A szerencse fiai voltak

Kötet és konferencia a 47. honvédzászlóalj történetéről

A konferencia résztvevői.

Tudományos konferenciával és egy 350 oldalas új kiadványnyal emlékeztek meg a város dísztermében a 47. honvédzászlóalj történetéről. Az 1848/49-es szabadságharcban részt vevő – toborzott és önkéntes katonákból álló – zalai alakulat múltját neves szakemberek idézték fel. Az esemény részeként egy kiállítás is látható volt a helyszínen.

– pet –

A konferenciára, az impozáns kötetre és a hét tablóból álló kiállításra a TOP egyik pályázatán nyert forrást a város. Mint azt Balaicz Zoltán polgármester a rendezvény résztvevőit köszöntve elmondta: összesen 6 millió forintból valósulhatott meg a projekt, melyből 4,1 millió forintot „A 47. honvédzászlóalj története 1848–49” című kötet létrejöttére fordítottak. Mint az a számokból is látszik, a dr. Bona Gábor, dr. Hermann Róbert és Molnár András történészek által jegyzett, képekkel és térképekkel gazdagon illusztrált kiadvány valóban méltó és hiteles emléket állít a zászlóalj katonáinak. A polgármester megjegyezte: az 1848/49-es forradalom és szabadságharc időszaka talán a legkedveltebb, legelfogadottabb eseménye a magyar történelemnek. A különböző politikai és világnézetű emberek is egyaránt szeretik ezt a témát és korszakot. A mostani kötet az ismeretek elmélyítésén túl, a helyi identitás erősítéséhez is hozzájárul. Az emlékek őrzésében eddig is jeleskedett a város, hiszen hosszú évek óta működik a Zalai 47. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület, melynek tagjai a mostani konferencián is jelen voltak. Annál is inkább, mert a hagyományőrzők között van dr. Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója is, aki a rendezvény keretében a frissen megjelent kiadványt mutatta be a közönségnek. Mint mondta: a külcsín és a belbecs összhangja jellemzi a könyvet. Egy igényes, szép kivitelezésű, reprezentatív kiadvány született, mely Seres Péter munkáját dicséri. A szerzők pedig – dr. Hermann Róbert (Hadtörténeti Intézet és Múzeum), dr. Bona Gábor (Miskolci Egyetem BTK) és Molnár András (MNL Zala Megyei Levéltára) – évtizedek óta komoly szakértői a témának. Munkásságukat a tudományos igényesség és elkötelezettség jellemzi. Mindez látszik a köteten is, mely két fő szerkezeti részre oszlik. A könyv első fele a 47. honvédzászlóalj 1848-as megalakulásával, illetve tevékenységével és harcaival foglalkozik. A második rész pedig a tisztikart mutatja be. (Utóbbiról dr. Bona Gábor tartott előadást az eseményen.)
Többek között elhangzott: a zászlóaljnak 52 tisztje volt, az adattárból pedig az látszik, hogy körülbelül 1650 fő volt a teljes legénységi állomány az alakulat működési ideje alatt. Ebből 815 főt sikerült azonosítani több mint negyven forráscsoportból, ami óriási feladatot jelentett a kutatóknak. Fennmaradt továbbá öt korabeli visszaemlékezés, melyből részletek olvashatók a kötetben. A kiadványba kerültek festmények (csatajelenetek) is: köztük olyanok, melyeken bizonyíthatóan a 47. honvédzászlóalj katonáit örökítették meg. (Például a kápolnai csatában vagy Buda bevételekor. Utóbbi került a könyv borítójára is.) Szabó Csaba szerint a könyv nemcsak az alakulat történetéről szól, hanem az összefogásról és összetartozásról is, ami ha megvalósult, a magyarságot mindig át tudta segíteni a nehézségeken. A kötet másik érdeme, hogy a zászlóaljat az egész hadtest történetébe igyekszik elhelyezni. Minderről már Hermann Róbert történész számolt be a tudományos konferencia keretében, vázolva az alakulat létrejöttének körülményeit és harci tetteit. Kiemelte: a szerencse fiai voltak, hiszen több csatából és ütközetből (a két fogalom eltérő jelentéssel bír, bár sokszor szinonimaként használjuk őket) veszteség nélkül kerültek ki. A móri ütközetnél például súlyos vereséget szenvedett a hadtest balszárnya, de ők a jobbszárnyon harcoltak, így megmenekültek. A konferencián az is kiderült, hogy a sebesüléseknél komolyabb problémákat okoztak a különféle megbetegedések, járványok, illetve a hosszú menetelések okozta kimerültség. Ha szigorúan a számokat nézzük, az alakulat élete 335 napban foglalható össze, mely alatt 32 csatában vettek részt, átlagosan tizenegy naponta kerültek „tűzközelbe”. Vagyis az egyik legintenzívebben foglalkoztatott alakult volt a szabadságharc alatt. A tudományos ülésen több helyi előadó is felszólalt. Kiss Gábortól (a DFMK igazgatója), Molnár Andrástól (a Zala Megyei Levéltár igazgatója), Megyeri Annától és Béres Katalintól (a Göcseji Múzeum történészei), valamint dr. Foki Ibolyától, Bekő Tamástól és dr. Kulcsár Bálinttól (a Zala Megyei Levéltár munkatársai) is hallhattak a jelenlévők egy-egy előadást. A kötetben szereplő és a korszakhoz kapcsolódó térképekről pedig Nagy Béla térképész (MTA BKK Történettudományi Intézet) szólt. Mint azt a konferencián elnöklő dr. Gyimesi Endre, a levéltár nyugalmazott igazgatója megjegyezte: Zalaegerszeg mindig odafigyelt a honvédhagyományok ápolására, az új kötet és a konferencia többek között ezt a szellemiséget erősíti.

