Felvállalható divatról van szó

Farmer, magas sarkú cipő, hímzett ing

Az öt évvel ezelőtt indult „mozgalmat”, miszerint a népviselet napján, április 24-én, öltözzünk legalább jelzésszerűen népviseletbe, az idén sem hagyták veszni az elkötelezettek. Bár a szervezés bonyolultabb, a megjelenés az idén egyéni és távolságtartó volt, az értéket most is magukra vették. Zalaegerszegen ennek a felhívásnak az „élharcosai” a Zalai Táncegyüttes keretein belül működő Szarkaláb női csoport tagjai. Ők már napokkal az esemény előtt szervezkedtek telefonon és online.

– B. K. –

A fent említett hölgyek az idén immár hatodszor tettek eleget a felhívásnak. Számukra népviseletet hordani egyébként sem megerőltető, néhányuk a fellépőruháját is saját kezűleg hímezte. S bár az ország egyes területein még napi gyakorlat akár a piacra vagy a misére menni népviseletben, a legtöbb helyen ehhez már felhívás kell.
– Nem gondolom sem életszerűnek, sem hitelesnek, ha teljes népviseletet öltöttünk volna a munkahelyre vagy bevásárolni. Sokkal inkább cél és feladat volt kiválasztani a viselet egy darabját, szoknyát, mellényt, hímzett blúzt, vagy akár csak egy pántlikát a hajba, nyakláncot, gyöngyös fülbevalót, és ezt hordani egész nap a ma szokásos öltözékkel kombinálva. Akkor is, ha most kivételesen ezt csak a családtagok és a szomszédok értékelhették, nézhették. Akár farmerral, magas sarkú cipővel is jól mutat egy szépen hímzett ing. Nem egyszer láthattunk már valamilyen magyar hímzésű ruhát akár amerikai celebek ünnepi alkalmon való megjelenéseként, vagy itthon prominens hölgyeken. Úgy érzem, és ez nagy öröm, hogy egyre inkább felvállalható divatról van szó – mondta lelkesen Prokisch Anikó, az akció helyi szervezője.
– Az országos akcióról tabló készül?
– Igen, ez a szervezők kérése. Az idén külön-külön történt a tizenhat résztvevő fotózása, ami logisztikát és a fotósoktól nagyobb türelmet, több időt igényelt. A támogatóknak köszönhetően (zalaegerszegi önkormányzat) rólunk már két videófelvétel is készült a korábbi években, ami nagyon emlékezetessé tette az eseményt. De az sem feledhető könnyen, amikor az egyik évben ezen a napon karikázót jártunk a Dísz téren. Erre most nem kerülhetett sor.
– Hogyan bírjátok tánc nélkül?
– Nagyon hiányzik, ahogy a baráti társasággá vált csoporttal való találkozás, a sok közös élmény is. Nehezen viseljük – tette hozzá Pankerné Temesi Imelda, aki népviseleti ingben készítette a vacsorára való pitét, ezzel várta haza a férjét, Endrét, aki egyébként fotósként működött közre az akcióban, máskülönben a hölgyeket kísérő kórus tagja.
– Mi elég mozgékonyak vagyunk, alig várjuk, hogy történjen valami, minden jó kezdeményezéshez szívesen csatlakozunk. Ez most nagyon hiányzik – tette hozzá Anikó. Hangsúlyozta közben, a jelen eseménynél nem az autentikusság volt a hangsúlyos, hanem a népi elemek megjelenítése a hétköznapokban. – A találékonyság ámulatba ejtő példáit láthatjuk a napokban néptáncos videófelvételek sorozatában. Most ezzel kell, hogy beérjük, de nem pótolja az igazit.  Az „Öltözz Te is népviseletbe” akció magánkezdeményezésű, Hrágyel Dóra az ötletgazda. Aztán jó visszhangra talált, és tavaly már nagyon sok intézmény is kapcsolódott a múltunkból hozott értékeket éltető naphoz, mondhatni hagyománnyá vált. Az idén pedig a „trend” alapján online tanfolyam is szerveződött, otthon a gyerkőcökkel közösen készíthető papírgyöngy kaláris, illetve papírtarisznya készítésére.

vissza az elejére

Színészek a karanténban

Teázás, túrázás és online színház

Vajon hogyan telnek a napjai mostanában a Sóska, sültkrumpli című tragikomédia két (nem túl életvidám) partjelzőjét alakító színművésznek, Baj Lászlónak és Szakály Aurélnak? A kialakult körülményekhez képest szerencsére jól érzik magukat, sőt a kényszerű pihenőidőt mind a ketten igyekeznek tartalmasan eltölteni.

