Virtuális séta a szobrok között Méltó a megemlékezésre    

Virtuális séta a szobrok között

A park a művészi szabadság szimbóluma

Virtuálisan is bejárható a GébArt-i szoborpark. A tó melletti zöldterületen több év alatt létrejött szabadtéri kiállítóhely az 1990-es, 2000-es évek GébArt Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelepének fa-, fém- és kőszobrászati alkotásait mutatja be.

– pP –

A szoborpark ugyan kissé perifériára került a város kulturális életében, ám azzal, hogy már virtuálisan is bejárható, talán egy picit ismét ráirányítja a figyelmet. Annál is inkább, mert az ezredforduló kortárs képzőművészeti törekvéseinek izgalmas lenyomata látható itt.
– Az, hogy digitalizálásra került a szoborpark anyaga, tulajdonképpen a Symposion Alapítványnak köszönhető – árulta el lapunk érdeklődésre Prokné Tirner Gyöngyi, a GébArt Nemzetközi Művésztelep szakmai vezetője, a Kézművesek Háza intézményegység-vezetője.
– A társaság még 2017-ben szervezett egy tanácskozást a Műcsarnokba azon városok számára, akik képzőművészeti alkotótábort működtetnek. Ennek kapcsán pedig feltérképezték az összes művésztelepet és szoborparkot. Utóbbiakról 3D-s felvételek készültek, így az alapítvány honlapjáról (symposion.hu) ezek virtuálisan is bejárhatók – folytatta.
Hozzátette: a zalaegerszegi szoborpark több alkotótábor anyagát tartalmazza. 1995 és 2006 között volt itt fa-, fém- és kőszobrászati művésztelep, ahol ezek a nagyméretű, máshol nehezen tárolható szobrok készültek. Ezért is született meg akkoriban a szoborpark ötlete. A képzőművészetnek talán ez a legköltségesebb ága, így nem csoda, hogy egy idő után már nem volt arra pénzügyi forrás, hogy ilyen nagyméretű szobrokban gondolkodjanak az ideérkező művészek. Ezért ez a műfaj a 2000-es évek közepe óta már nem képviselteti itt magát. Ezt követően inkább festészeti, grafikai, vagy kerámiaművészeti alkotótáborok szerveződtek.
– A probléma az, hogy a szoborpark alkotásainak egy része, főleg a fa- és kőszobrok nagyon rossz állapotban vannak. Korhadnak, gombásodnak, töredeznek, az alkotók nevét, és a mű címét tartalmazó táblácskákat pedig vagy ellopták, vagy a kaszálás során rongálódtak meg. A művek karbantartására, restaurálására helyben nincs pénz, és sajnos ilyen célra pályázatokat sem írnak ki. Nemcsak nálunk gond ez, hanem a többi olyan városban is, ahol van hasonló szoborpark. A 2017-es országos szakmai tanácskozáson mindezt megfogalmaztuk, jelezve az észrevételeket a szaktárca felé is. Egyelőre nem történt előrelépés. Addig is szeretnénk egy állapotfelmérést készíttetni; első körben a kőszobrokról. Hiszen például a part mentén látható Hal című plasztikán óriási repedés látható, attól félünk, hogy kettéválik. Jó lenne, ha találnánk néhány helybéli támogatót a felújításhoz.
A művésztelep szakmai vezetője azt is elmondta, hogy ötlet lenne a szoborpark aktívabbá tételére, hiszen sokszor felmerült már, hogy ha rendezett lenne a környezete, sétányok létesülnének az egyes elemek között, akkor tavasztól őszig tárlatvezetéseket, vagy más művészeti programokat lehetne itt tartani.
– Egyfajta kulturális, vagy turisztikai projektként kellene tekinteni a szoborparkra, hiszen kevés város büszkélkedhet azzal, hogy ilyen színvonalú, stílusában és formavilágában sokszínű kortárs anyag található szabadtéren. A GébArt-i szoborpark azt tükrözi, hogy ha a szobrászművészek szabadon dolgozhatnak, vagyis nem megrendelésre készülnek a művek, akkor szabadon tudnak gondolkodni. Ilyenkor szárnyal az alkotó. Ennek a szabadságnak és nyitott gondolkodásnak a szimbóluma ez a hely. Ezért is kellene megőrizni az utókor számára. Talán a virtuális séta kicsit ráirányítja a figyelmet erre a nem mindennapi értékre. Ha már az online térnél tartunk: Prokné Tirner Gyöngyi azt is elmondta, hogy már nemcsak a szoborpark, hanem – a koronavírus-járvány szülte helyzet miatt – a GébArt-i művésztelep szinte teljes anyaga elérhető az interneten. A Keresztury VMK honlapjára felkerült ugyanis az alkotótáborokról készült városi galéria. Így 1992-től 2019-ig végiglátogathatjuk az egyes művésztelepeket, illetve az itt készült alkotásokat. Ahogy fogalmazott: ezzel már régóta adósak voltak, annál is inkább, mert a közel harmincévnyi anyag tulajdonképpen el van zárva a látogatók elől. Egy raktárban „pihen” a gyűjtemény, s csak néha szerveződik belőle valamilyen tematikus tárlat. Az online galériának hála (melyet Pozvai Andreával, a Kézművesek Házának munkatársával közösen állítottak össze) most jól nyomon követhető az a műfaji és stílusbéli változatosság, ami a GébArt-i anyagot jellemzi. Legyen szó festményekről, grafikákról, kerámiaalkotásokról, vagy kisebb plasztikákról. A művésztelep egyébként jövőre lesz harmincéves. Viszont a járvány miatt idén nem lesz alkotótábor, így az a fura helyzet áll majd elő 2021-ben, hogy a 30. születésnapon csak a 29. tábort tudják megszervezni. Ennek ellenére megtartják az évfordulót; ünnepséggel és szakmai programmal is készülnek. Az előkészületeket már megkezdték. Pályáztak például egy nagyobb, a művésztelep eddigi tematikáját és alkotásait elemző tanulmány megírására, melyre Lehota M. János esztétát kérték fel. Az írás abba a színes kötetbe kerülne, mely szintén az évfordulóra jelenik meg, és a GébArt eddigi történetét foglalja össze. Erre szintén nemrég adtak be pályázatot, remélve, hogy mindkét projekt sikeres lesz, a járvány is lecseng, így jövőre nem lesz akadálya a nagyobb ünneplésnek.
 

