Nyitott a világunk, mindegyik dalunk más Zalaegerszeg az első világháború idején A nyüzsgéstől távol, de a belvároshoz közel  

Nyitott a világunk, mindegyik dalunk más

MoJazzter: a kísérletező duó, jazzes alapon

Csak néhány hónapja alakultak, máris megjelent három daluk, közülük egyhez videóklip is készült. A munka azóta is gőzerővel zajlik, formálódnak az új szerzemények, amikből lassan egy koncertre való anyag is összejön.

Takáts Eszter és Monostori János

– pánczélPetra –

A friss zalai formáció neve MoJazzter; amit tulajdonképpen a duó két tagjának nevéből, és a jazz szóból gyúrtak össze az alapítók. Azaz Takáts Eszter dalszerző-énekes és Monostori János billentyűs-zeneszerző. Nem nehéz kitalálni, hogy a projekt dalai kettejük közös szerzeményei. Bár – mint azt elmesélték – sok segítőjük akad, és annak ellenére, hogy továbbra is duóban gondolkodnak, szeretnék majd egy zenekari formációval is megmutatni magukat. A dalszerzőkkel az alakulásról, a közös munkáról és a MoJazzter-ben rejlő zenei sokféleségről beszélgettünk az online térben.
Takáts Eszter: Egy évvel ezelőtt a VMK-ban találkoztam először személyesen Jancsival, ők is játszottak velünk aznap a Colombo Jazz Unit-tal. De mivel nagy Óz-rajongó vagyok, és tavaly nyáron bejártam a színházi próbákra, ott is sokszor összefutottunk. Közben lelkesen próbáltam segíteni a zenekarának, a Flight Mode-nak is. Nagyon drukkolok nekik! Ősszel aztán a férjemmel Zala megyébe költöztünk, így ismét közel kerültem Zalaegerszeghez. Mondtam a Jancsinak, hogy dalmegjelenésekben gondolkodom, és jó lenne egy közös szám is a csokromba. Ebből az lett, hogy az első dalunk annyira jól sikerült, hogy létrehoztunk egy közös formációt.
Monostori János: Az első találkozás pont úgy volt, ahogy azt Eszti mondja! Aztán az Óz bemutatóját követően beszélgettünk hosszabban is. Majd az élet úgy hozta, hogy Polgár Péter JazzSzerdás estjén együtt muzsikáltunk a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben. Nagy élmény volt nekem belecsöppenni a profik világába!
– Azért némileg eltérő zenei stílusból érkeztetek. A duó nevéről pedig az ember egyből a jazz-re asszociál. De ha jól értem (és hallom), akkor ez egy tágan értelmezett műfaj lesz a számotokra.
T. E.: Sok stílust körbejártam már 12 éves koromtól fogva. A kórista-szólista, népdalos, folkos, rockos, popos, trubadúros, beates, elektronikus vonalon keresztül sok mindent megélek, átélek. Jancsival nyitott a világunk, mindegyik dalunk más és más.
M. J.: A jazzes vonalat én szeretném „erőltetni”, ha összeérik a csapat. Nem vagyok ugyan jazz-zenész, de annál nagyobb jazzrajongó. A műfajból is inkább az acidjazz, nujazz és az elektronikával fűszerezett megoldások birizgálják a fantáziámat, amit igyekszem a MoJazzter-dalokba és a Flight Mode-os ötletekbe is belecsempészni. Próbálom folyamatosan képezni magam, autodidakta módon. A MoJazzter amolyan kísérletezős „cucc”. Valóban minden dal más; erősen eklektikus. Nagyon várom a teljes zenekaros változatot, mivel a jelenlegi dalaink jobbára egyszerű „szintivel” készültek. Radics Igor (dob) és Koller László (basszusgitár) új ízt és más karaktert ad majd az egész hangulatnak.
– Eddig hány dal készült el? És ki az ötletgazda, vagy ki adja az „alaphangot”?
T. E.: Megjelenésre eddig három dal készült el (Nem az a lényeg, Tárt karokkal, Ott vagyok veled), de már majdnem készen van a következő, a Lassú tűz is (ebben Lőrincz Nikolett színművész is énekel). Továbbá, már demó szinten van egy latin hangulatú dalunk és egy progresszívebb stílusú, göcseji mantradal. Ezt Koller László baszszusgitáros ötletére csináljuk meg, abszolút közös munkával. Ha jól számolom, lassan összeáll a repertoár egy teljes koncerhez is. (Mire véget ér a járvány...)
– Az Ott vagyok veled című dalhoz klip is készült, ami mindjárt a Lángoló Gitárok blogon debütált.
T. E.: Így van. Nagy öröm ez számunkra, főleg mert olyan kiváló művészek működtek közre benne, mint Góbi Rita táncművész-koreográfus, Lőrincz Nikolett és Barsi Márton színművészek, akiket a zalaegerszegi színházból is ismerhet a közönség. A zenei részekben Koller László, Salamon Attila (szólógitár) volt a segítségünkre, a „masterben” pedig Gyulai Ádám.
M. J: A klipben azokat a részeket, melyekben én is látható vagyok, a kislányom, Panna forgatta. Ő a legcukibb operatőr! Ennél az Ott vagyok veled című dalnál próbáltam meggyőzni Esztit, hogy nekem talán nem kellene énekelnem, tekintve, hogy kölnihangom van (egy csepp bőven elég), de sajnos a nőket nem lehet meggyőzni, hiába van igazad... :)
– ...a „kölnihatást” szerencsére az egyszeri zenekedvelő nem érzékeli. Viszont ezt a dalt már a járvány ihlette, a klip is erről szól. Mennyire befolyásol bennetek a kialakult helyzet?
T. E.: Az alkotásban semennyire, sőt, nagyon aktívak vagyunk, és lelkesek. A próbákat viszont már nagyon szeretnénk elindítani, addig is karanténkoncertre pályázunk.
M. J.: Járvány ide vagy oda, örülök ennek a kooperációnak. Megtisztelő, hogy olyan előadóval dolgozhatok együtt, mint Eszti. Nagyon pörgős vele a munka. Egy-egy ötlet gyakorlatilag pár hét alatt stúdiókész állapotba kerül. Emberileg is nagyon nagy az összhang. Teljesen olyan érzésem van, mintha ezer éve ismernénk egymást. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a kialakult állapotok ellenére sok segítőnk akad, például Köves Marci, aki producerként és hangmérnökként is támogat minket. Az első két dalnál még volt közös próbánk, azokat sikerült is stúdióban rögzíteni. Aztán jött a járvány, így a többi nóta már online készült. Úgy érzem, hogy a koncertváltozat, élő zenekarral még kiforrottabb lesz majd. Nagyon várom már a közös próbákat, mert azért az mégiscsak más, mint az online dalszerzés.

