Embernek és tevékenynek maradni

Keresztury dezsőre emlékeztek

Keresztury Dezső születésének 116. évfordulójára emlékeztek a róla elnevezett belvárosi téren. A koszorúzással egybekötött ünnepséget a hagyományokhoz híven a zalaegerszegi Keresztury Emlékbizottság szervezte. Az eseményen a szervezet elnöke, Szemes Béla köszöntötte az egybegyűlteket.

– pet –

A megemlékezésen a Mindszenty-iskola és a Zrínyi Miklós Gimnázium diákjainak műsora után Bali Zoltán alpolgármester idézte fel a neves költő, tudós, akadémikus életútját, szellemiségét. Munkássága miatt a zalaegerszegi születésű költőt a város díszpolgárává is választották 1975-ben. Elhangzott: irodalmi és művészeti tevékenysége mellett volt vallás- és közoktatásügyi miniszter, ezenkívül oktatott, tudományos munkát végzett, 1950-től az Országos Széchényi Könyvtár tudományos főosztályvezetője volt. Az emberek és tájak ismeretét mindig fontosnak tartotta, műveltsége példaértékű volt, csakúgy, mint humanista gondolkodása. Mindez a verseiben is visszaköszön. Egyik kedvelt témája pedig a szülőföld és a pannon táj szépsége volt. Az alpolgármester elmondta: fontos, hogy ápoljuk Keresztury hagyatékát, ezért működik a róla elnevezett emlékbizottság, a család egykori jánkahegyi hajléka pedig emlékházként funkcionál. Életének egyik legfőbb üzenete talán úgy foglalható össze, hogy „embernek és tevékenynek maradni”. Ezt a gondolatot pedig érdemes napjainkban is követni.
Az ünnepség koszorúzással zárult.

vissza az elejére

A tantestület szívében van ma is

Átadták az elismerést bogár imrének

Egykori munkahelyén, vagyis a ZSZC Báthory István Szakgimnáziuma Szakközépiskolájában vehette át Bogár Imre a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetést Balaicz Zoltán polgármestertől, Szabó Károlytól, a ZSZC kancellárjától, valamint Kónyáné Tömpe Lívia tagintézmény-vezetőtől.

– pet –

Mint arról korábban beszámoltunk, Bogár Imrének, a Báthory-iskola nyugalmazott igazgatójának még tavasszal ítélték oda a rangos elismerést, ám a járvány miatt csak a közelmúltban kerülhetett sor a budapesti díjkiosztóra. Mivel a kitüntetett személyesen nem tudott jelen lenni az augusztusban megrendezett fővárosi ceremónián, így egykori munkahelyén vehette át az érdemkeresztet. A szűk körű ünnepségen az iskola jelenlegi vezetése, valamint néhány kolléga is részt vett. Kónyáné Tömpe Lívia igazgató elárulta, a tantestület terjesztette fel Bogár Imrét a kitüntetésre, és kicsit szomorúak voltak, mikor kiderült, hogy nem tud személyesen jelen lenni az átadási ünnepségen. Utólag mégse bánják, hogy így alakult, mert most legalább abban a közegben ünnepelhetik a volt igazgatót, ahol mindig is szívesen mozgott; vagyis a Báthory-iskolában. Személyiségéhez pedig talán jobban is passzol ez a fajta családiasabb köszöntés, mint a budapesti nagy ünnepség. (Ezt maga Bogár Imre is megerősítette.) Elhangzott: a tantestület szívében Imre mindig pozitív és fontos emberként élt és él ma is, annak ellenére, hogy több éve nyugállományba vonult. Szerették a vele való munkát és beszélgetéseket. Jól irányzott mondatokkal, kérdésfelvetésekkel segítette kollégái munkáját, még akkor is, ha különféle problémákkal keresték fel irodájában. Közben megkövetelte a precizitást: hogy mindenki a legtöbbet hozza ki magából és az egész közösségből is. Igazgatóként élen járt a pályázatok terén, mert abban hitt, hogy ezekkel lehet előre vinni az iskolát. „Legyünk elsők!” – ez volt az egyik jelmondata. Infrastrukturális fejlesztések, módszertani megújulások, vagy pedagógusi továbbképzések szempontjából egyaránt jellemző volt rá ez a szemlélet. A díjazottat köszöntötte Balaicz Zoltán is, nemcsak mint volt igazgatót, pedagógust, hanem mint a város rendszerváltozás utáni első polgármesterét is. Bár maga az elismerés az igazgatói érdemekért jár most. A felterjesztést és az érdemkeresztet megköszönve Bogár Imre elmondta: úgy érzi, a kitüntetés nem neki, hanem az egész tantestületnek szól, hiszen az igazgató önmagában semmit nem ér, ha nincs mögötte egy csapat. Sosem gondolta, hogy egyszer ilyen rangos elismerésben részesül. Ha lehetne, megsokszorozná, és minden kollégájának adna belőle.

vissza az elejére

A bennünk rejlő sokszínűség

Minden, ami belefér egy napba

Gombaszakértő, biokertész, kártyavető, alternatív egyház papja, túramotoros, állatbarát. Ki ő? Csak nem a fodrászod? Bucsis Judittal beszélgettünk, aki pörgős szakmája aktív kipihenéseként elég széles spektrumot választott.

