Pörgős kiállítások, közösségi igények, szemléletváltás

Beszélgetés a göcseji múzeum új igazgatóhelyettesével, havasi bálinttal

Sportos hasonlattal élve, Zalaegerszegre „igazolt” a keszthelyi Balatoni Múzeum eddigi igazgatója. Havasi Bálint régész, arts and business menedzser, szeptembertől a Göcseji Múzeum igazgatóhelyetteseként tevékenykedik az új vezető, dr. Kostyál László mellett.

– pánczélPetra –

A frissen kinevezett, immár Zalaegerszegen dolgozó szakemberrel többek között a közösségi múzeumok fogalmáról, egy újfajta muzeológiai szemléletről és persze az itteni feladatairól beszélgettünk.
– Nem túl gyakori, hogy valaki az igazgatói státuszt önszántából „igazgatóhelyettesire” cserélje. Mi indokolta ezt a meglepő döntést?
– Elsőre lehet, hogy tényleg furcsának tűnik! Viszont Zalaegerszegen most komoly múzeumi fejlesztések zajlanak, és ritkán adatik meg egy kulturális szférában dolgozó szakembernek, hogy ilyen volumenű projektekbe bekapcsolódhasson. Ráadásul nem is egy, hanem mindjárt három intézményről beszélünk, hiszen egyrészt újjáépül a Göcseji Múzeum épülete, ezzel párhuzamosan zajlik a skanzen fejlesztése és készül a Mindszenty-központ is. Úgy gondolom, hogy ezekkel a beruházásokkal új lendületet kaphat nemcsak a zalaegerszegi múzeumi élet, hanem a város kulturális élete is. Izgalmas dolog lesz ebben a folyamatban részt venni! A Balatoni Múzeumot nagyon szerettem, de egy ideje azt éreztem, hogy amit ott el lehetett érni – gondolok itt pályázatokra, turisztikai fejlesztésekre, különleges kiállításokra – azt elértem. Megkaptuk az Év múzeuma díjat, 2003-ban pedig a 40 év alatti muzeológusoknak járó Pulszky Károly-díjat is átvehettem, ami nagy megtiszteltetés volt. Valami új kihívásra vágytam, ugyanakkor Zala megyéből nem szerettem volna elmenni. A Göcseji Múzeumba pedig éppen igazgatóhelyettest kerestek.
– A napokban volt egy sajtótájékoztató, melyen bemutatkozott a múzeum új vezetése. Ott külön kihangsúlyozta, hogy nemcsak régész, hanem arts and business menedzser végzettsége is van, és ezt a tudást szeretné is kamatoztatni. Mit jelent ez a gyakorlatban?
– Tény, hogy alapvetően régész vagyok, ám a diploma megszerzése után is folyamatosan képeztem magam. A Budapesti Kommunikációs Főiskolán végeztem el ezt az említett kétéves szakirányú képzést, ami alapjaiban változtatta meg a látásmódomat a szakmával és a kultúrával kapcsolatban! A kiindulási alap ugyanis az, hogy a kultúra termék, a kulturális intézmények pedig szolgáltatást nyújtanak. Tudom, hogy ezek az üzleti életből átvett fogalmak sokak számára idegenül csengenek, ám tudomásul kell venni, hogy kultúra nincs pénz nélkül, kulturális intézmény pedig látogató és néző nélkül. Utóbbiak megszólításáért sokat kell tenni. Az üzenetek nem érnek célba csak úgy, maguktól. Szóval az arts and business menedzser egyfajta hidat képez az üzleti szféra, a kulturális ágazat és a közönség között. Ezt a szemléletet a Balatoni Múzeumban is elkezdtem alkalmazni, úgy gondolom, hogy sikerrel. Érdekes lesz egy nagyobb múzeumban is kipróbálni.
– Tény, hogy a Göcseji Múzeum három intézményt tesz ki, és mint megyei hatókörű múzeum valóban nagyobb a Balatoni Múzeumnál, ám a keszthelyi egy idegenforgalmi szempontból frekventált helyen van. Biztos, hogy ugyanazok a „trükkök” itt is beválnak?
