Egy pályafutás kék-fehérben

„A mi hőseink”

A kettes számok bűvöletében szerezte meg első bajnoki címét az NB I-es labdarúgó-bajnokságban a ZTE FC, 2002. május 22. volt az az örömteli nap. A zsúfolásig megtelt stadionban a zalai csapat 1-1-es döntetlent játszott a Fradival, és behozhatatlan előnyre tett szert a bajnokságban. A kék-fehérek akkori csapatkapitánya Kocsárdi Gergely volt.

– Hatalmas élmény volt játékos-pályafutásom során az a találkozó, amelynek eredményeként bajnokok lettünk – emlékezett Kocsárdi Gergely. – A csúcsot jelentette a bajnoki aranyérem, és az azt követő ünneplés máig felejthetetlen marad számomra.
A szurkolók is kitettek magukért a találkozón, a hatalmas buzdítás mellett a stadionban ezt lehetett olvasni: „A mi hőseink”. A csapatkapitány később még ért el sikereket a kék-fehéreknél. Csank János vezetőedző irányításával a Magyar Kupában szerzett ezüstérmet a zalai együttes. A találkozó után nehéz volt Kocsárdi Gergelynek és a többieknek is elfogadnia az ezüstérmet, ami ma már szépen csillog. A bajnokságban még egy bronzérem is jutott számára. Kocsárdi Gergely a kényszerű fél éves lendvai kitérő kivételével egész pályafutását a ZTE-nél töltötte.
– Történt, hogy a vezetés Dudics személyében egy válogatott jobb bekket igazolt, nem kaptam szerződést, így kerültem a szlovén Lendva csapatához. Dudics fél év után távozott, és 2008 februárjában megkeresett a ZTE vezetése, és én visszatértem. Nem volt bennem tüske, a 2013-as visszavonulásomig még szép éveket töltöttem el a ZTE-nél. A kapitánytól nem állt messze más tevékenység sem, például az éneklés. Tevékeny részt vállalt a ZTE-induló elkészítésében.
– A ZTE-induló készítése során több játékost is meghallgattak. A végére négyen maradtunk a kalapban. Aztán én lettem a befutó. Viszonylag minden előképzettség nélkül, elég gyorsan sikerült a felvétel. Pályafutásának befejezése után sem szakadt el kedvenc klubjától a játékos. Egész élete a labdarúgás körül forgott, egyenes út vezetett a sportvezetői pálya felé, ehhez képzettséget szerzett a Testnevelési Egyetemen. A ZTE klubigazgatója volt, de dolgozott szeretett klubjánál az utánpótlás területén is. Az igazgatói poszt betöltése során sok tapasztalatot szerzett. Szlovéniában, a Lendva csapatánál is tevékenykedett. Jól érzi magát a sportvezetői szerepben, teljes erővel szurkol a mai csapatnak.
– Nagyon rosszkor jött a kényszerszünet – mondja. – A csapat jó passzban volt, jöttek a győzelmek, látok annyi erőt a fiúkban, hogy kiharcolják a bentmaradást. A játékoskeretet jó labdarúgók alkotják, képesek lesznek arra, hogy a ZTE megőrizze élvonalbeli tagságát. Ehhez nagyon fontos lesz a riválisok elleni jó szereplés.

vissza az elejére

A legjobb képzést a zalai tehetségeknek

Molnár balázs a zte utánpótlásáról

A világjárvány megnehezítette az utánpótlás nevelését is a sport világában. Szerte a világban – csakúgy, mint hazánkban – több sportágban fújták le a korosztály bajnokságait. Így történt a labdarúgásban is. Vajon milyennek ítéli meg Molnár Balázs, a ZTE FC utánpótlásának szakágvezetője az idei szereplésüket? Milyennek látja a fiatalok helyzetét a klubnál?

– Mióta tölti be a pozíciót a ZTE-nél? – kérdezzük tőle.
– Nyáron lesz két és fél éve, hogy felügyelem a klubnál az utánpótlás nevelését.
– Miként értékeli az utánpótláscsapatok félbeszakított szezonbeli szereplését?
– A tizenhat éves korosztálytól felfelé a tizenkilenc évesekig az eredményességet úgymond háttérbe szorítottuk. Az idei idény olyan köztes szezon volt a következő szezon átszervezése előtt. Kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy a fiatalok korosztályuknál idősebb csapatban lépjenek pályára. Tettük ezt fejlődésük érdekében, még ha a bajnokságukban az eredményesség rovására is ment. Az alacsonyabb korosztályoknál más volt a helyzet, ott nem történt átszervezés. Itt az eredményességre is büszkék lehetünk, a 14 és a 16 évesek is a felfüggesztés pillanatában elsők voltak bajnokságukban. Sajnos, a jelen helyzetben még nem tudjuk, mit ér a két bajnoki cím. Feljuthatnak az első osztályba vagy sem? Várunk az MLSZ döntésére.
– Mi a vezérlő elv az utánpótlás-nevelés terén a ZTE FC-nél?
– Számunkra a gyerekek fejlődése a legfontosabb, hogy minél több fiatalnak sikerüljön az első csapat közelébe kerülnie. Ennek ellenére minden mérkőzésre úgy megyünk ki, hogy nyerni akarunk, azonban akkor sincs tragédia, ha nem sikerül. Munkánkat azon játékosok száma minősíti, akik idővel a felnőtteknél is megállják a helyüket.
– Mennyire elégedett az utóbbi időben a felnőttcsapathoz felkerült játékosokkal?
– Nagyon nehéz helyzetben vannak a tehetséges fiatal labdarúgók hazánkban, a 12 csapatos NB I, az edzőket nyomasztó állandó eredménykényszer miatt. Nagyon nehéz a fiatal labdarúgóknak szerepelni az élvonalban. Csekély lehetőség adódik számukra. Ennek ellenére a ZTE adta a legtöbb játékpercet a fiataloknak. Azt mondom, hogy nagyon nehéz helyzetben vannak a fiatal játékosok. Ezért is adtunk kölcsönbe több saját nevelésű fiatalt Hévízre és Lendvára.
– A ZTE akadémiája nincsen bent a kiemeltek között. Hátrányt jelent, vagy megfelelő szakmai munkával lehet pótolni?
– Hátrányát érezzük, mivel nincsenek akkora lehetőségeink, mint a kiemelt akadémiáknak. Ezen nem kesergünk. Igyekszünk Zala megye legtehetségesebb gyerekeit felkarolni, és a legjobb képzést biztosítani nekik. Ha az utánpótlásunkból valaki elmegy a kiemelt akadémiára, és ott megállja a helyét, büszkék vagyunk rá, mivel a lépés a mi munkánkat is minősíti. Számunkra továbbra is az a cél, hogy a megyéből a tehetségeket felkutassuk, és jó képzést biztosítva számukra az első csapathoz feljuttassuk.

