Nyitott a világunk, mindegyik dalunk más | Zalaegerszeg az első világháború idején | A nyüzsgéstől távol, de a belvároshoz közel |
Nyitott a világunk, mindegyik dalunk más
MoJazzter: a kísérletező duó, jazzes alapon
Csak néhány hónapja alakultak, máris megjelent három daluk, közülük egyhez videóklip is készült. A munka azóta is gőzerővel zajlik, formálódnak az új szerzemények, amikből lassan egy koncertre való anyag is összejön.
|
Takáts Eszter és Monostori János |
– pánczélPetra –
A friss zalai formáció neve MoJazzter; amit tulajdonképpen a duó két tagjának
nevéből, és a jazz szóból gyúrtak össze az alapítók. Azaz Takáts Eszter
dalszerző-énekes és Monostori János billentyűs-zeneszerző. Nem
nehéz kitalálni, hogy a projekt dalai kettejük közös szerzeményei. Bár – mint
azt elmesélték – sok segítőjük akad, és annak ellenére, hogy továbbra is duóban
gondolkodnak, szeretnék majd egy zenekari formációval is megmutatni magukat. A
dalszerzőkkel az alakulásról, a közös munkáról és a MoJazzter-ben rejlő zenei
sokféleségről beszélgettünk az online térben.
Takáts Eszter: Egy évvel ezelőtt a VMK-ban találkoztam először
személyesen Jancsival, ők is játszottak velünk aznap a Colombo Jazz Unit-tal. De
mivel nagy Óz-rajongó vagyok, és tavaly nyáron bejártam a színházi próbákra, ott
is sokszor összefutottunk. Közben lelkesen próbáltam segíteni a zenekarának, a
Flight Mode-nak is. Nagyon drukkolok nekik! Ősszel aztán a férjemmel Zala
megyébe költöztünk, így ismét közel kerültem Zalaegerszeghez. Mondtam a
Jancsinak, hogy dalmegjelenésekben gondolkodom, és jó lenne egy közös szám is a
csokromba. Ebből az lett, hogy az első dalunk annyira jól sikerült, hogy
létrehoztunk egy közös formációt.
Monostori János: Az első találkozás pont úgy volt, ahogy azt Eszti
mondja! Aztán az Óz bemutatóját követően beszélgettünk hosszabban is. Majd az
élet úgy hozta, hogy Polgár Péter JazzSzerdás estjén együtt
muzsikáltunk a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben. Nagy élmény volt nekem
belecsöppenni a profik világába!
– Azért némileg eltérő zenei stílusból érkeztetek. A duó nevéről pedig az
ember egyből a jazz-re asszociál. De ha jól értem (és hallom), akkor ez egy
tágan értelmezett műfaj lesz a számotokra.
T. E.: Sok stílust körbejártam már 12 éves koromtól fogva. A kórista-szólista,
népdalos, folkos, rockos, popos, trubadúros, beates, elektronikus vonalon
keresztül sok mindent megélek, átélek. Jancsival nyitott a világunk, mindegyik
dalunk más és más.
M. J.: A jazzes vonalat én szeretném „erőltetni”, ha összeérik a csapat. Nem
vagyok ugyan jazz-zenész, de annál nagyobb jazzrajongó. A műfajból is inkább az
acidjazz, nujazz és az elektronikával fűszerezett megoldások birizgálják a
fantáziámat, amit igyekszem a MoJazzter-dalokba és a Flight Mode-os ötletekbe is
belecsempészni. Próbálom folyamatosan képezni magam, autodidakta módon. A
MoJazzter amolyan kísérletezős „cucc”. Valóban minden dal más; erősen eklektikus.
Nagyon várom a teljes zenekaros változatot, mivel a jelenlegi dalaink jobbára
egyszerű „szintivel” készültek. Radics Igor (dob) és Koller
László (basszusgitár) új ízt és más karaktert ad majd az egész
hangulatnak.
– Eddig hány dal készült el? És ki az ötletgazda, vagy ki adja az „alaphangot”?
T. E.: Megjelenésre eddig három dal készült el (Nem az a lényeg, Tárt
karokkal, Ott vagyok veled), de már majdnem készen van a következő, a Lassú tűz
is (ebben Lőrincz Nikolett színművész is énekel). Továbbá, már
demó szinten van egy latin hangulatú dalunk és egy progresszívebb stílusú,
göcseji mantradal. Ezt Koller László baszszusgitáros ötletére
csináljuk meg, abszolút közös munkával. Ha jól számolom, lassan összeáll a
repertoár egy teljes koncerhez is. (Mire véget ér a járvány...)
– Az Ott vagyok veled című dalhoz klip is készült, ami mindjárt a Lángoló
Gitárok blogon debütált.
