Nagy Kálmán

Covid-19 keretbe zárva

Helyzetjelentés minimál stílusban

A bajai zeneiskola, a tihanyi táj és a koronavírus-járvány között fellelhető némi kapcsolat. Persze nem kontaktkutatásról és fertőződésekről van szó. Hacsak nem a művészet, vagy a táj szépségének lélekre gyakorolt ragályos hatásáról beszélünk.

– pánczélPetra –

Nagy Kálmán festőművész 1985-ben került Zalaegerszegre felesége révén, akivel a pécsi tanárképző főiskolán ismerkedett meg. Mint meséli, a megyeszékhelyre költözésük előtt lehúztak négy évet Zalaszentgróton: felesége az ottani gimiben tanított, ő meg „bejárós” volt Zalabérbe, mint kultúrház-igazgató. Aztán rövid ideig dolgozott a megyei könyvtárban, majd a csonkahegyháti és becsvölgyei általános iskolában tanított rajzot és éneket. 1986 óta, mint szabadúszó alkotóművész ténykedik. Közben a festés mellett zenélt, fotózott, sőt írt is. A ’80-as évek végétől több egyéni kiállítása szerveződött, de csoportos bemutatókon is részt vett. Zalaegerszegen legutóbb 2016-ban, 60. születésnapja alkalmából nyílt jubileumi tárlata a VMK-ban. A kezdeti évekről és napjaink járványhelyzetéről is kérdeztük legfrissebb munkája apropóján.
– Kikkel kerültél először kapcsolatba Zalában? Volt olyan helyi művész, aki inspirált, támogatott?
– Azokban az években, mikor tanítottam, Bedő Sándor festőművész volt a szakfelügyelőm, akivel aztán össze is barátkoztunk. Nagyon szerettem a képeit. Sanyi akkor már egy befutott, bölcs ember volt. Úgy érzem, ő sokat lendített a szakmai fejlődésemben. A másik művész és barát pedig Fischer György volt. Annak idején közel laktunk egymáshoz, így gyakran feljártam hozzájuk. A Göcseji úti tízemeletesek egyikében laktak, és a tetőtérben volt a műterem. Vele más jellegű barátság alakult ki: egyidősek voltunk, közösen álmodtunk, közösen akartuk „megváltani a világot”. Sajnos ma már sem Sanyi, sem Gyuri nem él. Úgy érzem, hogy mindketten nagyobb visszhangot érdemeltek volna.
– A zene és a festészet hogyan kapcsolódik össze? Azonkívül, hogy több képeden is megjelenik egy-egy hangszer (főleg gitár) sziluettje.
– A zene már 5 éves korom óta jelen van az életemben. 18 éves koromig jártam a bajai Liszt Ferenc Zeneiskolába. Először hegedülni tanultam, majd a klarinét lett a nagy szerelmem. Igaz, ebben a fantasztikus tanáromnak is nagy szerepe volt, aki sok mindenben támogatott. Nagyon szép emlékek fűznek a zeneiskolához és Zoli bácsihoz, akivel a mai napig kapcsolatban vagyok. Egyik bajai kiállításomon azt mondta, hogy árad a zene a festményeimből. Talán ez a legnagyobb dicséret, amit kaptam az életben. Szintén úgy ötéves lehettem, mikor arra ébredtem egyik reggel, hogy én festőművész leszek! Valahogy megálmodtam. Családunknak később lett Tihanyban egy háza, melynek Emil bácsi – a feltaláló és festőművész – viselte gondját távollétünkben. Egy igazi, négy nyelven beszélő remete volt, aki felnyitotta a szemem. Egyszer véletlenül megleptem festés közben. Belépve egy hatalmas sivatag tárult elém egy oroszlánnal. Lebénultam mikor megláttam. Innentől nagyon egyszerű volt a pályaválasztás, és egyenes út vitt a festészet felé. Ami természetesen a világ leggöröngyösebb, legszakadékosabb útja is volt egyben. Cseh Tamás és Bereményi Géza hatására aztán a gitározásba és az írásba is beleszerettem. Illetve abba az érzésbe, hogy mindenáron a szabadságot kell keresni. A művészet pont alkalmas erre.
