múzeum jöhet létre. A sajtóbejáráson részt vett
Vigh László országgyűlési képviselő és Böjte Sándor, a
választókerület önkormányzati képviselője is. Az országgyűlési képviselő
kiemelte, ugyan most a legtöbb energia a járvány miatti védekezésre megy el, de
nem állhat le minden beruházás, hiszen akkor a legfontosabb feladatokra sem
termelődnének meg a források. Böjte Sándor pedig a belváros kevés
számú történelmi épületére hívta fel a figyelmet, melyek meghatározzák a város
arculatát. Ezek megőrzése különösen fontos, így örömteli, hogy a múzeum is
megújulhat. A munkálatok idejére a környéken élők további türelmét kérte.
A tervek szerint a felújítás 2021 tavaszára fejeződik be.
Egyesek realisták, mások pánikolnak
A változás margójára, avagy felfelé tekinteni
A közösségi oldalon figyeltem fel egy látványos ábrára, mely a változás fázisait szemléltette. Tavasz Mihályné okleveles viselkedéselemző osztotta meg a rajzot, mindjárt meg is kérdeztük szakértő véleményét a témában.
– Bánfi Kati –
– Régóta érezhető, hogy életritmusunk mintha megelőzne minket, egy ideje csak
futunk a lelkünk után. A mostani járvány olyan, mintha behúznánk az autón a
kéziféket. Nézek ki a szobámból, és arra gondolok, mire akar ez a helyzet
tanítani, hogyan lehet hasznomra/hasznunkra mindez. Egyesek realisták, mások
pánikolnak, de akadnak sokan, akik bizakodóan tekintenek az ismeretlenbe. Talán
sejtenek már valamit abból a változási folyamatból, amelyen az embereknek
személyesen és a világunknak globális szinten is végig kell haladni a
túlélésért.
– Mik a változás fázisai?
– A kiindulópont egy olyan esemény, amely arra sarkall, hogy másképp
tekintsek eddigi életemre. Meg kell állni, keresni, hogy mit tettünk, amiért ez
a helyzet előállt. Ez igaz társadalmi szinten is.
– Ez a felelősségvállalás jellemző?
– Döbbenten állhatunk néha a kérdés előtt, hiszen látszólag a
körülmények szerencsétlen áldozatai, saját életünk elszenvedői vagyunk. Ha
mélyebbre nézünk magunkba, legtöbbször megtalálható az a mozzanat, ami,
„hozzásegített”, hogy éppen a személyes szakadékunk szélén álljunk. Mindezt
annak az érzésnek az árnyékában, mintha egy lejtőn lefelé kezdenénk csúszni. Ne
ringassuk magunkat hiú ábrándokban, tényleg megmozdult a föld a talpunk alatt.
Kapaszkodunk ilyenkor mindenbe, szokásba, viselkedésmódba, tárgyakba és
mindenkibe, aki a korábbi életünkre emlékeztet, aki vagy ami igazolja azt, hogy
nincs is valójában szükség a változtatásra. Majd eljutunk a káosz érzéséig,
divatos szóval élve, pánikolunk. Kapaszkodunk az utolsó kis szalmaszálba is,
hogy ne zuhanjunk tovább. Ha van bátorságunk, akkor elengedjük azt a
szalmaszálat. Amennyiben nincs, éveket is eltölthetünk ebben a helyzetben.
Mindenkire rábízom, hogy eldöntse, hogy vajon milyen életminőség párosulhat
ehhez a cseppet sem kényelmes lebegéshez. Majd megérkeztünk a saját
személyes/társadalmi mélypontunkhoz. Félünk. Úgy érezzük nincs tovább. „Eljön az
a pillanat, amikor életünk örökre megváltozik. A pillanat, amikor örökre
beismerjük gyengeségeinket. A pillanat, amikor elébe állunk a kihívásnak. És
akkor valami megfordul bennünk.”
– Mitől?