– pP –

A színészeket Messengeren értük el, s érdeklődésünkre küldtek is némi helyzetjelentést a karanténból. Baj László azt mondja: „A kőszívű ember fiai” félig-meddig nyilvános főpróbája óta nincs színház az életében, illetve nem úgy, ahogy addig.
– Nincsenek próbák, előadások, nincsen közönség, sem kollégák. Most mindannyian ugyanazt a szerepet játsszuk, amit az élet osztott ki ránk. És mindenki ugyanúgy tanulja ezt a szerepet, ugyanúgy rögtönöz. Bár vannak online közvetítések, ami nagyon jó dolog, de a színház élő varázsával nem érnek fel a konzerv felvételek. Mondunk verseket, felolvasunk kedvenc szerzőinktől, karanténdrámát készítünk, de mindez nem pótolja a nézők hiányát. Nincs mit tenni, az ember megpróbálja a napi rutinjait átültetni erre az új helyzetre.
A színész többször posztolja a Facebookra saját haikuit vagy épp azt, hogy teázni készül…
– Való igaz, reggelente teaszertartással, olvasgatással töltöm az időmet. Évek óta napi rutin ez, mint ahogy az is, hogy igyekszem minden reggel egy-egy haikut vagy versnek tűnő képződményt kicsikarni magamból. Ez kényszerírás. Muszájírás. Kell. Terápia. Valamit mindig írtam. Valamit mindig írok. Blogot, dalszöveget, verset, haikut. Talán így tudom a legjobban kifejezni magam a színházon túl.
Baj László hozzátette: furcsa ez az egész, mert azt hitte, hogy a karantén alatt rengeteg ideje lesz, de ez nem így történt. Például alig zenélt; pedig szeretett volna új dalokat írni az Ergo Sum Projektnek és a Sum'acousticnak. Ehhez képest gitárt is alig fogott a kezébe. Viszont bőven maradt ideje a kertészkedésre, és arra, hogy most tényleg megélje a tavaszt.
– A színházi lét miatt összemosódnak a nappalok, az éjszakák és az évszakok. Most újra tudom, mikor világosodik, mikor sötétedik, mikor rügyeznek a fák. Csodás.
Szakály Aurél is igyekszik a rászakadt szabadidőt és a #maradjotthon kampányt kiélvezni. Mint meséli, ő barátnőjével, Kováts Dóra színművésszel maradt otthon.
– Rengeteget pihenek. Sokat és jól alszom. Vigyázok az egészségemre. Itthon tornászgatok, szobabiciklizek, de rendes biciklivel is szoktam kerekezni. Járunk túrázni is. Már több mint 20 éve élek itt, de úgy tűnik, most fogom igazán felfedezni a környéket: Csácsban bejártuk például a Horhosok útját és a Páfrányok útját. Elővettem újra a gitáromat is. Egész jól haladok. Mindenesetre az ujjam már bekeményedett!
Az eredetileg programozó matematikusként diplomázott színművész most épp a matekot köti össze az irodalommal:
– Az interneten olvastam egy Esterházy-novellát a matematikával kapcsolatban. (Nem is tudtam eddig, hogy matematikus diplomája volt.) Ott ajánlottak egy novellagyűjteményt „A jövő a számtantudósoké” címmel. Ezt olvasom most.
Azt is elárulta, Dórival sokat főznek: készült már spenótos csirkemell, pörkölt, sült pulyka és hal is. Meg sok sütemény és más édesség.
– Egy kicsit azért már hiányzik a színház. Múlt héten volt online olvasópróbánk; „A kölcsönlakást” kezdtük el összerakni. A tervek szerint októberben mutatjuk be. Hogy hogyan folytatjuk tovább a próbákat, az a járványtól függ. Jövő évadban, ha minden jól megy, játszom még a „Sose halunk meg”, a „Legyetek jók, ha tudtok” és a „Cigánykerék” című darabokban, de műsoron marad a „Sóska, sültkrumpli” is. Addig is itthon maradok, vagy óvatosan közlekedek. Távolságot tartok, maszkot hordok, kezet mosok, és reménykedem, hogy hamarosan véget ér a járvány...

vissza az elejére

Elkészült az új Pannon Tükör

Nyomtatott formában ugyan egyelőre nem, de pdf-ben már elérhető a Pannon Tükör legfrissebb száma. Bubits Tünde főszerkesztő arról is tájékoztatta lapunkat, hogy a folyóirat mellett egy új kiadvány is elkészült (ami egyelőre szintén pdf-ben olvasható). Ezúttal a 2019-es Egymondatokból állt össze a The time is out of joint című kötet.

– pet –

A – normális esetben a lap mellékleteként, ám külön nyomtatásban megjelenő – kiadványhoz Nagygéci Kovács József főszerkesztő-helyettes írt előszót. Az Egymondatok (ami annyit jelent, hogy az adott hónap napjaihoz mindig más szerző írt egy-egy hosszabb vagy rövidebb mondatot) írói között szerepel például Szálinger Balázs költő is, aki 2019 februárjában fogalmazta meg tömörítve gondolatait. Ami a Pannon Tükör legújabb számát illeti, Bubits Tünde kiemelte a látványos borítót, amire ezúttal Pezzetta Umberto egyik Sajtófotó-kiállításon is szerepelt fényképe (a Megjött a Mikulás sorozat egyik darabja) került. A lapot ugyanis a januári fotókiállítás képei, illetve Szemereki Teréz iparművész műveiről készült fotók illusztrálják. A borítóra pedig mindenképpen valamelyik figyelemfelkeltő sajtófotót szánták. A kulturális folyóiratban idén is folytatódik az Egymondatok sorozat: 2020 januárjáról és februárjáról Tinkó Máté és Seres Lili Hanna jegyezte fel gondolatait. Most is újdonságokkal jelentkezik a műfordítás, a debüt, valamint a szépirodalmi rovat. Zrínyi Miklós költő és hadvezér születésének 400. évfordulója kapcsán Mihovics József írt tanulmányt. A 100 éve született Vajda Józsefről pedig Vajda László emlékezik meg. A helytörténet rovatban Müller Róbert régész számol be egy Kaszaházáról 2018-ban előkerült bronzcsat történetéről. A folyóiratban ezenkívül további tanulmányok és kritikák olvashatók, többek között a már említett Sajtófotó-kiállításról (Juhász Kristóf), Szemereki Teréz zalaegerszegi tárlatáról (Feledy Balázs) és Fabók Mancsi „A fekete kakas” című bábelőadásáról (Turbuly Lilla). A Pannon Tükör pdf-változata a periodika Facebook-oldaláról érhető el, de az írások egy része (más érdekességekkel és újdonságokkal kiegészülve) a Pannon Tükor online-on is megtalálható.

vissza az elejére