– Absztrakt, színes impulzív, ugyanakkor visszafogottabb, minimalistább stílusú festményeket is láthatunk tőled. Az elmúlt időszakban többször tűntek fel inkább ez utóbbiak. Afféle hangulatváltásokból fakadó ötletek, kísérletek ezek, vagy tudatos tervezés eredményei?
– Nem tervezek előre semmit! Soha nem tudom, mit festek, miért és kinek. Inkább érzelmi hullámok ezek. Sajnos édesanyám korai halála (14 éves voltam ekkor) teljesen felborította az életemet. Ezt igazán azóta sem hevertem ki, és az ő hiánya talán minden képemben ott van egy kicsit. Biztos ez az oka annak is, hogy nem feltétlenül vidám hangulatú a végeredmény. Bár amióta átestem egy komoly betegségen és életmódváltáson, azóta állítólag optimistábbak a képeim. Nem tudom. Az biztos, hogy festés közben egyfajta transzállapotba kerülök, és ez jót tesz, segít. Lehet, hogy ez a mostani, letisztultabb forma- és színvilág is ebből az állapotból ered. A tudatalattimból jöhetett ez a pár minimalista kép. Szerintem lesz még ilyen, sőt vannak félkész dolgok is...
– Nagyon sokszor használod a kék színt és annak árnyalatait. A könnyedebb, világosabb hatásúak egészen légiesek. Mint amikor friss levegő áramlik be az ablakon. Van valami speciális jelentése a „kékségnek” számodra?
– Érdekes, hogy a levegőt említed, mert nekem a víz a mindenem! A Balaton és a vitorlások a már említett tihanyi emlékek miatt, de mivel bajai születésű vagyok, ezért a Duna kéksége is benne van. A viccesebb verzió meg az, hogy legutóbb egy gazdaságosabb kiszerelést javasolt az eladó a művészellátó boltban. És az pont a kék volt. Én meg örültem neki.
– Covid-19, minimalizmus, Ikea? Úgy érzed, hogy keretbe vagyunk zárva most a járvány alatt? Mintha erre erősítene rá a legutóbbi alkotás.
– Biztos, ez is benne van, bár nekem kimondottan jót tesz a bezártság. Most többet tudok festeni. Sokaknak viszont nagy probléma lehet, hogy be vagy össze vannak zárva kis lakásokban. Mindenkinek dolgozni, tanulni kell, esetleg nincs annyi laptop sem a háztartásban. Ez mind-mind konfliktusforrás. Ez a kép is úgy indult, hogy egy laptop lesz rajta, az előtérben a billentyűzettel. De valahogy nem tetszett. Aztán jött a sugallat: minden legyen fekete, szürke. Végül is ez a helyzet nem egy vidám dolog. De, hogy mégse legyen annyira szomorú, meg hogy legyen benne egy kis geg; odatettem alulra azt a kék-sárga csíkot és akkor rádöbbentem, hogy ezek az Ikea színei. Így a kép végül az „...És bezárt az Ikea is...” címet kapta. Először elbizonytalanodtam, hogy festmény-e ez egyáltalán, és hogy megosszam-e a közösségi oldalamon. A visszajelzések alapján azonban úgy tűnik, hogy sikerült jól megörökítenem a járványt.