– Nyilván nem. Egyelőre ismerkedem a várossal: a társintézményekkel, az üzleti élet szereplőivel, a civil közösségekkel és a potenciális közönséggel. A feltérképezés fázisában vagyok. Amíg a beruházások zajlanak, addig van is idő ezekkel foglalkozni, előkészülni a majdani nyitásra. Nyilván más közönséget lehet Zalaegerszegen megszólítani, mint Keszthelyen. Sőt, mivel itt három intézményről van szó, ez több célcsoportot is jelent. A Mindszenty-központ fellendítheti a zarándokturizmust, a skanzen fejlesztése jó alkalom lehet arra, hogy Göcsejt és a népi kultúrát, mint afféle „magyar romantikát” a Balaton nyugati részére és a zalai gyógyfürdőkbe érkező külföldi turistáknak is megmutassuk. Egy-két napra átcsábítva őket ide. Szóval a falumúzeum turisztikai fejlesztése fontos feladat lesz a jövőben. Ami pedig a Göcseji Múzeumot illeti: alapvető, hogy Zalaegerszeg lakosságát megszólítsuk nemcsak az új állandó kiállítással, hanem pörgős, interaktív, izgalmas időszaki kiállításokkal. A munka nem érhet azzal véget, hogy elkészült és megnyílt egy kiállítás. Ez inkább a munka kezdetét jelenti. A tárlatot ugyanis el kell adni érdekes kísérőprogramokkal. Mindezekben sok fantáziát és lehetőséget látok. Mint ahogyan abban is, hogy kérdezzük meg az embereket, és az itt élő közösségeket, hogy mit szeretnének látni a múzeumban. Milyen programokra jönnének be szívesen.
– Eladhatóság, marketingszemlélet, új kommunikációs csatornák használata…, ha ezeket a fogalmakat a kulturális szférára vetítjük, sokan aggódnak, hogy a minőségen esik csorba. A művészi értékeken, vagy a történelmi hitelességen...
– Nem kell, hogy így legyen! Nem arról van szó, hogy a minőséget vigyük le, hanem hogy szakmai alapon olyan minőséget és értéket hozzunk létre, amire van igény. Ami érdekli az itt élőket, tudnak hozzá kapcsolódni. Vagy alkalmazzunk olyan technikai megoldásokat, amikkel közelebb lehet vinni az emberekhez egy-egy témát, vagy korszakot. Attól még megmaradhat a kultúrának, magasművészetnek az „emelkedettsége”, színvonala, hogy annak üzenetét megpróbáljuk a lehető leghatékonyabban eljuttatni a látogatóhoz, vagy, hogy igyekszünk támogatókat, partnereket találni egy-egy rendezvényhez. Akár bevonva őket valamilyen módon az adott programba is. Mindez nyitott gondolkodást igényel. Lesarkítva; az a lényeg, hogy egy adott múzeum teret kapjon az adott közösségben. Ez lehet egy városrész, valamilyen speciális civil szerveződés, fiatalok, idősek; gyakorlatilag bármilyen városi kisközösség. Iszonyú potenciál rejlik bennük! Eddig is voltak már jó példák az együttműködésre: a vállusi pálos monostor feltárása kapcsán, de a megyei önkéntes fémkeresősökkel való kapcsolat is ilyen. Ők a régészek kutatómunkáját segítik. De mindez a kultúra, vagy a muzeológia más ágára is kiterjeszthető.
– Még csak pár hete van itt. Mik az eddigi tapasztalatai?
– Még kicsit idegen a terep. Sokat kell tanulnom, ismerkednem. De vannak már olyan intézmények, vállalkozások, akikkel találkoztam, beszélgettem. Eddig pozitívak a tapasztalataim. Mindenki nagyon nyitott volt. Úgy látom, hogy ha az a hívó szó, hogy „Zalaegerszegért” kell tenni valamit, akkor szívesen mozdulnak az emberek és tudnak csapatban dolgozni. Bízom benne, hogy ezt az erőt és energiát a múzeumi munka egészére és hosszú távon a város kulturális életére is sikerül átültetni.

