Hiánypótló kiadvány a helyi alkotókról

A zalaegerszegi képzőművészet ünnepe

Már tavasszal megjelent, ám a koronavírus-járvány miatt csak most mutatták be hivatalosan a Képzőművészet Zalaegerszegen című albumot. Mint arról lapunkban már korábban beszámoltunk, dr. Kostyál László művészettörténész és Seres Péter fotográfus két évig zajló közös munkája nyomán készült el az impozáns kiadvány, mely a 19. századtól napjainkig mutatja be a városban született, vagy itt élő és alkotó, illetve innen elszármazott művészeket.

– pP –

A város Dísztermében rendezett kötetbemutatón Balaicz Zoltán polgármester köszöntötte a két szerkesztőt, és az eseményen megjelent képzőművészeket. Mint fogalmazott: Zalaegerszeg mindig is olyan város volt, mely büszke művészeire, jól reprezentálja ezt a szellemiséget a most megjelent könyv is. A kötet nem előzmények nélkül való, hiszen Seres Péter a város első írásos említésének 770. évfordulójára már szerkesztett egy várostörténeti képes albumot. Ezt követően fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy jó lenne egy olyan kiadvány, mely csak a helyi művészeket mutatja be. Az ötlettel aztán felkereste a polgármestert is. Az album végül egy TOP-os pályázatnak köszönhetően jelenhetett meg; 364 oldalon, 1000 példányban, összesen 71 zalaegerszegi, vagy a városhoz valamilyen formában kötődő képzőművészt bemutatva. Az apropó pedig – az előzményeket tekintve – lehet Zalaegerszeg rendezett tanácsú várossá válásának idei, 135. évfordulója is.
A kiadvány tartalmazza az alkotóművészek életrajzi adatait, egy rövid művészettörténeti értékelését, valamint a legjellegzetesebb művek fotóját. Utóbbiak túlnyomó többségét Seres Péter készítette. A fotográfus elmondta: a zalaegerszegi képzőművészet ünnepe ez a könyv. A borító pedig egy igazi kuriózum, hiszen a 71 alkotó egy-egy művének részletéből látható egy mátrix: a kiragadott részek „összeillesztéséből” tulajdonképpen egy közös alkotás született. Seres Péter úgy fogalmazott: ennyi ember és ennyi korszak bemutatásánál nem volt egyszerű kitalálni a könyv szerkezetét és terjedelmét sem. Vagyis, hogy miképp mutassák be hatékonyan az egykor itt élő, vagy a jelenleg itt alkotó művészek munkásságát. Végül az a megoldás született, hogy nem a hagyományos ábécésorrendben, hanem születésük éve szerint kerülnek a kötetbe. Elkerülve így azt, hogy egy 19. századi alkotó után, egy mostani fiatal művésszel találkozzunk a lapokon, és fordítva. A kötet így az 1875-ös születésű Léránt János festőművész munkásságával indul, és az 1991-ben született Agg Lili festőművészről szóló sorokkal fejeződik be. Az album bevezetéseként dr. Kostyál László tanulmányát olvashatjuk, aki – mint azt a bemutatón elmondta – a polgári értelemben vett képzőművészetet vette alapul. A helyi művészeti életet pedig három nagy korszakra osztotta: az első az 1900–1945 közötti éveket, a második az 1945–1990 közötti időszakot, a harmadik pedig a rendszerváltozástól napjainkig terjedő évtizedeket foglalja magában. Mint fogalmazott: az alkotók pályafutásán túl, próbálta bemutatni a művészeti élet kereteit és feltételeit is. Bár a 71 művészt jelen tudósításban lehetetlen lenne felsorolni, összességében dicséretes, hogy nemcsak a festészet, a szobrászat és grafika képviselteti magát a kötetben, hanem az iparművészet/formatervezés és a tűzzománc is (többek között Lepsényi Imre és Németh Klára személyében). Bár már ezen a ponton érezhető némi hiányosság, hiszen például Nagy Szilvia képzőművész nem került a kötetbe. (Azt maguk a szerkesztők is elismerték, hogy ha most kéne összeállítani a könyvet, újabb nevekkel bővülne lista.) Az albumot lapozva kissé az is zavaró, hogy külön fejezetbe tették az itt élő és alkotó művészeket, és azokat, akik már elszármaztak a városból (utóbbiak így jóval kevesebb oldalon is mutatkozhatnak be). Hogy mi alapján dőlt el, hogy ki számít „elszármazottnak”, az azonban nem minden esetben világos. Hiszen például Dús László képzőművész – aki 1974-től az Egyesült Államokban, jelenleg pedig Budapesten él –, valamint Ernst András – aki nagykanizsai születésű művészként néhány évig tanított csak a városban, majd Pécsre költözött –, a „helyiek” közé került. Ezzel szemben mondjuk Borbás Helga, aki ugyan pár éve Bécsben él, ám festményeivel rendszeresen jelen van az itteni csoportos tárlatokon, vagy Gyerák Petra, aki nagyjából 20 kilométerre lakik Zalaegerszegtől viszont az „elszármazott” fejezetbe sorolódott. Ezektől eltekintve mégis hiánypótló könyv született, mely jól tükrözi az elmúlt több mint száz esztendő művészeti törekvéseit, és az aktuális irányzatokat. Ráadásul rengeteg kevéssé ismert, ritkán fókuszba kerülő, vagy elfeledett alkotó alakja bontakozik ki az olvasó előtt; és bizony sokszor mestermunkákat láthatunk tőlük. A Képzőművészet Zalaegerszegen című könyv kereskedelmi forgalomba ugyan nem kerül, ám a könyvtárakban bárki számára elérhető lesz. A Kvártélyház Kft. jegypénztárában pedig a készlet erejéig hozzáférhető.