vissza az elejére

Dr. Strömpl Gábor

Turistaútjelzések nyomában

Kísérőink az úton 90 éve

A természetjárás lehet csoportos vagy magányosabb elfoglaltság. Bármely esetben segítségünkre vannak a turistaútjelzések. Ha csak alapjaiban is ismerjük ezeket, sokkal magabiztosabban vághatunk neki akár még egy erdőnek is. Szabó Balázs túravezető, a Zalai Teker(g)ők Kerékpáros és Túra Egyesület elnöke készséggel válaszolt ez irányú kérdéseinkre.

– Bánfi Kati –

– A Magyar Természetjáró Szövetség egységes jelképrendszere az 1930-as években alakult ki, dr. Strömpl Gábor geológus, térképész munkájára alapozva. Valamennyi jelzésfajta fehér alapon található, legtöbbször fára, oszlopra festve. A jelek hierarchikusak A legfőbb jelek sima téglalap vagy nyílhegyes változatúak. A négy színben előforduló sávjelzések mindig valamilyen fontos kiindulási ponttól (vasútállomás, autóbusz-megálló) induló, tájegységen áthaladó turistautat jelölnek. A kék sáv hosszútávú úton kalauzol, a sokak által ismert Kék túra útvonalon. A piros, megyei vagy regionális vándorútvonalon vezet, sárga és a zöld sáv pedig kisebb, helyi jelentőségű utakat mutat.
– Alsóerdőn találkozhatunk a piros sávval és a kék és piros körjelzéssel.
– A kör körtúra jelzése. Vagyis, keresd meg az utadat, indulj el és ha jó a jelzés és figyelmes vagy, ugyanoda vissza is érkezel. Ezek többségében rövid, városon belüli, környező erdőket körbeölelő kellemes séták valójában. Az alsóerdei mellett ilyen a 2018-ban átadott Horhosok útja is. Bár ez utóbbi három nehézségi fokozatot kínál. A zöld a könnyen teljesíthető sétálós, a kék közepes nehézségű, több órás túra, a piros viszont nagyon nehéz, egész napos, 590 méter szintkülönbséggel – ismertette Balázs, aki ezen turistautak megtervezésében és kialakításában komoly részt vállalt.
– Körjelzésen tehát nem lehet eltévedni?
– Ha nincs elágazás, akkor általában 250 méterenként van újabb jelzés. Tehát ha 5–10 perce megyünk már, és nincs újabb jel, akkor célszerű visszafordulni az utolsó jelzésig és körültekintőbben újra indulni. Persze előfordul, hogy egy jelzés megszűnik, mondjuk fa kivágása miatt, de azt minden esetben pótolni kell.
– Sok kilométeres utakon ez nagyon sok jelet igényel.
– Sok jel, sok munkával. A Zalai Teker(g)ők ezek kialakításában és karbantartásában is segítenek, ahogyan rendszeresen vállalunk természetvédő feladatokat is. Májusban egy hulladéklerakó felszámolását végezzük majd az önkormányzat támogatásával.
– Önök kerékpáron túráznak?
– Azzal is, de van csak gyalogostúránk is. A tagságunk 46 fő, ezen nem szeretnénk változtatni, viszont a túráink nyíltak, bárki, bármilyen korosztályból (7 év felett) csatlakozhat, szívesen látjuk. A honlapunkon lehet érdeklődni a túrákról (www.zalaitekergok.hu).
– Egyéb útjelek?
– Főjelzés még a kereszt, mely a vándorutak összekapcsolódását jelöli. Színe a kapcsolódó út színétől függ. A háromszög hegytetőre vezető utat, a négyzet szálláshelyet, a kör forrást, az ómega jel barlangot, a L alakú jelzés romot, műemléket mutat. De van pecsételőhely megjelelölés is. A tematikus utaknak pedig külön jelzései vannak, így például a Zalaegerszegen is áthaladó Mária-útnak az „m” betű.
– A zarándok és a turista miben különbözik egymástól?
– Egyik sem rohan át a tájon. A turista a természet szépségéért és a saját egészségéért járja a vidéket. A zarándok inkább befelé figyel közben, lelki többletet vár az úttól. De tudjuk, az út a fontos, nem a cél. Tájékozódni azonban mindkettőnek tudni kell.
– Ön képzett turistavezetőként járja az országot.
– Amikor két éve elvégeztem a képzést, meghívtam a csoporttársaimat egy zalai túrára. Olyan útvonalra, ami még a térképen sincs. Zalaegerszegtől Becsvölgyéig, 500 méter szintkülönbséggel, 25 kilométeren. Elcsodálkoztak, mert nem gondolták, hogy ilyen szép a Zalai-dombság, és ilyen nehézségű túrát lehet ide szervezni.
– Nehéz szakma a túravezetés?
– Kis túlzással polihisztornak kell lenni. Ismerni kell az ásványokat, a földtani korokat, a növényeket, az ehető növényeket, az élőhelyeket, a csillagokat. Meg kell tanulni a tájoló használatát. Az ezüst fokozatú túravezetést még lehet tanulni, de az aranyat csak kiérdemelni. És a helyismeret mindig előny.

vissza az elejére

Akinek önismeretre van szüksége

Asztrológiai pszichológia a fejlődni vágyóknak

Kissné Gaál Zsuzsanna

Egy ősi tudás és egy modern tudományág kapcsolódik össze, a ma még kevésbé ismert asztrológiai pszichológiában. Aki önismeretre, gödörből kilábalásra, kapcsolatainak, reakcióinak minél jobb megértésére vágyik, annak érdemes kipróbálni.