vissza az elejére

Széttáncolt cipellők a bábszínházban

Tavaszi előadását pótolja a társulat

Az előző évad bérletsorozatának záró előadása lett volna a Széttáncolt cipellők című népmese, ám a járvány miatt már nem kerülhetett színpadra a darab. A Griff Bábszínház szeptemberben szeretné pótolni az elmaradást, a premierre szeptember 5-én került sor.

– pet –

A főpróba előtt sajtótájékoztatón számolt be a társulat az előadás részleteiről. A Széttáncolt cipellők rendezője és koreográfusa ezúttal egy házaspár: Kocsis Enikő és – a zalaegerszegi születésű, pályafutását a Zalai Táncegyüttesben kezdő – Fitos Dezső. (Mindketten Harangozó Gyula-díjas művészek.) A népmesét pedig Kocsis Rozi bábművész, rendező, a győri Vaskakas Bábszínház igazgatója alkalmazta színpadra. A sajtótájékoztatón Fitos Dezső elmondta: egy jól bejáratott csapattal hozták Zalaegerszegre az előadást, mely a győri bábszínházzal koprodukcióban készült. A díszlet Nagy Kovács Géza, a jelmez Michac Gábor, az előadást kísérő – főleg Kárpát-medencei népzenéken alapuló – muzsikák és hanghatások ifj. Csoóri Sándor munkáját dicsérik. A koreográfus házaspár asszisztense pedig a Zalai Táncegyüttes jelenlegi vezetője, Kósa Ruben volt. A bemutatóra most viszonylag sok idő volt felkészülni: általában egy hónapig próbálnak a színészekkel, ám a járvány és a kényszerszünet miatt ebből majdnem fél év lett. A rendező hozzátette: nagyon jó volt a Griff csapatával a munka, mert izgalmas volt látni, ahogy egy ponton összeér a táncművészet és a bábművészet. Ők mindig a táncból merítenek, és az válik történetté, míg a bábszínészek a szöveget transzformálják mozgássá. A néptánc elsajátítása nem könnyű, komoly fizikai munkát és koncentrációt igenyél, ám mivel a színészeknek jó a testtudata, öröm volt a próba velük. A szereplők részéről Szolnok Ágnes és Matola Norbert elárulta: a Széttáncolt cipellők egy másfajta darab, mint amit megszoktak, hiszen táncra épül, nem bábmozgatásra, ezért a próba is eltért a szokásostól. Mintha egy workshop lett volna, melyen a néptánc és a mozgásszínház a téma. Szolnok Ágnes hozzátette: nem idegen tőlük persze ez a művészeti ág sem, hiszen a bábművészet is testtudatot kíván. Addig nem tudja valaki jól mozgatni a bábot, amíg a saját mozdulatait/testét nem ismeri eléggé. De a néptáncos elemek mégis más koncentrációt és fizikai aktivitást igényeltek. (Mindenki fogyott is pár kilót.) Elhangzott: a történet (mely részben magyar népmesén részben pedig egy Grimm-mesén alapul) a népmesei hagyományokat követi. Adva van egy király, meg a három lánya, akiknek minden reggelre elkopik a cipellőjük. A király annak adja lányát és fele királyságát, aki megfejti a titkot. Fitos Dezső elmondta, a történet többek között arról szól, hogy nem mindig az a jó, aki szép, és nem mindig az a rossz, aki csúnya. Nem kell mindennek és mindenkinek „bedőlni”. A gyerekek számára pedig különösen fontos, hogy megtanulják mindezt. Mint ahogy azt is, hogy önmagunk hibájából lehet és kell is tanulni, a család összetartó ereje pedig fontos. Szűcs István, a bábszínház igazgatója az újrainduló évaddal kapcsolatban jelezte: megérkezett az ózongenerátor, így biztonsággal el lehet hozni a gyerekeket a bábszínházba. Az előadások között ugyanis van lehetőségük a légtér fertőtlenítésére. Ezenkívül mindent folyamatosan tisztítanak, amihez a nézők hozzáérhetnek. A gyerekek pedig lázmérés után mehetnek csak be a nézőtérre. A jövőben növelik majd a hétvégi előadások számát, hogy ne csak iskolai/óvodai, hanem családi program keretében is el tudjanak menni a legkisebbek egy-egy előadásra.