– Erre mindenkinek személyesen kell megtalálnia a választ. Nevezhetjük
kegyelemnek, akaratnak, célorientáltságnak, motivációnak, belső erőforrásaink
mozgósításának. Kérdések százai lehetnek a fejünkben az egyszerű „Most hogyan
tovább?”-tól a későbbi konkrét cselekvési tervekig. Ha látom a célt, a hozzá
vezető út is meglesz. És ennek megfelelően új szokásokat kezdünk beépíteni a
hétköznapjainkba, felfelé mászunk immár lelki szakadékunkban, mely az új
élethelyzet felé visz minket. Fáradságos? Természetesen. Komoly lelki és nem
ritkán fizikai megerőltetést jelent. Néha vissza-visszacsúszhatunk. De mi van
most a birtokunkban, ami a lejtőn lefelé még nem állt rendelkezésünkre? Cél!
Felfelé tekintünk immár. A fókusz nem az ellenálláson és a pánikon, hanem a
megoldáson van. Lelkünk és testünk izmai folyamatosan edződnek, kezdik megszokni
az új terepet. Nő az önbizalmunk. Egyre feljebb haladunk a meredek sziklafalon,
beépítjük új szokásainkat, kapcsolatainkat életünk egy immár másfajta sodrásába.
Mindezek után felkapaszkodunk új életünk magaslatára. Ilyenkor szerencsés
visszatekinteni a bejárt útra és az átélt élményekre. Mi kellett ahhoz, hogy az
egyes állomásokon tovább tudjak lendülni? Milyen bennem lévő erőforrásokat
használtam? Milyen új készségeket fejlesztettem ki a megküzdés érdekében?
Merjünk szembenézni azzal, hogy volt itt bizony sok fájdalom, kétségbeesés,
ellenkezés, önigazolás, munka, kitartás és segítség is. Mert felfelé is mindig
találhattunk egy-egy ágat vagy kiálló sziklaperemet, amibe meg tudtunk
kapaszkodni. Ne menjünk el ezek mellett a segítő dolgok vagy személyek vagy
saját belső képességek mellett.
A diák „istván, a király” előadás, egerszegi döntőssel
Az „István a király iskolába megy”, azaz a rockopera gyerekszereplőkkel való előadására hirdetett országos válogató három legjobbja között van Réka szerepében Mrakovics Míra, az Eötvös-iskola hatodik osztályosa. Zala megyéből egyetlen indulóként pályázott a szép hangú lány, és 53 társával mérte össze tudását Zalaegerszeg újabb büszkesége.
– B. K. –
Miközben szinte minden iskolai versenyt lemondtak a mostani rendkívüli helyzet
miatt, a Kárpát-medence egész területén meghirdetett „István, a király iskolába
megy” még tartja magát. Szólisták és csoportok jelentkezhettek a tavaly év végén
meghirdetett pályázatra, és a zsűri, illetve a közönségszavazatok alapján
legjobbnak ítélt produkciók kerültek a döntőbe. Így zalaegerszegi sikertörténet
is van. Az Eötvös-iskola hatodikosa, Mrakovics Míra, Réka
szerepében az első három közé énekelte magát. Míra kiemelkedően szép hangjával
már évek óta sikeresen szerepel népdaléneklési versenyeken, de találkozhattunk
vele tavaly a ZegaSztár fellépői között is. Így felkészítője, Standi
Gyuláné esélyesnek látta a tehetséges kislányt a próbatételre.
– A pályázatra csoportos vagy szóló produkcióval lehetett jelentkezni. Az előbbi
olyan sok feladattal járt volna, amit nem tudtunk vállalni. Viszont Míra
különleges hangja és kifejezetten népdalos hangszínezete jól illik Réka dalához.
A jelenet többi szereplőjét osztályom, a 7. b tanulói alakították az előírt
videófelvételen. A produkció felvétele az iskolában történt,
Tompos-Horváth Ildikó munkájának köszönhető, ahogy a szerkesztés és
vágás is. A szükséges kellékeket a Hevesi Sándor Színháztól
kaptuk. Az alapítványi bál volt a bemutató főpróbája – mondta Standi Gyuláné.
– Hogyan tovább?
– Jelenleg online, messengeren keresztül készülünk, a feltehetően májusi
döntőre egy újabb dallal. A kottát már megkaptuk. Köszönjük, és újból
számítunk a közönség támogató szavazatára (https://www.iskolasistvan.hu/szavazas).