T. E.: Így van. Nagy öröm ez számunkra, főleg mert olyan kiváló művészek
működtek közre benne, mint Góbi Rita táncművész-koreográfus,
Lőrincz Nikolett és Barsi Márton színművészek, akiket a
zalaegerszegi színházból is ismerhet a közönség. A zenei részekben Koller
László, Salamon Attila (szólógitár) volt a segítségünkre,
a „masterben” pedig Gyulai Ádám.
M. J: A klipben azokat a részeket, melyekben én is látható vagyok, a kislányom,
Panna forgatta. Ő a legcukibb operatőr! Ennél az Ott vagyok veled című dalnál
próbáltam meggyőzni Esztit, hogy nekem talán nem kellene énekelnem, tekintve,
hogy kölnihangom van (egy csepp bőven elég), de sajnos a nőket nem lehet
meggyőzni, hiába van igazad... :)
– ...a „kölnihatást” szerencsére az egyszeri zenekedvelő nem érzékeli.
Viszont ezt a dalt már a járvány ihlette, a klip is erről szól. Mennyire
befolyásol bennetek a kialakult helyzet?
T. E.: Az alkotásban semennyire, sőt, nagyon aktívak vagyunk, és
lelkesek. A próbákat viszont már nagyon szeretnénk elindítani, addig is
karanténkoncertre pályázunk.
M. J.: Járvány ide vagy oda, örülök ennek a kooperációnak. Megtisztelő, hogy
olyan előadóval dolgozhatok együtt, mint Eszti. Nagyon pörgős vele a munka.
Egy-egy ötlet gyakorlatilag pár hét alatt stúdiókész állapotba kerül. Emberileg
is nagyon nagy az összhang. Teljesen olyan érzésem van, mintha ezer éve
ismernénk egymást. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a kialakult
állapotok ellenére sok segítőnk akad, például Köves Marci, aki
producerként és hangmérnökként is támogat minket. Az első két dalnál még volt
közös próbánk, azokat sikerült is stúdióban rögzíteni. Aztán jött a járvány, így
a többi nóta már online készült. Úgy érzem, hogy a koncertváltozat, élő
zenekarral még kiforrottabb lesz majd. Nagyon várom már a közös próbákat, mert
azért az mégiscsak más, mint az online dalszerzés.
Zalaegerszeg az első világháború idején
A háború a hátországot sem kímélte
Vajon milyen volt a mindennapi élet egy magyarországi kisvárosban, nevezetesen Zalaegerszegen az első világháború idején? Két évvel ezelőtt erre a kérdésre keresték a választ annak a tudományos konferenciának az előadói, akik a legújabb kutatási eredményeket felhasználva értekeztek a Nagy Háború időszakáról és a nemzetközi események helyi vonatkozásairól.
– pP –
A város önkormányzata és a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára által
szervezett 2018-as konferencián kilenc előadás hangzott el, változatos témákban.
A prezentációk anyaga immár kötetben is megjelent, mégpedig a Zalaegerszegi
Füzetek sorozat legújabb, 17. számaként. A „Zalaegerszeg és az első világháború”
című könyv – a konferenciához hasonlóan – arra vállalkozik, hogy egy kisváros
mindennapjait mutassa be. Vagyis leginkább a hátországban zajló események
elevenednek meg – mondta lapunk érdeklődésére Kiss Gábor
könyvtárigazgató, ezúttal mint a kiadvány szerkesztője, és az első tanulmány
szerzője. Hozzátette: az ő írása pont a kivételek közé tartozik, hiszen az a
zalai katonákról és katonai alakulatokról, illetve azok mozgásáról és harcairól
szól. A többi szerző (levéltárosok és muzeológusok) viszont valóban a város
egy-egy fontos eseményére, vagy a háború valamely társadalmi, politikai, és
gazdasági hatására reflektált. Ahogy az a kötetből is kiolvasható, a háború
szenvedései nem kímélték a hátországot, még az olyan kisebb városokat sem, mint
Zalaegerszeg. A helyi kórház például gyorsan megtelt beteg és sebesült
katonákkal, így már 1914 szeptemberére kórházzá alakították az akkori
főgimnázium földszintjét, tornatermét és első emeletét is. Béres Katalin
(Göcseji Múzeum) tanulmányából kiderül, hogy ezzel az átalakítással 200
sebesültet tudtak befogadni. Mindeközben zajlott az oktatás is, ami a második
emeleti helyiségekbe szorult vissza. Összevont évfolyamok, párhuzamos oktatás és
zsúfolt tantermek, illetve a diákok és sebesültek kényszerű egymás mellett élése
jellemezte az akkori állapotokat. Gyimesi Endre (történész, a
levéltár nyugalmazott igazgatója) a zalaegerszegi hadifogolytábor létesítéséről
és annak 1915–18 közötti életéről írt. A vármegye és a város hamar rájött
ugyanis arra, hogy mekkora segítséget jelent a hadifogoly munkáskéz a
mezőgazdaság és a vállalkozások számára, így csökkent a munkáshiány. Ugyanakkor
a foglyok foglalkoztatása nem veszélyeztethette a helybéliek munkalehetőségét.