vissza az elejére

Három lapszám és a maszk

A 25. születésnapon a bárka volt a vendég

Idén ünnepli 25. születésnapját a Pannon Tükör folyóirat. A kulturális periodika 1995 decemberében alakult. Arra akkor minden bizonnyal senki sem gondolt, hogy a mostani évfordulóra formatervezett szájmaszkokat is készítenek majd.

– pet –

A járvány miatt azonban többek között ezzel a praktikus ajándék- illetve reklámtárggyal kedveskedtek az olvasóknak a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban tartott rendezvényen. A lapszámbemutató is rendhagyó volt, hiszen egyszerre három szám (2., 3., 4.) került a közönség elé. Ebből az első kettőnek a veszélyhelyzet idején kellett volna nyomtatásban megjelennie, ehelyett online változatban jutott el az érdeklődőkhöz. A 4. lapszám pedig a legfrissebb, melyben ismét sok érdekesség olvasható: Egymondatok, versek, műfordítások, tanulmányok színesítik a kiadványt. A Verze/Verse rovatban pedig főleg dalszerzők szövegeit, verseit olvashatjuk, melyek a karantén alatt készültek. Többek között Beck Zoltán, Szűcs Krisztián, Lovasi András és Kollár-Klemencz László is szerepel egy-egy írásával. Minderről Bubits Tünde főszerkesztő számolt be, aki további érdekességként kiemelte: a Zrínyi 400 évforduló kapcsán Mihovics József újabb két tanulmánnyal jelentkezik, a Társművészetek rovatban pedig Karkó Ádám írt a bécsi Leopold Múzeum Schiele és Hundertwasser kiállításának önarcképeiről. Nagygéci-Kovács József online-főszerkesztő elmondta: a veszélyhelyzet idején felértékelődött a lap online verziójának szerepe. A karantén-dalszövegek is ott kaptak először helyet. Mindhárom most bemutatott, immár nyomtatásban olvasható lapszám változatos témákat kínál az érdeklődőknek. A születésnap alkalmából a szerkesztőség vendégeket is hívott, mégpedig a Bárka folyóirat szerkesztőit. Mint azt Elek Tibor főszerkesztő és Farkas Wellmann Éva főszerkesztő-helyettes a beszélgetés során elárulták: a Pannon Tükör és a Bárka afféle társlapként tekintenek egymásra. Átfedések is vannak a szerzőket illetően. Zakály Viktória, Juhász Róbert és Karkó Ádám rendszeresen publikál mindkét lapban, a rendezvényen mindhárman olvastak is fel egy-egy saját szöveget a jubileum alkalmából. Elek Tibor hozzátette: a Bárka 1993-ban alakult Békéscsabán. Nyitott, befogadókész és tudatosan kánontörő lapként határozták meg magukat már a kezdetekkor. Ezenkívül sok határon túli fiatal magyar szerző számára nyújtanak publikációs terepet. A lapot egyszerre jellemzi a regionalitás és az egyetemesség. Bubits Tünde jelezte: terveik között szerepel, hogy lapszám- és kötetbemutatóikra máskor is hívnak társlapokat, hogy a helyi olvasóközönség jobban megismerhesse az országban működő kulturális folyóiratokat. A 25 éves Pannon Tükröt köszöntötte Balaicz Zoltán polgármester és Kiss Gábor, a megyei könyvtár igazgatója is.

vissza az elejére