vissza az elejére

Fitos Adrián és Tóth Emese

Nyomozás a nyomozás nyelve után

Megjelent fitos adrián új kötete

Kicsit családregény, kicsit meg detektívtörténet, de valójában egyik sem az igazából. Inkább egy jelentésárnyalat, az értelmezés értelmezése. Kekék címmel jelent meg Fitos Adrián író legfrissebb kötete. A zalaegerszegi, ám jelenleg Budapesten élő szerző elsőként szülővárosában mutatta be új könyvét.

– pet –

A Club PopUp Undergroundban megrendezett esten Tóth Emese kérdezte az alkotót, a kötetbemutatót Wettstein Tamás gitárjátéka színesítette. Kekék: e furcsának tűnő cím valójában egy vezetéknév, hiszen Kekék Márta a regény főszereplője, sőt elbeszélője és a nyomozás kulcsfigurája is, de ez sem ilyen egyértelmű. Mint ahogy semmi sem a szövegben. Fitos Adrián elárulta: a történetvezetés nem lineáris. A könyv két részből áll, három pici szöveg készült el először, aztán nem hagyta nyugodni a Kekék Márta név (ami lehet egyfajta szójáték is a „kékekkel”). Az foglalkoztatta, hogy ezt a három szöveget hogyan lehet újra és újra megjátszani, visszautalva mindig a dolgokra, vagy azok egy részére. Ezért is nehéz a műfaját meghatározni, mert egy történet a történetben, kép a képben, nyomozás a nyomozás nyelve után. Sőt, hogy tovább bonyolódjon a dolog (szöveg), Kekék néha olyan, mint aki nem is nyomoz, hanem inkább ő kreálja a bűntényt. (A történet szerint Márta nagyapja halála után tér vissza az anyai házba, hogy ott töltse a nyári szünetet. Miközben folyvást keres, kutat valamit ebben a nagy családi „labirintusban”.) Minden szöveghez tartozik egy árnyalatos kép is, vagyis a szerző képeket rejtett el a szövegben. Eközben a kötet egyes fejezetei is képekkel indulnak; Keserü Piroska fotós, grafikus jóvoltából (aki telefonos kapcsolat révén volt jelen a kötetbemutatón). A borítón látható gémkapocs is az ő munkája. A papírlapon áttetsző, lenyomatot hagyó irodai tárgy metaforikus értelemmel bír; alakja „kapcsolódik” a szöveghez. A papír pedig – az alkotók szerint – hasonlatos az emberi bőrhöz. (A kiadvány borítójának dizájnja egyébként bekerült a Könyves Magazin Top 10-es listájába.) Ahogy korábbi munkáiban is (például a Készülődés című kötetben), úgy Fitos Adrián most is játszik az igeidőkkel, a dolgok többértelműségével. De más szerzők/művek (Borges, Arany János, Kosztolányi vagy éppen a Nagyítás című könyv és film) nyomai is fellelhetők a szövegben. A borges-i utalások pedig a „labirintus” és a „tükör”, mint metaforák miatt érdekesek. A szerző azt mesélte, határozott koncepcióval írta a könyvet, melyben mindennek fontos jelentése van; a kiemelések, dőlt betűs részek sem véletlenek (és nem is nyomdahibák).
A Kekék októberben a fővárosi közönség előtt is bemutatkozik, mégpedig az Írók Boltjában.