– Bánfi Kati –

– Nem szeretem ezt a nagyon modern életet. Mindig cseng, szól, csipog valami, vegyszerekkel körülvéve, időpontokhoz igazodva egész nap. Kell valami, amikor ez nincs. Meg van egy örökölt bőrbetegségem is, ami több irányt is kijelölt az életemben – kezdi részletezni, honnét ez a sokoldalúság. – A betegségem miatt az is kérdés volt, hogy lehetek-e fodrász, de szerencsére ez sikerült. Viszont volt az életemben olyan időszak, amikor nagyon nem akart összejönni semmi, és akkor elhatároztam, hogy megvalósítom a régi álmom, a motorozást. Egyszer baráti körrel motorostalálkozón voltunk, és ott aztán végleg eldöntöttem, hogy bár fogalmam sincs, hol a fék meg a gáz, de meg akarom tanulni. Az első felülés máris eséssel járt. De sem ez, sem a későbbi sérülések nem vették el a kedvem. Ma már korlátlan jogosítványom és egy 750 köbcentis, 100 lóerős, közel 250 kilós gépem van. Nagyobbat nem bírnék el.
– A motorostársaság ellensúlyozza a fodrászatban megjelenő sok nőt?
– A motorosok tíz-húsz százaléka lány. Náluk is kiesik az anyaság ideje. Nekem ez kimaradt, így folyamatosan motorozok. Ma már főleg a párommal. Túrázás és szabadságélmény megélés a cél. Ritkaság, de van gyorsasági blokk is a túramotoromban. Manapság már ritkábban motorozok, de ha menni kell, akkor menni kell.
– Hogy jött a többi hobbi?
– Alternatív gyógymódokat keresve találtam a spirituális vonalra. Így jött a tarotkártya, ami nagyon érdekelt. Aztán miután foglalkoztam vele, rájöttem, hogy nem akarom. Nagy felelősség valakinek a jövőjéről beszélni. A számmisztikát inkább gyakorlom, mert az nem jósol, hanem az önismeretet segíti. Közben egy alternatív egyház papképzőjét is kijártam.
– Kertészkedés?
– Előbb-utóbb mindenki rájön, hogy egészséges élelmiszert enni milyen fontos. A nagyszüleim vidékiek voltak, a nyarakat falun töltöttem. De a kertészkedést is tanulni kell, mert ma már nem olyan a föld, és a marhát sem úgy tartják, mint régen, tehát még a trágya sem a régi. Meg sok elfeledett praktika van. Amit mondjuk még a nagynéném ismert, a holdállás és kertészkedés összefüggései. Meg a növénytársítások. Akkoriban kinevették, hogy babona. Ma már egyre inkább elismert tudás, amit vissza kell szerezni.
– Azért ez sok időt kíván. Mikor fér bele a napodba?
– Bezárom az üzletet és megyek a kertbe. Szerencsére a párommal hasonló az érdeklődésünk, mert egyedül azért nem bírnám. Amikor megkérdezte, hogy mi a vágyam, rávágtam, hogy tyúkot etetni és kukoricát kapálni. Eléggé meglepődött, de volt ehhez területe. Tyúkok még nincsenek – teszi hozzá. – Nemcsak termeszteni szeretem az élelmiszernek valót, hanem főzni és befőzni is. A hagyományos ételeket és a már-már elfelejtett konyhakerti növényeket, fűszereket kedvelem.
– A gombászkodás is családi érdeklődésből jött. Miért kellett ehhez papír is?
– Az anyai meg apai nagyszülők is szedték a gombát. Viszont nem ugyanazokat. És ebből folyton vita volt, hogy mit lehet megenni és mit nem. Ezért döntöttem úgy, hogy utánajárok. Magyarországon 3 ezer gombafaj van, időbe telik a kellő tapasztalat megszerzése. Még óvatosabb vagyok, mint előtte.
– Talán te voltál az első a lakótelepen, aki két kutyával járt.
– Sokáig nem lehetett kutyám, csak egy vigaszcicám, amikor egy versenyen rosszul vágták le a hajam. Aztán úgy hozta az élet, hogy többször is két kutyám volt egyszerre. Az akváriumomra már tényleg nincs időm.
– Szép régi bútorokkal berendezett az üzleted, egész más stílusú, mint néhány éve a modernebb.
– Az ember változik, ahogy mennek az évek.
– De azért most rendben vagy. Van valami extra cél még?
– Örökbefogadtam a nagymamám tömésházát.

vissza az elejére