Virtuális séta a szobrok között | Méltó a megemlékezésre |
Virtuális séta a szobrok között
A park a művészi szabadság szimbóluma
Virtuálisan is bejárható a GébArt-i szoborpark. A tó melletti zöldterületen több év alatt létrejött szabadtéri kiállítóhely az 1990-es, 2000-es évek GébArt Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelepének fa-, fém- és kőszobrászati alkotásait mutatja be.
– pP –
A szoborpark ugyan kissé perifériára került a város kulturális életében, ám
azzal, hogy már virtuálisan is bejárható, talán egy picit ismét ráirányítja a
figyelmet. Annál is inkább, mert az ezredforduló kortárs képzőművészeti
törekvéseinek izgalmas lenyomata látható itt.
– Az, hogy digitalizálásra került a szoborpark anyaga, tulajdonképpen a
Symposion Alapítványnak köszönhető – árulta el lapunk érdeklődésre Prokné
Tirner Gyöngyi, a GébArt Nemzetközi Művésztelep szakmai vezetője, a
Kézművesek Háza intézményegység-vezetője.
– A társaság még 2017-ben szervezett egy tanácskozást a Műcsarnokba azon városok
számára, akik képzőművészeti alkotótábort működtetnek. Ennek kapcsán pedig
feltérképezték az összes művésztelepet és szoborparkot. Utóbbiakról 3D-s
felvételek készültek, így az alapítvány honlapjáról (symposion.hu) ezek
virtuálisan is bejárhatók – folytatta.
Hozzátette:
a zalaegerszegi szoborpark több alkotótábor anyagát tartalmazza. 1995 és 2006
között volt itt fa-, fém- és kőszobrászati művésztelep, ahol ezek a nagyméretű,
máshol nehezen tárolható szobrok készültek. Ezért is született meg akkoriban a
szoborpark ötlete. A képzőművészetnek talán ez a legköltségesebb ága, így nem
csoda, hogy egy idő után már nem volt arra pénzügyi forrás, hogy ilyen
nagyméretű szobrokban gondolkodjanak az ideérkező művészek. Ezért ez a műfaj a
2000-es évek közepe óta már nem képviselteti itt magát. Ezt követően inkább
festészeti, grafikai, vagy kerámiaművészeti alkotótáborok szerveződtek.
– A probléma az, hogy a szoborpark alkotásainak egy része, főleg a fa- és
kőszobrok nagyon rossz állapotban vannak. Korhadnak, gombásodnak, töredeznek, az
alkotók nevét, és a mű címét tartalmazó táblácskákat pedig vagy ellopták, vagy a
kaszálás során rongálódtak meg. A művek karbantartására, restaurálására helyben
nincs pénz, és sajnos ilyen célra pályázatokat sem írnak ki. Nemcsak nálunk gond
ez, hanem a többi olyan városban is, ahol van hasonló szoborpark. A 2017-es
országos szakmai tanácskozáson mindezt megfogalmaztuk, jelezve az észrevételeket
a szaktárca felé is. Egyelőre nem történt előrelépés. Addig is szeretnénk egy
állapotfelmérést készíttetni; első körben a kőszobrokról. Hiszen például a part
mentén látható Hal című plasztikán óriási repedés látható, attól félünk, hogy
kettéválik. Jó lenne, ha találnánk néhány helybéli támogatót a felújításhoz.
A művésztelep szakmai vezetője azt is elmondta, hogy ötlet lenne a szoborpark
aktívabbá tételére, hiszen sokszor felmerült már, hogy ha rendezett lenne a
környezete, sétányok létesülnének az egyes elemek között, akkor tavasztól őszig
tárlatvezetéseket, vagy más művészeti programokat lehetne itt tartani.
– Egyfajta kulturális, vagy turisztikai projektként kellene tekinteni a
szoborparkra, hiszen kevés város büszkélkedhet azzal, hogy ilyen színvonalú,
stílusában és formavilágában sokszínű kortárs anyag található szabadtéren. A
GébArt-i szoborpark azt tükrözi, hogy ha a szobrászművészek szabadon
dolgozhatnak, vagyis nem megrendelésre készülnek a művek, akkor szabadon tudnak
gondolkodni. Ilyenkor szárnyal az alkotó. Ennek a szabadságnak és nyitott
gondolkodásnak a szimbóluma ez a hely. Ezért is kellene megőrizni az utókor
számára. Talán a virtuális séta kicsit ráirányítja a figyelmet erre a nem
mindennapi értékre. Ha már az online térnél tartunk: Prokné Tirner Gyöngyi
azt is elmondta, hogy már nemcsak a szoborpark, hanem – a
koronavírus-járvány szülte helyzet miatt – a GébArt-i művésztelep szinte teljes
anyaga elérhető az interneten. A Keresztury VMK honlapjára felkerült ugyanis az
alkotótáborokról készült városi galéria. Így 1992-től 2019-ig végiglátogathatjuk
az egyes művésztelepeket, illetve az itt készült alkotásokat. Ahogy fogalmazott:
ezzel már régóta adósak voltak, annál is inkább, mert a közel harmincévnyi anyag
tulajdonképpen el van zárva a látogatók elől. Egy raktárban „pihen” a gyűjtemény,
s csak néha szerveződik belőle valamilyen tematikus tárlat. Az online galériának
hála (melyet Pozvai Andreával, a Kézművesek Házának munkatársával
közösen állítottak össze) most jól nyomon követhető az a műfaji és stílusbéli
változatosság, ami a GébArt-i anyagot jellemzi. Legyen szó festményekről,
grafikákról, kerámiaalkotásokról, vagy kisebb plasztikákról. A művésztelep
egyébként jövőre lesz harmincéves. Viszont a járvány miatt idén nem lesz
alkotótábor, így az a fura helyzet áll majd elő 2021-ben, hogy a 30.