De a tanulmányból fény derül a korabeli „ügyeskedésekre” is; vagyis hogy a
kereskedők miképp emelték fel mondjuk a krumpli árát, ha azt a fogolytáborban
kívánták értékesíteni. A kötetben sok szó esik egészségügyi és szociális
kérdésekről is. Megyeri Anna (Göcseji Múzeum) például az egészségügyi ellátást
vette górcső alá. Már a háború kitörését követően számos terv készült a
sebesültek elhelyezésére (akár óvodai, iskolai épületek kiürítésével,
hasznosításával) és szakszerű ellátására. Önkéntes betegápolói tanfolyamok
indultak, megnőtt az adakozások, adománygyűjtések száma. Ebben az időszakban a
fertőző betegségek terjedésével is számolni kellett, az itt élők gyakran
aggódtak, hogy a fogolytáborból, vagy a harcterekről hurcolnak be a városba
ragályos kórokat. Tulajdonképpen a Nagy Háború volt a „szülőanyja” a
hadigondozás – vagyis a rokkantakról, özvegyekről, árvákról való civil vagy
állami, intézményes gondoskodás – kialakulásának is. Minderről Bekő Tamás
(MNL Zala Megyei Levéltára) írt a most megjelent kiadványban. Mint az a könyvben
olvasható: Zalaegerszegen a hadirokkantakkal való együttérzés és a társadalmi
szolidaritás eszméje csak lassan, fokozatosan vált a hátországi mindennapok
részévé. Sőt, kezdetben még inkább részvétlenséget tanúsítottak a helybéliek. De
a háború előrehaladtával változott a szemlélet. Ezekben az években menekültek is
érkeztek a városba, Foki Ibolya (MNL Zala Megyei Levéltára)
tanulmányában többek között arról olvashatunk, hogy Zalaegerszeg miképp tudta
ellátni az 1915 májusától novemberéig itt tartózkodó olasz– szlovén menekülteket
(főleg nőket, gyerekeket és időseket). Zalaegerszeg ez esetben a város jelenlegi
területét és az agglomerációt jelenti, hiszen az akkori városvezetés, félve az
élelmiszer-ellátási nehézségektől, a környező 19 faluban helyezte el a
menekülteket. (Ebből öt lett később a város része, ezekben összesen 33 külföldi
betelepített lakott.) A kötet tárgyalja a kórházkápolna építését, illetve annak
nehézségeit is. Mint arra Csomor Erzsébet (nyugalmazott levéltáros)
rávilágít, minden összefogás és adakozás ellenére, öt évig húzódott az építkezés.
A kápolnát nem sikerült a háború idején átadni, csak 1919-ben; „a közkórház
mindenkori betegeinek vigasztalására”. 1974-ben aztán, az SZTK építésekor
felrobbantották. A háború alatti közhangulatról, propagandáról, cenzúráról és
sajtóviszonyokról Simon Beáta (levéltári könyvtáros) számol be.
Tanulmányából többek között azt is megtudhatjuk, hogy a korabeli újságokból
rekonstruálható a helyi mozik háborús témájú műsora, a hirdetésekből a
kereskedők hadi kínálata, de a helyi szerzők háború ihlette irodalmi alkotásait
is megismerhetjük. A kötet zárófejezetében Paksy Zoltán (MNL Zala
Megyei Levéltára) a világháború utolsó éveiről, annak politikai
következményeiről, illetve az őszirózsás forradalomtól a Tanácsköztársaságig
terjedő időszakról számol be. Az országos helyzethez képest a városban nem
voltak drámai változások, vagy nagyobb politikai konfliktusok a háború végén. A
polgármester személye – aki akkor Czobor Mátyás volt – is
változatlan maradt. Kiss Gábor elmondta, hogy az önkormányzat
támogatásával és a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár
kiadásában megjelent kötet hivatalos bemutatójára egyelőre nem kerülhet sor.
Ugyanakkor a járványügyi helyzetet figyelve dolgoznak azon, hogy a biztonsági
intézkedések betartásával mielőbb kinyithasson a könyvtár, és hogy szabad téren
esetleg kisebb létszámú eseményeket tarthassanak.