 

 

 

 

 

vissza az elejére


Méltó a megemlékezésre

Felavatták göcseji pataki ferenc domborművét

Az utca neve bizonyára sokaknak ismerős – főleg a kertvárosiaknak – azt azonban már kevesebben tudják, hogy ki is volt valójában Göcseji Pataki Ferenc. A Zalaegerszeg Kultúrájáért Közalapítvány jóvoltából, most kicsit reflektorfénybe került a zalaegerszegi születésű néhai festőművész alakja.

– pet –

A közalapítvány utcanévtábla-sorozatának részeként a napokban avatták fel Göcseji Pataki Ferenc domborművét a róla elnevezett utca egyik házának falán. Farkas Ferenc szobrászművész alkotását többek között a festő önarcképe ihlette. Az 1909-ben született művészt ma már kevesen ismerik szülővárosában, aminek talán az az oka, hogy a középiskola után Budapestre költözött, később pedig Kecskemétre került, s ott is hunyt el 1965-ben. Az alkotó pályáját felidéző dr. Kostyál László művészettörténész azt is elmondta, hogy Göcseji Pataki Ferenc a II. világháborút követően egy nem túl hosszú, ám annál aktívabb időszakra visszatért Zalaegerszegre. Az 1950-es évek elejéig ő volt a helyi képzőművészeti kör vezetője. A Göcseji Múzeum több hátrahagyott festményt is őriz tőle, melyeken jól nyomon követhető a művészetében bekövetkezett korszakváltás. Míg korai, harmincas években készült festményei az úgynevezett posztnagybányai stílusban készültek, és sok volt közöttük a tájkép, a háború után már másfelé fordult a figyelme. Szegény sorsú emberek, ipari műhelyek (traktorral) kerültek a képeire. A háború egyértelműen változtatott stílusán, így Zalaegerszeg képzőművészeti életét is új vágányra terelte a már említett alkotói kör vezetőjeként. 1951-ben végleg Budapestre költözött: rajztanárként dolgozott, tagja lett a Művészeti Alapnak, festményeivel több rangos kiállításon is szerepelt. 1963-ban még olaszországi és párizsi tanulmányútra ment, 1965-ben, mindössze 56 évesen elhunyt. Két évvel később Kustos Lajos közreműködésével emlékkiállítása nyílt a Göcseji Múzeumban. Ennek katalógusa ma is megtalálható az intézményben. A művészettörténész szerint nemes feladat pályatársak alakját megörökíteni, s mivel Farkas Ferenc szobrászművésztől amúgy sem áll távol ez a műfaj, jó gondolat volt, hogy ő állítson emléket az elődnek. A rendezvényen dr. Gyimesi Endre, a Zalaegerszeg Kultúrájáért Közalapítvány elnöke elmondta, hogy régóta szerettek volna már a Kertvárosban utcanévtáblát avatni. Göcseji Pataki Ferenc méltó rá, hogy a város ebben a formában is megemlékezzen róla. Az idén 25 éves közalapítvány munkájával kapcsolatban elhangzott: annak idején arra vállalkoztak, hogy megőrizzék a város értékeit, s támogassanak olyan kezdeményezéseket melyek bemutatják, népszerűsítik a város történetét, vagy az itt zajló művészeti, tudományos életet. Ahogy a volt polgármester fogalmazott: a közalapítvány egyfajta kultúrmissziós szerepet tölt be. Munkájuk révén az elmúlt időszakban több köztéri szobor került felállításra, számos kiadvány jelent meg. Hozzájuk köthető a jánkahegyi Stációk létrehozása, a Zalaegerszegi Füzetek kiadványsorozat megjelentetése, valamint a mostanihoz hasonló utcanévtáblák kihelyezése. Utóbbiak célja az, hogy felhívják a figyelmet a kevéssé ismert zalai névadókra, vagy éppen egy-egy országos híresség életútjára. A házfalakra kikerülő domborműveket – melyekből immár húsz található a városban – egymást váltva, három helyi szobrászművész (Béres János, Farkas Ferenc, Szabolcs Péter) készíti.
Az avatáson részt vett Balaicz Zoltán polgármester és Orosz Ferencné, a körzet önkormányzati képviselője. Mindketten örömüket fejezték ki az iránt, hogy egy ilyen szép alkotással gazdagodott a Kertváros. A tervek szerint a közeljövőben a Munkácsy Mihály utcába és a páterdombi Zalai Tóth János utcába kerül majd hasonló dombormű.

 

 

 

 

 

vissza az elejére