 

 

 

 

 

vissza az elejére


Zalaegerszeg az első világháború idején

A háború a hátországot sem kímélte

Vajon milyen volt a mindennapi élet egy magyarországi kisvárosban, nevezetesen Zalaegerszegen az első világháború idején? Két évvel ezelőtt erre a kérdésre keresték a választ annak a tudományos konferenciának az előadói, akik a legújabb kutatási eredményeket felhasználva értekeztek a Nagy Háború időszakáról és a nemzetközi események helyi vonatkozásairól.

– pP –

A város önkormányzata és a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára által szervezett 2018-as konferencián kilenc előadás hangzott el, változatos témákban. A prezentációk anyaga immár kötetben is megjelent, mégpedig a Zalaegerszegi Füzetek sorozat legújabb, 17. számaként. A „Zalaegerszeg és az első világháború” című könyv – a konferenciához hasonlóan – arra vállalkozik, hogy egy kisváros mindennapjait mutassa be. Vagyis leginkább a hátországban zajló események elevenednek meg – mondta lapunk érdeklődésére Kiss Gábor könyvtárigazgató, ezúttal mint a kiadvány szerkesztője, és az első tanulmány szerzője. Hozzátette: az ő írása pont a kivételek közé tartozik, hiszen az a zalai katonákról és katonai alakulatokról, illetve azok mozgásáról és harcairól szól. A többi szerző (levéltárosok és muzeológusok) viszont valóban a város egy-egy fontos eseményére, vagy a háború valamely társadalmi, politikai, és gazdasági hatására reflektált. Ahogy az a kötetből is kiolvasható, a háború szenvedései nem kímélték a hátországot, még az olyan kisebb városokat sem, mint Zalaegerszeg. A helyi kórház például gyorsan megtelt beteg és sebesült katonákkal, így már 1914 szeptemberére kórházzá alakították az akkori főgimnázium földszintjét, tornatermét és első emeletét is. Béres Katalin (Göcseji Múzeum) tanulmányából kiderül, hogy ezzel az átalakítással 200 sebesültet tudtak befogadni. Mindeközben zajlott az oktatás is, ami a második emeleti helyiségekbe szorult vissza. Összevont évfolyamok, párhuzamos oktatás és zsúfolt tantermek, illetve a diákok és sebesültek kényszerű egymás mellett élése jellemezte az akkori állapotokat. Gyimesi Endre (történész, a levéltár nyugalmazott igazgatója) a zalaegerszegi hadifogolytábor létesítéséről és annak 1915–18 közötti életéről írt. A vármegye és a város hamar rájött ugyanis arra, hogy mekkora segítséget jelent a hadifogoly munkáskéz a mezőgazdaság és a vállalkozások számára, így csökkent a munkáshiány. Ugyanakkor a foglyok foglalkoztatása nem veszélyeztethette a helybéliek munkalehetőségét. De a tanulmányból fény derül a korabeli „ügyeskedésekre” is; vagyis hogy a kereskedők miképp emelték fel mondjuk a krumpli árát, ha azt a fogolytáborban kívánták értékesíteni. A kötetben sok szó esik egészségügyi és szociális kérdésekről is. Megyeri Anna (Göcseji Múzeum) például az egészségügyi ellátást vette górcső alá. Már a háború kitörését követően számos terv készült a sebesültek elhelyezésére (akár óvodai, iskolai épületek kiürítésével, hasznosításával) és szakszerű ellátására. Önkéntes betegápolói tanfolyamok indultak, megnőtt az adakozások, adománygyűjtések száma. Ebben az időszakban a fertőző betegségek terjedésével is számolni kellett, az itt élők gyakran aggódtak, hogy a fogolytáborból, vagy a harcterekről hurcolnak be a városba ragályos