– B. K. –

– Nem determinisztikus felismeréseken alapszik, hanem egy útmutató, mellyel személyiségünket, egyéniségünket, életfeladatainkat és sorsfeladatunkat ismerhetjük meg alaposabban – mondja elöljáróban Kissné Gaál Zsuzsanna, aki ezt a Magyarországon még kevésbé ismert módszert már 7 éve alkalmazza Zalaegerszegen.
– Honnan jött az indíttatás?
– A pszichológia, az ember működése, a személyiség alakulása mindig is érdekelt. Hogy milyen arányban határoznak meg a gének, az örökletes dolgok, és mennyire befolyásol a környezet. Sok tanulmányt végeztem ezzel kapcsolatban, mégis hiányérzetem volt a válaszokat illetően. S bár a kép most sem teljes, hiszen az emberek nagyon sokszínűek, nagyon egyediek, azért ez a módszer sok új támpontot adott.
– Először volt az érdeklődés, aztán a gyakorlati alkalmazás mennyire vált be?
– A vizsgadolgozatomban a gyermekeimet és a hozzájuk fűződő kapcsolatomat elemeztem. Ezen keresztül sok új dolgot megtudtam a gyerekeim viselkedéséről, temperamentumáról, képességeikről, a hozzájuk való hatékony viszonyulásról, a leginkább megfelelő nevelési attitűdről. Mindez hitelessé tette számomra a módszert. Az elmúlt évek alatt sok pozitív visszajelzést kaptam a hozzám fordulóktól.
– Mesélj kicsit erről az elemzésről.
– Vannak életszakaszok, vannak életfeladatok, és mindenki saját maga működteti a dolgait. Persze könnyű másra vetíteni, ha valami nem megy. Az is igaz, hogy a mai világban jelentős csúszások vannak az adott életszakasz feladataival kapcsolatban, ilyen a felnőtté válás, családalapítás elhúzódása, ami valóban nem könnyíti meg a helyzetet. Míg azonban a személyiség fejlődésének állomásai mindenkinél azonosak, a hozzájuk való viszonyulás egyénenként más. Ezt nemcsak a csillagjegyünk, helyesebben a Napjegyünk befolyásolja, hanem az egyén asztrológiai képletében helyet foglaló többi bolygó és azok fényszögrendszere is. A különböző planéták, más-más minőségű energetikával rendelkeznek. Valamint mindenkinél más az a tudatossági szint, amivel bánni tud. Például, akinek a szóbeli kapcsolattartás az erőssége, az megragadhat a pletyka szintjén, de akár magas szintű kommunikációs készséget is kifejleszthet. Minden jegynek, archetípusnak vannak pozitívumai. Az asztrológiai pszichológia egy önismereti lehetőség, megmutatja, hogy milyen területek támogatottak az életünkben. Ezért jól használható akár a gyereknevelésben, akár a pályaválasztásban. A felnőtteknél pedig, amikor változtatni szükséges az életen, a hogyanban, az új irányban tud segíteni. Sokszor előfordul, hogy a kisgyerekkortól fennálló környezeti hatások miatt valaki nincs is tisztában a saját képességeivel, tehetségével, a valódi érdeklődésével. Mindenki arra törekszik, hogy boldog legyen. Ehhez önismeret kell. De nagyon összetett és bonyolult az ember. Ezért nem egyszerű megérteni sem magunkat, sem másokat, hogy valójában milyenek vagyunk, ha lehámozzuk a környezetet. Viszont, aki tudatosan él, az élet előrehaladtával egyre többet felfedez és megért magából, és ezen keresztül másokból is. Megtalálhatjuk így az igazi életfeladatunkat és sorsfeladatunkat, ami jó érzést, kiegyensúlyozottságot ad nekünk. A tudatosan élő ember keresi magát, sok mindent kipróbál. Az iránytartást is lehet ezzel a módszerrel segíteni. Ha pedig nem szeretjük, ahogy élünk, akkor érdemes rajta változtatni, hogy olyan utat járhassunk be, amire jó visszanézni.

vissza az elejére