születésnapon csak a 29. tábort tudják megszervezni. Ennek ellenére megtartják
az évfordulót; ünnepséggel és szakmai programmal is készülnek. Az
előkészületeket már megkezdték. Pályáztak például egy nagyobb, a művésztelep
eddigi tematikáját és alkotásait elemző tanulmány megírására, melyre
Lehota M. János esztétát kérték fel. Az írás abba a színes kötetbe
kerülne, mely szintén az évfordulóra jelenik meg, és a GébArt eddigi történetét
foglalja össze. Erre szintén nemrég adtak be pályázatot, remélve, hogy mindkét
projekt sikeres lesz, a járvány is lecseng, így jövőre nem lesz akadálya a
nagyobb ünneplésnek.
Felavatták göcseji pataki ferenc domborművét
Az utca neve bizonyára sokaknak ismerős – főleg a kertvárosiaknak – azt azonban már kevesebben tudják, hogy ki is volt valójában Göcseji Pataki Ferenc. A Zalaegerszeg Kultúrájáért Közalapítvány jóvoltából, most kicsit reflektorfénybe került a zalaegerszegi születésű néhai festőművész alakja.
– pet –
A közalapítvány utcanévtábla-sorozatának részeként a napokban avatták fel
Göcseji Pataki Ferenc domborművét a róla elnevezett utca egyik házának
falán. Farkas Ferenc szobrászművész alkotását többek között a
festő önarcképe ihlette. Az 1909-ben született művészt ma már kevesen ismerik
szülővárosában, aminek talán az az oka, hogy a középiskola után Budapestre
költözött, később pedig Kecskemétre került, s ott is hunyt el 1965-ben. Az
alkotó pályáját felidéző dr. Kostyál László művészettörténész azt
is elmondta, hogy Göcseji Pataki Ferenc a II.
világháborút követően egy nem túl hosszú, ám annál aktívabb időszakra visszatért
Zalaegerszegre. Az 1950-es évek elejéig ő volt a helyi képzőművészeti kör
vezetője. A Göcseji Múzeum több hátrahagyott festményt is őriz tőle, melyeken
jól nyomon követhető a művészetében bekövetkezett korszakváltás. Míg korai,
harmincas években készült festményei az úgynevezett posztnagybányai stílusban
készültek, és sok volt közöttük a tájkép, a háború után már másfelé fordult a
figyelme. Szegény sorsú emberek, ipari műhelyek (traktorral) kerültek a képeire.
A háború egyértelműen változtatott stílusán, így Zalaegerszeg képzőművészeti
életét is új vágányra terelte a már említett alkotói kör vezetőjeként. 1951-ben
végleg Budapestre költözött: rajztanárként dolgozott, tagja lett a Művészeti
Alapnak, festményeivel több rangos kiállításon is szerepelt. 1963-ban még
olaszországi és párizsi tanulmányútra ment, 1965-ben, mindössze 56 évesen
elhunyt. Két évvel később Kustos Lajos közreműködésével
emlékkiállítása nyílt a Göcseji Múzeumban. Ennek katalógusa ma is megtalálható
az intézményben. A művészettörténész szerint nemes feladat pályatársak alakját
megörökíteni, s mivel Farkas Ferenc szobrászművésztől amúgy sem
áll távol ez a műfaj, jó gondolat volt, hogy ő állítson emléket az elődnek. A
rendezvényen dr. Gyimesi Endre, a Zalaegerszeg Kultúrájáért
Közalapítvány elnöke elmondta, hogy régóta szerettek volna már a Kertvárosban
utcanévtáblát avatni. Göcseji Pataki Ferenc méltó rá,
hogy a város ebben a formában is megemlékezzen róla. Az idén 25 éves
közalapítvány munkájával kapcsolatban elhangzott: annak idején arra vállalkoztak,
hogy megőrizzék a város értékeit, s támogassanak olyan kezdeményezéseket melyek
bemutatják, népszerűsítik a város történetét, vagy az itt zajló művészeti,
tudományos életet. Ahogy a volt polgármester fogalmazott: a közalapítvány
egyfajta kultúrmissziós szerepet tölt be. Munkájuk révén az elmúlt időszakban
több köztéri szobor került felállításra, számos kiadvány jelent meg. Hozzájuk
köthető a jánkahegyi Stációk létrehozása, a Zalaegerszegi Füzetek
kiadványsorozat megjelentetése, valamint a mostanihoz hasonló utcanévtáblák
kihelyezése. Utóbbiak célja az, hogy felhívják a figyelmet a kevéssé ismert
zalai névadókra, vagy éppen egy-egy országos híresség életútjára. A házfalakra
kikerülő domborműveket – melyekből immár húsz található a városban – egymást
váltva, három helyi szobrászművész (Béres János, Farkas Ferenc, Szabolcs
Péter) készíti.
Az avatáson részt vett Balaicz Zoltán polgármester és Orosz
Ferencné, a körzet önkormányzati képviselője. Mindketten örömüket
fejezték ki az iránt, hogy egy ilyen szép alkotással gazdagodott a Kertváros. A
tervek szerint a közeljövőben a Munkácsy Mihály utcába és a
páterdombi Zalai Tóth János utcába kerül majd hasonló dombormű.