kórokat. Tulajdonképpen a Nagy Háború volt a „szülőanyja” a hadigondozás – vagyis a rokkantakról, özvegyekről, árvákról való civil vagy állami, intézményes gondoskodás – kialakulásának is. Minderről Bekő Tamás (MNL Zala Megyei Levéltára) írt a most megjelent kiadványban. Mint az a könyvben olvasható: Zalaegerszegen a hadirokkantakkal való együttérzés és a társadalmi szolidaritás eszméje csak lassan, fokozatosan vált a hátországi mindennapok részévé. Sőt, kezdetben még inkább részvétlenséget tanúsítottak a helybéliek. De a háború előrehaladtával változott a szemlélet. Ezekben az években menekültek is érkeztek a városba, Foki Ibolya (MNL Zala Megyei Levéltára) tanulmányában többek között arról olvashatunk, hogy Zalaegerszeg miképp tudta ellátni az 1915 májusától novemberéig itt tartózkodó olasz– szlovén menekülteket (főleg nőket, gyerekeket és időseket). Zalaegerszeg ez esetben a város jelenlegi területét és az agglomerációt jelenti, hiszen az akkori városvezetés, félve az élelmiszer-ellátási nehézségektől, a környező 19 faluban helyezte el a menekülteket. (Ebből öt lett később a város része, ezekben összesen 33 külföldi betelepített lakott.) A kötet tárgyalja a kórházkápolna építését, illetve annak nehézségeit is. Mint arra Csomor Erzsébet (nyugalmazott levéltáros) rávilágít, minden összefogás és adakozás ellenére, öt évig húzódott az építkezés. A kápolnát nem sikerült a háború idején átadni, csak 1919-ben; „a közkórház mindenkori betegeinek vigasztalására”. 1974-ben aztán, az SZTK építésekor felrobbantották. A háború alatti közhangulatról, propagandáról, cenzúráról és sajtóviszonyokról Simon Beáta (levéltári könyvtáros) számol be. Tanulmányából többek között azt is megtudhatjuk, hogy a korabeli újságokból rekonstruálható a helyi mozik háborús témájú műsora, a hirdetésekből a kereskedők hadi kínálata, de a helyi szerzők háború ihlette irodalmi alkotásait is megismerhetjük. A kötet zárófejezetében Paksy Zoltán (MNL Zala Megyei Levéltára) a világháború utolsó éveiről, annak politikai következményeiről, illetve az őszirózsás forradalomtól a Tanácsköztársaságig terjedő időszakról számol be. Az országos helyzethez képest a városban nem voltak drámai változások, vagy nagyobb politikai konfliktusok a háború végén. A polgármester személye – aki akkor Czobor Mátyás volt – is változatlan maradt. Kiss Gábor elmondta, hogy az önkormányzat támogatásával és a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár kiadásában megjelent kötet hivatalos bemutatójára egyelőre nem kerülhet sor. Ugyanakkor a járványügyi helyzetet figyelve dolgoznak azon, hogy a biztonsági intézkedések betartásával mielőbb kinyithasson a könyvtár, és hogy szabad téren esetleg kisebb létszámú eseményeket tarthassanak.

 

 

 

 

 

vissza az elejére


A nyüzsgéstől távol, de a belvároshoz közel

A szűkre szabott programlehetőségek idején érdemes ellátogatni a 76-os út mentén található Csácsi Arborétumba. A 83 hektáros terület néhány órányi pihenést, könnyed kirándulási lehetőséget nyújt azoknak is, akik nem érzik erősnek magukat egy nehezebb túrához. Az arborétumban a hazai fafajok szinte mindegyike megtalálható, ezenkívül tiszta vízű forrásra, tavacskára, valamint díszes bokrokra és zöld tisztásra is bukkanhatunk a séta során.

 

 

 

 

 

 

vissza az elejére