vissza az elejére

Országos faműves találkozó

Konferencia és kiállítás zalaegerszegen

Szakmai tapasztalatcserére ad módot a kétévente megrendezett országos faműves találkozó és konferencia, melynek Zalaegerszeg, nagy részben a Gébárti Kézművesek Háza adott otthont. Az idei téma a fakéreg megmunkálása volt. Nemcsak szakmai előadás-sorozat fonódott eme ősi tárgyalkotó technika köré, hanem a szintén országosan kiírt faművespályázat egyik kategóriájaként is szerepelt.

– b. k. –

Hatodik alkalommal rendezték meg a Zalaegerszegi Országos Faműves Találkozót és Konferenciát. Az idei téma a fakéreg megmunkálása, annak kultúrtörténete, magyarországi és zalai használati tárgyak bemutatása. A kétnapos konferencián szinte minden szóba került, ami a fakéreghez kapcsolható. A felhasználható alapanyagoktól, a tradicionális megmunkálástól, a sokféle felhasználhatóságon át, a mai megújulásig, a legjelesebb fafaragók munkáinak bemutatásán keresztül. Valamint a rendezvényhez kapcsolódó országos pályázat egyik kategóriájaként díjazták az újításokat is felvonultató fakéreg munkákat. A pályázati anyagból készült kiállítást Szabó Zoltán etnográfus, a fafaragó hétvége egyik előadója, a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Múzeuma osztályvezetője nyitotta meg.
– Ma Magyarországon a faművesség helyzete nem túl rózsás. Zalában Keszthelyen és Gébárton van csak jelentős vonala. Az idei találkozó és pályázat pedig nagy kihívás elé állította a szakembereket. A kéregmunkák már-már elfelejtett, kevésbé használt ága a faművességnek, miközben nagyon komoly múltja van. A mostani alkotások példát adnak a technika felélesztésére.
A díjak átadása kapcsán Szabó Zoltán még megjegyezte, a pályázatra érkezett alkotások szinte mindegyike kiállításra méltó darab. Érdekességei még a tárlatnak a ritkán látható népi szobrászat alkotásai, melyek megítélése eléggé szubjektív. Szintén kuriózum volt az egyedi népi hangszerek felvonultatása is. A kollekció az ősz második felében Budapesten lesz majd látható.
A kiállításmegnyitón részt vett Balaicz Zoltán polgármester, aki megtekintette a gébárti kopjafa emlékparkot kiegészítő sétányt díszitő, legújabb faragásokat is.

vissza az elejére