vissza az elejére

Hasonmások a Kvártélyházban

A hetvenes évek hangulatát idézi a darab

Igazi nyár esti szórakozást és fülbemászó slágereket ígér a Hasonmások című revü-musical. A Kvártélyházi Szabadtéri Színház idei legújabb bemutatója ugyanakkor az 1970-es évek mindennapjait, fonákságait is igyekszik bemutatni a közönségnek. Persze vicces formában.

– pet –

Pozsgai Zsolt író 2013-ban készült művét Tompagábor Kornél viszi színre, a zene pedig Nagy Tibor zeneszerző munkáját dicséri. A Hasonmások ősbemutató lesz, hiszen eddig még sehol sem került közönség elé a darab. Ezért a nyári színház első olvasópróbáján – mely ezúttal sajtónyilvános volt – maguk a szerzők is jelen voltak. Azt a sort folytatja ez az előadás, amit a Hotel Menthollal, a Szép nyári nappal, vagy akár a Padlással elkezdtünk. Vagyis a rendszerváltozás előtti korszakot idézzük meg egy kicsit humoros, szórakoztató formában. Sok-sok zenével – válaszolta kérdésünkre Tompagábor Kornél rendező. Megjelenik a tanácselnökök, az operatív ügynökök, elvtársak, vagyis a kommunizmus világa. Mindez egy kaszinó alapítása köré szervezve. A kiindulási helyzet ugyanis az, hogy a hetvenes évek Magyarországán, egy kisvárosban a tanácselnök megalapítja az első kaszinót. A nyitóünnepségre pedig meghívja az ország két legnépszerűbb énekesét. Ebből adódik aztán majd a bonyodalom. A rendező hozzátette: a darab szembesít minket azzal, hogy hogyan is nézett ki ez a világ. De nem bántó, vagy ítélkező módon. Ez nem is célja az előadásnak, mint ahogy az sem, hogy mondjuk ügynököket nevesítsen. A cél sokkal inkább a szórakoztatás; hogy az említett időszakot kissé groteszk, vicces formában ábrázolják, sok helyzetkomikummal, na és igazi slágerekkel. Felcsendül például a „Táncoló fekete lakkcipők”, az „Ez majdnem szerelem volt”, és a „Száguldás, Porsche, szerelem” is. Az egyik érdekesség pedig az lesz, hogy mivel a darab szerint a Kaszinóban a helyi néptánccsoport is fellép, az elődás szereplői között a Zalai Táncegyüttes néhány tagját is láthatja a közönség. Így például Kósa Ruben, a „zalások” vezetője, színészként is kipróbálhatja most magát. Az olvasópróbán Nagy Tibor zeneszerző elmondta: olyan népszerű slágereket szedett csokorba az előadáshoz, melyeket korábban a legismertebb hazai előadóknak, énekeseknek írt. Most kitalált szereplők számára rendezte öszsze a dalokat, amik jól passzolnak majd a hetvenes években játszódó sztorihoz. Remekül visszaadva a korszak hangulatát. Csakúgy, mint az a néhány régi tárgy, újság és személyes emlék, amit Tompagábor hozott el az első próbára, afféle szemléltetésképpen. Hiszen a színészek jó részének még a szülei is csak gyermekek voltak a hetvenes években.
Pozsgai Zsolt mindehhez hozzátette: örül, hogy a járvány ellenére mégis sikerül összehozni az előadást, hiszen minden bizonytalan volt még néhány héttel ezelőtt is. Tompagábor Kornéllal és Nagy Tiborral már korábban is dolgoztak együtt, és a zalaegerszegi színházi „terep” sem ismeretlen számára. Mint mondta, a Hasonmások megtörtént eseten alapul; valóban volt egy kisváros, ahol a tanácselnök kaszinót alapított. Hogy miért ez lett a darab címe? Nos, nyilván valami titok lappang a háttérben, és valakik alteregói valakiknek. Az előadás ősbemutatójára július 31-én kerül sor. A főbb szerepekben pedig Borbély Richárdot, Foki Veronikát, Hertelendy Attilát, Kovács Virágot, Szakály Aurélt és Ticz Andrást láthatja a közönség.
 

vissza az elejére