vissza az elejére

Bajnoki aranyak, kupagyőzelmek

Az első kosárlabdás halhatatlan zalából

Bajnoki címek, kupagyőzelmek, válogatottságok jellemzik pályafutását. Elsőként választották be Zalából a Magyar Kosárlabda Halhatatlanjainak sorába.

– Alapjában véve elégedett vagyok játékos-pályafutásommal – emlékezik vissza Bodrogi Csaba. – Volt, mikor kétévente nyertem bajnoki címet a ZTE-vel. Az aranyérmek mellé három Magyar Kupa-győzelem is társult. Légiós nem voltam, aktív időszakomban a magyar kosárlabda nem állt olyan szinten, hogy hazai játékost külföldre csábítottak volna. Egy játékos több évet játszott egy csapatnál, a ZTE-n kívül két évet játszottam az Albacompnál. Akkor sem jószántamból mentem el, a klub akkori vezetésével nem sikerült megegyeznem. Egerszegen fejeztem be 36 évesen játékos-pályafutásomat.
– Mire gondol fájó szívvel viszsza pályafutásából?
– Hiányérzetem a válogatottbeli szereplésem kapcsán van. Korosztályos válogatottként egy nagyon jó magyar ificsapat tagja voltam. Eb-döntőbe juthattunk volna, sajnos kigolyóztak minket. A csoportunkban a török és a jugoszláv csapat volt az ellenfelünk. Megvertük a jugoszlávokat, ami akkor nagy tettnek számított. A törököktől csak két ponttal kaptunk ki. Csak akkor eshettünk ki, ha a jugoszlávok pontosan két ponttal verik törököket. A két szövetségi kapitány úgy alakította a találkozó menetét, hogy az említett eredmény szülessen. A felnőttválogatottban mintegy százszor szerepeltem. Itt nem sikerült jó eredmény elérnem. Olasz, görög, jugoszláv csapat ellen éreztük a tudásbeli különbséget. Akkor persze jóval nehezebb volt eredményt elérni, mivel az Eb-n is csak 12 csapatos döntők voltak.
– Beválasztották a Magyar Kosárlabdázók Halhatatlanjai közé is, miként élte meg?
– Az 1955-ben Eb-t nyert magyar csapat 50 éves évfordulóján történt, erre hozták létre első körben az 50 fős halhatatlanok csoportját. Amikor 100-ra bővült a létszám, úgy tudom Bencze Tamás is bekerült. Kicsit bíztam benne játékos pályafutásom alapján, nagyon örültem neki, hogy ebbe az elit alakulatba bekerültem. Az országos szövetség ünnepélyes keretek között hirdette ki a döntést. Óriási elismerést jelentett számomra. Megválasztottak az év legjobb kosárlabdázójának is, ami szintén nagy örömöt okozott számomra.
– A pályafutása befejezése után sem szakadt el a kosárlabdától. Ügyvezető is volt a ZTE-nél, manapság utánpótlásedzőként dolgozik. Mi volt a könnyebb, játszani, vagy sportvezetőként dolgozni?
– Játszani könnyebb volt számomra. Amikor elkezdtem kosárlabdázni, soha nem az a cél lebegett előttem, hogy NB I-es játékos leszek, hanem szerettem a játékot. Az előrelépések jöttek maguktól. Az a fajta sportoló voltam, hogy amit az edzőim kértek, becsülettel végrehajtottam. A mi időnkben minden belülről, a lélekből jött. A mai fiataloknak már lehet példaképe, láthatják, hogyan válhatnak jó sportolóvá. Én csak tettem a dolgomat. Az életem legnehezebb időszakának tekintem, amikor 2002–2008-ig, a ZTE ügyvezetője voltam. Akkor kerültem ebbe a beosztásba, amikor a gazdaság nem állt jól, és a sport szponzorálása sem volt igazán megoldott. Nagyon keményen kellett dolgoznunk, hogy működni tudjon a klub. Nehéz volt megélni, de örülök annak, hogy adósság nélkül adhattam át a klubot az utódomnak.
– Mára sokat változott a kosárlabda. A légiósok ellepték a bajnokságot. Jó ez a magyar kosárlabdának?
– Nem tartom jó ötletnek a sok légiós szerepeltetését. A szövetség is látja a gondokat, a kötelező U–23-as szabállyal a fiatalok szereplését igyekszik előmozdítani. A másik oldalról nézve, ha egy klub nemzetközi szinten igyekszik helytállni, akkor kénytelen a légiósok felé nyúlni. Alkalmazkodni kell a nemzetközi vonalhoz, ahol egyre több a légiós.

vissza az elejére